Szolnok Megyei Néplap, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-04 / 79. szám

6

SZOLNOK MEGYEI NÉPL.V

1964. április 4.

A géptől

C serke szöllői rizlinggel

koccintottunk a vállalat igen szép sikerére, meg a kitüntetettek egészségére.

— Ja}, erről jut eszembe — jegyezte meg a szakszervezet megyei képviselője —, az a szőke kislány sirt, mikor átvette a jutalmat. Nem látták?

De láttuk. Ott ült az első sorban az elnökség előtt a három fiatal szép lány. Az a szőke a szélén. A többiek elegánsan kiöltözve jöttek el. Ű egyszerűbbnek tűnt. Ruháját kék klott munkaköpeny takarta, azon nagy fehér gallér. Olyan tisztán, frissen vasaltan, hogy szinte tüntetett a fehérségével.

ült, és tekintetét figyelmesen az előadóra függesztette, pedig többen pusmogtak a teremben. Pillantásával végigsimogatta azokat, akiket Papp István igazgató arra szólított, vegyék ál kitüntetéseiket, jutalmaikat. Egyszerre megrettenve, ijedten felugrott arra a meg szólításra, hogy:

— Lakatos Irén elvtársnő.

Magához szorította azok.

levelet, a Kiváló dolgozó jelvényt, a pénzzel telt borítékot, s már serdült is helyére, de rögtön pityer- gett is. Kezek nyúltak érte, mellette ülők és hátullévők integettek neki,- gratuláltak.

Dehát miért sírt — firtatta tovább a MEDOSZ munkatársnője — talán meghatottságá ban?

A társaság —- Papp István igazgató, Kormos László párttitkár, Orbán József főkönyvelő, Fehér József főosztályvezető és a többiek huncut mosollyal összevH- lantották nézésüket.

— Lehet. Az könnyen megeshet.

Az igazgató köhintett,

— IrCsi érdekes történet nálunk.

Mi, vendégek, elcsendesedtünk. Az igazgató és munkatársai egymást kiegészítve mesélték.

Ircsi négy éve került az Agrókerhez.

— Paraszt kislány. A szülei Tiszakécskén szövetkezeti tagok — szúrta közbe a párttitkár.

Ircsinek azelőtt nem volt munkahelye. Azazhogy sok volt. Dolgozott itt is, dolgozott ott is egy hónapig, kettőig. De sehol nem tudott állandó munkahelyre lelni. Szerződéssel foglalkoztatták nem egy helyen. Aztán ment vele a minősítő vélemény. Ircsi nagyon lassú. A gépíró az gyors legyen. Az élet, a munka rohanó árama, a siető főnökök gyors tempót

Ircsi

diktálnak. Ircsi azt nem bírja.

— Egy hónapra vettük fel mi is. Próbaidőre.

Letelt. Összeült a vezetőség. Gépíróvá kellene a vállalatnál nagyon is, de Ir- csinál gyorsabb, mert ő tényleg lassú. Megírták a felmondólevelet. Délután történt ez.

Az Agrokemél délután négy óráig tart a munkaidő. Akkor mindenki sebtében összepakol és vágtat a buszmegállóhoz. Az igazgató későbbre maradt. Kinéz a szobájából és látja, a nőknél még mindig világosság van, Ő pedig nem tud túlóráról?

Ott vannak mindahányan a lányok, az asszonyok az irodában. Egy se ment haza. Gyűrűbe sokasodva szipognak, sírnak.

— Mi történt? Mi a baj?

— I hi... Ihircsi...

A kislány ott ül a rögtönzött siratókórus közepén és zokog szintén.

Hát mi lesz vele? Hát hová menjen? Hát sehol nem maradhat mikor olyan

Rendkívüli dolog történik a tübingeni Max-Planck Intézetben. — Gerhard Schramm német tudós évek óta dolgozik a titkok titkának, az élet titkának megfejtésén. Kémcsövei és re- tortái között, rideg laboratóriumában napról-napra közelebb jut az élő anyag szintéziséhez Kutatásának eredményétől függ az emberiség győzelme a rák és az öregedés fölött. Schramm doktor már megtette az első döntő lépést az élet újrateremtése felé. Egyszerű

ennivalóan rendes kolléga? Záporoztak az asszonyok.

A vállalatvezetői hár- masfogat másnap ismét találkozott. Na jó, a kollektívára tekintettel még maradjon. Majd meglátjuk, mad figyelemmel kísérjük.

Aznap nagyobb terjedelmű munkát adtak Ircsinek. Ircsi ezt csinálja. Este 10 órakor bent találták.

— Mit csinál még?

— Hát tetszik tudni.

— Most? Hát vacsorázott maga egyáltalán?

— Jaj. Azt tényleg el is felejtettem.

Még soha el nem késett, még soha azt nem mondta: sok ez. Egy rossz szót még el nem ejtett senkiről. 4 közösség legszeretettebbje. Azóta leérettségizett. Most technikumi képesítést szerez.

— A lassúsága?

Az igazgató körültekintstt halgatóin.

— Ritkán szoktam valamit megbánni. Azt az elbocsátást... Gyorsaság? Nem. Ircsi sose lesz gyors- kezű. De 20 oldalakat legépel egyetlen átütés, egyetlen betűhiba nélkül.

A párttitkár idős, sok harcot próbált, bölcsnyu- galmú ember.

Tudjátok, az ám a baj, hogy sokszor nem futja a türelmünk. És sietségből embereket hagyunk sorsukra. Pedig láthatjátok...

Borzák Lajos

vegyi anyagok keverésével sikerült felépítenie minden élő szervezet nélkülözhetetlen alapelemének a nuk- leinsavnak molekuláját. Ez forradalmi eredmény és példátlan siker laboratóriumi keretek között. Schramm bizonyos benne, hogy a „hiteles” anyagot állította elő. Lehullt a fátyol az élet titkáról! Az orvostudomány is új korszaknak küszöbére érkezett: az élet kulcsa totális fegyvert ad az orvosok kezébe a betegség ellen.

Fönt lovagolt egy nagy gépen. A lábát az emelő csuklójába akasztva, ököl- nyi csavart húzott meg. A főmérnök kiáltott neki.

— Jocókám, jöjjön le egy kicsit.

— Mindjárt, csak ezt még befejezem — válaszolta anélkül, hogy szemét levette volna az olajozóról.

— Ez2el az emberrel el tudnám huzatni a gyárat — jellemezte a főmérnök.

Alig Váltottunk néhány szót, máris ott állt előttünk Nagy József. Kicsit borostásan, olajosán, barátságos mosollyal. összeismerkedtünk. Mindjárt a munkáról folytattunk eszmecserét. Szenvedélyesen magyarázta:

— Nem jó, hogy a szereidé és a forgácsoló között nincs meg az összhang. Ha a szerelési program szerint szerveznék meg az előgyártást, az javítanál a helyzeten. Aztán ott van a tervezőiroda Pesten...

Ömlött belőle a szó. Sok kifejező mozdulattal kísérte gondolatait. Fél egy lehetett, amikor felbúgott a műszak végét jelző duda, ez szakította félbe. Ügy gondoltam, sok mindenről kell még beszélnünk. Félóra múlva találkoztunk újra, frissen, megfürödve, jókedvűen ért mellém, megbökte a hátam.

— Kész vagyok, mehetünk.

A barátok templomának környékén tértünk be a csupa új házból álló Űt- törő utcába. Egy 2öldre festett kapu előtt megállított.

— Itt lakunk. Kerüljön beljebb.

Az üveges verandán tettük le a kabátunkat. A felesége meg a kisfia már türelmetlenül várták. El- ' késtünk. Az asszonyka ezért kedvesen megdorgálta:

— Megint soká jöttél, édesapám.

— Hát dolgom volt — simogatta meg a féleségét. — Jó2sika volt már orvosnál? — kérdezte aztán aggódva.

— Igen. Semmi baja.

— Reggel dolgozni megyek.

— Ünnepkor? Hát velem mi lesz? Utazunk haza?

— Majd délután, biciklivel.

Az asztalra sütemény, meg bor került. Az aS2- szony meg újra gyöszíködte a ruhát a lavórban.

— A házunkat nemrég építettük. Persze, kölcsönnel. Már csak párezer forint adósságunk van, de azon is túl leszünk hamarosan.

Nagy József megigazította a kisfián a nagykabátot, arconcsókolta. s útnak eresztette. Megy busszal a nagymamához.

— Szeretném, ha még mesélne a gyárról — kértem.

— Nézze, szerintem

többre vagyunk képesek a tavalyinál. Dehát a törzsgárdát jobban meg kellene becsülni. Akkor jobban húzna — ezt a mondatot szinte tagolta.

— Vagy egy más eset — folytatta — Tatabányán

szereltem, igyekeztem jól dolgozni. Küldtek onnan egy dicsérő levelet az ap- rltóba. Magam láttam az igazgató asztalán. Rólam szólt. Azt hiszi, megmutatták?

— Ebből még nem derül ki, hogy a törzsgárdával rosszul bánnak.

— Nem? — kérdezte gúnnyal. — Hát az is Semmi, hogy a műszaki gárdát nem a törzstagokból egészítik ki, hanem idegenekkel? Na, aztán sokat érnek velük!

A felesége ezalatt végzett a mosással, közénk ülhetett. S asszony módján mindjárt új témába kapott.

— Mikor Jugoszláviában szerelt, én is kimentem utána három hónapra. Nagyon érdekes hely a2 a Macedónia. Még faekével is szántanak.

— Most megint megyek a nyáron, egy évre — jegyezte meg vendéglátóm.

— Hát akkor flti lesz a harmadikkal? Tudja — tette hozzá nagyarázólag —. a férjem most másodéves a technikumban. Rengeteget tanul. Délután hazajön a gyárból, kínálom ebéddel. Erre azt mondja: „Várj, még egy példát meg kell oldanom.”

— Hiába, fejlődni kell — tárta szét a karját Nagy József, s elnevette magát, aztán komolyra vette a szót. — Sokszor éreztem, tapasztaltam, hogy a gyakorlattal nincsen bajom. De amúgy —* s a homlokára bökött — keveset tudok már.

— Mondja, a gyárban törődnek a továbbtanulókkal?

— Nem. A forgácsolók még éjszakáznak is. Azt még senki nem kérd te, hogy van-e segítségbe szükségünk. Ha a mérnöknek készülő Nagy Sanyi nem lenne...

— A2 bizony nem egyszer még hozzánk is eljött, hogy „Jóska, van-e valami problémád?” — dicsérte süteménykínálás közben az asszony.

Aztán panaszolta, hogy amikor a férje kinn van külföldön, teljesen magára marad. A gyáriak közül ft- léjük se néznek. Hát nem örül ezeknek a távolléteknek.

Fábián Pétét

Kössön selyem- termelési szerződést!

A fonható I., II. osztályú selyemgubó átvételi ára

40.— forint kg-ként. Befektetés nélkül 1000— 2000 forintos mellékjövedelmet érhet el — egy

Vagy két adag selyem- hernyó felnevelésével.

JELENTKEZÉS ÉS FELVILÁGOSÍTÁS A HELYBELI FÖLDMŰ VESSZÖVE'Í- KEZETNÉI!

A „ROMANTIKUS" TABÁN

Ha a Tabán girbe-görbe utcácskáin, félrecsúszott fedelű házai körülfogják a sétálót, úgy érzi, mesevó- rosba került.

A Pólya Tibor utcában a Napnak örülő gyerekek snúroznak, hancúroznak. Szívesen kalauzolnak minden arratévedőt. Nekünk is ajánlkoznak idegenvezetőnek. A játszók között lányok is vannak: Pintér Julika az egyik, ő szabja meg az útirányt.

— A miénk a legöregebb ház. Még a törökök épí-. tették. Vályogból.

A kis ház a Zagyva partján áll. Tavaly kiöntötte őket az áradás. A folyó most is erősen megduzzadt. De a gyerekek nem gondolnak a víz pusztítására. A .parton mezítláb labdáznál és örülnek, ha befuthatnak érte a vízbe. Elöntötte a Zagyva a futball- pályát is. A gyerekek így az utcákra szorultak, hiszen a házaknak kicsi az udvara. Pintérék háza előtt van ugyan egy hinta...

— Nem sokára lesz lipi- tyóka is itt — mondja az •gyik.

— Szegények vagytok ti

mind, tabániak. Semmitek sincs! — kiáltotta egy „idegen”, aki az Ady Endre

utcából jött ide játszani.

— Örülnél, ha itt lakhatnál.

— Mi nemrégen költöztünk ide, de itt sokkal

jobb, mint bent. Olyan

jó csönd van.

Sorra járunk minden zugot. Festői összevisszaságban vannak itt a szűk sikátorok mentén összehalmozott rozzant, régi házacskák. Éppen ezért vigyázni kell nehogy eltévedjen az ember. Á legtöbb ház tavaszra új színt kapott, Vidám, hívogató kékek, sárgák, pirosak a falak. Gondosan befestettek a faragott ablakkeretek.

— Tetszik látni, én elérem a háztetőt — mondja az egyik kisfiú, és lábujjhegyen meg is érinti a kilógó zsuppot.

— Azért jobb lesz, ha nagy házunk lesz. És akkor is tabániak leszünk Az én nagyanyám mindig azt mondta, sokkal jobbak, akik itt laknak.

Útközben elmondják, hogy

végre van villany, meg folyik már a csapból a víz, nem kell érte messzire menni. Némelyik panaszkodik arról, hogy kicsi a lakás. Nem érdemes szép bútort venni. Vizes a tol. kicsi az ablak.

— Mi vettünk OTP-re bútort. Ha az lejár, veszünk tv-t — újságolja a legkisebb.

Aztán civakodnak egy darabig. Végül abban ál- ■ lapodnak meg: ideje mór, hogy új házak épüljenek.

— Bezzeg nem így vélekednek a2 öregek — Szól közbe Julika. mint egy bölcs. — Ők úgy hozzánőttek ezekhez a házakhoz. Mi is, de mi másként. Nekik elképzelhetetlen lenne egy új Tabán.

A gyerekek elvisznek bennünket büszkeségükhöz, a majdnem száz éves Varga nénihez. Az ő háza is rogyadozó, de belül ragyogó tiszta, frissen vakolt szoba fogad. A falakon régi családi képek, tányérok lógnak.

— Az az ágy van már kétszáz éves is — mutat a sarokba.

A két pici ablak között gazdagon díszített házioltár áll. Mellette öreg könyvek sorakoznak a polcon.

— Ilyen volt a Tobán régen is, mint most. Alig változott ez, amióta én .élek. Az emberek is olyan jók, mint régen.

Julika később azt ajánlja, menjünk át Chiovini bácsihoz, a festőhöz. Ők majd megvárnak bennünket a hídnál.

—• Azzal kezdeném, hogy a Tabán igazi piktor-csemege. Nem volt olyan festő, akit ne fogott volna meg varázsa. Kurucz Dezső minden évben eljött ide, festeni róla. Én magam is régi szerelmese vagyok. Na, ezt úgy mondom, mint festő, de... Tudja-e, mi az. hogy Tabán? A Tabán, helyesen Tobán. török szó, váralját jelent. Még mindig vannak itt török-kori házak.

— Egyet találtunk a Zagyva partján, de azt húsz évvel ezelőtt átépítették. A másik pedig már nem tartozik a Tabánhoz. Gazdája szerint 1700 körül lebontották az eredetit — szólok közbe.

— Nézzük csak a szent- irást, — és egy öreg könyvet hoz elő. — Ezt Botár Imre írta.., a2 első házstatisztika elkészültekor volt a Tabánban: 38 ház, 3 házi. 5 és fél gazdasági kert. Rottenstein Ignác sóhivatali másoló 66 családot írt össze akkor.

— Hallottam, hogy a Tabán mindig a szegények negyede volt.

— Egy barátomtól tudok erről én is. Régi iratokból böngészte ki, hogy a Vár népét kiszolgáló halászok, napszámosok, Mária Terézia korában idetelepített iparosok laktak itt. A XVIII. század végétől a Tabán, mint a város egyik kerülete élt, fejlődött tovább.

A művésztelepről kitűnően átlátunk a másik partra. Ott ugrálnak a gyerekek. Átérve még elkísérnek bennünket egy darabig. Aztán köszönnek, és usgyi vissza, játszani. Itt a tavasz, Végre kint lehetnek.

*

Mi lesz a Tabán sorsa?

A városfejlesztési terv szerint a Ságvári kc-’út megnyitása után kezdődik meg a fokozatos átépítése. A Zagyva híd előtti kiugró területre szállodát, egyelőre négy pontházat terveznek.

Azt mondják. Szolnok romantikáját a Tabán képviseli De ez a romantika düledező házakat, pineézet- len lakásokat, alacsony szemöldökfát, gombád szobákat takar. A rég! helyébe új. modem, egészsége« épületek romantikáját sürgeti az idő.

Vincze Judit

Elet a kémcsőben