Szolnok Megyei Néplap, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-31 / 126. szám

1.964, májas »1,

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

9

TÁRKONY I MIHÁLY;

Amnesztia

Dolgozni

és egyszerűen élni

Dobozi Imre találkozása az olvasó fiatalokkal

A DRÁMAIRODALOM

témája az emberi erkölcs. Ez már nevében is benne van. A dráma azt jelenti: cselekvés. Az emberi cselekedetek erkölcsi vonatkozásai adják a színpadi játék lényegét, ezáltal válunk benne érdekeltté. Helyesen cselekedett-e a hős? Miben volt igazuk a vele szemben állóknak és miben tévedtek? Ez a lényeg.

Erről a lényegről volt szó Tiszaföldváron és Karcagon.

De a mai színpadi játék, a drámai csleamény s éppígy a mai regények, elbeszélések drámai konfliktusai, csak akkor érdekesek a néző, az olvasó számára, ha őróla szólnak. — Ha elevenjébe vágnak. Ha saját magát s a körülötte sürgő életet látja bennük. Ilyenkor a mű lényege kivetül a társadalomra s a színpadi hősök mint az élő típusok prototípusai vezérlik a további elmélkedést. Már nem arról van szó, hogy helyesen cselekedett-e X vagy Y a színpadon, hanem hogy egyáltalán szabad-e így, ma nálunk élni, gondolkozni, cselekedni?

Erről beszélt Dobozi Imre a múlt héten Tiszaföldváron és Karcagon és erről kérdezték őt mint írót, mint az Írószövetség főtitkárát és mint közéleti embert.

Ügy is meghatározhatjuk, hogy az ifjúság napja volt a tiszaföldvári és a karcagi író—olvasó találkozó. Először arra terelődött a beszéd, hogy hogyan éljen a mai ifjúság, aztán az ifjúság szólalat meg: hogyan látja ő saját magát, végül magukról az erkölcsi igazságokról volt szó. — Az ifjúsági színpad tagjai nagyon jól szerepeltek a karcagi nagy tükörteremben, az író beszéde után fiatal hozzászólók jelentkeztek s a hivatalos zárszó után a dedi- kációt és autogrammot kérők felmentek a dobogóra. Es miközben az író százszor aláírta a nevét, a fiatalok kérdeztek és feleletet kaptak. Előkerült egy magnetofon és felváltva tartotta egy kéz a mikrofont; — Vagy egy órás szöveget őriz a karcagi hangszalag. Valaki meg is jegyezte később, hogy Dobozi Imrének vigyáznia kellett...

LEHETETT VOLNA „vigyázni”; De akkor nem áilták volna körülötte több mint egy óra hosszat, akkor külső ünnepi hivatalossággal és belső csalódással hamar szétszéledtek volna. Lehetetlen volt „vigyázni”, mert igazat kellett mondani, egészen nyíltan és az igazság nyílt kimondása maga a vigyázatlanság.

Vigyázni. Ez az, amit a fiatalok nem akarnak többé. Vigyázzunk ezzel a témával... vigyázzunk ezzel az emberrel — de sokszor hallottuk ezt. Mi tele

vagyunk ilyen emlékekkel és mintha még ma is néha... (persze az ilyen megállapításokkal is vigyázni kell). A fiataloknak, mihelyt a társadalom cselekvő tagjaivá válnak, első kérdésük, hogy ha az ember jól dolgozik és becsületesen él, ugyan mire kell vigyázni?

Az illemre, a jó viselkedésre, természetesen. De ott van a dolog fonákja, hogy a polgári erkölcs szerint ezzel rendben is van minden. „Legnagyobb aljasság — mondotta Dobozi — ha valaki becsapja a közösséget. Lehetetlen állapot, hogy ha valaki szolid, illedelmes, az erkölcsös, de ha nem dolgozik jól, az nem erkölcstelen.”

„A mai fiatalság nem tűr mást, csak az igazságot.” — így foglamazta meg egy tiszaföldvári pedagógus a Holnap folytatjuk egyik tanulságát. — Karcagon egyik kérdező arról beszélt, a dráma alapján, hogyan bántak a bajbajutott emberrel. „Rettenetes rossz szokás — jegyezte meg erre az író —, hogy ha valaki bajba kerül, mindent kikaparnak ellene.” Majd arról beszélt, hogy lapjaink kedvelt szenzációi a színészek magánélete, vagy a gyilkosságok, a huligán fiatalok vagy a példamutató hősök. De kevés szó esik azokról a fiatalokról, akik dolgoznak és egyszerűen élnek. A származás iránti előítélet sem múlt el még, ahelyett hogy aszerint ítélnék meg az embereket, mit tesznek, hogyan élnek. Ezért írtam meg a Holnap folytatjuk című drámát. Sokan egyértelműen „pozitívnak” ítélték a végielenetben az alezredes fellépését. Pedig nek' mást. csak igazságot, ott azt akartam megmutatni, hogy egy hiba kijavítása nem könnyű. A két férfi még mindig hidegen és egymást igazán meg- nemértve áll egymással szemben, noha mindkettőben megvan a jó szándék a közeledésre.

VALAKI MEGKÉRDEZTE, mit jelent a dráma címe: Holnap folytatjuk? Milyen legyen a folytatás? Arra utal — felelte az író —, hogy a fiaink fognak csak úgy élni, ahogyan mi szeretnénk.

Sokan azt mondják, és meglehet, a maguk szempontjából joggal, hogy mindezen már túl vagyunk. — Ezek elfogadott, általános igazságok. Feltűnő volt azonban, hogy a fiatalok mégis olyan mohón lesték az író szájáról a szót. Ha a Tiszaföldváron és Karcagon elhangzottak már általánosan elfogadott és gyakorlatban megvalósult igazságok volnának, akkor ezek hangoztatása erkölcsi prédikáció ízű lenne. Az erkölcsi prédikációt pedig mindig is unták a fiatalok. Ezt meg még hangszalagra is rögzítették. És nemcsak Karcagon, már Tiszaföldváron is felmerült az aggodalom, hogy a fiatalok majd hivatkozhatnak az író szavaira...

„A fiaink fognak csak úgy élni, ahogyan mi szeretnénk.” — ebben a ^vigyázatlan” kijelentésben szerénység és büszkeség párosul. Szerénység, hogy mi már nem tudunk egészen úgy élni, hiszen sok nehéz küzdelemmel, — a magunk ellenivel is —terheltek vagyunk. Büszkeség meg kettő is van benne; Az egyik, hogy mi indítottuk el a fiatalokat az új életre. A másik pedig; hogy a mi mai fiataljaink dolgozni akarnak és egyszerűen élni és nem tür- Lőrine Lóránt! ,

^SNIIIIHVUltlIlllilftJllltKilütliflllf llIflIHIMIilBittWMIHiHtHfMBllBlilUJHílUfttf

Papp László:

INTELEM

Nem adhatod föl, ami szép volt: Ifjúságod kamasz-hitét.

Habár az utad túlnehéz volt, Elfáradni ráérsz te még.

Ne feledd millió testvéred Kapzsi, kalmár soha ne légy. Hörcsögtempó, kis önös érdek Hínárként ne fonjon be még. Állóvíz-lelkű emberekkel Mi dolgod? nagy luxus neked És árulás, ha nem verekszel.

Mit kezd így véled a sereg? Kívánom: újra megszülessél, Legyen nagyálmú éjszakád.

Itt az idő, hogy megméressél: • Mit lehet bízni rád.

A

mikor a mester bejött a műhelybe, Szlávik leengedte a pajzsot. Ma nem tudott igazán belemerülni a munkába. De a mester csak a fejét rázta, aztán előhúzott a háta mögül egy vékony, kis embert, akin vadonatúj kezeslábas virított.

—- Itt az új segítőd. Román... Román György — olvasta a felvételi papírról. S csupán az ajtóból szólt vissza: — Még nem telefonáltak. Szólok majd.

