Szolnok Megyei Néplap, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-27 / 122. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NtPLAV 1964. május 27. Szalal elnök Budapesten (Folytatás az 1. oldalról1) A Ferihegyi repülőtéren már jóval az érkezés előtt több ezer budapesti dolgo­zó gyűlt össze a jemeni államfő fogadására. A re­pülőteret jemeni és magyar zászlók, üdvözlő feliratok díszítették. A repülőtér be­tonján díszőrség sorakozott fel. A jemeni elnök fogadá­sára megjelent Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnö­ke, Kisházi Ödön, az Elnö­ki Tanács helyettes elnöke, Apró Antal, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Pap János, a kormány el­nökhelyettesei, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, továbbá az Elnöki Tanács és a kormány számos tag­ja, a politikai élet sok más vezető személyisége. Ott volt a budapesti diplomá­ciai képviseletek számos vezetője és tagja; Eljöttek az elnök fogadására a Bu­dapesten tanuló jemeni és arab diákok is. Néhány perccel negyed 11 után tűnt fel a repülőtér felett Szalal elnök külön- repülőgépe, amelyet a ma­gyar légierők vadászgép­köteléke kísért a határtól Budapestre. A repülőgép tiszteletkört írt le, majd le­ereszkedett a repülőtér be­tonjára. A gépből kiszálló Abdul­lah AI Szalal elnököt s a többi jemeni vendéget nagy tapssal, lelkesedéssel, je­meni és magyar zászlókat lobogtatva fogadták a bu­dapesti dolgozók. A vendégeket elsőként Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke és Kádár Já­nos. a kormány elnöke, — Kállai Gyula, a kormány elnökhelyettese és Péter Já­nos külügyminiszter kö­szöntötte; A díszőrség parancsnoka jelentést tett Szalal elnök­nek, majd felcsendült a jemeni és a magyar him­nusz. Közben 21 tüzérségi díszlövést adtak le a Jeme­ni Arab Köztársaság állam­főjének tiszteletére. Szalal elnök Dobi István társaságában ellépett a dísz­őrség előtt, s köszöntötte az egységet. Úttörők nemzeti­színű szalaggal átkötött vi­rágcsokrokat nyújtottak át a vendégeknek, akik ezután üdvözölték a fogadásukra megjelent magyar közéleti személyiségeket, a diplomá­ciai testület képviselőit, a jemeni és az arab diákokat A jemeni államfő Dobi István és Kádár János tár­saságában elhaladt a téren felsorakozott több ezer fő­városi dolgozó előtt. Buda­pest népének képviselői nagy szeretettel köszöntöt­ték a kedves vendéget. Ezután Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke üd­vözlő beszédet mondott. Megkezdődtek a magyar—femem tárgyalások Kedden délután az Oc- szágházfcö® megkezdődtek a magyar—jemeni tárgya­lások. Magyar részről a tárgya­láson részt vett Dobi Ist­ván, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, Kállai Gyula és Pap János, a forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnöädielyet- fcesei, Kisházi Ödön, az El­nöki Tanács helyettes el­nöke, Péter János külügy­miniszter, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, Szarka Károly külügy mi­niszterhelyettes, Baczoni Jenő külkereskedelmi mi­niszterhelyettes. Jemeni részről Abdullah Al-Szalal marsall, a Jeme­ni Arab Köztársaság elnö­ke, Mohamed Al-Rainy miniszterelnökhelyettes, Abdul Rahman Äl-Eryani miniszterelnökhelyettes, Hath Esa, vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhe­lyettes, Abdul Gam Mo- tahhar államminiszter, Mo­hamed Gajd Sarf, az elnöki ügyek áüammmisztere, Ab­dullah Al-Depy ezredes, el­nökségi jogtanácsos, dr. Hassan Maki, a miniszter- elnök tanácsadója, Ahmed Fuad Abuluiun jogtanácsos, Mujahed Hassan alezredes, a köztársasági elnöki hi­vatal vezetője, Aly Abdul­lah Al-Marati, a köztársa­sági elnökség főtitkára vett részt a tárgyaláson. A szívélyes és baráti lég­körű tárgyaláson a magyar Abdullah AI Szalal a Jemeni Arab Köztársaság elnöke Abdullah AI Szalal marsall kiváló államférfi és katonai személyiség, az 1962. évi jemeni forradalom vezetője, a Jemeni Arab Köztársaság első elnöke. Abdullah AI Szalal 1‘917-ben született Szanaa-ban. Tanulmányait kezdetben Jemenben, majd Irakban folytatta, ahol elvégezte a katonai akadémiát. Miután tanulmányai végeztével visszatért hazájába, különböző posztot töltött be a jemeni hadseregben; Ebben az idő­ben csatlakozott a monarchia-ellenes tisztek csoportjá­hoz. Abdullah AI Szalal-t 1948-ban letartóztatták. — 7 évet töltött börtönben. 1959—61-ben a Szovjetunió baráti technikai segítségével épülő Hodiea-i kikötő munkálatainak vezetésével bízták meg 1962-ben a jemeni hadsereg főparancsnoka tett; — Ebben a minőségben irányította az 1962. szeptember 26-i forradalom előkészítését, melynek eredményekép­pen megdöntötték a monarchia zsarnoki uralmát Je­menben és kikáltották a köztársaságot. Abdullah AI Szalal lett a forradalmi tanács elnöke, miniszberelnök és katonai főparancsnok, majd 1962. október 31-én köztársasági elnök; Jemen aláírta a moszkvai részleges atomcsend egyezményt Abdullah AI Szalal nagy fontosságot tu­lajdonít a szovjet-jemeni baráti kapcsolatok fejleszté­sének. Abdullah AI Szalal 1964. januárjában részt vett a kairói arab csúcsértekezleten, melyen fontos hatá­rozatokat hoztak az arab egység megszilárdítása ér­dekében. Nyilatkozótok az afrikai felszabadulási nap alkalmából A TASZSZ New Yark-i jelentése szerint az ENSZ afrikai tagállamainak kép­viselői fogadást adtak az afrikai felszabadulási nap és az afrikai egységszer­vezet megalakulásának el­ső évfordulója alkalmából. Teszfaje Gabre-Egzi, az afrikai egységszervezet ideiglenes főtitkára a foga­dáson elmondott beszédé­ben többek között hang­súlyozta, hogy 1963. május 25-e, az afrikai egységszer­vezet megalakulását kimon­dó Addisz Atbeba-i érte­kezlet napja a gyarmati rendszer korszakának végét jelenti Afrikában. Az afrikai szabadság nap­ja alkalmából hétfőn este Kairóban nagygyűlést tar­tottak, amelyen Zakaria Mohieddin, az EAK aielnö- ke felolvasta Nasszer üze­netét. Nasszer üzenetében töb­bek között megállapítja, hogy az afrikai népek az imperializmus ellen vívott kérlelhetetlen harcukkal felébresztették a világ lel­kiismeretét, és ennek kö­vetkeztét mi ma már vala­mennyi nemzetközi szer­vezet elítéli az imperializ­must, a faji megkülönböz­tetést és a ki zsákmányolást. Az AFP tudósítása sze­rint Ben Bella algériai el­nök rádióbeszédben emlé­kezett meg az afrikai egy­ségszervezet megalakulásá­ról. Hangoztatta, hogy a független afrikai államok „minden feltételtől mentes teljes támogatást nyújtanak a Portugál-Guineában, An­golában, Déd-Afrikában, Mocambiqueban, valamint Afrika többi részén küzdő partizánoknak. A továb­biakban Ben Bella a ma­rokkói—algériai vitára cé­lozva hangoztatta, hogy az afrikai országokat szembe- álllító konfliktusok csak Myi jellegűek lehetnek. Az afrikai finnen alkal­mából ugyancsak nyilat­koztak a marokkói, mali, a kameruni, a csádi, a madagaszkári, a mauritá- niai, és a nigériai vezetők. Beszédeikben hangsúlyoz­ták az egységszervezet fon­tosságát, a világbéke meg­őrzésében játszott szerepét (TASZSZ, Reuter, AFP) és a jemeni államférfiak eszmecserét folytattak a fe­leket kölcsönösen érdeklő kérdésekröL Az „Ottó-hadművelef" m. A Habsburg-ház egyik Dél-Amerikában élő sarjá­val, bizonyos Albrecht ne­vű főherceggel (nem azonos a Magyarországon ismert Albrechttel) Egy kis baj történt. Ezt az urat a Pen­tagon és Ottó a Habsburg- légió élére személte ki „fő­vezérként”. Az amerikai hadsereg szabályai azonban megkövetelik, egy kis „szel­lemi vizsga” letételét. A vizsgakérdések közül a köz­legényeknek legalább negy­venötre, a tisztj élőiteknek 125-re kell felelniök. Ezek persze nem valamiféle „egyetemi” kérdések, s Alb­rechtét ráadásul igazán úgy kérdezték, mint a kis fő­herceget a közismert vicc­ben. A vizsgán azonban így is megbukott A Pentagon ajánlása ellenére sem tu­dott negyvenkét kérdésnél többre válaszolni. A „pót­vizsgán” azután még rosz- szabbul szerepelt. A Habs- ' burg-légió így hát .fővezér” nélkül maradt. Ez persze inkább mulat­ságos, mint fontos epizód. Az igazán fontos az volt, hogy a külföldön élő oszt­rákokból csak alig néhány tucat embert tudtak össze­verbuválni, aki hajlandó lett volna csatába menni a Habsburgokért Éhnél is komolyabb „baj” volt Roo­sevelt elnök ellenállása, aki nem nagyon szerette a ki­rályokat — és ráadásul a katonai helyzet követel mé­Egy főherceg megbukik nyernek megfelelően Nyiv- gat-Európában akart partra száll rri Roosevelt győzött, a Habs- burg-légió terve megbukott A háború nem a „dunai föderáció” és az európai monarchisták szá­ja ízének megfelelően ala­kult Bécset és Berlint a szovjet csapatok foglalták el és a jaltai értekezlet Ausztriát is megszállási zó­nákra osztotta — kimond­ván azonban, hogy semmi­képpen sem a Habsburgok hatalmát hanem a Hitler által 1938-ban el taposott Osztrák Köztársaságot kell újjáéleszteni De a kulisszák mögött to­vább folyt s „Habsburg- hadmüvelet”. Közvetlenül Roosevelt halála után, IMS májusá­ban Ottó újra elérkezett­nek látta az időt, hogy új esélyeket „játszón meg”, Út levét özön aKreid-száilodábon Egy napsütéses májusi napon Innsbruck közelében az ausztriai amerikai zóna határát őrző hórihorgas tá­bori csendőr gondterhelten tolta fejebúbjára a MP fel­iratú acélsisakot. Két civil úr állt előtte. Az egyik, aki még mindig sovány volt és még mindig kis angol bajuszt viselt, lebilincselő mosollyal egy egész útlevél kötegel terített ki a kato­nai csendőr elé, mint vala­mi kártya csomót. Kezében legyezőszerűen szétnyitva egy belga, egy monacói, — egy magyar, egy spanyol útlevél sorakozott — és rá­adásul még a szuverén Mál­tai Lovagrend útlevele is, amelynek valamilyen ősi feudális rendelkezés alap­ján még mindig joga van útleveleket kiadni. Ennyi útlevél előtt egy amerikai tábori csendőr sem marad­hat érzékeden, különösen, ha ezek az útlevelek mind olyan szép és bonyolult névre szólnak, mint „Habs­burg Lotharíngiai Ottó, így utazott be Ottó Ausztriába, ahonnan az HH9-es 1 §. kitiltotta. Fi­vérével, Róberttól együtt a határ ausztriai oldalán ko­csit béreit és az innsbrucki Kiesd szállodába hajtattak. A szállodás hódolatteljes hajkmgások közepette ve­zette be vendégeit az Inn folyóra nyíló legszebb er- toélyes szobába. Ottó pedig nyomban bezárkózott fivé­rével. Aktatáskájából me­rített, finom levélpapír ke­rült elő, amelynek balfelső sarkában az osztrák csá­szári és a magyar királyi korona domborművű lenyo­mata ékeskedett. Törvény­telenül osztrák területre lépve, ezen a trónkövete­lésnek is beillő levélpapí­ron írta meg híres levelét Truman amerikai elnökhöz, Roosevelt utódjához, Ottó Mikojan találkozott a japán császárral és miniszterelnökkel Anasztasz Míkojan, a szovjet minisztertanács el­ső elnökhelyettese, aki egy szovjet parlamenti küldött­ség élén Japánban tartóz­kodik, felkereste Hirohito császárt és megbeszélést folytatott vele. Míkojan kedden a szovjet nagykövetségen ebédet adott Ikeda japán minisz­terelnök tiszteletére. A ba­ráti légkörben lezajlott ta­lálkozón Mikojan és Ikeda véleménycserét folytatott a szovjet—japán kapcsola­tok számos kérdéséről. Ugyancsak kedden Mi­kojan fogadta a japán libe­rális demokrata párt kül­ügyi bizottságának tagjait. Nemzetközi problémákon kívül a szovjet—japán vi­szony sok kérdése is szoba került. A beszélgetésen ti­zenöt ismert parlamenti képviselő volt jelen. * A Szovjetunió Legfelső Tanácsénak Japánban tar­tózkodó küldöttsége talál­kozott a Vaszeda egyetem diákjaival. Mikojan a hall­gatók előtt beszédet mon­dott. Politikai alkudozás A ,,marokkói helyzetet tanulmányozó párizsi tájé­koztatási központ” felhí­vással fordult a francia és a nemzetközi közvélemény­hez: mentse meg a rabatt perben halálraítélt marok­kó hazafiak — Mohammed Basri, Numen Diuri és Omar Benzsellul — életét. A marokkói haladó párt, a népi erők nemzeti uniója három vezetőjének felleb­bezését elutasította a raba­tt legfelső bíróság. Az íté­let végrehajtása most már II. Hasszán király döntésé­től függ, Mint a francia Observa- teur írja a rabatt ítélet ki­hirdetése után M. Hamme- di, a király egyik bizalmi embere érintkezésbe lépett a népi erők nemzett unió­jával, hogy kipuhatolja, — milyen feltételek mellett hajlandó a baloldali haladó párt szerepét vállalni a kormányban. nem kevesebbet követelt mint azit, hogy az ameri­kaiak ne ismerjék ei az új Osztrák Köztársaság Becsben megalakított köz­ponti kormányét, amely Renn«- szociáldemokrata politikus vezetése alatt ál­lott. Ottó azt követelte Trumantól, hogy ehelyett a nyugati megszállási öve­zetekben létesítsenek „erős tartományi kormányokat” A levélírót kidobják A levél világossá tette, hogy Ottó ideiglenesen a megszállási zónákra osztott Ausztria széttagolásába is beleegyezik, s politikai ak­ciójának célja a köztársa­sági kormány szétverése, majd a politikai befolyás megszerzése a nyugati öve­zetekben megalakítandó tartományi kormányok fe­lett... Alig küldte ei a sok út- teveles Ottó a Trumanhoz intézett levelet — egy má­sik címeres levélnapíron „kiáltványt” fogalmazott meg az ,,osztrák néphez”. A Renner-kormány a meg­szálló hatóságokhoz for­dult, s azok nyugati tagjai az 1945-ös hangulatban iga­zán nem tehettek egyebet, mint kiutasították osztrák területről a hivattam láto­gatót.. Ezzel végződött a máso­dik világháború után fel­élesztett „Ottó-hadműve- let”, s a makacs trón- követelő kénytelen volt út­rakelni a háború utáni Európában, hogy újabb tá­mogatók után nézzen. S az újabb támogatók hamaro­san jelentkeztek is~. A szovjet mániszterelnök- helyettes részletesen fog­lalkozott az SZKP XX. és XXII. kongresszusának eredményeivel, elmondotta, milyen kedvező befolyást gyakorolt a Szovjetunió életére a sztálini személyi kultusz következményeinek felszámolása, a kollektív vezetés, a forradalmi tör­vényesség elveinek vissza­állítása, és a szovjet de­mokrácia fejlesztése. A szónok részletesen fog­lalkozott a Szovjetunió kül­politikájával. Rámutatott, hogy a XX kongresszus új elemet hozott a háború és béke kérdésének elbírálásá­ba. Mikojan kijelentette: úgy véljük, hogy korunk emberisége a szocialista or­szágok erejére, a kapita­lista országok munkásosz­tályának és a haladásnak az erőire támaszkodva megakadályozhatja az új háborút. Mikojan a továbbiakban kifejtette, hogy a békeharc és a békés együttélés nem nehezíti, hanem könnyebbé teszi a kapitalista orszá­gokban az osztályharcot, segíti a népek nemzeti fel­szabadító küzdelmét. Minden országnak meg­vannak a maga történetem hagyományai, az egyes fej­lődési szakaszokban a sajá­tosságai, Ezért helytelen, marxizmus-ellenes, ha azo­nos tanácsokat adnak min­den országnak a forrada­lom megvívására vonatko­zólag. Ügy véljük, hogy a kapitalizmus fejlődési egye­netlenségeitől korunkban elkerülhetetlenül követ­kezik a szocializmusba való átment formáinak külön­bözősége. De ha vannak is különböző vélemények eb­ben a kérdésben, ennek nem kell mozgalmunk meg­osztásához vezetnie. Har­colnunk kell az összes ha­ladó erők egységéért, a for­radalom győzelméért. Felül kell emelkedni a nézetel­téréseken, amikor a fő cél­ról, a fő feladatról, az im­perializmus ellen, a szocia­lizmus győzelméért vívott harcról van szó. (MTR „A világ — kivéve Ausztria* A történet következő epi­zódjának színhelye a távoli Caracas, Venezuela főváro­sa; Idő: 1950; Ottó, aki ekkor már kis udvartartá­sával a sárgafalú pöckingi villában telepedett le, ál­landóan úton volt. Előadá­sokat tartott a világ min­den részén, monarchists újságokat pénzelt és nyíl­tan hangoztatta, hogy nem adta fel terveit; Ezen a napon a legnagyobb vene­zuelai szálloda mestersége­sen hűtött nagytermében újságírók kérdéseire vála- szolgatott, s ennek során a már-már álmossá váló konferencia váratlanul fel­éledt. A legnagyobb nyugat­német újságkonszerhez tar­tozó Die Welt tudósítója állt fel és a következőket kérdezte: ,,Hálásak va­gyunk, hogy véleményét ily nyittan kifejti. Utolsó kérdésünk: mik a távolab­bi politikai tervei?” Ottó a következőket mondta: „Ha minden úgy alakul, ahogy én várom. Ausztria császáraként és Magyarország királyaként fogok uralkodni. Nézetem szerint a királyi házak aránylag rövid időn belül újból uralomra jutnak Európában”. Nem szabad elfelejteni: mindez 1950-ben, a hideg­háború egyre fagyosabbá váló légkörében hangzott el. Habsburg Ottó nyilván a hidegháborútól várta annak a beteljesedését, amivel kapcsolatban 1945- ben a Kreid szállodából még hiába küldözgetett pecsétes levelet Truman- nate (Foli/talpeH?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom