Szolnok Megyei Néplap, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-29 / 124. szám
tam, május 29. SZOLNOK MSG* KI 3 Hogy mindenki ■ r I « f ■ jól járjon A No» pork 8. *sttS házra még egy emeletet húznak. A lakók panaszkodtak. Nem azért, me>rt az emeletráépítés következtében beázik fejük felett a mennyezet (mert beázik), nem is azért, hogy valamelyik helyiséget ki kell üríteniük, mert az építők igény beveszik és még azért sem, hogy a takarításra az eddigi időnek a többszörösét fordítják. Megértő emberek. Tudják, néhány család megint lakáshoz jut, boldog lesz. Azt azonban aggódva ügyelik napról napra, hogy *e- jük felett — jobban mondva lakásaik felett csak egykét kőműves dolgozgat. A munkások is panaszkodtak, két-három ember csak kínlódik, nem megy az ötről a hatra. A Május 1 út végén szintén emeletráépítésen tevékenykednek az Építőipari és Javító Vállalat munkásai. Itt már egészen más a helyzet. Az épületben, amelyre a következő szint kerül,' jelenleg senki nem lakik. Mégis sokkal nagyobb lendülettel folyik a munka, nyolcán-tizen is sürgölődnek a falakon. Egy dolog azonban Itt sem tetszett. A betonkeve- tés nehéz fizikai munka, egyszerre öt-hat munkásnak kell körülállni és forgatni a kavicsdombot. Mellettük mégis ott pihent a betonkeverőgép, nem tudni miért Vagy rossz volt és nem törődtek a kijavításával vagy a kézzel végzett beton készítés az emberek szempontjába, kifizetődőbb. Amikor mindezeket a vállalat vezetőinél szóvá- tettük, a Marx park 6 alatti emeletráépítés lassú ütését anyaghiánnyal magyarázták, mondván: Mába húznák fel gyorsan a falakat, hiába helyeznék el a betongerendáikat, úgy sem tudnák a födémlapokat felrakni. A födémpanelok ugyanis cementbe ágyazott összefűzött üreges téglából készülnek, amelynek a száradása ideje 10—12 nap. Nem értünk azonban mindenben egyet az Építőipari és Javító Vállalat vezetőivel. Elismerjük, nem könnyű olyan munkaterületen dolgozni, amelyet csak a mennyezet választ el a türelmetlen, lakását és ingóságait érthetően féltő lakóktól. Ezek a lakók viszont tárgyilagos, megértő emberek. A vállalatnak legalább azokat az anyagokat kellett volna előre biztosítania az emeletráépítéshez, amelyek hiányában egyideig tétlenségre voltak kárhoztatva és először arra az épületre illett volna centralizálni a munkaerőt, amelyet az építés idejére nem lehetett kiüríteni. Nem megddhaiatkn követelmények ezek, hanem kis előrelátással és jobban szervezett munkával könnyen megoldható feladatok. Az emeletráépítés — mégegyszer hangsúlyozzuk — nagyon kedvező anyagi feltételek mellett biztosit egyes rászorult családoknak lakást, az egyre több emeletes épület pedig szépíti a város képét is. Ezért a jövőben úgy kell e munkákhoz ■ fogni a kivitelezőknek, hogy a megbontott mennyezet és a meny- nyezet szigetelése miatt a lakók helyiségei a lehető legrövidebb ideig legyenek csak kitéve az időjárás rongáló hatásának.- bj — Várják, hívják a fiatalokat — Ä csónakház fala már embennagasságú — mondja első, jó hírként Kiss József, a Martfűi Tisza Cipőgyár MHS nagyüzemi szer- regeiének elnöke. És így folytatja: — Három hajótest készül, ágynevezeti papucsok... Éppen most nézegetem a belépési nyilatkozatokat — jön a nyár, vízre, szabadba vágynak az emberek: huszonhaton jelentkeztek a legutóbbi napokban. A Magyar Honvédelmi Sportszövetség martfűi szervezete az újakkal immár közel kétszáz tagot számlái. Nem sok, lehetne több is — mondja az üzem Setét jói ismerő. Hiszen több mint másfélezer fiatal munkása van a Tisza Cipőgyárnak! — Valahogyan nem megfelelő az MHS és a KISZ kapcsolata — ismeri el Kiss József. Természetesen sokan tudják, hogy mi van az MHS- ben Martfűn. A fiatalok nagy többsége elsősorban a víziklubról beszél. Kazaí Ferenc például azt mondta nemrég, a szervezet szívesen látja a fiatalokat, ha társadalmi munkáról, építésről, csónakjavításról van szó — aztán a vízen már kevésbé szívesen látott a fiatal korosztály! Ez pedig baj és a szervezet máris javítani akar ezen, vízisí-, kajak-kenu, motorcsónak szakosztály hívja, várja a fiatalokat. Epüi a csónakház is, ehhez a vállalat rendkívül sokat- segített az anyagiakban. Tehát a fiatalok kedvére már intézkednek, Kiss Kálmán, a KISZ VB titkára ezt mondja: — Nyáron rendkívül sok az MHS lehetősége, az utóbbi időben például KISZ vezetőket küldünk az MHS- be. Aztán a versenylövész csapatnak szinte majd minden tagja KISZ-es! A KISZ-titkár nyomban el is ismeri, bizony, lány kevés van az MHS-ben! Alig 20—24! Pedig a víziklubon kívül van motoros túra szakosztály, versenylövész csapat, rádiós klub... A nők is megtalálnák biztosan szórakozásukat, sportolási lehetőségeiket. S. J. 1 Óriás „sirand pp' félmilló lakóval Koczok Lajos halászmester egy sikeres dobással 56 halat emelt a csónakba Külön, önálló kis gazdaságnak is beillenék. Pedig csak egy része az 1461 holdas halgazdálkodás, a közel 30 000 holdas Középtiszai Állami Gazdaságnak. A lehalászást még több mint egy hónap múlva kezdik. Nem is tart soká. Néhány hétig. De hogy legyen mit kifogni, azért az év minden napjára jut munka; Harmincnégy mély ágyban több mint 15 vagon hal töltötte a telet Most már széttelepültek a kék víztükrök alá És esznek rendületlenül. — Naponta száz mázsa takarmányt. De kísérőink, Szabó Rudolf, a sóskúti rész halászati ag- ronómusa szerint hamarosan kétannyit is elkérnek; Az a jó, hogy nem igényesek. Olyan búzát, árpát, kukoricát, csökkent értékű takarmányt, szemetes tápot is zokszó nélkül megesznek, amelyet más állatok fintorogva otthagynának. ősszel pedig több mint 40 vagon áruval honorálják az évi táplálást S ha minden jól megy, egyrészük külföldre utazik majd — exportáruként. A három helyen lévő nagy halászati egység közül a sóskúti a legnagyobb. Hétszáz holdas. Embert, aki a tavak lakóival foglalatoskodna, mégis alig látni ezen az óriási „strandon”. Annál inkább építkezőket. Most alapozzák a ta- kormányfujót és áztatót. • Ezek segítségével a raktárból kiinduló takarmány emberi kéz érintése nélkül utazik az etetőkhöz. És a két etető két-három óra alatt „megterít” a négyszázezernyi állandó fogyasztónak. A másfélezer hodnyi tavakat pedig 544 ezer hal lakja. Egy elcsípett tólakó Szabó Rudolf agronómus kezében Sokat gyártunk MEG SEM ELÉG A takarmánytáp készítése, etetése még rövid múltra tekint vissza, azonban az elmúlt néhány esztendő e téren is sok változást, fejlődést hozott. Vi- rágh Istvánt, megyénk főállattenyésztőjét kértük meg, mondja el: hol tart jelenleg a tápok készítése, felhasználása és mi a perspektíva. #— Megyénk közös gazdaságaiban néhány éve, pontosabban 1960 óta etetnek tápot, illetve keveréktakarmányt. Az első időkben több helyen húzódoztak tőle. Ennek oka valószínűié" nemcsak az újjal, ismeretlennel szembeni tartózkodás volt, hanem az is, hogy az egyetlen — Karcagon létesített — keverőüzem csak kisebb-nagyobb zökkenőkkel tudta ellátni táppal a szövetkezeti gazdaságokat. Hogy a kezdeti passzivitást sikerült leküzdeni, az jórészt az egyre Ahol van becsülete a versenynek Az újszászi Szabadság Tsz-ben népszerű a verseny. A vezetőség is gondot fordít ennek szervezésére, s a résztvevők jutalmazására. A szocialista brigád tagjai, a verseny leb jobbjai balatoni kirándulásra készülnek, kiadásaikat a tsz fedezi. Vak- hal László és Sulyok István fiatal traktorosok tavalyi eredményükkel a KISZ megyebizottságának oklevelét nyerték el és csehszlovákiai jutalomüdülést. A szövetkezetben öttagú bizottság — amelynek vezetője Vájná Imre főagro- nómus — foglalkozik a verseny szervezésével, értetetésével. Negyedévenként összegezik: ki hol tart a versenyben. Jelenleg hetvenkilencen vesznek részt e nemes vetélkedésben vagy küzdenek a szocialista brigád cím elnyeréséért. A műhelymunkások most szervezkednek, ők is célul tűzik a szocialista brigád cím elérését. Kiss Gáborné, a pártvezetőség tagja arra tett ígéretet, hogy a növénytermesztésben résztvevő nők közöd népszerűsíti a versenyt. A verseny gyakorlati eredményét az is igazolja, hogy a szövetkezetben jól halad az időszaki munka. — vincze — szaporodó, változatosabb és mennyiségben is több tápot gyártó üzemeknek köszönhető. Míg 1961-ben 1717 vagon tápot kevertek a szarvasmarhák, sertések és baromfiak etetéséhez, gyors hizlalásához, addig 1962-ben már 3784 vagont Tavaly az 5600 vagonos tervet is jóval túlteljesítették. Az idén 6100 Tagon a terv de 7000 vagon táp előállítása várható. — Most már hét keverőüzem működik a megyében. Az idei tervben szerepel a kunszentmártoni — jelenleg napi 2,4 varon kapacitású — és a jászberényi — napi 4 vagon kapacitású — üzem korszerűsítése. Ennek eredményeként 1965-ben a két keverőüzem már naponta 9—10 vagon tápot készít. Nehézkes még — különösen a messziről történő szállítás miatt — a tiszafüredi és a kunhegy esi járás közös gazdaságainak tápellátása. Ezért szorgalmazzuk, hogy a Kunhegyesen kiszemelt épület átalakításával év végére elkészüljön a nfoleerd’k keverőüzem — Az említett számok is jelzik, hogy az igény egyre nő, s a legtöbb termelőszövetkezetben megbarátkoztak a tápetetéssel. Ez érhető is, hiszen olcsóbb, gazdaságosabb, mint a gazdasági abraktakarmány etetése. Példával Illusztrálva ezt: egy kilogramm sertés- vagy baromfihús előállításához tápból 1—1,5 kilogrammal kevesebb kell, mint a szokásos abrakból — Előnye a tápetetésnek az is, hogy gyorsabban fejlődnek az állatok, kevesebb az elhullás, a csőkött. a nem kellően fejlődő állat. A csibék például nem 13— 16, hanem 9—10 hétre elérik az egy kilogrammos súlyt. A férőhelyet is jobban ki lehet tehát használni. A néhány évvel ezelőtti magas elhullás! százalék helyett jelenleg általában kettő-négy százalékos elhullással nevelik fel a naposcsibét Az akkori időhöz viszonyítva 20 —30 százalékkal kevesebb a fejlődésben visszamaradt, görbemellű, stb. csibe. — Hasonló a helyzet a sertéseknél is. A tápetetés eredményeként csökkent a gyomor- és bélgyulladásos megbetegedés, ami különösen malacoknál volt gyakori. Sikerüli kiiktatni a süldöztetési időt A malac- és süldőtáp etetésének eredményeként a korábbi 13—14 hónap helyett 9—10 hónapos korra elérik a sertések a 100— 110 kilogrammos súlyt. — Az első években csak néhány fajta tápot készítettek az üzemek. Azóta a reeepturák összeállítása Is sokat fejlődött. Két öreg beszélget Óvóhelyet építettünk a Gellert Szálló mellett. A jómódúak nyugodtan strandoltak. Ha megszólalt a sziréna, lefutottak a bunkerba. Olyankor nekünk sose jutott ott hely. Csak addig húzódhattunk oda, míg kész nem lett a betonfészek. A vizet percek alatt leengedték. Dünnyögtünk is miatta sokat. Milyen jó lenne nekünk is legalább ilyenkor lemártózni benne. A szálló pincéjében laktunk. Egy este — miért, miért nem — bejött a szálloda igazgatója. Meglátta, hogy a falicsap alatt mc- sakszunk. — Pazarlás — hördült fel. Nem lehetett nagyranqú ember, de a szegényt nagyon tudta gyűlölni. És másnap reggel már nem állhattunk munkába. * A Nyugati pályaudvar mellett építettünk egy mozit 1925-ben. A pallér noszogatott bennünket. Mikor már a végefelé jártunk a munlcának, így: — Már csak a párolgó tyúkhúsleves, a fonottkalács, meg a kisüsti hiányzik innen, ugye, legények? Meg még egy kis parkettcsiszolás. Na, majd ha készen lesznek. r Alig múltam akkor húsz éves. Pár napig hittem abban a párolgó tyúkhúslevesben. Rendületlenül dolgoztunk. Akkor jött a tulajdonos. Ránkrivallt irgalmatlanul. — Jó már az a parkett. Azonnal eltűnni. A vészkijáraton tűntünk el, mert a főbejáraton már jöttek a vendégek. * Az előbbi mesélő, Borsá- nyi János mélyre meríti a szedőkanalat. Ö szed az utóbbi meséidnek, mert annak nagyon reszket a keze. Molnár András most egy hosszú, nagy terített asztal mellett párolgó tyúkhúslevest kanalaz. Velük szemben miniszter ül, aki a tsz- nek vándorzászlót hozott, a jó munlta elismerését. Az az építkezés, amin most utóbb dolgoztak, másfél évtizedig tartott. Borsá- nyi János 16, Molnár András 15 éve tagja a zagyva- rékasi Béke Tsz-nek. Alapító és régi tagok. S akik most itt ülnek, hogyan is tudhatnák, hogy a két öreg- nak a mai örömtől fiatalkori sebe heged. — borsi — Szabolcs-Szatmár megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat keres gépészmérnököt, gépésztechnikust, géplakatost, villanyhegesztőt és segédmunkásokat azonnali felvétellel, állandó munkára. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán: Nyíregyháza, Acél u. 2 alatt. Takarékos kisiskolások Jászberényben (Tudósítónktól.) Takarékos gyerekek a jászberényi fiúiskola tanulói: az 1963/64-es tanévben nyolcszázötvenen 115 000 forint értékű takarékbélyeget vásároltak. Ezzel az iskolák közötti versenyben nemcsak a megyében lettek az elsők, hanem országos versenyben is győztesek közé kerültek. Nagy szerepe volt a szép teljesítmény elérésében Bodnár József igazgatóhelyettesnek, az iskola takarékossági felelősének. Május 27-én lelkes és izgatott úttörők segítségéve! ünnepélyes keretek között fizette ki a jászberényi" OTP- fiók a takarékbélyegekre járó összeget. Erre a ritka alkalomra elment a televízió is és a kamera megörökítette a boldog pillanatokat. A televízió műsorában előreláthatólag június 7-én délelőtt láthatjuk majd a jászberényi pajtásokról készült felvételeket.