— Kösz — morogta Szlá- vik, és cigarettát húzott elő. A szomorú kis emberkét nézte, minden másról elfelejtkezett. Román György. Ha most azonnal behúzna neki egyet... Kiskovácsért, akit a frontra zavart meg a Marton lányért, És saját magáért is, természetesen.

Majd húsz éve már, hogy így álltak szemközt egymással. Akkor ő még vékony, örökké álmos suhanc volt — Román pedig a mindenható cégvezető úr, Rákospalotán, egy kis tetves kócerájban. De a hangja még most is a fülében cseng: „Édes fiam, szedje a háklipáklit, és törülje meg az orrát. Meri, ha én törlőm orron...!”

Román a kezét nyújtotta, a nevét ismételte, de Sziámik úgy tett, mintha nem venné észre. Hosszan, nagyon hosszan morzsolgatta a Kossuthot. Hátraviszem a polcok közé, és berámolok neki egyet, gondolta. Aztán bemutatkozom s megkérdezem : Kiskovácsra emlékszik-e? így lesz tökéletes ez a mai nap.

Erről megint eszébe jutott a felesége: összeráncolt homlokkal hallgatózott a műhelyajtón túl égő napsugárba, nem kiáltja-e valaki a nevét. De odakint csend volt, csak néha dön- dült egyet-egyet valamelyik a melegben nyújtózó vastartály.

A csend úgy ülepedett közéjük, hogy azt hitte, megfullad.

— Na, jöjjön, megmutatom, mát kell csinálnia — mondta. S úgy kérdezte; («int mástól kérdezte volaa.: — Honnan jött?

— Most a forgácsolóból. Nehéz volt a munka, nem bírtam. Azt mondták, itt könnyebb lesz. — A kis emberből ömlött a szó, egymás sarkúi, tápodták mondatai. — Nagyon nehéz olyan munkát találnom* amit bírok is, és meg is fizetnek.

— És azelőtt? Hol dolgozott?

R

omán folyékonyan sorolta, hol mindenütt fordult meg már: csak a vége felé. akadozott egy kicsit, de hogy Szlávik egyre firtatta, hát kelletlenül kibökte: — Azelőtt meg egy... ilyen papírüzemben.

Szóval ültél, gondolta Szlávik. Valami derengett is benne: mintha hallotta volna, hogy negyvenöt után bíróság elé állították. Kis- kovács meg a Marton-lány miatt És a többiekért.

Majdnem megkérdezte: az is szerepelt a vádpontok között, hogy egyszer orron- töröléssel fenyegetett és kirúgott egy örökké álmos, agyonnyúzott suhancot?

Minél tovább nézte Románt, amint az a vaslemezek fölött guggolva, ügyetlenül, kapkodással verte le a hegesztésről a salakot, annál inkább csak azt érezte: vissza fogja adni neki; amit miatta szenvedett. Vajon, ha megmondja, kicsoda: emlékszik-e majd? Mert előtte minden úgy áll, mint akkor: még a szobáját is látja. A korona színes képe függött a falon. Azt bámulta akkor is, amikor kirúgták. „Az orrára törülök egyet!”

Az emlékektől egészen felhevült, ki is izzadt: amint a fogóhoz nyúlt, megütötte az áram egy kicsit. Halkan sziszegett: ez is Román miatt történt. Hátraviszem és felképelem — tűnődött ismét, de nem okozott olyan biztonságot, megnyugvást a gondolat, hogy tüstént cselekedni kezdhetett volna. És a botrányt sem akarta: ez itt gyár, üzem, ahol tilos mindenfajta verekedés.

Megpróbált dolgozni, de egyre kevésbé ment a munka. Amikor felnézett a pajzs mögül, látta, hogy Román oldalt áll. Be fog gyulladni a szeme, gondolta némi kárörömmel. Az ő szeme már megszokta ezt az éles, minden kis ráncot, gyűrődést műszer pontossággal megmutató kék fényt: óe azért még emlékezett a szemgyulladás kellemetlen érzésére. Olyan, mintha sír- hatnékja lenne az embernek. Hát csak sírjon is — meg is kellene ríhatni alaposan. Ki tudja, hányán érezték nyomorultul miatta magukat. Legalább egyszer meg kellene vele éreztetni, mi az: gyengébbnek, szerencsétlennek lenni — csak egyszer megízleltetni vele a jutazsákra szorított lányok sikoltásának ízét, a tehetetlen kétségbeesést.

M

egint feldühödött, de most már fegyelmezte magát: tudta, hogy ennek a dolognak hideg fejjel kell nekivágni. Még arra is telt az erejéből, hogy megkérdezze:

— Rágyújt? — S csak ő értette, hogy az alvás miatt kidobott kis suhanc mondatja vele: — Nem kell úgy hajtani. Egy cigarettányi idő mindig akad.

Tudta, hogy lehetetlen, mégis azt várta, a másik valami olyat válaszol erre, melyben, ha burkoltan >s,. de elismeri: válamkor hajcsár volt — de hogy az nem szólt egy szót sem, csak könnyedén köszönetét biccentett, kíváncsi lett: mennyit mond eL magáról.

— Nem valami értelmiségi-féle maga? Látni a kezén,

A kis ember meghökken- ve vizsgálgatta vasportól feketéllő körömágyát és a sárga, fényes tetejű bütyköket tenyerén.

— Én... Tulajdonképpen«. Már régen... — Ügy hebegett, mintha nem tudta volna elhatározni, mit is mondjon. Szlávik meghök- kenve fedezte fel egy pillanatra felbukkanó mosolyában az ijedt, bizonytalan alázatosságot. Majdhogynem kételkedni kezdett abban, hogy ugyanaz a Román áll előtte — csodálatosképpen még valamiféle kis megkönnyebbülést is érzett arra a gondolatra, hogy esetleg téved. De aztán a kis ember, talán a kérde- zősködés feletti idegességében, összedörzsölte két ke- zefejét — s Szlávik egyezerre ott találta magát a szen-tkoronás irodában, hallotta a hideg, metsző hangot feje felett elsuhogní; „Hé, én orron törlőm...”

A szánakozó hitetlenkedés azonban még akkor sem hagyta el Szlávikot, amikor ismét munkához látott. S hiába is igyekezett elnyomni magában — úgy érezte, mintha egyszerre két Szlávik vitatkozna a fejében: s nem tudta melyiknek adjon igazat, hiszen a maga módján mindkettőnek igaza volt. ,,Kihúzták már ennek a méregfogát — mondta az egyik —, veszélytelen ez már!” „És amikor azzal fenyegetett, hogy orron vág? És a Marton lány?” „Nem ellenfél ez már!” — „Hátha csak játszik?”

N

em tudott zöldágra vergődni önmagával: végül is tehetetlen dühében lecsapta maga mellé az elektróda-fogót. S ez az ingerült mozdulat döntötte el aztán a saját fejében folyó vitát: a csat- tanásra ugyanis Román is felkapta a fejét, majd látva Szlávit vizsgálódó tekintetét, ugyanolyan alázattal mosolygott feléje, mint az előbb. Most hosz- szasabban is tanulmányozhatta ezt a mosolyt Szlávik: bele is borzadt. Nem emberé volt ez az arcizmok görcsös rángásából összeállt fintor: ugyanaz az embertelen gőg mutatta lényének másik oldalát, amelyik ledöntötte a jutazsákokra a lányokat, frontra zavarta mindazokat, akik nem pontosan az általa szabott norma szerint cselekedtek.

Ez, a jelenlegi, túl készségesen mosolygó és a csak emlékezetében haragos, gőgös gyűrődésekkel és parancsoló rángásokkal teli arc kettőssége végképpen felingerelte Szlávikot. Ügy érezte, most azonnal kell tennie valamit: ezen az arcon torolni meg a másikat, a régit, az igazit.

A sarokban ott állt a társadalmi munkában vállalt gyermegcsúszda lépcsője. Szlávik odament: néhány erőteljes rántással kiszabadította a rárakott limlom, megrendelt és még be nem fejezett munkák alól. Egy lábon állt a feljáró, lehetett talán száz. százhúsz kiló is Szlávik vállán: éppen, hogy meg tudta tartani.

— Jöjjön csak, fogja — mondta kurtán, aztán mikor Román odaállt, egyszerre a vállára eresztette. „Nyögsz, mi? És ez még csak a kezdeti”

Visszament a munkapadhoz, leszerelte a földkábel: lassan, ráérősen dolgozott. Nem fordult a sarok felé, de nem is kellett. Az apró, sóhaj tásszerű szusszanások, a kényelmetlen mocorgás mindent elárult. „És amikor velem cipeltetted a nyolevankilós ládát, tizenöt éves koromban? Aztán kirúgtál, mert leültem és elaludtam, olyan fáradt voltam?”

Éppen fordult volna, hogy kényelmesen a sarokba vigye a szerszámokat, amikor az udvar felől hangos kiáltást hallott:

— Szlávik, Szlávik gyorsan!

M

ég látta, hogy a ledobott fogó és a földkábel összeér: fémes, kemény szikrák csaptak szét a homályban. A napsütötte udvarra nyíló műhelyek ajtajában emberek integettek, nevettek feléje, nógatták sietésre. Aztán beugrott a csepp kis iroda ajtaján.

Amikor kijött, a kezét úgy tartotta, mintha összeszorított ökleiben még ott lenne a telefonkagyló. A mester is vele jött, nagyokat csapott a vállára, de alig is érezte;

— Mi van? — ugrottak eléje néhányan.

— Lány. Négykilós lány — felelte helyette a mester;

Nevettek, gratuláltak: — mindenki várta már ezt a gyereket.

— Majd legközelebb ügyesebb leszel!

— És az asszony?

— Négykilós lány —- mondta ünnepélyesen Szlávik. Aztán tétován körülnézett. — Nem sok az? — Négy kiló. Mégis: lány...

A mester végigszaladt az udvaron: benézett mindenhová, tudják-e már az újságot. Megállt a hegesztőműhely ajtaja előtt is — egy pillanatra megmerevedett, aztán beugrott rajta. Amikor Szlávik körül szétoszlottak már az emberek, odalépett hozzá és félrehúzta;

— Te, a fogód majdnem elégett. Ez semmi, hanem ... nem tetszik ez az új segítő nekem? Ráraktad azt a másfél mázsát: az meg nem merte letenni.. Meg nem is tudta.

„Milyen segítő?” — gondolta Szlávik. Nehezen ocsúdott öröméből. A műhelyajtóhoz lépett, bement. Románt látta a sarok felé bámulni mereven, kétség- beesetten. Csak akkor fordult meg, amikor meghallotta, hogy ő bejött. A fáradtságtól, megerőltetéstől még most is lihegett: de

amint meglátta Szlávikot. felébredt arcán ugyanaz a könyörgő, üres mosoly, ami az előbb.

L

ányom van, gondolta Szlávik, öt órakor megmutatják nekem: de hiába próbálta elképzelni, hogyan nevet majd rá. Most csak ezt az üres arcot látta maga előtt, ezt a ferde mosolyt, amitől úgy tűnt, mintha térdre hullva állna előtte Román.

A szolgai alázatra nevelt ember mosolya volt ez: kesernyés lett tőle az udvarra zuhozó napsugár.

— Álljon fel — mondota rekedten Szlávik. S hogy Román értetlenül; zavartan nézett rá, maga is zavarba jött. A dézsában álló hűtővíz fölé hajolt, mintha meg akarná mosni az arcát: hosszan nézte magát benne. A víz sötéten csillogó tükrében úgy

látta, mintha kormos tenne az arca: fejét úgy övezte körül a védőszemüveg, mint egy különös korona. Kormos király, gondolta, és nevetett magában; aztán, amíg a fiókból a tartalék szemüveget kereste Román számára, arra a kis királylányra gondolt, aki néhány perce látja csak ezt az egész világot átérő, vad, harsogó napsugarat.