Szolnok Megyei Néplap, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-27 / 73. szám
UM. ssáreias 2’. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megcsalják a tavaszt — Nincs bent senki. Az emberek „szétszaladtak”. iMem bírnak már bent maradni, Ha mást nem tehetünk, szemmel tartjuk a határt. Ha valahol megpirulna, már a következő percben fogasolnánk. vetnénk, így is legalább jó két hetet késett a tavasz. — Papp Mihály, a tiszabői Petőfi- Tsz elnökhelyettese tájékoztat így, mikor a szövetkezet üzemegység- és brigád vezetőit keresem. Aztán tovább mondja: — Volt már néhány fogós tavaszunk, amikor isten igazából talpon kellett lenni, de az idei talán minden eddigin túltesz. Igaz. tavaly a Károly-réten a talajvíz június 14-én engedte elvetni a répát. Szerencsénk volt. mert így is megadta a 180 mázsát holdja. De akkorra más munkával már előbb tartottunk. Mire az elnökhelyettes mindezt elsorolja, betoppan ifjú Fazekas József, a kertészeti brigádvezető. Becsapták az időt ■ — Mi becsaptuk az időt. Ha a nap sugarát nem is, de a melegét pótoltuk — mondja. — Azzal, hogy a szokásos 40—30 centiméter helyett 90 centis trágyatalpat tettünk a palánták alá. Azért, hogy ilyen mostoha az idő, kész a- káposzta- és paprikapalántánk. A paprikát üvegházban, sza- porító ládában előneveltük. Március 25-én befejeztük a 300 ezer tő kiültetését a melegágyakba. Ez 10 hold földbe elég. Kétszáznyolc- van ezer tő paradicsomot is üvegházban előneveltünk. Azt pikírozzák az asszonyok. Nyertünk három hetet A kertészet üvegházában az asszonyok nekem is palán tázóf át adnak a kezembe. Tréfálkoznak. — Sietünk — mondják —, mert húsvétra és április 4- re is csak készülni kell, félben hagyni meg nem akarjuk. Igaz. hogy így több a munka véle, de megéri. Nyertünk három hetet, mert egyszer úgy is csak tavasz lesz és akkorra erős palántáink lesznek; Több magot is vetettünk és ha éppen megy is veszendőbe belőle valamennyi, akkor se veszítünk annyit, mintha mindennél várnánk. — Valahogy úgy mondhatnánk, hogy mi megcsaljuk a tavaszt — veszi visz- sza a szét a brigádvezető, a népes asszonycsoporttól —, mert felkészültünk a rossz időre is, meg a jóra is. Egyik se foghat ki rajtunk. — Nekünk, sajnos, nincs üvegházunk — mondja köszöntés után Farkas Sándor üzemegységvezető, aki már visszaérkezett a határból. — De vannak őrszemeink. Óránként figyelik a földet. Bent a községben nem lehet eldönteni, milyen kint a főid. csak ott kint. Azért tudtunk március elején is elvetni 23 hold korai cukorborsót, mert amikor lehetett, abban a percben a földön voltunk. Igaz, hogy meg se pihent a mag a földben, mire rájött a márciusi hó. De most meg már szépen csírázik. Ünnepnapon is dolgoznak Késett, késik a tavasz. Tudnak-e valamit „visszalépni” a késedelemből? — Kell! Muszáj. Két 2 napos ünnep következik. Ha a föld engedi, akkor is dolgozunk, Ezt már megbeszéltük. És amit lehetett, elvégeztük. Leengedtük a belvizeket. A 450 hold mellé most 200 hold új területet is bekapcsolunk az öntözésbe. Rendben vannak a csatornák, a csövék. Megszerveztük az öntözőbrigádot. Hazajöttek az új szakmunkások. Most már nyolc helyett tizennégyen vannak. Az öntözőbrigád egyharma- da szakmunkás. A csávázó- ezerek is megvannak. Megszervezik a kéiműszakot — A gépek? — Készen várnak. Váltó traktorosokkal együtt. Hatan vizsgáztak eddig ezen a télen, négyüket meg most várjuk haza. Tíz új kisegítő traktorossal is számolhatunk. Mihelyt a föld megengedi, megszervezzük a kétműszákot, már a vetésnél. össze kell szednünk minden erőnket és tudományunkat, hogy kifogjunk a tavaszon és a közel háromezer hold tavasat úgy vessük el és főleg úgy teremjen majd, mintha a legjobb időben kezdtünk volna. — Biztosíték? A tsz-ben mindenki így akarja. — borsi — A patkány „mfegette“ az áramot Különös esetnek voltak tanúi a minap Egerben az ÉMASZ villanyszerelői. Az [ egyik földalatti kábelben zárlat keletkezett és megszűnt az áramszolgáltatás a belvárosban. Műszerek segítségével pontosan kimutatták a hibaforrást, s mikor a járdatestet felbontották és megnyitották az elektromos kábel csatornáját, a kábel mellett egy összeégett vádorpatkány feküdt. Az történt ugyanis, hogy az élesfogú rágcsáló átrágta az 1930-ban lefektetett ólomburkolatú kábelt és az okozta a zárlatot Miért nincs koratavasszal A naposcsibe? Negyvenhárom géppel indult meg a munka február 17-én a Szolnok megyei Baromfikeltető Vállalat üzemeiben. így a termelőszövetkezeteket csak később tudják naposcsibével ellátni. Feltehető a kérdés, mi okozta a késést? — Probléma a tenyészto- jás-ellátás, ami az üzemek folyamatos kihasználását akadályozza — válaszolta Hodos János igazgató. — A tsz-ektől a tojást szerződéses alapon kapjuk. Téli elA délelőtti foglalkozás után jól esik a kikapcsolódás a karcagi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban De van, aki már a szorgalm’ kollokviumra gondol. — Juhász Ferenc a növénytermesztést tanulja A kiskunsági pipakirály A fülöpszállási Vörös» Csillag Termelőszövetkezet egyik nyugdíjas tagja, a 75 éves Gubacsi Lajos sosem járt iskolába. Mégis művelt ember, sokat olvas, házi könyvtára van, s -bárkivel szívesen elvitatkozik Leonardo da Vinci, Raffa- ello, vagy Munkácsy Mihály művészetéről. Ö maga is „művész”, a vesszőfonás kitűnő mestere. A vidéken szinte egyedülálló kézügyességgel fonja drótvékony fűzfavesszőből szebbnél-szebb kosarait, dísztárgyait, s köti be a butykosokat. Közeledik a nyolcadik X-hez, de még 60-nak se néz ki, s fiatalos egészségére jellemző, hogy ha elfárad, alvás helyett fél zsák homokkal a hátán „túrázik” tanyája körül. Szerinte ettől felüdülnek az elemyedt izmok. Lajos bácsit eme jótulajdonságai ellenére mégis inkább csak úgy ismerik szerte a vidéken, mint a Kiskunság pipakirályát Ugyanis régóta gyűjti e divatjamúlt füstölőket: szobájában már 32 darab van belőlük, s nem is imilyenek-amolyanok, hanem értékes tajtékpipák. Gyűjteményének* egyik legrégibb darabja — mint ezt az eredetileg ráégetett évszám is jelzi — 1704-ből való, tehát éppen 260 éves. Nem dől tovább a szamossályi ferde-torony Jelenlegi állapotában megerősítették a szamossályi református templom tornyát. Több mint 100 000 forintos költséggel a régi alaptest földben való részét mintegy 3 méter magas, több mint egy méter széles vasbetonköpennyel fogták körül. A református templom nyolcszögletű, 42 méter magas tornyát a múlt század első felében építették alapozásra nem alkalmas víz- hordta talajon, amely a külső behatásokra igen érzékeny. Különösen sokat ártott neki a Szamos szabályozása előtti gyakori árvíz. Volt idő, amikor kétméteres vízben állt a torony. Ezáltal a külső alaptestek téglái meglazultak és megcsúsztak. Körülbelül 20 év óta észlelték lassú dőlését. Ez idő alatt a torony — legfelső pontján — már több mint egy méterrel hajlott el a függőlegestől. A folyamatosan hajló tornyot eredeti helyére már nem billenthették vissza. így került sor megerősítésére. A munkálatokkal a műemlék-jellegű torony további dőlését sikerült megakadályozni. A múlt években a téli és koratavaszi időjárás következtében az őszi gabonafélék jelentős területen őszi búza Őszi árpa kipusztultak. Ennek mértéke az utóbbi három évben az alábbiak szerint alakultak megyénkben: A több év átlagában 3—4 százalék közötti kipusztulás 1963-ban lényegesen növekedett a felfagyás, valamint az ár- és belvíz következtében. Az őszi és téli időjárás a növények fejlődésére és az áttelelésére most kedvező volt. Kipusztulás csak minimális mértékben történt. A hóolvadás után azonban a felfagyás veszélye fennáll. Gondolnunk kell tehát a vízkár és a felfagyás következtében fellépő kipusztulás megelőzésére. Ezt az őszi vetések szakszerű ápolásával biztosíthatjuk. A vízkár megszüntetése elsősorban az tsz-ek. állami gazdaságok és a 1961. 1962. kh-ban 1963. 1972 6 281 12 294 652 3156 30 964 4 105 280 i vízgazdálkodási tál feladata. Biztosítaniok kell a mélyebb fekvésű táblákról, táblarészekről a belvíz azonnali levezetését, a vízgazdálkodási társulatoknak pedig a harmadrendű belvízcsatornák tökéletes víz- szállítóképességét, hogy az őszi vetéseken 2—3 napnál tovább ne álljon víz. Előreláthatóan az idén nem kell tartanunk ‘nagy vízkártól. A felfagyás viszont jelentős területeket veszélyeztet, a felfagyás következében a talajfelszín emelkedésével a növények gyökerei elszakadnak a talajtól, vagy meglazult kapcsolatuk vele. Ha ez az állapot tartósan fennmarad, a növények elpusztulnak, a Az őszi gabonafélék ápolásáról vetések megritkulnak, vagy teljesen elhalnak. Ezt meg lehet előzni a talaj tömörítésével. A tömörítést síma- vagy gyűrűshengerrel végezhetjük. A hengerezés időpontjának megválasztására nagy gondot fordítsunk. Addig nem szabad hen- gerezni, míg a fagyveszély el nem múlik és a talaj nedvesség! állapota nem teszi ezt lehetővé. Amikor azonban a gépekkel rámehetünk a földre, a hengerezést minden olyan területen végezzük el, ahol a felfagyás jelei mutatkoznak. Ennek érdekében gondoskodjunk a hengerek gyors kijavításáról és üzemképességéről. Sok tsz-ben szokás az őszi búzák tavaszi fogasolása. A fogasolással azonban a növények megsérülnek és különösen száraz, szeles időben elpusztulnak. Különösen veszélyes ez akkor, ha kopott, tompavégű fogasokkal végezzük a munkát, a sorok irányára merőlegesen. A fogasolással tehát mesterségesen ritkítjuk az állományt. Olyan területeken, ahol a .él folyamán a talaj nagyon összetörődött és a lazítást a tápanyag feltáró- dás, levegőztetés érdekében el kell végeznünk, a kül- lőskapa használata ajánlatos. Ha ez nincs, élesfogú boronával a sorok irányában végezzük a fogasolást. Ezt is akkor, amikor a iá- rulékos gyökereik már kifejlődtek, megkapaszkodtak a talajban és a föld már nem kenődik. Ez általában április elején vagy közepén következik be. Tehát a kenyérgabonák ápolására fogast csak a legvégső esetben használjunk — a már említett módon —, helyette minden esetben ajánlatosabb a küllőskapa. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a kenyérgabona optimális íő- állományát biztosítsuk. A munkák szakszerű és időben történő elvégzésével akadályozzuk meg a kiritkulást és kipusztulást. Mezei János mezőgazdasági szakmérnök • helyezési nehézségekre hivatkozva, a szállítás késett, így az 52 grammos szabvány mellett 48 grammos tojást is beraktunk a gépekbe, hogy a mennyiséget biztosíthassuk. Amikor megfelelő meny- nyiségű és minőségű te- nyésztojás állt rendelkezésünkre, megkezdődött egyéb naposbaromfi — kacsa, liba, pulyka — keltetése. Ez munkacsúcsot jelent, valamint heti 40 000 tojásfelesleget, amit május közepéig más megyéknek átadunk. Március végén az egyéni termelők is nagy igénnyel jelentkeztek. Tavaly az fmsz-en keresztül 1 600 000 naposbaromfit értékesítettünk egyéni gazdáknak, ennek 40 százalékát juttattuk március-április hónapokra. — A termelőszövetkezetekben nehézkes a csibék fogadása is. Hiányoznak a fűtött helyiségek, ahol téli hónapokban elhelyeznék az apró jószágokat. Az indítótáp ellátásban decembertől márciusig adódtak zavarói:. Mindezek ellenére ee évi első negyedévi tervünk 5 742 000 az 1963-as évi 845 ezerrel szemben. Több géppel és jobb tojásellátással több napos baromfit tudnánk adni a megye terme- lőszövelkeaeteinek. „Márciusi telek" Az ismert népi szólás: a télét nem eszi meg a farkas — bevált az idén is. A végig enyhe, s száraz napsütéses november „keserves levét” a március issza. A december és a január mínusz 3, mínusz 5 fokos középértékei után február első felében plusz 1 fokos, a második felében 6,8 fokos, március első felében pedig már csak 0,6 fokos közép- érték alakult ki. Tehát a 0 foktól a plusz 4 fokig emelkedő normális felmelegedés helyett február 1-től március közepéig 0,4 fokot csökkent a hőmérsékleti átlag. Mint dr. Berkes Zoltán, a Meteorológiai Intézet távprognózis osztályának vezetője közölte, hazánkban átlagosan kétévenként jelentkeznek a hideg márciusok. A közeliek közül emlékezetes az 1962-es, amikor az ideinél is nagyobb hóvihar tombolt március 15-én, vagy az 1958-as a március 21-i hóviharával és az ideihez hasonló kemény hidegével. Hasonlóan szigorú márciusi tél volt 1956-ban és 1952-ben Is. A közbül eső 1954-es és az 1960-as márciusok csak az enyhe, páratlan évszámú márciusokhoz képest voltak hidegek. A régebbi hideg márciusokból az 1940—42—44-es sorozat tűnt ki zord „erényeivel”. Az utóbbi évtizedek leghidegebb márciusainak átlagos középhőmérséklete plusz 1—plusz 3 fok között volt, vagyis 1.5—3,5 fokkal voltak hidegebbek a Budapesten mért értékek sokévi átlagánál. Ezeknél is sokkal téliesebb márciusok voltak a múlt évszázadban. A meteorológiai feljegyzések szerint 1875-ben és 1845- ben 0,3 fo’ os volt a ta- vasztkezdő hónap melegátlaga, 1808-ban mínusz 1,2, 1800-ban mínusz 0,6, 1785- ben pedig — ami egyúttal az utóbbi évszázadok márciusi teleinek hidegrekordját tartja — mínusz 2.9 fob
