Szolnok Megyei Néplap, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-07 / 80. szám

1-99A, április 7, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 KULTURÁLIS HETEK Szakkörök és fotoklubok országos kiállítása Áprdis 4-én, hazánk felszabadulásának évforduló­ján nyitották meg a városi tanácsháza nagytermében a fotókiállítást. Az ország minden részéből — 18 foto- klubtól és 17 szakkörtől — több mint 400 kép érke­zett elbírálásra, melyekből a bíráló bizottság kiállí­tásra 233-at fogadott el. Tíz plakett díjjal külön érté­kelték a, klubok és külön a szakkörök fotóanyagát és 4 oklevéllel jutalmazták a a legjobb munkákat, A klubok tiszteletdíját a debreceni Ady Endre fotoklub, a szakkörökét a MOM foloszakkör (Budapest) kapta. A bíráló bizottság tagjai: Réti Pál, a Népművelési In­tézet képzőművészeti osztályának munkatársa és Per­jést Károly, a szolnoki Ságvári fotoklub tagja voltak. Elnöke Tabák Lajos, a Magyar Fotóművészek Szö­vetségének tagja, aki egyben a kiállítás szombat dél­előtti megnyitóját is tartotta. A kiállítás színvonala szükségessé teszi, hogy né­hány értékelő és bíráló megjegyzés erejéig elemző módon foglalkozzunk vele. Mindenekelőtt megálla­píthatjuk, hogy anyagában, elrendezésében a művészi igény dominál. Az amatőr fotózásban örvendetes fej­lődést tapasztalhatunk. A művészi igényű fényképezés jelentős tömegeket hódított magának Népművelői funkci 'Ja igen számottevő, mert e művészeti ág műve­lőinek látásmódját, vizuá­lis kultúráját jó irányban fejleszti. A korábbi évek­kel ellentétben ma már az okozott gondot a bíráló bi­zottságnak, hogy melyik ké­pet hagyja ki a bőséges anyagból. Néhány kép megérdemli, hogy külön is szóljunk ró­luk. Kun Ferenc (Debrecen) Címnélküli képsor című háromrészes fotója, egyike azon alkotásoknak, amelyek nagyszerűen használták fel a fényképezés sajátos, tech­nikailag egyedül e műfaj­ban alkalmazható eszközeit. Ha szabad ezzel a kifeje­zéssel élnem, talán a kiál­lítás legfotószerűbb képe. Balogh Ferenc Élet című képsorának szimbóluma kissé zavaros, koncepciója túl áttételes, bár egyes da­rabjai önmagukban kitű- neőn sikerült fotók. Érde­mes még megemlíteni a szakkörök képanyagából Bodrogi Zoltán (Budapest) Balett című fotóját, amely a mozgás felbontott meg­jelenítésére kiváló példa. Dr. Kemény Ádám famet­szet hatású képei feltűnést keltenek. Elsősorban a Portáldaruk című alkotásá­ban találkozott szerencsésen a téma és a kifejezési for­ma A kiállított képek egyré- sze természetesen még ma­gán viseli az amatőr fotó­zás gyermekbetegségeit. Al­kotóik egy-egy bizonyos tetszetős formai elemet vagy hatásos fényeffektust túlértékeltek a képek tar­talmának rovására. Ez azon­ban a kiállítás egészére nem jellemző, ilyen tartal­mas, magas színvonalú fényképkiállítás úgy hisz- szük még nem volt váro­sunkban. Hasznos kezdeményezés, hogy szombaton, április .11- én délután 4 órakor tárlat- vezetést tartanak a kiállítás megismertetése érdekében. A közönség a kiállítást áp­rilis I3-ig tekintheti meg a városi tanács nagytermé­ben, ezután a repülőtéri kultúrházban mutatják be az anyagot. Rideg Gábor Elveszett egy kiállítás... Akik negyedikén este elmeritek a színház elő­csarnokába hirdetett Aba- Noválk grafikai kiállítás­ra, igencsak meglepőd­tek. — A kiállításnak ugyanis se híre, se ham­va. Lázas telefonálgatás, a kíváncsiak, köztük a város egyik vb-elnökhe- lyettese, a művelődésügyi osztályvezető, a telepi művészek, mind a kiál­lítást nyomozták. Voltak a művelődési házban, el­mentek a múzeumba. — Hátha ott megtalálják. Nem sikerült. Hétfőn reggel derült ki azután a szomorú igaz­ság. A kiállítás anyaga a kaposvári múzeumban rendezett tárlaton volt látható. Ök levelük sze­rint március harminc- egyedikén expresszáru- ként feladták Szolnokra, de még hétfőn sem ér­kezett meg. A múzeum dolgozói valóságos ügye­letet szerveztek az állo­máson, még szombat reg­gel is teljes készültség­ben vártak. Az esetből levonható tanulságok: Korábban kell máskor az előző helyen feladatni. A színház pénztáránál értesítést kellett volna hagyni, hogy a kiállítás technikai okok miatt el­marad. Legfőképpen pedig a MÁV-nak kellett volna segítséget adni ahhoz, hogy az ügy fontossá­gára tekintettel, valóban expressziként utazzon a képanyag. Reméljük a kulturális heteket minél kevesebb ilyen meglepetés fogja zavarni. HT, Irodalmi színpadok városi bemutatója Szolnokon Aki már az előadás meg­kezdése előtt bekukkantha­tott a kulisszák mögé, egy kicsit talán a meglepetésre való készülődés részese le­hetett. A Ságvári Művelő­dési Ház irodalmi színpada kedveskedett a közönség­nek egy irodalmi ínyenc­séggel. Amikor felment a füg­göny, a kellemes meglepe­tte villanyárama futott vé­gig a közönségen. Ruhák­kal, kárpitokkal rokokó­hangulatot ébresztő környe­zet szolgáltatta a keretet e bájos, idillikus pastorale- nak, amely Tóth Árpád gyönyörű fordításában le­kötötte figyelmünket. An- cassin te Nicolette szerel­mének minden viszontagsá­ga ellenére a történet maga idillikus, és ezt hangsúlyoz­ta Valkó Mihály művészeti vezető rendezői felfogása is. Természetesen csiszolni való még ebben a produk­cióban is akad. Éppen igé­nyessége miatt kifogásol­hatunk néhány külsőséges sallangot, amely zavarta az élmény teljességét. Helyes és az irodalmi színpadok számára járható útnak bi­zonyult a2 úgynevezett társ­művészetnek; az ének és a tánc bevonása eszközeink egyre bővülő körébe. Vár­helyi Lajos koreográfiája önmagában tetszett, de kis­sé betétszerűen hatott, megtörte az előadás folyto­nosságát. Némi módosítás­sal azonban — vélemé­nyünk szerint — éppen az átkötés, a hangulatfelkel­Nagy érdeklődés mellett zajlott le va­sárnap délelőtt az irodalmi színpadok be­mutatója. Külön fi­gyelmet érdemel az a tény, hogy a közön­ség között több mint száz bérlettulajdonos is helyet foglalt. tés hasznos eszközévé vál­hat. A Verseghy Gimnázium Szigligeti Irodalmi Színpa­dának eddigi sikerei egy ki­csit köteleztek a jó szerep­lésre. Műsoruk szép, dicsé­retet érdemlő vállalkozás, néhol bizony hiányos meg­valósítással. A műsort Papp Alice tanárnő, az irodalmi színpad művészeti vezetője állította össze, címe: A ma­gyarok szimfóniája. (Ünne­pi . műsor a költészet nap­jára.) A magyar költészet születését, sok évszázados küzdelmét, útját mutatta be. Érzésünk szerint kissé didaktikusán. Bár zenei esz­közöket ez a produkció is igénybevett, nem aknázta ki teljesen az irodalmi színpad adta lehetőségeket. Nagyon találó volt a bí­rálóbizottság értékelése, amelyben annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy a néhol erejüket, lehetősé­güket meghaladó költemé­nyek, dalok csak rontottak a produkció értékén. Keve­sebb több lett volna. A negyedik, egyben utol­só irodalmi színpadi be­mutató a Kisipari Szövet­kezetek Városi Szövetkeze­ti Bizottsága irodalmi szín­padának műsora volt. Nem adott sem töhbet, sem ke­vesebbet a szokványosnál. Szép versek követték egy­mást — többé-kevésbé öko­nomikus sorrendben. Egy kérdést azonban fel­vetnénk. Mi szükség van külön KISZÖV irodalmi színpadra, ha nem tud újabb erőket bekapcsolni az irodalmi színpadi mozga­lomba? Hiszen — egy ki­vétellel — valamennyi tag­ját láttuk már aznap más irodalmi színpadok produk­cióiban. Az említett irodalmi szín­pad feladata — nézetünk szerint — az lenne, hogy a kisipari szövetkezetek iro­dalom-, Versszerető dolgo­zóit, tagjait foglalkoztassa. Szándékosan — értékelé­sünk legvégére hagytuk — a bemutatót megnyitó Var­ga Katalin leánygimná­zium irodalmi színpadának szereplésivel kapcsolatos véleményünket. Minden vo­natkozásban érződött rajta a kimunkálatlanság. Sem a versek előadásában, sem azok kiválasztásában nem érték el a kívánt színvona­lat. Még nagyon sok ta­nácsra, segítségre van szük­ségük, . hogy a jövőben ered­ményesen szerepelhessenek. A bíráló bizottság 3Z irodalmi színpadok közül a Ságvári Művelődési Ház és a Verseghy Gimnázium iro­dalmi színpadát javasolta továbbjutásra a területi be­mutatóra, amelyre április 19-én Ujszászoa kerül sor. Tanyai emberp Ha a fegyvernek! állo­másnál áthajtunk a síne­ken, elszórt házak, szétta­golt házcsoportok között visz el az út Aztán zökke­nő, megállunk a modern kis tanácsháza előtt. Nem könnyű a metsző szélben megközelíteni az iskola épületét. Mindezt azért mondjuk el. hogy érzékeltessük, nem könnyű a dolga örménye­sen sem a pedagógusoknak. Messziről járnak a gyere­kek, s a tanyavilágban ne­héz az értekezés a szülők­kel. örményes egyébként te­lepes község, 1948-ban ke­letkezett. Addig csak a kas­tély körül élő uradalmi cse­lédek laktak errefelé. így azután nincsenek gyökerei, hagyományai. A nevelők is sűrűn változnak, mindössze öten vannak, akik hosszabb ideje tanítanak itt. A járási tanácsnál lát­tunk egy jelentést, amely szerint a bukási arány szám kilenc százalék. Húsz gye­rek bukott meg egy-kéf, vagy több tárgyból. Vajon miért? Kétségtelen, bukás min­dig volt és mindig lesz. Mindig akad néhápy olyan gyermek, aki különböző okok miatt nem ér el ki­elégítő eredményt. És hogy ha az iskola vezetője nem törekszik liberalizmusra, ol­csó látszateredményekre, akkor bizony a hazavitt bi­zonyítványban ezután is sok kisfiúnál, kislánynál szo- morkodik majd ott a fi­gyelmeztető te egyben ér­tékmérő egyes. Mi lehet az ok? Szalai Sándor igazgató szerint az, hogy a tanyán élő szülők nem tudnak kellőképpen foglalkozni a gyermekkel. Aránylag keveset vannak együtt, és bizony többüknél a megfelelő pedagógiai ér­zék is hiányzik. — Mindenesetre igyek­szünk a lehető legnagyobb segítséget nyújtani a gye­rekeknek, elsősorban egyé­ni korrepetálással — mon­dotta az igazgató, majd így folytatta: — Csak az a baj, hogy kevés a tanterem, ke­vés a tüzelő és a messziről jövő, messzire menő em­berpalántákat nem tart­hatjuk itt sokáig. Család- látogatásnál igyekszünk a szülőkre hatni, többet, ala­posabban foglalkozzanak gyermekeikkel. Sőreg Margit, a hatodi­kosok osztályfőnöke kerek­képű, fiatal leány, képesí­tés nélküli, de nagy buz­galommal látja el osztály- főnöki teendőit. — Véleményem szerint az okok különbözőek. Minden­esetre nem egy van közöt­tük, aki főleg hanyagságból nem tanul. Itt van például a két Sávai gyerek. Mind a ketten buktak félévben, azóta állandóan foglalko­zom velük és most már mindenből javítottak is. Ügy látom, év végére nem lesz baj velük. Ilyenek töb­ben is vannak. Az egyéni foglalkozásnak is megvan­nak azonban a maga, első­sorban időbeni korlátái. A két Sávai, Jóska és Andris itt ülnek velünk szemben a nevelői szobá­ban. Harmadiknak osztály­társuk. Kovács Feri került ide. Ök hárman bizony igencsak tarka értesítőt vit­tek haza félévkor. — Mit szóltak a szüléi­tek, mikor hazavittétek a rossz bizonyítványt? Kovács Feri hallgat. Ma­kacsul, megátalkodottan, konokon. Ilyen az órákon is — így mondják róla ta­nárai. Mogorva, gyanakvó, és egy szót sem tudnak ki­húzni belőle. Vajon miért? Erre már nem tudtunk ér­demleges választ kapni. An­Mezőtúr régi daloskultu- rájáról 1873-ból való az első adat. Ekkor alapítja meg tizenhét lekes dalolni szerető polgár a Mezőtúri Dalárdát. Ettől kezdve az idők folyamán más-más névvel, más-más szervezet­ben, de folyamatosan sze­repelnék hangversenyeken és nyilvános ünnepségeken a mezőtúri dalosok. Az 1906 március 15-i ünnepsé­gen való sikeres szereplés után ősszel ismét Mezőtúri Dalárda néven szervezked­nek, majd 1908-ban meg­alakul az Iparos Dalkör. A Székesfehérvárott ren­dezett XXV. Országos Da­losversenyen ezüstserleget és babérkoszorút nyertek, a következő évben a Kas­sán megtartott Országos Dalosversenyről pedig — ahol 172 dalárda mintegy nál bőbeszédűbb a két 9S- vai. Huncutak, csillog a sze­mük, talpraesettek, okos vá­laszt adnak. Szinte hihe­tetlen, hogy tudtak eljutni odáig, hogy egyikük orosz­ból és magyarból, mási­kuk magyarból megbuk­jék. Általában magyar, orosz és számtan az a három tárgy, amelyik a legtöbb gondot okozza. Tehát ezek­ből a tárgyakból kell a pe­dagógusoknak is új, haté­konyabb módszereken gon­dolkodniuk. Folyik a beszélgetés. Jós­ka traktoros akar lenni, Andris pedig hentes, össze is szedik magukat, hiszen nyolc általános nélkül egyiknek sem sikerülhet. A kis Kovács-fiú még nem tudja, mi lesz. Nem könnyű a dolga a padegógusnak ebben a nagy tanyavilúgban. És bár­mennyire is igyekszik a ta­nár és a tanító, eredményes munkát csak altkor végez­het, ha alapos elemző mun­kával felderíti mind a bu­kások, mind az elvágyódá­sok okát. Jó lenne, ha se­gítséget kapnának ehhez az örményesi pártszervezettel, amelynek bizonyára nem közömbös a fiatalság ügye. Hernádi Tibor 12 ezer dalosa vett részt — I. díjjal tértek haza. A felszabadulás után megalakult a Szabadság Munkás Dalkör, majd mint a KIOSZ Petőfi Énekkara lépnek fel. Az 1951. évi Téli Falusi Kultúrverseny Szolnok megyei bemutató­ján I. díjat nyert a ve­gyeskar. Az utóbbi évek kiemel­kedő sikerei közé tartozott 1958-ban Budapesten a Magyar Néphadsereg Ének­és Zenekarának Fesztivál­ján való részvétel, vala­mint az 1962. évi megyei szereplések. A 90 éves fennállását ünneplő Mezőtúri Petőfi Énekkar április 4-én nagy sikerrel tartotta meg jubi­leumi hangversenyét a me­zőtúri városi művelődési ház színháztermében. Kilencvenéves fennállását ünnepelte a mezőtúri Petőfi énekkar ÖT ASSZONY huszonhatezer csibéje A tiszafüredi Hámán Kató Tsz büszkélkedhet az országos baromfitenyésztési verseny második helyezett­jével. Ezt a rangos címet Kanál Lászlóné munkacsa­pata szerezte meg. Potor- nai Zsuzsa, Varga István­ná, Kulcsár Pétemé és Varga Rózsi is részese az eredménynek, amely orszá­gosan is számottevő. Az öttagú baromfitenyésztő munkacsapat tavaly 25 ezer ^rubaromfit nevelt fel 2.7 százalékos elhullással. Egy kilogramm hús előállításá­ra 3.54 kilogramm takar­mányt használták fel. Arról is érdemes szólni, hogy milyen körülmények között végzik munkájukat. 3000 férőhelyes, fekvőké- ményes csibenevelőben gon­dozzák általában öthetes korig a kis szárnyasokat. Utónevelő nincs, erre a célra a dohánypajtát, a magtárt is igénybevették. A gondozók munkaszerete­te, lelkiismeretessége és szaktudása ellensúlyozta a korszerű épület és felsze­relés hiányát. A kiváló munkacsapat helytállására alapozva vet­ték be az idei tervbe a 26 ezer árucsibe felneve­lését. Amennyiben a már megrendelt húsz parabolás műanya az ígért időre megérkezik, a két dohány­pajtában még öt-öt ezer naposcsibét tudnak elhe­lyezni. Dologért tehát nem kell a szomszédba men­niük a baromfi gondozók­nak. Jelenleg már a második csapatot nevelik. A január 31-én érkezett 3679 csibé­ből öthetes korukig 139 pusztult el. Az átlag 55 dkg- os csibéket ekkor vitték az utóneveltere használt mag­tárba, ahová 2 ventillátort szereltek fél, hogy a levégő tisztaságát, megfelelő pára- tartalmát biztosíthassák. — Március 6-án ismét bené­pesült a nevelő, 3580 hamp- shire (hemsir) fajtával. A gondozók munkáját értékelik becsülik. Ez az anyagi ösztönzésben is ki­fejezésre jut. A március 7-én tartott tervismertető közgyűlés megvitatta és jó­váhagyta a tsz idei pre­mizálási tervét is. A gon­dozók alapbére 850 forint. Az elhullási százalék csök­kentéséért. a takarmány megtakarításáért és a meg­határozott súly eléréséért prémiumot kapnak. Ha például öthetes korig tí százalékos elhullással ne­velik fel a csibéket, mind­egyik után 20 fillér a pré­mium. Ahogy csökken az elhullási százalék, úgy emelkedik egy • fillérrel az egy csibe után járó ősz- szeg. Egy kilogramm hús előállításához 3.5 kilo­gramm takarmányt számol­nak, ha ezt a mennyiséget nem használják fel, a meg­takarított takarmány 10 százalékának pénzértékét kapják. Amennyiben há­romhetes korukra elérik a 25 dekagrammot, vagy négyhetes korukra a 34 de­kagrammot, minden csibe után 5 fillér prémiumot írnak jóvá a gondozóknak. Ha- a meghatározott időre a megfelelő súlyt elérik a csibék, ezerből egy termé­szetbeni prémium. A vezetők — elsősorban a főállattenyésztő — min­den segítséget megad a csibék neveléséhez. A kar­cagi keverőüzem pedig mindenkor biztosítja a kis szárnyasok számára a tá­pot. Érthető er a gondos­kodás, 1 hiszen a baromfi- tenyésztés egyik fontos üzemág a Hámán Kató Tsz- ben N. V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom