Szolnok Megyei Néplap, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-21 / 117. szám

* aafiSos a. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s SZOCIALISTA KÉPZŐMŰVÉSZEK CSOPORTJA A Szocialista Kép­zőművészek Csoportjának kiállítása a Nemzeti Galé­riában a felfedezés erejé­vel hat A két világháború közötti modem magyar művészetnek, sokak által neon ismert, mások ál­tal könnyelműen fe­lejtett, de mint most kitűnt: fontos láncszeme volt. Akik ismerték, sok tekintetben egyoldalúan ítélték meg, részben úgy, hogy a munkásmozgalom szempontjából érdekes, csupán, másrészt a végle­tesen elfogult állásfoglalá­sok torzították valóságos jelentőségét.­Ma, a művek szélesebb ismeretében, mérleget ké­szíthetünk s bízvást állít­ható, hogy a csoport mű­vészeinek pártos-etikai és műveiknek — a tartalom és forma egységét kialakí­tott — esztétikai értéke vitán felül álló. Amikor 1934-ben néhány fiatal művész — korábbi sikertelen kísérletek után — szervezett formák kö­zött arra vállalkozott, hogy Derkovits nyomán, a mun­kásosztály jogát és igazát hirdesse: erejét meghala­dónak látszó feladatot vál­lalt. Bán Béla, Dési Huber István, Fenyő A, Endre, Goldman György, Major Máté, Mészáros László, Sugár Andor, majd ké­sőbb Berda Ernő, B. Ju­hász Pál, Farkas Aladár, Fehér György, Fekete Nagy Béla, Kondor György, Nolipa István Pál, Oelmacher Anna, Roxi Jó­zsef, Schnitzler János, Szántó Piroska, Szlovák György és SzöUosi Endre az illegális Kommunista Párt irányításával azt a kultúrforradalmat indította el, ami napjainkban is zaj­lik — ma már hivatalos keretek között, állami tá­mogatással. De akkor, azok a fiatal művészek nem elé­gedtek meg azzal, hogy dolgozó, vagy munkanél­küli proletárt ábrázolja­nak, hanem elvitték mun­káikat, kisebb-nagyóbb vándorkiállítások kereté­ben a munkás-lakta terü­letekbe, hogy azokhoz szóljanak, akikről szólnak. Ezen túlmenően, szélesre tárták a kaput a fiatalok előtt s ez nem csupán any- ayit jelent, hogy még fő­iskolások is csatlakoztak a csoporthoz, hanem kis esti szabadiskolát szervezték munkások számára s a csoport egy-egy fejlettebb művésze korrigált A kiállítások a pe­remvárosi munkásottho­nokban és szakszervezeti helyiségekben, valamint az ezekről és más művészeti eseményekről folytatott szenvedélyes, őszinte viták hozzájárultak a művészek szakmai és politikai fej­lődéséhez, ízlésbeli és mű­vészettörténeti gyarapodá­sához. Ugyanakkor a ván­dorkiállítások által, a ki­állított művek által eszté­tikai élményt és ideológiai iskolát nyújtottak a tárlat­látogató publikumnak. — Sötét és nyomott volt a harmincas évek szocialista művészete, mert olyan volt a kor. amelyben létre jött az életforma, amit tükrö­zött. A szépítetlen nyers valóságot mondta el, da­rabosan, de hatalmas kife­(1934-1944) jestő erővel, S ha Derkovits remekeiben, az ezüst és rózsás csillogásban a mun- kásosztáy reménysége szó­lal, a csoport fiataljai még a vádbeszédnél tartottak s ritkábban jutottak el a bizakodás fényeiig. Ennek is a kor, a speciális ma­gyar viszonyok adják a magyarázatát, A nagy mes­ter, Derkovits életműve 1934-ben lezárult, de kivé­teles tehetsége képessé tette a „tudatos jövőbe’! látásra. A csoport fiataljai a terjeszkedő fasizmus vi­szonyai között, majd egy világégés alatt fejtették ki munkásságukat. Még akkor is rendeztek messze- hangzó kiállításokat, ami­kor a náci terror a meg­semmisülést ígérő háború­ba sodorta az országot, s amikor már módszeresen irtották a haza legjobb, haladó fiait, A Csoport utolsó, nagy tette az 1942-es kiállítás volt a Vasas Székházban, ahol széles antifasiszta egységfrontot hoztak létre a haladó polgári művészek­kel együtt. Ezt a kiállítást a jobboldali sajtó felhör­dülése, parlamenti inter­pelláció kísérte, aminek következtében az óriási lá­togatottságé és sikerű tár­latot a rendőrség három naps nyitvatartása után bezáratta. Ekkor elhurcol­ták az éppen ott talált mű­vészeket s közülük nem egy többé sose tért vissza, A maga helyén, a maga idejében a Csoport „élcsa­pat4’ volt a szó legvalósá­gosabb értelmében. Fiatal tagjainak már akkor figye­lemreméltó művészi sike­rei hitelesítették politikai tevékenységüket s mond­hatni, viszont. A szocialista realizmusért szálltak síkra az elméletben és a művészi gyakorlatban egyaránt- Harcuk nem maradt hatás­talan, vagy eredménytelen, még akkor sem, ha a ke­gyetlen kor kialakulásukat tevőlegesen — börtönnel és haláltáborral — megaka­dályozta. A törzstagok egy- harmada mártírhalált halt, de torzóban maradt élet­művük tanulságtétel a szo­cialista eszme formáló ereje mellett, a szárnyat adó pártosság mellett. De tanúsítja azt is, hogy Der­kovits Gyula elkötelezett­sége a munkásosztály párt­ján nem elszigetelt jelen­ség, hanem tehetséges és hűséges fiatal művészek vállalták ugyanazt a gö­röngyös és veszélyekkel fe­nyegető utat. Az eszmei egyezés mellett a nagyonis különböző formajegyeft ar­ról vallanak, hogy szoci­alista realizmus alatt nem valami stilus-uniformist ér­tettek. hanem a korszerű­nek és egyéninek ötvözeté­ben a társadalom legége­tőbb kérdéseire keresték a választ. Az egyszerit álta­lános érvényre emelni, az egvénit közérdekűvé széle­síteni, vagyis megkeresni és felmutatni a tipikust: ez volt a munkájuk egy nyomasztó terror alatt, s amelyet hősi módon végez­tek. Művészetüktől el­választhatatlan a társadal­mi haladás szolgálata, mert ez számukra egyetlen egy­séget jelentett. Témáikban épp oly sokoldalúak, mint formáikban, vagyis nem­csak komor munkásokat festettek, vágy mintáztak- De ha csendélet, vagy táj­kép a téma, útszéli feszü­let vagy néhány tárgy az asztalon, az osztály-tarta­lom, a célzatos mondani­való sugárzik a művekből. Hősök voltak, de ennek leghalványabb tudata nél­kül. Szolgálatot vállaltok az osztály és a nemzet fel­szabadítására s ezt a szol­gálatot jó művészekhez és jó kommunistákhoz méltó­an, életük latbavetésével, vagy annak feláldozásával el is végezték. A jövő, amiért dolgoztak, minden­napjaikká valósult, mégis úgy véljük, művészetük tá­volabbi holnapokat is be­világít; Oelmacher Anna Kevesebb több lenne Tizenhat tagú a Vörös- kereszt szervezet színjátszó- csoportja. Buzgón próbál­nak, szereptudás nélkül, súgó nélkül, így szokás a műkedvelőknél, aztán egy­szer csak észre veszik, hogy már tudják a szöveget, ak­kor minden nap próba és jöhet az előadás. A csoport vezetését majd átveszi a művelődési otthon. így már két csoportja lesz, mert vagy harmincán a János vitéz előadására ké­szülnek. Egy daljátékot és egy prózai darabot egy­szerre próbálnak két külön csoporttal. Még a Szigligeti Színháznak sem lenne könnyű feladat. De azit már talán el se bírná a Szig­ligeti Színház, hogy ugyan­akkor egy népi tánccsopor­tot és egy bábjátékcsopor- tat is foglalkoztasson. Jászfényszarun bírják. És ez még nem minden. Külön szavaló csoportjuk is van vagy tíz taggal. — Ezek ünnepélyeken, alkalmi műsorokban lépnek fel. 3 Csíky Gergely: Nagy­mama című háromfelvo- násos víg játékát próbál­ják a jászfényszarui mű­velődési otthon színpa­dán. Fiúk és lányok áll­dogálnak középen, vagy a zongora mellett, ke­zükben a szövegükkel. Mondják, mondjak szor­galmasan. Nagyon nagy terhet vál­lalt a jászfényszarui mű­velődési ház. Négy művé­szeti csoportot fenntartani, próbákat rendezni s jó elő­adást produkálni nem könnyű feladat. De nézzük csak. Kell ennyi szereplő, ennyi személy a négy cso­portba? Azt mondja^ a művelődési ház igazgatója, hogy „hol az egyik, hol a másik hiányzik, vagy kés­ve jön”. Jó volna hát, ha inkább kevesebben vállal­nák ezeket a szép felada­tokat, csak azok, akik ele­get is tudnak tenni önként vállalt kötelezettségeiknek. És milyen üdvös lenne, ha például a tánckórus tagjai közül, akik jó mozgásuk­kal erre alkalmasak, a színjátszók között is szere­pelnének. A szavalok meg hangjukat művelnék ki jobban. Ezt a tudásukat is jól hasznosíthatnák a szín­játszócsoportban. A bábjá­tékos személyét meg soha­sem látni. Ö is szerepel­hetne a színpadon, a tánc­kórusban, vagy a színját­szók között. Reméljük, hogy a mű­velődési ház új vezetője, Nagy Mihály rendet és rendszert teremt és meg­valósítja a csoportokon be­lüli belső nevelői munkát is. Megválogatja a csopor­tok tagjait és gondoskodik az önként vállalt köteles­ségek teljesítéséről. Keve­sebb taggal és kevesebb feladattal feltétlenül érté­kesebb lesz az eredmény. — LL — Jászberénytől iákig (Tudósítónktól) A Jászberényi Tanító­képző Intézetben már szinte hagyomány az év­ről évre megismétlődő, or­szágjáró tanulmányi kirán­dulások megszervezése. A harmadik évfolyam egy csoportja ez évben a Du­nántúl észak-nyugati ré­szére látogatott el. A kirándulást szervező tanárok nagy hozzáértés­sel vezették végig a kis csoportot, századok törté­netén. Szombathely, Sop­ron, Kőszeg, Nagycenk, Fertőd, Ják — ezek voltak a túra állomásai. Szombaton nyílik mert a jánoshidai könyvtár új helyisége A könyvtár ragyogó, a könyvtáros mosolygó. Min­den vadonatúj még a he­lyiségben. Nagy polcok, kis polcok, nagy asztal, kis asztal, mert egyvégből a gyermekkönyvtár is kor­szerű berendezést kap a jánoshidai könyvtár új ott­honában. Varga József könyvtáros leül, de mindjárt föl is áll, mesél, magyaráz: — Hát kellett ide, negy­venhat ládában jönnek majd a könyvek. A bevik- szolás még szombatra vár, hát igen örülünk, örven­dezünk, nagyszerű neon­világításunk is van (fel- kattintja), a sarki fotelünk még nincs meg, ott lesz a kettő (mutatja). — ötezer könyvünk van, negyven­hat, sőt még négy láda, összesen 50 láda lesz. — Szombaton este, hu- szonharmadikán nyitunk, itt lesz Váci Mihály és Demj én László. fizul&k, nevelők fóruma T" Vf !