Szolnok Megyei Néplap, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-16 / 88. szám
if64. április 16 SZOLNOK MEGYEI NSPLAT 5 KIÁLLÍTÁSOKON A JÁSZSÁQBAN Az események számát tekintve mozgalmas napja volt a Jászságban barangoló újságírónak. Útirányunkat követve szeretnénk beszámolni a kiállításokon látottakról. Egyúttal néhány értékelő megjegyzéssel úgy hisszük, segítséget tudunk nyújtani a rendezők további munkájához is. Útunk első állomása Jász ágó Egy nyomtatott prospektus itt a helyi honismereti szakkör helytörténeti kiállítását hirdeti a művelődési házban. A Macsi Sándor iskolaigazgató vezetésével működő szakkör dicséretes munkát végzett az 1962- ben megrendezett Tízéves Jászágó című jubileumi kiállítás anyagának összegyűjtésében, rendszerezésében. Most ezt „melegítették” fel, feltehetően felsőbb rendelkezésre. Nem tudjuk, milyen ok késztette erre a lépésre az illetékeseket, hiszen 1962 óta semmi újat nem tudnak nyújtani, néhány XIX. századi okirattól, egy obsitoslevéltől, ágy- bérkönyvtől stb. eltekintve. A helytörténeti kiállítás komoly tudományos rendszerezést, szakszerű ismeretterjesztést feltételez. Magyarázó szöveg, felirat ugyan akad, de ezeknek jórésze meglehetősen pontatlan. A szakkör tagjai bizonyára nagy segítséget kaptak volna a jászberényi múzeum szakembereitől — ha kértek volna (!). A kiállítás elhelyezése is méltatlan. Az előcsarnokban a 1 nfépult és egy biliárdasztal társaságában szerénykedik a fal mellett. Egészében véve hevenyészett benyomást tesz. Nem hisszük, hogy méltóan reprezentálná a — tudomásunk szerint jól dolgozó — honismereti szakkör munkáját. Jászjákóhalmán ugyancsak egy helytörténeti kiállítást néztünk meg. Szakköri kiállítás címen a látottak elismerést érdemelnének. Érdekes, és figyelmet érdemlő a néprajzi, régi használati eszközöket (jajmalmokat, tilolót, guzsalyt stb.) bemutató része. Ismertető, magyarázó szövegek, tablók nélkül azonban nem érheti el célját. ' Magyarázat nélkül például haszontalan marad a néhány rajzszeggel feltűzött helyi érdekességű, régi irat, oklevél. A kiállítás régészeti anyaga rendszerezetlen. Nem értjük azt sem, egy helytörténeti kiállításon (fogadjuk el ezt a címet) mi keresnivalója van például inflációs pénzgyűjteménynek. Továbbá egy ilyen kiállítás nem állhatja meg helyét a jelen történetének bemutatása nélkül. Jászsági barangolásunk utolsó állomása Jászapáti volt. Ügy értesültünk, hogy itt egyszerre három kiállítást is megtekinthetnek az érdeklődők. Sajnos, a három közül csak egyről tudunk, mint kiállításról beszámolni. A Vágó Pál-fáie házban látható képzőművészeti kiállítás, amely Borbás Piroska képeit mutatja be, beláthatatlan bonyodalmak forrása lett. Kiderült ugyanis, hogy a rendezvény kezdeményezői hogyan képzelték el, hogy a Képzőművészeti Alap kijátszásával a közönség elé bocsájthatják a kiállítás anyagát. Ez sem a közönségnek, sem a képek alkotójának nem válik hasznára. Ezért vállalniuk kell a felelősséget is. A kiállítás közvetlen „gazdái”, a helyi illetékesek csak a legutolsó pillanatban értesültek az eseményeikről. Velük azt is elfelejtették közölni, hogy zsűrizetlen képeket kell felakasztgatniuk. Az említett bonyodalmak azzal folytatódtak, hogy az április 5-én megnyílt kiállítást április 12-én vasárnap elzárták a közönség elől. A látottakról csak annyit, hogy egy szakemberekből álló bizottság semmi esetre sem engedélyezte volna a kiállítás megrendezését Borbás Piroska — bár manuális készsége van, ezúttal tehetségességét sem vitatjuk — műkedvelő módon, kiforratlanul festi meg még képeit. Nagyon sokat kell tanulnia, hogy elnyerje egy igényes 1 'özönség és a szakemberek elismerését. Alkotásairól ma még nemcsak a művészi látásmód, kiérlelt- ség hiányzik, hanem bizonyos elengedhetetlenül szükséges mesterségbeli tudást is el kell sajátítania. A már említett nyomtatvány szerint Jászapátia könyv- és fotókiállítás is látható. A könyvkiállítás anyagát Jászberényből küldték le, hangzatos címe (Jászság az irodalomban) ellenére sem több azonban a könyvtári gyakorlatban immár megszokott szemléltetésnél. Ami pedig a fotókiállítást illeti, sajnos, annak anyagát odaérkezésünk előtt helyhiányra való hivatkozással leszedték. A látottak, a tapasztaltak úgy hisszük önmagukért beszélnek. Ezért egyelőre nem kívánunk további kommentárt ' fűzni hozzájuk. Hideg Gábor 100 tonnás acéltest a daru gémjén A budapesti Erzsébet-híd pályáját, amelyen néhány hónap múlva már járnak a villamosok, autóbuszok, közúti járművek és gyalogosok, 29, egyenként 8—12 méter hosszú, 90—100 tonnás óriási acéltestekből állítják össze. Szállítóhajó viszi a pályaszerkezeteket a híd tartókábelei alá, ott két úszódarú gémje felemeli a magasba, annyira, hogy az acéítesteket a függesztőkábelekhez csatolhassák: Az első 12 méter hosszú acéltestet kedden délelőtt emelték be. A Láne-híd budai hídfője közelében az úszódaruk már hétfőn szállítóhajóra emelték a pályaszerkezetet. Kedden fél 10 óra tájban a szállítóhajót, fedélzetén az acéltesttel a Láne-híd mellől az Erzsébet-híd tartókábele alá vontatták. Az acéltestet az Ady Endre és a József Attila úszódaru két gémje 10 óra tájban kezdte a magasba emelni, s fél 11 óra körül már a függesztőkábelek tartották. Hazai hírek SZERDÁN DÉLELŐTT az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Otthonában ünnepélyesen megnyitották a III. Budapesti Műszaki-Tudományos Filmfesztivált. A fesztiválon 26 ország 343 filmjét mutatják be. A különböző kategóriák legjobb filmjeit kilenc-kilenc arany, ezüst és bronz éremmel tüntetik ki, az egész fesztivál legjobb filmjeit pedig három nagydíjjal jutalmazzák. ÁPRILIS 17. ÉS JÚNIUS 22. között Debrecenben tavaszi zenei heteket rendeznek. Szerepel a Magyar Állami Hangversenyzenekar, Ernster Dezső newyorki operaénekes ária- és dalestet ad, ezenkívül szerepel majd a városban a lengyel filharmónia zenekara A TISZA ÉS BODROG mentén húzódó vadrezervátumból mintegy 8000 hold- nyi terület van víz alatt a két folyó áradása miatt. A magaslatokra szorult őzeket hálókkal fogták össze, s közülük harmincat a Laj- tn-Hansági és a Bélmegyeri Állami Gazdaságba küldtek vérfelfrissítésre. A fácánok részére a fészkelő helyek közelében a magasabb fák ágai közé nádpallókat erősítettek, élelmezésükre ocsút szórtak. Ezekben az értékes madarakban semmi károsodás sem esett, s jelenleg is a falc ágai között „fészkelnek”. Konzultáló gép Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Közlekedési Üzemmérnöki Karának Technológia és Járműjavítás Tanszékén munkába állították a „konzultáló gépet”, amely iránt máris nagy az érdeklődés a hallgatók körében — főként vizsgaidőszakban. A gép tulajdonképpen egy magnetofon, amelynek szalagján a tanszéki oktatók példákkal megvilágított, tömör magyarázatát rögzítették. A magnót a fólyo- són helyezték el, ahol köny- nyen hozzáférhető, s a hallgatók „önkiszolgáló alapon” akkor vehetik igénybe, amikor éppen szükségük van konzultálásra. A tananyaghoz kapcsolódó ábrákat egy közeli teremben találhatják meg. (MTI) CHAPLIN EGV NACV MŰVÉSZ ÉLETÉBŐL 1889. április 16-án — 75 esztendeje — • született Charles Chaplin angol származású, haladó amerikai filmszínész és rendező, a filmtörténet egyik legjelentősebb alakja. 52 esztendővel ezelőtt — 1912-ben — tűnt fel a gyermekcipőben járó Hollywood-i filmstúdiók világában. Szatirikus stílusával még a némafilm korában világhírűvé vált. Jellegzetes kellékeire százmilliók emlékeznek: a bambusznád sétabot, keménykalap és a hatalmas, csám- pás cipők. Számtalan rövid filmburleszk után 1920-ban született első nagy játékfilmje, „A kölyök”. Ez a film saját gyermekkoráról szólt. Filmjeivel az 1930-as évek után szigorúan bírálta az amerikai gazdasági életet és művészi eszközökkel lépett a fasizmus elleni küzdelem harcosai sorába. Az állandó politikai zaklatás miatt és a hidegháborús amerikai propaganda elleni tiltakozásul 1952-ben elhagyta az Egyesült Államokat és Svájcban telepedett te. Mai krónikánkban színes epizódokat idézünk Charles Chaplin életéből és kívánunk a világhírű művésznek sikerekben gazdag hosszú, boldog életet... KÉT LEVÉL TÖRTÉNETE Chaplin egyszer a következő, két, kissé különös ajánlatot kapta. Az első levél így szólt: „Igen tisztelt Chaplin árt Ön utolérhetetlen a filmszakmában, éppúgy, mint én az enyémben. Az ön specialitása a film, az enyém a szélmalomgyártás. Miutn valamennyi széljárását megfigyeltem, olyan malmot sikerült készítenem, amely egyformán jól működik a forró déli szelekkel, mint a jéghideg északiakkal. Társuljon tehát velem; ön adja a pénzt, én építem a malmokat és meglátja, milyen nagyszerű üzletre van biztos reményünk...” A másik levél a következő volt: „Kedves Charlie* gondolkozott- e már azon, hogy a mogyorón mennyi pénzt lehet keresni? Mint szakember, szívesen elősegíteném az ön mogyorófejedelemségét. Természetesen magam is benne lennék az üzletben. Ha van kedve, kérem értesítését..." A levelekre válaszolt a művész titkára, ámde a borítékolásnál tévedés történt. Ugyanakkor ugyanis két jótékonysági egyesület meghívójára is köszönő választ írtak. A két köszönő levél így szólt: „Nagyon sajnálom, hogy nem jelenhetek meg személyesen, de hogy a jó ügynek szolgáljak, ezer dollárt bocsátók rendelkezésükre.” A borítékot azonban véletlenül elcserélték és az utóbbi leveleket a szélmalom és mogyoró-ajánlóknak küldték el, az ezeknek szóló választ pedig a jótékonysági egyesületek vezetőségének. Egy esztendő telt el, míg _ tévedés kiderült. Egyik nap Chaplin az alábbi levelet és egy csekket kapott. Az érdekes levél szó- szerint így hangzott: „Kedves Charlie! ön egy évvel ezelőtt, volt olyan szíves, ezer dollárt rendelkezésemre bocsátani. Igaz. hoav a jelzett pénzt. vagy csekket a mai napig sem kaptam meg, de az ön levele és aláírása is elegendő volt ahhoz, hogy az összeget folyósíttassam magamnak. A pénzt megszerezve, a mogyorófarmot megnagyobbítottam s az ön neve alatt szerencsét hozott. Az eddigi nyereség önre eső része 11 359 dollárt tesz ki, mely összegből, engedelmével levonom a megígért ezer dollárt, és mellékelem a 10 359 dollárról szóló csekket. Remélhetően az idén már lesz annyi ideje, hogy személyesen is ellátogat a farmunkra...” A LONDONI RÁDIÓBAN 1941 decemberében Chaplin az angol rádió mikrofonja előtt állt s így beszélt: — Vége a karrieremnek -4 panaszkodott —, nem léphetek fel többé. Mindenemet kisajátították. Az esernyőmet Chamberlain a bajuszomat Hitler és az emberek már nem rajtam nevetnek, hanem Mussolinin». Révész Tibor Szülök, nevelök fóruma A váltócipőről még egyszer Ez év január 16-án ugyanezen a helyen foglalkoztunk» az iskolák és szülők egyik állandóan vitatott problémájával; a váltócipő kérdésével. Ismertettük álláspontunkat, amely szerint ha a körülmények indokolják, és mind a szülők, mind a nevelők egyaránt óhajtják a váltócipőt, akkor — de csakis akkor — be lehet vezetni. Ez a kérdés azóta sem jutott nyugvópontra. Egyik iskolában sem szüntették meg a cipőváltást még akkor sem, ha az a legnagyobb mértékben célszerűtlennek bizonyult. A megyei tanács művelődésügyi osztálya nem közölte velünk ez ügyben kialakult álláspontját, cikkünkre nem válaszolt. Lapunk munkatársa több beszélgetést folytatott pedagógusokkal, akik makacsai ragaszkodtak a váltócipő- rendszerhez, mondva, hogy az mind higiéniai, mind fegyelmi szempontból egyaránt igen jó nevelőeszköz. Voltak szülők, akik azóta is érdeklődtek, mi a helyzet a váltócipővel? Melyik az a rendelet, amelyik kötelezővé teszi egyes iskolákban a cipőváltást? Kifejtették a már ismert és januári cikkünkben részletesen tárgyalt indokokat: a kényelmetlenséget, igen sok helyen a^ öltözők hiányát, a zsúfoltságot és azt, hogy ily módon a gyerekek a tél folyamán még az udvarra se igen mehetnek ki, lévén hogy a 10 percek alkalmatlanok a cipők cseréjére. Akadt egy szülő, B. I. szolnoki lakos, aki vette magának a fáradtságot és megkereste a Művelődés- ügyi Minisztériumot. A felvilágosítást, amit a minisztériumban, illetve a minisztérium felszólítására a megyei tanács művelődés- ügyi osztályától kapoxt, rendelkezésünkre bocsátotta. Olyan miniszteri, vagy tanácsi rendelet, amely kötelezően rendelné -el a cipőcserét az iskolában, egyszerűen nincs. A megyei tanács művelődésügyi osztályának az az állásfoglalása, hogy „a váltócipő bevezetése a körülményektől függően a nevelőtestület és a szülők közös egyetértésével történik, s az iskola hatáskörébe tartozik”. Mindezek ismeretében leszögezzük szerkesztőségünk véleményét A váltócipő használatával, egyes kivételes esetektől eltekintve, nem értünk egyet. Nem fogadhatjuk el azokat a hangoztatott érveket, hogy például az Áchim úti iskolában azért szükséges a váltócipő, mert közelében van a tüdőkórház és így a por, a sár, amit magukkal behordanak a cipőn, fertőzött lehet. És mi történik akkor, ha a gyermek a cipőváltás közben bepiszkolódott kezével véletlenül a szájához, vagy orrához ér. Ez kevésbé fertőz? Véleményünk szerint hasonló értéke és ereje van a többi váltócipő melletti érvelésnek is. Amennyiben tájékozva vagyunk, a Költői úti iskolában is van parkett, de nincs váltócipő. A gyermekek higiéniai érzéke, kialakult szokásai mégsem rosszabbak, mint mondjuk a Kassai úti iskola tanulóié. A megyei tanács művelődésügyi osztálya szerint « szülők és a nevelőtestület közös egyetértésével vezetik be a váltócipőt. Mi igen sok szülő véleményét ismerjük akik levélből, távbeszélőn, személyes érintkezés során mondottak véleményt erről és kivétel nélkül ellene voltak. Tartunk tőle, hogy ebben az esetben a szülők többségének véleményét az érdekeli tantestületek figyelem ki- vül hagyták. Néhány munkaközösségi tag meghallgatása még nem fejezi ki a szülők összességének véleményét. Sokkal célszerűbbnek tartanánk, hogy a meddő és céltalan vita helyett olyan megoldáson próbáljanak gondolkodni, amely lehetővé tenné az utcai cipő gyors és hatékony letiszto- gatását. Megismételjük azt az érvünket, amely szerint az iskolatermekbe belépd esti és levelező hallgatókat, természetszerűleg nem kötelezik váltócipő használatára, pedig ugyanolyan sarat hordanak be adott eset- ben, mint a gyermekek. Higyjék el azok ^ nevelők, akik a váltócipő bevezetését szorgalmazták, hogy ennek a rendszernek pedagógiai értékét alaposan lerontják az érdekelt szülők ■ dühös, iskolaellenes kifaka- dásai. Ha valami helytelennek bizonyul, nem válik be, azt legyen erőnk elismerni és újon, jobb megoldáson gondolkodjunk — hí — * Jó példával fárfimk elől Egy édesanya levele Több alkalommal olvastam a Szülők, nevelők fórumát. Az április ,9-i lapban egy ' gyerekes anyáról olvastam, aki nem tudja magukra hagyni gyermekeit még lefekvéskor sem. Vajon mi lehet ennek az oka? Én minden esetben a szülőket szoktam ilyenkor megnézni. Nem tartom magam minta-édesanyának, de a gyermek olyan, amilyennek neveljük. Olyan szülő, aki másokkal szemben ingerlékeny, veszekedő, sőt néha verekszik is, ne várjon szeretetet és megértést gyermekétől sem irántuk, sem mások iránt. Javasolom V. S.-nének, akiről szó volt a cikkben, hogy nézze meg, rendben van-e minden környezetében. Próbáljon jó példával elöljárni és gyermekei figyelmei több jótettre felhívni. Én így csinálom. Édesanya vagyok, két gyermekem van. ök sem minta- gyerekek, de azért megértők. Szeretik a többi gyermekeket, még ha cigányok is. Ezt azért mondom, mert sok szülő arra neveli gyermekét, hogy ne álljon szóba a cigányokkal. Ez pedig hiba. Ne neveljünk gyermekeinkbe gőgöt, nézeteltérést, mert mindenkihez goromba lesz és nem találja meg helyét az életben. A szerkesztőség megjegyzése: Ari Károlyné, Abád- szalók. írója jeligésen küldte levelét. De annyi emberség áradt belőle, hogy megérdemli: teljes nevét írjuk alá. KÖNYV-KALEIDOSZKÓP Szerte a világon évente mintegy 320 000 könyvet, 33 000 újságot és 70 000 folyóiratot adnak ki. * A Nagy Októberi Forradalomig Moszkvában mindössze 12 ingyenes városi nyilvános könyvtár működött. Jelenleg a szovjet fővárosban ötezer közkönyvtár és szakkönyvtár áil az olvasók rendelkezésére, s e könyvtárak állománya csaknem 180 millió könyv. * A világ legnagyobb könyve a British Múzeumban őrzött földrajzi atlasz. Magassága több mint egy méter, súlya pedig több mint tíz kiló.
