Szolnok Megyei Néplap, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-10 / 83. szám
1994. április 10. MÉMfeMon SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP N. Sz. Hruscsov elvtárs beszéde (Folytatás * S. oldalról) gaink között ezen a téren rendkívül gyümölcsöző, kölcsönösen előnyös és igazán szocialista kapcsolatok jöttek létre. Nézeteink azonosak valamennyi megvitatott kérdésben. Ez tükröződik a szovjet—magyar közös nyilatkozatban, amelyet küldöttségeink az imént írtak alá. Bizonyosak vagyaink' abban, hogy ez a dokumentum fontos szerepet játszik a szovjet—magyar barátság megszilárdításában, a kommunista világmozgalom egységének megerősítéséért vívott harcban. A szovjet és a magyar nép már a gyakorlatban is megkezdte azoknak az előnyöknek és kedvező feltételeknek a kiaknázását, amelyek a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretei közötti nemzetközi szocialista munkamegosztásból származnak. Eredményesen alakult a szovjet—magyar * együttműködés az alumínium- iparban, s ez nagy haszonnal jár mind az önök számára, mind a mi számunkra, Beszéltem már arról, hogy Magyarország már kapja a szovjet olajat a „Barátság” olajvezetéken, amelyet több szocialista ország közös erejével építettünk meg. Megkezdtük energetikai rendszerünk egyesítését, és az első villamos távvezeték, a „Béke” mér ad is áramot Magyarországnak, Szüntelenül bővül a tudományos technikai tapasztalatcsere, amely kiterjed országaink népgazdaságának csaknem valamennyi ágára. Az önök technikai eredményeit haszonnal vezetik be a szovjet üzemekben. A tapasztalatcserét oly módon kell folytatnunk, hogy ne párhuzamosan dolgozzunk, hanem hogy átvegyük egymástól mindazt, ami jó, hogy megosszalak a tudomány, a kultúra és a technika terén elért eredményeinket, s ezzel pénzt és erőt takarítsunk meg. Elvégre Mi nem konkurrensek, nem vetélytársak vagyunk, hanem elvtársak és barátok, aikiket a közős ügy fűz össze, akik önzetlenül, testvérek módjára tárják fel egymás előtt tapasztalataik kincsestárát, Éppen ez a szocialista nemzetköziség egyik szép megnyilvánulása a gyakorlatban. A magyar dolgozó nép akár a múltban, ma Is, példáját adja a proletár nemzetköziség magasztos érzésének, a más országok harcoló népei iránti osztályszolidaritásnak. Népünk sohasem felejti el, hogy az oroszországi októberi forradalmat követően a magyar dolgozók emelték magasba a tőke elleni harc zászlaját és kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. Vlagyimir Iljics Lenin forrón üdvözölte a magyar forradalom győzelmét, és a forradalom vezérét, Kun Béla elvtársat. Az első magyar proletárállam nem tudott kitartani az ellenforradalom és az intervenció erőivel vívott egyenlőtlen küzdelemben, de hősi harca megmutatta, hogy a magyar munkásosztály, a dolgozó nép kész elszántan küzdeni a szabadságért, a szocalizmüsért. Mi, szovjet emberek, mindig emlékezni fogunk arra, hogy a szovjet hatalmat védelmezve, sok ezer magyar internacionalista harcos küzdött a vörös hadsereg soraiban a polgár- háború frontjain. Ilyen forrásai vannak a szovjet— magyar barátságnak! Ez, még egy példa arra, elvtársak, hogy mit jelent a proletámemzetköziség a gyakorlatban. Csaknem fél évszázad telt el azóta. Népeink sorsa különbözőképpen alakult. A magyar nép hosszú éhekre a Horthy-fasizmus kegyetlen igájába került. A szovjet nép szívós harccal építette a szocialista társadalmat. Századunkban azonban minden út a szocializmushoz vezet. A Szovjetunió szétzúzta a hitlerista hordákat, s ezzel segített a magyar népnek abban, hogy megszabaduljon a fasiszta igától. Ez kedvező feltételeket teremtett országuk demokratikus és szocialista fejlődése számára. Ez ugyancsak nemzetköziség megnyilvánulása volt a gyakorlatban! És immár csaknem húsz esztendeje, hogy pártjaink, népeink együtt harcolnak i szocialista közösség lét- 'ehozásáért és megszilár- iításáért. Testvérek módára segítjük egymást, megosztjuk bánatunkat és örömünket, nehézségeinket és győzelmeinket! Bizonyosak ehetnek abban, elvtársak, aogy a Szovjetunió kom- nunistái, valamennyi szovjet ember a jövőben is iű társuk, barátjuk lesz. És mint-az önök barátai, őszintén örülünk a szocia- izmus építésében, a ma» ;yar népgazdaság fejlesz- ésében élért sikereiknek. Hiszen elsősorban ez a szocialista építés feladata. \ dolgozó népnek azért ran szüksége a hatalomba, hogy megszervezze és ’ejlessze a szocialista terhelést és ennek alapján emelje a nép élefczfeivoAz emberek mind ma, mind holnap bőségben akarnak élni, hogy biztosíthassák gyermekeik boldog életét, hogy tanulhassanak és minden vonatkozásban megjavíthassák életkörülményeiket. E természetes igény minél teljesebb kielégítése a szocializmois egyik fő célja és ahhoz, hogy ezt megvalósíthassuk, még sok-sok munka vár ránk. A szocialista országok dolgozói a népgazdaság fejlesztéséért folytatott harcukkal nagyban hozzájárulnak mind a szocialista közösség megszilárdításához, mind az egész világot átfogó forradalmi folyamat fejlődéséhez. De bárhol dolgozzunk is, bátran kijelenthetjük, hogy munkánk végeredményben a világ- forradal ” a szocializmus ügyét segíti elő. Az igazi internacionalista tudja, hogy minél erősebb1 a szocializmois, országaink gazdasági potenciálja, annál nagyobb lesz a szocialista világrendszer befolyása a történelmi fejlődés egész menetére, annál több lehetőségünk nyűik arra, hogy sokoldalú segítségben részesítsük az imperialista elnyomás miatt gazdasági fejlődésükben elmaradott népeket. A magyar népgazdaság fejlesztésében elért nagy eredmények általánosan elismert ténynek számítanak. Ezt a tényt meggyőzően támasztja alá a magyar áruk jó hírneve, azoké az áruké, amelyeket önök a világnak több mint száz országába szállítanak. A magyar gépi berendezések, bonyolult szerszámgépek, műszerek, távközlési berendezésék, és más árucikkek megérdemelt elismerést vívtak ki a világa piacon. Az önök szakemberei. segítenek sok — az önálló fejlődés útjára lépett — népnek a korszerű ipar megteremtésében, a népgazdaság tervezésének megszervezésében, a szakemberképzésben. És ha a magyar nép ma minderre képes, azért van így, mert történelmileg rendkívül rövid idő alatt ipari hatalommá változtatta országát. A szocialista országok gazdasági fejlődése alkotja védelmi képességünk alapját, ez teszi lehetővé, hogy gátat szabjanak az imperialisták agresszív próbálkozásainak. Az imperialisták manapság kénytelenek figyelembe venni, hogy a szocialista országok hatalmas erőt képviselnek. Vajon, ha a szocialista országoknak nem lenne atomfegyverük, és nem lennének nagyerejű rakétái k mosolyognának-e ránk az imperialisták, leülnének-e velünk egy asztalhoz, hogy a békés egymás mellett élésről beszélgessenek velünk? Olyan „békés együttélést” mutatnának ngkiink, hogy arról koldulnánk. Most azonban az imperialisták nem hagyhatják mindezt figyelmen kívül. Természetesen az imperializmus ragadozó természete nem változott meg és az imperializmus még erős, de nem mindenható már. A forradalmi népek évről évre mindinkább1 korlátozzák az imperializmus cselekvési szabadságát. Alkalmam volt felkeresni sok szocialista országot. Jártam a tőkés világ országaiban is. Az emberek mindenütt kétlábon járnak, de különféleképpen élnek. Nem a" nemzeti szokásokra és a földrajzi különbségekre gondolok, hanem arra a két ellentétes életformára, amely a szocializmus győzelmének eredményeként jött létre, s amely két társadalmi rendszerre szakította a világot. Az egyik e társadalmi rendszer közül az emberiség múltja, a másik — jelene és jövője. A szocialista országokat olyan hatalmas építkezéshez hasonlíthatjuk, amelyen az új élet magasodik. Itt minden előre mutat! Az idén több szocialista ország népe emlékezik meg nevezetes napról: azon demokratikus, majd szdcialista átalakulások kezdetének 20. évfordulójáról, amelyek Középes Kelet-Európábán végbementek. Mit jelent ez a húsz esztendő a történelemben, vagy a népek életének szempontjából? Legfeljebb annyit, mint néhány perc egy ember életében: még fel sem ocsúdtunk, s a percek már le is peregték. Perc azonban sokféle van. Akadnak olyan percek, amikor az ember dönt valamiben, cselekszik, amelyek egés2 további sorsát meghatározzák. Ugyanígy van a népek életében. Vegyük csak az elmúlt húsz esztendőt. Ez alatt az idő alatt számos közép- és kelet-európai ország népe megdöntötte a földesúri-burzsoá rendet és új, szocialista társadalmat épít. Ez történelmi átmenet volt az egyik korszakból a másikba, a magasabb- rendfl és fejlettebb korszakba. Ha végigtekintünk azon az úton, amelyet az egész szocialista rendszer az ipari termelés fejlesztése terén egészében megtett, a gyors haladás képe tárul elénk. 1963-ban a szocialista országokban a termelés színvonala nyolszorc- san haladta meg a háború előtti szintet. A szocialista országok részesedése a világ ipari termeléséből — ez a második világháború előtt mintegy 10 százalékot tett ki, — 1963-ban már nagyjából elérte a 38%-ot. Ha pedig országunkat csupán a fejlett tőkés országokkal hasonlítjuk össze, akkor azt, látjuk, hogy a szocialista országok termelése jelenleg a fejlett tőkés országok ipari termelésének mintegy a kétharmadát teszi ki. Pedig ezek a szocialista rendszernek csupán az első lépéseit jelentik. A sajtóból már tudják, elvtársak, hogy a napokban tették közzé a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Szovjetunió Kommunista Pártja és más testvérpártok fontos dokumentumait, melyek a kommunista világmozgalom egységének megszilárdításáért vívott harc kérdéseivel fog- lelkoznak. Ezek az okmányok megmutatják a Kínai Kommunista Párt vezetőinek szakadár tevékenységét, megmutatják, hogy milyen számottevő veszélyt jelent a szocialista táborban és a nemzetközi kommunista mozgalomban folytatott aknamunkájuk. Az utóbbi idők eseményei nagy meggyőző erővel bizonyították, hogy a kínai vezetők személyében olyan emberekkel állunk szemben, akik baloldali, ultra- , forradalmi frázisokkal a marxizmus — leninizmus iránti hűségre való eskü- dözésükkel takaróznak, miközben valójában számos kérdésben egyre inkább a troekizmus és a nagy kínai sovinizmus mocsarába süppednek. A kínai vezetők, akik először a világ mai fejlődésének néhány kérdéséről kezdtek vitát, ideológiai nézeteltéréseiket már kiterjesztették az államközi kapcsolatokra is; a szocialista országok egysége fellazításának útjára léptek és ez-, zel kárt okoznak a szocialista világrendszernek; A kínai vezetők frakeiós tevékenységbe kezdtek a kommunista mozgalomban, és renegátokból, — (pártütőkből), trockisták- ból, valamint a munkás- osztály érdekeinek elárulásával és a szocializmus másfajta ellenségeiből különféle csoportocská- kat tákoltak össze. A Kínai Kommunista Párt vezetői kalandorpolitikájukkal igyekeznek bomlasztani a kommunista mozgalom sorait s ílymó- don meggyengíteni az imperializmus és a gyarmati rendszer elleni harc e fő forradalmi erejét. Ilyen látszólag furcsa dolgok is akadnak az életben, hogy „aki balra megy, az jobbra jut el”. A kínai szakadárok. miközben a nemzetközi kommunista mozgalom lenini vonala elleni harcukban ultarforradalmi frázisokkal takaróznak* a testvérpártokra szórt dühödt rágalmaikkal lé- nyegében találkoznak a reakció és az imperializmus erőivel. Amit nem tudtak elérni az imperialisták, — a szocialista tábor és a nemzetközi kommunista mozgalom sorainak bomlasztását a marxizmus—leninizmus nagy tanításainak a kommunizmus szovjetunióbeli építésének a befeketítését — azt próbálják most megtenni a kínai vezetők. Az imperialisták most elégedetten dörzsölgethetik a kezüket, hiszen azt látják, hogy a szocializmus rágalmazásának funkcióját azok a kínai szakadárok vállalták magukra, akik kommunistáknak, marxistáknak—leninistáknak nevezik magukat. Lehet-e ennél aljasabb módon elárulni nagy forradalmi ügyünket? A kínai vezetők lényegében letértek a forradalmi osztályálláspantróL a világ proletárjai és elnyomott népei egyesítésének marxista—leninista elvét azzal a hibás és reakciós tézissel cserélik fel, amely a bőr színe, a fajok és a világrészek elve alapján akar egyesíteni. A kínai vezetők rosszándékúan elválasztják a népek nemzeti-felszabadító harcát, a munkásosztálynak, — a dolgozók élcsapatának — forradalmi harcától. Látnunk kell, hogy az efféle álláspont a forradalmi erők megosztásához veret, amiből viszont csupán osztályellenségeink — az imperialisták és a gyarmatosítók — húznak hasznot. A kínai vezetők kalandorpolitikája különösképpen szembetűnő korunk olyan létfontosságú kérdésében, mint a háború és béke kérdése. A kínai vezetők, akik felelőtlenül játszanak az embermilliók sorsával, igyekeznek megakadályozni a népeknek a termonukleáris világháború veszélye ellen vívott harcát. Demagóg állításaikkal, amelyek szerint „az atombomba papírtigris” és „az imperialisták papírtigrisek”, a kínai propagandisták káros illúziók magvát hintik el, és tompítják a népek éberségét abban a harcban, amelyet oly álnok és veszélyes ellenséggel folytatnak, mint a jelenkori imperializmais. A Kínai Kommunista Párt vezetői elszántan védelmeznek olyan — a marxizmus—leninizmus szellemétől idegen — jelenségeket, mint Sztálin személyi kultusza és igazolni próbálják a személyi kultusz Jégkörében született durva önkényt és a hatalommal való visszaélést. Ebben a kérdésben is nyíltan szembeszegültek a nemzetközi kommunista mozgalommal, amely határozottan elítélte a személyi kultuszt és harcra hívott minden kommunistát annak káros következményei ellen. Á szocialista világrendszer még hatalmasabb, még erősebb lesz Meggyőződésünk azon alapszik, hogy a Szovjetunói Kommunista Pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a többi szocia- rsta ország marxista-leninista pártja eddig is mindent megtett és a jövőben is megtesz mindent a kommunista eszmények diadalra juttatásáért! Elvtársak! Nagyszerű korban élünk, — olyan mé- lyenszántó forradalmi változások mennek végbe, amelyek gyökeresen átalakítják az egész Föld arculatát. A kapitalizmus a végét járja. Leomlanak a* népek gyarmati börtönének maradványai. Az új társadalmi rend évről évre mind szilárdabban és nagyobb területen veti meg lábát bolygónkon. mind több ország és nép sorakozik fel a szocializmus zászlaja alatt Nincsen olyan erő a földön, amely megállíthatná a szocializmus felé feltartóztathatatlanul baladó népeket. Elég egyetlen pillantást vetnünk a világ politikai térképére, hogy szemünkbe tűnjenek a földön végbement óriási társadalmi átalakulások, mélyenszántó változások. Ott, ahol azelőtt egész földrészeket három-négy gyarmatbirodalom színe jelzett, ma több tucatnyi szuverén államot jelző színt találhatunk. Bővül a szocialista rendszer, amely ma az emberiség egyharmadát fogja át. — Szűkül az imperialista elnyomás és uralom szférája. Elvtársak! — örömmel hangsúlyozzuk ismét, hogy a Szovjetunió és Magyar- ország korunknak, a békéért és a társadalmi haladásért vívott harcnak valamennyi nagyfontosságú kérdésében közösen veszi fel a harcot a nemzetközi porondon. Népeink nagy sikereket értek el a szocializmus és a kommunizmus építésében A szocializmus sikerei pedig döntő tényezőt jelentenek a világ forradalmi átalakításában, annak az új igazságos társadalmi rendnek a létrehozásában, amely feltartóztathatatlanul terjed egész bolygónkon. Ez új energiát kölcsönöz nekünk az emberiség boldog jövőjéért vívott közös harcunkban. A továbbiakban Hruscsov elvtárs hangsúlyozta: „Mi kommunisták büszkék vagyunk arra, hogy minden energiánkat, tudásunkat és munkánkat a szocializmus győzelméért, az emberek jobb életéért vívott harcnak szenteljük. Mi azért küzdünk, hogy minden dolgozó ember lehetőséget kapjon arra, hogy tevékenyen dolgozhasson, sokoldalúan fejleszthesse képességeit, — részt vehessen a társadalmi életben, és alkotó ember legyen a sző legteljesebb értelmében. Mi azért küzdünk, hogy minden nép elfoglalhassa méltó helyét az emberiség nagy családjában, gazdagíthassa az emberi civilizáció kincsestárát és élhessen annak javaival. Mi azért küzdünk, hogy a világ békéje, a barátság és a testvériség, az igazi nemzetköziség, a kölcsönös bizalom és tisztelet az emberek és népek közötti kapcsolatok megingathatatlan elvévé váljék. Mi azért küzdünk, hogy a kommunizmus, amely megtestesíti az emberiség legszebb álmait és reményeit, osztatlan győzelmet arasson a földön. Ezek a mi kommunista eszményeink, elvtársak! és bizonyosak vagyunk abban, hogy győzedelmeskednek” — fejezte be beszédét Hruscsov elvtárs.
