Szolnok Megyei Néplap, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-18 / 90. szám
-3». apnüs 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP i ÉtfelP#l WWt&&sM M&w Az örömszerzés művészete Az öröm az egyik legépi- több emberi érzelem. S gyakran csupán tiszta lelkiiletre, meleg érzületre és emberi szolidaritásra van szükség ahhoz, hogy másoknak, egyeseknek vagy akár közösségnek is jelentős örömet szerezzünk. Sokszor egy egészen apró figyelmesség, egy barátságos szó teljesen elég hozzá. Olykor már annak puszta éreztetése, hogy valaki megbízhat bennünk, szükség esetén biztosan számíthat ránk, önmagában elég örömforrás. Az örömszerzés ábécéje a másik ember szükségleteinek, vágyainak, álmainak a felismerése. Sokszor ez a nehezebb, a mély gyökeret vert szükségletek felismerése, — nem pedig kielégítésük. Erre viszont csak azok képesek, akiket érdekelnek az emberek, akik nem süllyednek ablaktalan önzésükbe, hanem észreveszik, hogy más hozzájuk hasonló emberek is vannak, akik az övéikhez hasonló problémákkal birkóznak, s nagyjából ugyanúgy reagálnak a többi emberek viselkedésére, mint ők maguk. Az ilyenek viszont el képesek találni, hogy egy- egy apró figyelmességgel, — egyetlen barátságos, biztató vagy elismerő szóval mikor és hogyan ajándékozhatnak meg valakit örömmel, hogyan tehetik őket boldoggá. Ahhoz, hogy gyermekeinkben, iskolai tanulóinkban idejében kifejlődjék a tiszta öröm megbecsülése és az örömszerzés szükséglete, — már a korai gyermekkortól alkalmat kell nekik adnunk ezeknek a pozitív, felemelő érzelmeknek az átélésére, s akkor azok ki is fejlődnek bennük. Nem is olyan nehéz ezt elérnünk, mint első pillanatra látszik. Egyszerű közös programok, játékok, érdeklődés az őket belülről érdeklő, erősen foglalkoztató dolgok, tevékenységek, kérdések iránt, vagy igen sokszor a puszta tanúság: hogy észrevesszük, látjuk, figyeljük és értékeljük teljesítményeiket — már kielégíti és nagy örömmel tölti el őket. S az ilyen örömszerző módszerek fokozatosan szinte vérükké válnak, s majd ők is érdeklődni fognak más emberek ügyei iránt, segítői, támaszai lesznek más embereknek, s ha később arra kerül sor, hogy kisebb-nagyobb közösségek egymásra utalt tagjaiként dolgozzanak, a társadalom alapsejtjeiben, a családban, 'iskolai osztályban, munkabrigádban: sokkal kevesebb baj lesz velük, mint azokkal, akiknek gyermekkorukban nem volt elég alkalmuk örülni és örömet szeresmi. Dr, Harsányi István ’ Népművészet a divatban Egy csillag mérete 80-as fonálból körülbelül 4.5 cm. Első sor: 12 láncszemből gyűrű; Második sor: A gyűrűbe 24 egyráhaj- tásos pálcát öltünk. Harmadik sor: 2 rövidpálca és 4 láncszem ismétlődik nyolcszor. Negyedik sor: Az előző sor három lánc- szemes íveibe 3 egyszerre befejezett kétráhajtásos pálcát horgolunk, a pálcacsoportok között 9 láncszemmel, ötödik sor: Az első ívbe 9 kétráhajtásos pálca kerül, 4 láncszem után a második ívbe háromszor háromtagú, egyszerre befejezett kétráhajtásos pálacsoportot horgolunk — mint az előző sorban — közöttük 2—2 láncszemmel: Hatodik sor: A 9 pálca fölé 11 kétráhajtásos pálca kerül, 9 láncszem után kétszer háromtagú kétráhajtásos pálcacsoport készül, közöttük 7—7 láncszemmel; Hetedik sor: 11 pálca fölé 9 kétráhajtásos pálcát öltünk. 6 láncszem után az előző sor kilencláncszemes ívének közepébe 1 rövidpálcát öltünk. 6 láncszem után, kétszer háromtagú kétráhajtásos pálcacsoport készül, közöttük 4 láncszemmel. 6 lánczem, 1 rövidpálca és 6 láncszem fejezik be a motívumot A csillagokat az utolsó sornál, a kép szerint horgoljuk össze. Szélcsipke első-negyedik sora: 2 kétráhajtásos pálca és 6 láncszem váltakoznak körbe. A harmadik és negyedik sorban 1—1 láncszemmel szaporítunk. A saroklyukba kétszer 2 kétráhajtásos pálca kerül, közöttük 6—6—7—8 láncszemmel; dem szabású, a legutolsó divatvonalak szerint készült, mégis eredeti, nem szériadarab, mert az ízléssel, és mértékkel alkalmazott népi díszítőművészet egy-egy motívuma teszi érdekessé, egyedülállóvá. A népviselet egy-egy ruhadarabját,, — az ezerráncú szoknyát, a bevarrott ujjú szűrt, a szoros pruszlikot, — a mai ember életmódja, életritmusa már nem fogadja el. De a népművészeti szövetkezetek az öltözködésben . alkalmazott gazdag mintakincset egy- egy divatos ruhadarab díszítésére használják fel. A hevesi Népművészeti Szövetkezet a siroki, bodo- nyi régi férfiinghímzés mintáit használja fel a könnyű nyári blúzok díszítésére. A pasztellszínű blúzok iránt külföldön, Svédországban, Angliában, Nyugat-Németor szagban nagy az érdeklődés, több tízezres megrendelés érkezett. Kísérletként felújították a kihalóban lévő kékfestő háziipari, s bemutatták az olcsó alapanyagból készült húzott szoknyát, menyecske-ruhát és blúzt. Debrecenben a kék-piros, kevés fehérrel díszített hajdúsági szőttesekből kantáros twist-szoknyát és kétrészes, angolos kiskosztümöt készítenek. Az egyik a fiatal leányok, a másik az idősebb korosztály legkényesebb ízlését is kielégíti. A szomszédos népeknél, — Csehszlovákiában, Romániában, Lengyelországban gazdagon alkalmazzák a népi hímzést, a szőtteseket az öltözködésben. A népi öltözködési stílust pedig Ausztriában is felújították, sőt nálunk is hódít az osztrák népi viselet, a „dirndli". A bemutatott és a Nép- művészeti boltokban országszerte árusított női blúzok, női, kisfiú és kisleányruhák azt a törekvést tükrözik, hogy a népművészet gazdag mintakincsét nálunk is alkalmazzák az öltözködésben. Ez a törekvés nem azonos a negyvenes évek erőltetett műmagyarkodásával. A minták eredeti színharmóniája, iparművészek által irányított mértéktartó és ízléses alkalmazása az öltözködés eddig ismeretlen fel nem derített lehetőségeit rejti magában. A hazánkban járó külföldiek egyre inkább keresik és igénylik a népművészeti ruházati cikkeket Az idelátogató olaszok a kalocsai főkötőt, a hímzett pruszlikot, a canadaiak a Fiatal leányoknak empire vonalú alkalmi ruha krémszínű szövetből. A felsőrész elejét szegőzés és fe« hér azsur díszíti (Húsai Magda rajzai) rövid szűrhímzéses kulikabátokat keresik, s a Szovjetuniónak évente kétmillió (!) matyó blúzt szállítunk. Itthon pedig nagy sikerük van a fekete, vagy piros, szőttes csíkkal díszített szoknyaalapoknak. Azok, akik szeretik a szépet, az ízléseset, a nemzeti jelleget, szívesen viselik majd a népművészet nyújtotta ízléses ruhadarabokat az öltözködésükben. Kovács Margi* RÓZSIKA CSILLAGA Népművészet. ízlelgetjük a szót, s faragó pásztorembert, tornácos házat, szövő sokszoknyás falusi asszonyt képzelünk. Ehelyett egy modem kiállítóteremben, a főváros kellős közepén sok szép, ízléses, nagyon is korszerű, de a nemzeti jelleget, a magyar nép díszítőművészetét magán viselő öltözékgyűjteményt találtunk. Fehér batiszt blúz. Elejéi szegőzés és finom zsubrika díszíti. Piros zsákruha, a gombolás mentén fehér hevesi szőttesminta fut. Majd egy sárga-barna kiskosztüm következik. Anyaga a palóc szőttesek mintájára Barna zöld, sárga finommintájú szőttesből készült tavaszi ruha. — Gallérja, kézelője és a gomb sötétbarna született. A ruha barna gallér és kézelőborítása, gombolása, a legutolsó divatvonalakat tükrözi. Dr. Pintér Imrével, a Népművészeti Szövetkezetek művészeti vezetőjével beszélgetünk: — Valamennyi ruha moKERESZTREJTVENY Sanyi elégtétele A vízszintes 1, 7 és 8, valamint a függőleges 6 és 10. számú sorokban tornaszereket rejtettünk el. Megfejtésül ezeket küldjétek be. (Vigyázat! A vizsz. 1. és a függ. 5-ban névelő is szerepel, s utóbbinak második kockájába kettősbetű kerül!) Beküldési határidő: április 22. Vízszintes: 9. Talár — hangtalanul. 11. Szél teszi. 12. Elégel. 14. Ennél kezdődik a verseny. 16, Ilyen futás is van, Függőleges: 1. Női énekhang. 2. Labda a kapuban. 3. Néma rab. 4. Három ma- bánhangző. 5. Nagy Károly. 13. Ügyetlenre mondják, — hogy mindkét keze ilyen. 14. Tetejébe. 15. JT. Múltheti keresztrejtvényünket nem tudtátok megfejteni, mert tévedésből nem a szöveghez tartozó rajzot közöltük. — Ezért elnézéseteket kérjükSoha nem hittem volna, hogy egy ilyen nagyszerű, becsületes lány, mint ez a Zsuzsa, a jóeszű Zsuzsa, akit nemes tulajdonságai miatt messze a többi lány elé helyeztem, szóval nem hittem volna, hogy egyszer majd ilyen gáládul megcsal. Mindeddig hittem benne Bár igaz, nemegyszer hallottam róla, hogy Zsuzsa ilyen, meg hogy Zsuzsa amolyan. Kiss Jancsi is hányszor mondta: „Zsuzsa is olyan lány, mint a többi hízeleg, mint a macska, aztán beléd csíp, mint a vipera." Én mindig megvédtem. Tűzbe mertem volna érte tenni a kezem, mert hittem benne, hittem, hogy becsületes és igazságos lány. Most már belátom, hogy Kiss Jancsinak volt igaza. Zsuzsa csalt. Talán azt hitte, nem veszem észre a csalást? Nagyon téved. Én igenis észrevettem. Azt is, hogy titokban megérintette Havas Imre könyökét. Az én szemem nem lehet bekötni Nem vagyok már dedós, hogy holmi dajkamesével ámítsanak — nézd, Sanyi- ka, ott repül a kismadár. Neem! Rég kinőttem már a hátulgombolós nadrágból. Engem nem lehet madzagon rángatni, mint valami bábát, se ide-oda lökdösni. hogy most ide állj, most meg amoda. Nem, ebből nem esznek. És nagyon téved Zsuzsi kisasszony, ha azt hiszi, hogy velem azt tehet, amit akar. Nekem is van önérzetem. Most p ityereg. Bánja, amit tett. Csak pityeregjen, úgy kell neki. Hát érdemes egy lánnyal jót tenni? Égy csudát. Hálátlan ő is, mint annyian mások. Én fáradtságot nem ismerve, gyűjtöttem a szebbnél szebb papírszalvétákat, gyufacimkét, bélyeget. Lepkét is fogtam, élőt, pedig milyen veszélyes helyre csalogatott a kis haszontalan, be egészen a Tisza széléig. Nem törődtem a veszéllyel. Megfogtam a pillangót, s amikor a tenyerébe tettem, még köny- nyet is préselt a szemébe, csakhogy lássam, mennyire hálás érte. Nem mondom, jó érzés volt látni Zsuzsa szemében azt a kis könnycseppet... Dehát akkor mért nem tud mások előtt is olyan lenni? Ilyen: kedves és hálás. Miért éppen a fiúk előtt tolt ki velem? Hiszen, ha csak egyetlen egyszer is mondaná: — Kedves a Sanyitól, hogy törődik a gyűjteményemmel mindjárt másképp lenne minden. De ő nem. isten ments! Inlcább azt a vacak tíz deka mogyoróját is a többi fiúknak szíves- kedte oda. Tíz-tizenöt szemet adott mindegyiknek. S volt képe nekem két lyukas, férges mogyorót adni. Hát itt van! Egye meg ő! Különben is, még holnap beszélek apával, hogy jövőre, mire III. osztályba megyek, írasson át egy másik iskolába. Beee... Konrád Lajosné FELELGETŐS Hoztam egy kis mozsarat, Én meg egy nagy kosarat, A kosárban kis macskát, A mozsárban cukorkát, A kis macska elszaladt, A mozsár meg itt maradt. Minek hoztál mozsarat? És te kinek kosarat? A kosárban kis macskát? A mozsárban cukorkát? Mert a cicát szeretem! A cukorkát megeszem! Ezért hoztam kosarat, Én meg egy kis mozsarat. Gyere, segíts akkor hát, Törjük meg a cukorkát! Sass Ervin