■■■ I iorodjunk vele... S@k SZSIŐ úgy véti, ha jól táplálja, jól öltözteti gyermekét, már kellőkép­pen törődött vele. Egész nap dolgozom — mondják — foglalkozzon vele az isko­la, a napközi, este én már ideges és fáradt vagyok ahhoz. A gyermek pedig nem csupán biológiai lény, kis nyiladozó értelme, sze- retetre vágyó érzelemvilága élénken reagál mindarra, ami otthon történik. Ezek a hatások mély nyomokat hagynak benne, s alakítják egyéniségét, tükröződnek cselekedeteiben. T. I. tízéves, ő az iskola, s a napközi „réme”, nyug­talan, verekszik, zaklatja társait. Valósággal provo­kálja, hogy foglalkozzanak vele — akár negatív érte­lemben is. Erélyes szó, bün­tetés lepereg róla. Láttam büntetésből kiállítva az igazgatói iroda elé — fölé­nyesen nyugodt volt. Csak ha szeretettel, bizalommal közelednek hozzá, az hat rá. Bármily csekély elisme­rés arra készteti, hogy le­győzze mozgékony, nyugta­lan természetét. A napkö­zis pedagógus ellesve egy pillanatot, amikor rende­sen ült az asztalnál, ki­emelte: — Látjátok, T. mi­lyen szépen, nyugodtan ül, ti is így üljetek, gyerekek! Kihúzta magát, szeme boldogan csillant. Ö volt aznap délben a legpéldá- sabb gyerek. — Valósággal szomjazza a dicséretet. Sze- retetre, törődésre vágyik, mégjobban, mint a többiek. Családi körülményei ma­gyarázatot adnak viselkedé­sére. Hosszú éveken át nagy beteg volt húga. A család minden szeretete, tö­rődése a beteg felé fordult. Neki, az egészséges kisfiú­nak csak ideges, perlekedő szó jutott: — Ne lábatlan- kodj itt, menj ki, nem lá­tod, mennyi bajunk van! — Pedig ő is szeretetre vá­gyott, s a mellőzés elvadí­totta. A beteg gyermek ter­mészetesen még több törő­dést követeL Helyes lett volna azonban, ha a csa­lád bevonja őt is a húga életéért vívott küzdelembe. Feladatokat kaphatott vol­na, például váltsa ki a gyógyszert, vizezze meg a borogatást — ezzel valóban segített volna az ápolásban, s ilyenkor meg kellett vol­na dicsérni. — A családi légkör érthetően zaklatott, ideges, ha nagy beteg van a házban, de még ilyen kö­rülmények között is gondol­ni kell a másik gyermekre. Már a kisgyermek is meg­ítéli, ki szereti, ki törődik vele a családban, s elfor­dul attól, aki nem szereli igazán — mégha a tulajdon édesanyja is az. Sz. É. még csak ötéves. Szülei külön élnek, civódnak, dolgoznak, szórakoznak, minden más­sal törődnek, csak Évával nem. Éva most nagyanyjánál van vidéken, pár hétre el­hozták. Érzi, csak nagyma­ma szereti igazán, ő törődik vele szívből. Bár szigorú hozzá, megkívánja a ren­det, gyakran rá is kiált, de játszik is vele, kijavítja ruhácskáit, dicséri, vele örül, ha szépen szaval. — Nem akarok többet hazamenni — mondja szen­vedélyesen. — Itt szeretnék iskolába járni. Úgyis leug­rom az emeletről otthon, ha hazavisznek! K. Á. anyukája sokat ba­busgatja, simogatja kislá­nyát — gyakran mások előtt is. Sokszor azonban — mint ezen esetben is — emögött nincs igazi törő­dés, szeretet Egy december délelőtt jártam náluk családlátoga­táson. Fűtetlen lakásban, egyedül találtam a nyolc­éves kislányt. Szülei dol­goztak, ő délutános volt leckéje nem volt kész, de nem tanult. — Miért nem jársz te napközibe? — kérdeztem. — Anya azt mondta, sok­ba kerül. — Ki ad neked ebédet? — Majd anyu, ha megjö­vök iskolából. Gyenge tanuló a kislány; számtanból szinte semmit se tud. Kértem anyját többször foglalkozzon vele minden este. ígérte, de nem tette meg. Ha okos« tehetséges a gyermek; altkor is sok fi­gyelmet törődést igényed. Számtalan kérdés, problé­ma foglalkoztatja; melyre mind feleletet vár szüleitől. — R. Zs. kitűnő tanuló, na­gyon érdeklődő kislány. Órán fegyelmezett csak szünetben — mikor min­denki mesélne valamit —- válik élessé, sipítóvá a hangja. Túl akarja harsog­ni társait így akarja elér­ni, hogy csak rá figyelje­nek. Viselkedésének okai otthoni körülményei. Apja tanár, mindig olvas, füzete­ket javít nővére tanul. A kislány szól hozzájuk; kér­dez, feleletet vár, szól több­ször csendes, rendes hangi­ján — észre se veszik, any- nyira elmerülnek munká­jukban. Csak ha sipítva szól, akkor figyelnek fel rá. Egy orvos-család kislá­nyai már nyolc-tíz éves ko­rukban minden filmet —16 éven felülieknek valót is — együtt néztek meg szüleik­kel, jelen voltak a felnőt­tek minden beszélgetéséit előttük tárgyalták meg anyuka barátnőjének há­zassági válságát, annak okait. Felnőttnek tekintet­ték őket, vagy tán csak túl elnézőek, gyengék voltak a szülők, hogy valamit is megtiltsanak. Mindezek eredményeként a lányok ci­nikusak lettek — nagyszü­lőkkel tiszteletlenek, a ven­dégeket a hátuk mögött ki­figurázzák, a nagyobbik még a tanára magyarázata közben is odavetette: a ro­mantika hülyeség — senkit és semmit nem becsülnek, intim dolgok terén pedig szabadszájúak. Szüleik sze­rint így is tökéletesek, élet- revalóak. Meg kell találni a szülőknek a helyes mérté­ket. Törődjenek gyerme­keik tanulásával, értelmi fejlődésével, nevelésével. Ne legyenek mindent elné­zőek, de ne is akarjanak idomítani. Szeretetük, törő­désük, s a gyermek életko­rához mért követelésük ál­tal biztosítsanak neikik bői­dig gyermekkort, s alakít­sanak pozitív jellemű em­bereket. Kulcsár Kálmánni' lltlilllnlli:Ilu,,,,,,,,,,:iIIIII!lllal,ll,l,llllllllullianllH|ll|l||IIIII||l|ll||:|ll||||n||||n|||I||||l|n„|||l| |n|i{l|lllll,lll;lull,,,,,,,,,,lllli,lnln,llllllii1,lliiiull)iiial4l;lli(iiiIIanini]HiiM'liiaiwii>Hlu>utiitiii :iww:i , | A SZOLNOK MEGYEI ÉLELMISZER KISKERESKEDELMI VÁLLALAT és a Fűszer és Édességnagykereskedelmi Vállalat Figyelem! EBES IPARI BEMUTATÓT rendez árusítással, kóstolással egybekötve május 24-től—31-ig a Kossuth téri ÜJ BÚTORBOLT helyiségében (Tisztiklubbal szemben). Naponként nyitva reggel 8 órától— este 8 óráig. Bemutatásra és árusításra kerülnek az összes édesipari gyártmányok teljes választékban. — Helyszínen hasznos tanácsadás az édességfogyasztás előnyeiről. Előzékeny kiszolgálás. Tekintse meg bemu­tatónkat. Vásárlásával szerezzen örömet ismerőseinek. FRESSÓKÁVÉ _KAVÉKÖSTOLÁS! Szerencsés vásárlóink értékes ajándékot nyerhetnek! V árjuk kedves látogatását és vásárlását. Vevőszolgálat. iwnimiauBiiBiiauaiiaiiaiiaiiauaiiBiiaiiaiiBi BnBiiBiiananaHanauaiianB!iaiiBiiBnBuauanBuininBUBiiBuaiiBtiBnBiiBnBiiananaifiiaiiauanauB4ia::BnBnaiiBnBuanaiiBnBuwwiBi(Biim^;iaBBUHHn3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom