Szolnok Megyei Néplap, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-04 / 79. szám

Világ proletárjai egyesüljetek ! SZOLNOK MENYEI ( A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG É5 A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. évfolyam, 79. szám. Ára m fUlér 1964. április 4„ szombat. Szabadságunkat ■ ii ii .mi koszontjuk írta: Mihály fi Ernő Díszünnepség hazánk felszabadulásának 19. évfordulója alkalmából az Állami Operaházban Hazánk felszabadulásának 19. évfordu­lója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a forra­dalmi munkás-paraszt kormány és a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsa pénteken este díszünnepséget rendezett a Magyar Állami Operaházban. Az operaház gyönyörűen feldíszített színpadán az elnökségben foglalt helyet Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke; Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnöke; Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fcck Jenő, Gás­pár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zol­tán, dr. Münnich Ferenc, Nemes Dezső, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjak Az elnökségben foglalt helyet N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a szovjet párt- és kormányküldöttség ve­zetője, s a küldöttség tagjai. Az ünnepség részvevőinek soraiban ott volt az MSZMP Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak és a Minisztertanács­nak számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más vezető sze­mélyisége. Részt vett a díszünnepségen Dobi Ist­vánná és Kádár Jánosné társaságában Ny ina Petrovna, N. Sz. Hruscsov felésége. Jelen volt az ünnepségen a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A magyar és a szovjet himnusz elhang­zása után Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke nyitotta meg az ünnepséget. Ezután Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára, a forra­dalmi munkás-paraszt kormány elnöke mondott ünnepi beszédet. Kádár elvtárs ünnepi beszéde Ma ünnepeljük legna- nagyobb, legigazibb, nem­zeti ünnepünket, orszá­gútik, egész népünk fel- szabadulásának napját. Felnőttek az évek és bennük felnőtt egy nem­zedék, amely már szabad­ságban, szabadságra, sza­badnak született. Férfi­korba serdültek már az 1945-ös csecsemők, asz- szonykorba a lányok. S milyenek lettek a fiúik, a lányok, a szabad­ság első nemzedéke? So­kat vitatkoztunk erről, de ma mór megállapíthatjuk, hogy nagyszerű, felelős, lelekiismeretes, okos, ko­moly sereg. Szocialista if­júság. Csak egy-két pél­da: milliók figyelik a te­levízió adásaiban, hogy *ki mit tud” közülük. Milyen bravúrosan, biz­tos, alapos a tudás. A huszadik szabad esz­tendőbe léptünk ma, de az Ország fele már ebben aZ esztendőben huszadik évfotdulőj&t ünnepli fel- szabadulásának. Sokszáz falu mellett, már Váro­saink eg/része is ebben az esztendőben ünnepli a huszadik évfordulót. Az én felszabadulásom huszadik évfordulója is ebben az évben követke­zik, Egy kis faluban sza­badított fel a szovjet had­sereg. Azóta többször s most újra elmentem abba a kié falusi házba, amely­nek ablakából 1944 de­cemberében az első fel­szabadító szovjet katonát megláttam. A falu végén állt a ház és a világ vé­gén állt akkor az a falu. Húsz esztendővel ezelőtt valóban a világ vége volt, ... Volt ott, egyetlen út vezetett csak délről a fa­lu felé, északra, keletre, nyugatra nem lehetett be­lőle tovább menni s ősz­től tavaszig a feneketlen sér még est az egyetlen utat is elzárta. És a Sár soha nem volt olyan mély és reménytelen, mint 1944 decemberében. És mégis, mikor a szov­jet hadsereg itt is áttörte a hitleristák frontját és megindult északi irányba, csodálatos, felejthetetlen filmet láttam ennek a fa­lu szélén álló kis paraszt­háznak az ablakából. Az ablak előtt húzódó úton a lovuk hasáig érő sár­ban Vágtatott, úszott, ment előre akadály nél­kül, megállás nélkül Ma* linovszkij lovas hadsere­ge, Egyetlen percre sem akadt él a vágtató me­net, nem szakadt el a film. S amerre soha köz­lekedni nem lehetett, mentek tovább a falun át, a falun túl északra, keletre, nyugatra, felsza­badítani az ország többi részét. Utat nyitottak a mind- ezideig járhatatlan földe­ken. Gyönyörű szimbólum van ebben. Megtört a varázs, az átok, amely éj fekete sötétségben tar­totta addig ezt a kis istenhátamögötti falut és minden falut Magyaror­szágon. Néhány év múlva villany gyúlt ki a falu­ban, azután autóbusz­járatok kapcsolták az or­szág vérkeringésébe, új házsorok nőttek és az akkori feneketlen sár­tenger helyén művelődési házat avatott néhány' év­vel ezelőtt a közösség. És, ma eredményesen dol­gozik az egész falu a békéről elnevezett terme­lőszövetkezetben. Pontosan emlékszem az első gondolatomra, az első' érzésemre, amikor az első felszabadító szöv- . jet katonát megláttam. „Nem kell többé félnem, nincs többé mitől félnem” — ez volt első gondola­tom. Az utolsó ember, akitől még félnem kel­lett, egy náci lovas ka­tona volt, utolsó képvi­selője a szörnyű múlt­nak, de ez már egyedül tévelygett azon a ködös téli délutánon, keresve menekülő csapatát. Ro­hant utánuk, már ő féltj menekült s vele eltűnt a ködben örökre a félelem. Búcsú a féle­lemtől, ez volt a legelső érzésem. Azután meg­jelent az első szovjet ka­tona. Fiatal ukrán fiú volt, főhadnagy s a deb­receni Ideiglenes . kor­mány kiáltványát nyomta a kezémbe. Kért hogy olvassam hangosan, Nem értette a szöveget, azt figyelte, én értem-e, megértettem-e, tudom-e, hogy a felszabadulásunk­kal együtt nemzeti füg­getlenségünket is hozta a győzelmes hadsereg. Megértettem. Tudtam. És a békét is hozta. Az a hap, a felszabadu­lás napja a béke első napja is volt számunk­ra. Annak a békének az első napja, amelynek megőrzéséért most em- ber-milliárdok állnak harebah az imperialisták háborús törekvéseivel szemben, Ezért is emlék­napja április 4-e, az egész magyar nép felszabadulá­sának. A mi békénk frontján őrt áll a meg­bonthatatlan, örök szov­jet—magyar barátság is, amely a ml számunkra a legnagyobb biztonság a világon. Különösen szép a ti­zenkilenc esztendeje tar­tó ünnepeink sorozatában ez a mai, mert itt van közöttünk a Szovjetunió népeinek vezetője, né­pünk nagy barátja. Nyl- kita Szergejevics Hrus­csov. Közvetlenül fejez­hetjük ki iránta és az egész szovjet nép iránti szeretetünket és soha el nem múló hálánkat. Eredményeket ünnep­iünk ma. Nézzük végig életünk változásait az el­múlt tizenkilenc eszten­dőben, ne érezzük termé­szetesnek, magától érte­tődőnek azt, ami ma van, azt, ahogy ma élünk. Mindenki a maga munkáján és a maga életén érzi és tudja le­mérni a legjobban, mit hozott neki, mit hozott az egész népnek 1945. április 4-e. Ilyen egyéni beszámolókból alakul ki a ragyogó kép. történel­münk legcsodálatosabb panorámája. Ezekkel a gondolatokkal köszöntjük ma nagy nem­zeti ünnepünkön, a hu­szadik szabad esztendő küszöbén szabadságunkat, függetlenségünket, bé­kénket és felszabadítónkat. Tisztelt elvtársak! Kedves elvtársnők. Barátaink! Legnagyobb nemzeti ün* népünk előestéjén, felsza­badulásunk 19. évfordulója alkalmából pártunk Köz­ponti Bizottsága és kor­mányunk nevében szívből, forrón köszöntőm ünnepi gyűlésünk minden résztve­vőjét. Köszöntőm ezen a napon minden magyar vá­ros, falu és tanya dolgos népét, Valamennyi honfi­társunkat, köszöntőm a szocializmust építő egész magyar népet. Április negyediké annak a napnak évfordulója, ame­lyen a felszabadító Szovjet hadsereg kiűzte hazánk te­rületéről az utolsó hitler- fasiszta megszállót is. — Örömünnep ez minden ha­zánkfia számára, mert ezen a napon lett népünk iga­zán szabad, ezen a napon nyertük vissza nemzeti függetlenségünket és nyílt meg népünk előtt a társa­dalmi felszabadulás útja. a szocialista fejlődés lehető­sége — mondotta bevezető­ben Kádár elvtárs. —. E nap jelentőségét méltatva rámutatott; A magyar nép számára nemcsak a háború ért vé­get 1945. április negyedi­kén. Ezzel a nappal új korszak is kezdődött tör­ténelmében: a nemzeti füg­getlenség és a társadalmi haladás kora. Az előző tár­sadalmi rendszer önmagát ítélte halálra. A magyar tőkés és föld- birtokos osztály megbu­kott, mert nem tudott mást csak kizsákmányol­ni, pusztulásba vinni, elárulni és eladni a né­pet, a hazát, a független­séget. Uralmuk utolsó negyed- évszázados korszaka vér­ben, ellenforradalomban és fehérterrorban fogant; a legreakciósabb erőkkel, a hitleri német fasisztákkal kötött szövetséggel, majd azok oldalán vívott rabló­háborúval folytatódott és szükségsáerűen gyalázatba, német megszállásba, nyilas rémuralomba torkollott. — Ennek a rendszernek az -útja nyílegyenesen vezetett az elkerülhetetlen, pusztu­lásba. A második világháború kimenetele is megmutatta, mekkora történelmi válto­zást hozott az emberiség életében a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. — Mivel a második világhá­ború idején már létezett egy szocialista nagyhata­lom, ez a háború nem égy- szerűen imperialista orszá­gok egymás elleni küzdel­me volt és már nem lehe­tett csak egyszerűen harc a világ újrafelosztásáért a nyugati hatalmak és a fa­siszta tömb között. Ebben a háborúban, amely anti­fasiszta demokratikus jel­leget öltött, a Szovjetunió vált a fasiszta blokk elleni felszabadító harc vezető erejévé. Eredménye a vi­láguralomra törő" fasiszta erők megsemmisítő vere­sége, s az lett, hogy az imperializmus meggyengült, a népek szabadságharca fokozódott, új független államok születtek, s a füg­getlenné vált népek közül Sok a szocializmus útjára lépett. A hitlerfasiszta iga alól felszabadult magyar nép is kivívta saját hatal­mát, s létrejött a szocia­lista alapokon nyugvó Magyar Népköztársaság. Magyarországon már ko­rábban is győzött egyszer a nép. De az 1919-es Ma­gyar Tanácsköztársaság el­bukott, mert fennmaradá­sának nem kedveztek a történelmi körülmények. A felszabadulással újból le­hetővé vált, hogy a nép maga döntsön sorsáról. Az volt a kérdés, akar-e, tud-e élni a nép ezzel a lehető­séggel; lesz-e a fel­szabadulás után po­rtodra lépő új politikai erők. pártok között olyan, amely utat tud mutatni, Világos célt tud adni a népnek. A megalakuló demokra­tikus pártok között újból a nyilvánosság elé léphe­tett az a párt is, mely ne­gyedszázadon át csak a föld alatt és ezer veszély köze­pette hirdethette az igaz­ságot: a Magvar Kommu­nista Párt. Ezt a pártot üldözték.. számos tagja mártírhalált halt, de ma­kulátlanul lépett a nép elé, mert sohasem cimboráit annak ellenségeivel. Üldöz­ve. a föld alá szorítva sem nézte némán, tétlenül, öl­hetett kézzel az ország füg­getlenségének nyílt eladá­sát, a fasiszta. szovjet­ellenes háborúhoz való csatlakozást, az illegalitás­ban is szervezte és vezette a harcot, tömörítette a de­mokratikus és hazafias erő­ket. A kommunista párt a felszabadulás után,, a 25 éves ellenforradalom a há­ború, a nyilas világ után joggal hirdethette. hogy nincs többé visszaút a ka­pitalizmus felé, nincs helye többé alkunak, félmegol­dásnak. Meg kell szaba­dulni attól a társadalmi rendtől, amely annyi szen­vedést hozott. Az egyesült népi érők kivívják a proletárdiktatú­rát, a munkásosztály és annak pártja hosszú harc után átvette a politikai vezetést. A győztes proletárdikta­túra folytatójává lett minden jő nemzeti ügy­nek, Sorra megoldottá az évszázadok óta megoldat­lan történelmi kérdése­ket és így lett a proletárdik­tatúra győzelme á földért, a kenyérért és a szabad­ságért vívott évszázados harcok betetőzése. A fel- szabadulás végleg lezárja a magyar nép számára a nemzeti és a társadalmi el­nyomatás századait és új fejezetet nyit történelmé­ben: a szocializmus korá­nak fejezetét. Ezért legna­gyobb ünnepünk április negyediké. Tisztelt ünneplő közön Tisztelt ünneplő közönség! Kedves elvtársak! Immár majdnem nyolc éve. hogy békés, nyugodt, egyenletes építőmunka fo­lyik az országban. Törté­nelmünk századai során osztályelnyomás, háború, nyomor, nélkülözés és ter­ror sújtotta, faji és nem­zett gyűlölködés osztotta meg népünket A proletárdiktatúra győ­zelme utáni első évek sem voltak zavartalanok: a sze­mélyi kultusz, a törvény­telenségek sok keserűséget okoztak a szocializmust óhajtó és abban bízó tö­megeknek. Ezért úgy érez­zük, jogunk van azt mon­dani, hogy nem volt és nem is lehetett olyan idő eddigi történelmünkben, amikor az egész magyar nép, min­den munkás, minden pa­raszt, minden értelmiségi és minden jószándékú, munkájából élő embét a maihoz hasonló békében, nyugalomban és biztonság­ban élt, élhetett volna. Mindez a kedvező belső és ugyancsak kedvező nem­zetközi körülményeknek kö­szönhető. A párt politikája töretlen vonalú, következe­tes, szilárd és a jövőben sem Változik. Gondosan szem előtt tartja a tanulsá­gokat, számol múltúnkkal, hagyományainkkal, népünk tapasztalataival; egyszóval marxista—leninista, inter­nacionalista politika. Bár- ran mondhatjuk, hogy a magyar dolgozó tömegek értik, helyeslik és követik pártunk politikáját. Szilárd a néphatalom es erős a Magyar Népköztár­saság, mert erősek és egész­ségesek politikai és gazda­sági alapjai. Fejlődő szocia­lista iparunk ma már,. öt­szörösét termeli a felszaba­dulás előttinek és évről év­re többet termel fiatal, da a benne rejlő lehetőségekét évről évre biztatóbban mu­tató szocialista mezőgazda­ságunk is. A magyar nép, amely él- (Foly tatás a 3. oldalon) N. Sz. Hruscsov a Szovjetunió legmagasabb kitüntetését nyújtotta át Kádár Jánosnak Bensőséges ünnepség színhelye volt péntek dél­ben az Országház Munkácsi-terme: Nyikita Szergeje­vics Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke, a szovjet párt- és kormány- küldöttség vezetője neves személyiségek jelenlétében — az erre vonatkozó okmányok felolvasása után — át­nyújtotta Kádár János elvtársnak a „Szovjetunió-hő­se” kitüntetést, s ezzel egyidejűleg a „Lenin-rendet” valamint az »Arany Csillag érmet”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom