Szolnok Megyei Néplap, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-04 / 53. szám
% sflEOfeNOK S£QTB NÉPLAP «•to. xseto&aa 4, „Barnák“ talárban és mundérban A napokban jelentetett meg a müncheni List- Verlag egy könyvet, amelyben a német szélile- mi élet 35 kiválósága vall arról, hogy a náci időkben vállalt emigrációból miért nem tért meg hazájába, s miért nem él ma sem Nyugat-Németország- ban. A könyvet az teszi számunkra érdekessé, hogy meglátjuk belőle, miként vélekednek németek németekről. A gyűjteményből az derül ki, hogy a náci múlt árnyéka lengi be a szövetségi köztársaság politikai színpadának legrejtettebb zugát is, sőt a társadalmi ranglétra legfelső emeletein is megtalálhatók e múlt képviselői. írók, festők, zenészek, filozófusok mondják el gondolataikat, látogatásaik alkalmával szerzett kínos élményeiket, amelyek mind azt a végső tanulságot tartalmazzák amelyet a nyugatnémet közélet legfrissebb — a Krüger-ügy. a Heyde-bot- rány, stb — eseményei is alátámasztanak, hogy tudniillik a múlt sűrű tenyészetben van jelen az NSZK-ban. Az Egyesült Államokban élő Kurt Piuthus többször is hazalátogatott, s tapasztalatait abban a keserű megállapításban foglalja össze, hogy a diákság ma is bajtársi szövetségekben tömörül, s sörmámorában ugyanolyan zavaros és vad eszméket forral, mint a két háború között, hogy ma a Soldatenzeitung mérgezi a lelkeket, miként annak idején a Völkischer Beobachter meg az Angriff, hogy mind nyíltabban bont zászlót a neonácizmus, amely csak abban különbözik „klasszikus” ősétől, hogy most a fekete szín mögé búvik, de viszont bírák és tábornokok, rendőrtisztek és miniszterek a szószólói. S az élet mintha illusztrálni kívánná a kötet szerzőinek lesújtó véleményét, ontja az újabb és újabb bizonyítékokat. Alig két hete, hogy kibukott a bonni kormányból egy miniszter. Krügerről kidrült, hogy múltjában „barna foltok" éktelenkednek. Valójában ezek az általa kiontott vér nyomai. Rábizonyult, hogy többszörös tömeggyilkos, mint Hitler vérbfrája sok-sok ember haláláért terheli felelősség. Erhard kancellár nem sokat habozott: elejtette miniszterét, bár ő maga kérte fel, hogy vállaljon tárcát kabinetjében. Krügert azért menesztették, mert kompromittáló lett az egész kormányra nézve, kivált, hogy nem ő az első áttele- pültügvi miniszter, akiről hasonló disznóságok derültek ki. Egy rosszmájú zsurnaliszta meg is jegyezte: Bonn urainak nincs szerencséjük az áttelepült- ügyi miniszterekkel. Ez az újságíró azonban megszépítette a helyzetet: a nyugatnémet állam vezető pozícióiban ugyanis nagyon gyakoriak a pety- tyes-folitos emberek. Sőt, mint az NDK-ban hiteles' adatok alapján kimutatták, egy valóságos titkos belső kabinet működik az NSZK-ban, amelynek tagjai között ott találjuk a látható kormány néhány miniszterén kívül a hatalmon lévő CDU—CSU legbefolyásosabb politikusait és az áttelepültek különböző szövetségeinek vezéralakjait, de valamennyinek van „múltja” ebben az úgynevezett „koordinációs bizottságban”, amely Adenauer kancellárságának utolsó időszakában alakult a politikai vonal folvpmatos«A'*Ä*'nk biztosítása céljából. Részt vesz Von Brentano, Oberländer, Strauss és Barzeli, volt miniszterek, Jaeger, a szövetségi gyűlés alelnöke, Majonica, a CDU—CSU parlamenti frakció külügyi bizottságának elnöke. Krone, Seebohm és Vonhassel, aktív miniszterek, s tagja volt a bizottságnak Krüwer is. Ez a csupa ismert nevekből álló társaság a legreakciósabb eszméket képviseli, s olyan hatalma van, hogy befolyása alatt tartja az esész kormányt. Krüger, az un. áttelepült szervezeteket és bajtársi szövetségeket képviselte a kormányban. Ezek a szervezetek többmillió olyan embert tömörítenék, akikben olthatatlan revans- vágy él az NSZK szomszédaival szemben, s a legva- dabbul követelik a régi birodalmi határokat, az „elveszett” Szudéta-vidék, Pomeránia, stb visszahódí- tását. Az NSZK a világ egyetlen állama, amely nem is egy, hanem két minisztériumot tart fenn e revansista célok szolgálatában. Az Áttelepültügyi, valamint az össznémet- ügyi Minisztérium nem telies adatok szerint tavaly 400 millió DM-et fordította háborúra, idegen területek meghódítására, uszító szervezetek támogatására. Ezeknek a szervezeteknek és az általuk terjesztett mételynek a veszélyét különösen megnöveli, hogy a hadsereg tábornoki és tisztikarában a legmesszebbmenő támogatásra és együttérzésre találnak. A tábornokoknak több, mint a fele, a tisztikarnak pedig 38 százaléka való az un. „elcsatolt területekről". Azok a fiatalok, akik az iskolákból a kellő szellemi előkészít tés után (gondoljunk csak a Hitlert mentegető a német nép „szent” antikom- munista háborúját dicsőítő tankönyvekre) tényleges szolgálatra bevonulnak, Ilyen tisztek kezei közé kerülnek. Bár a hivatalos propaganda fennen hirdeti, hogy a Bundeswehr nem vette át a Wehrmacht rossz hagyományait, a kegyetlen, embertelen kiképzés, a porosz Drill változatlan továbbélésének drámai bizonyítékai (emlékezzünk az újoncbalál miatt bíróság elé citált Nágoldi kiképzőtisztekre) arra figyelmeztetnek, hogy a nyugatnémet haderőt nagyonis tudatosan készítik fel ugyanannak a szerepnek a betöltésére, amelvet annak idején a Wehrmachttal játszattak el. Más kérdés persze, hogy ebben a Nágoldi perben rendkívül megértőén ítélkeztek, amint nem is lehet csodálkozni, hiszen a bírói kar ma is tele van Hitler egvkori várbíróival. A Bundeswehr és a bírói kar fertőzöttségi fóliától semmiben sem marad el a rendőrség. A kancellár biztonsági szolgálatának vezetőjéről alig pár hete derült ki, hogy súlyos fasiszta bűnök terhelik a lelkiismeretét. Peters tanácsos azonban a vizsgálati fogságban felakasztotta magát, akárcsak néhány nappal később dr. Heyde, akinek körülbelül százezer ember meggyilkolásáért kellett volna a bírák elé állnia. Ez az orvos volt a végrehajtója az úgynevezett gnadentod azaz „könyörülethalál” akciónak, amelynek során betegeket és munkaképteleneket végeztek ki tfz- ezerczám. Három bűntársa közül az egyik pár órával Heyde öngyilkossága előtt reitélves körülmények között kizuhant az emeletről és meghalt, a másikat a közelmúltban külföldre szöktették, s csak a legjelentéktelenebb ellen folyik a per, de a rendőrség ő érte sem tud kezeskedni. A különböző náci bűnügyek vádlottadnak rejtélyes halálesetei kapcsán egy nemzetközi SS- szervezetet emleget a világsajtó. Ez az Odessa feddőnevű szervezet olyan emberekkel dolgozik, mint a hírhedt Skorzeny, de kapcsolatai vannak a jelek szerint legmagasabb körökben is. Mindezeknek a tényeknek az ismeretében tette fel a kérdést Kühner, s a választ önmaga adta meg azzal, hogy ténelődé- seit a „Nem tudok az NSZK-ban élni” című kötet szerkesztőjének rendelkezésére bocsátotta. Zala Tamás Amerikai demokrácia Az, ami a Mississippi-állambeli Madison grófságban történik ezekben a napokban, jellemző módon szimbolizálja az amerikai déli államok „demokráciáját”. — Kenton városban a faji megkülönböztetés megszüntetéséért küzdő mozgalom segítségével a néger lakosság megpróbál feliratkozni a választásokban való részvételre. A helyi hatóságok azonban mindent elkövetnek ennek megakadályozására, annak ellenére, hogy a négerek a lakosságnak több mint 70 százalékát alkotják. A New York Times helyszínen járt tudósítója szerint hétfőn az összeíró bizottság irodája előtt felsorakozott 310 néger közül csupán hetet engedtek a bizottság elé. Ez azonban még mindig nem jelenti, hogy felkerülnek a választók listájára. Először le kell fizetniük a választási adót és vizsgázniuk kell az alkotmány értelmezéséből. Olaszország nőm támogatja Washington vietnami kalandját Róma (TAS2SZ). Olaszország nem támogatja a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen irányuló amerikai agressziós terveket. Ez a lényege az ANSA olasz hírszolgálati iroda által kiadott cáfolatnak, amely válaszol a New York Times cikkére. Az amerikai lap ugyanis azt állította, hogy az olasz kormány állítólag „kész támogatni Washington bármely kezdeményezését a hadműveletek Észak-Vietnamra való kiterjesztésére”. Az ANSA cáfolata szerint „olasz diplomáciai körökben felfigyeltek egy amerikai lapban közzétett, majd külföldi hírügynökségek által terjesztett páriesi tudó Bításra, amelyben a dél-vietnami helyzettel kapcsolatban az olasz diplomácia nővére írnak bizonyos nézeteket A szóbanforgó körök megállapítják, hogy a közölt állításoknak semmiféle alapjuk nincs, mivel Olaszország senkit sem kért fel idevágó nézeteinek tolmácsolására és senki előtt sem vállalt felelősséget a délkeletázsiai problémákkal kapcsolatban”. „Ha tanácskoztak volna Olaszországgal — hangoztatja. a cáfolat —, csak azt a választ kaphatták volna, amely megfelel az országunk külpolitikájának alapját alkotó békés elveknek. Vita a Szovjetunióban a Lenin-díj bizottság munkájáról Az egyik legtekintélyesebb szovjet napilap érdekes vitát kezdeményezett a Lenin-díj bizottság munkájáról. A szerkesztőség egy akadémiai levelezőtag írásához fűzött megjegyzéseiben, még sok olvasó levelére hivatkozva, bírálja a díjak odaítélésének jelenlegi formáját és több javaslatot tesz. A Lenin-díj-bizottság a szovjet minisztertanács által kiadott működési szabályzat szerint ítélkezik. Az Izvesztyija nem a szabályzatot vitatja, hanem az}, hogy a szabályzat egyik legfontosabb pontját helyesen, vagy pedig csupán formálisan tartják-e be. Ez pedig az a követelmény, hogy a díjra feiterejsztett munkák megvitatásába a legszélesebb közvéleményt is be kell vonni Igaz ugyan, hogy a szovjet lapok számos hozzászólást közölnek, maga a Lenin-díjbizottság is sok levelet kap. De ez nyilvánvalóan nem lehet az egyetlen mód arra, hegy a közvélemény a szavát hallassa. Az Izvesztyija ezt a megállapítást azzal a különös ténnyel teszi nyomatékosabbá, hogy egyes munkák egymás után több éven át is a jelöltlistán vannak, a zsűri munkájának első két, nyílt szavazással végződő fordulójában helyezést érnek el, ám az utolsó szakaszban, amikor a titkos szavazásra kerül sor, érthetetlen módon kihullanak a rostán. Az Izvesztyija a Pravda egy idén februári vezércikkét idézi. A központi pártlap örömmel üdvözölte egy bizonyos kombájntípus szerkesztőinek Lenin-díjra jelölését. Ám ez a munka az idén harmadszor került Lenin-díj-bizottság elé, két alkalommal az utolsó fordulóban már kihullott a rostán. A dolog érdekessége viszont, hogy nemcsak a szovjet mezőgazdasági dolgozók nyilatkoznak kedvezően az új kombájntípusról, hanem az a brüsszeli világkiállításon Grand Prix-t kapott. a szovjet népgazdasági kiállításon I. osztályú oklevelet, a Magyarországon rendezett nemzetközi kombájnpróbán pedig aranyérmet. Az Izvesztyija a konkrét esetben nem állítja, hogy az adott munka feltétlenül Lenin- díjra érdemes, csupán azt mondja, hogy a körülötte zajló események arra vallanak: valami nincs egészen rendben a Lenin-díj-bizottság munkamódszerében. A tekintélyes szovjet lap értékes javaslatokkal áll elő, amelyek szervesen következnek R mai szovjet élet mind teljesebb demokratizmusából. Azt ajánlotta például, hogy a Lenin-díj-bizottság a sajtóban részletesen indokolja meg, ha egy munka továbbjut a zsűrizés első két fordulóján, de aztán a titkos szavazás során mégis elvetik. Ez az igény nem mond ellent a bizottság működési szabályzatának, mint ahogyan az Izvesztyija másik javaslata sem, hogy esetenként a nagyvárosok nagy befogadóképességű előadótermeit)«! tartson nyilvános ülést a zsűri. s ezeken a nyilvános üléseken a közvélemény képviselői is felszólalhassanak. Az Izvesztyija hangot ad annak a gondolatnak is, hogy helyes lenne, ha a televíziót is igénybe vennék: így a zsűri vitájában elhangzó érvek és ellenérvek megalapozottságáról milliók alkothatnának maguknak véleményt. — A tekintélyes szovjet lap hangsúlyozza: a korábbi időszak gyakorlatától eltérően, amikor is szubjektív tényezők befolyásolták a díjak odaítélését, a Lenin-díj-bizottságnak ma már példát kell mutatnia objektivitásból, a népgazdaság és a kulturális élet érdekeinek felismeréséből, KONZUL T ermelékenység és életszínvonal Napjaink egyik legégetőbb feladata a termelékenység emelése. A termelékenység — ez a száraz közgazdasági fogalom — izgalmas és közérdekű témává lépett elő, hiszen alakulásától függ életviszonyaink javítása, a tervezett új, szociális intézkedések, béremelések megvalósítása. Bizonyos jelzések — mondjuk meg őszintén — valamennyiünket figyelmeztetnek, hogy a termelékenység emelésében adósak vagyunk még sok konkrét intézkedéssel. íme. a rideg tények a második ötéves terv első három évének ipari statisztikájából. (Ha az előző évet száz százaléknak vesszük következőképp alakultak a fontosabb mutatók.) Év Termelés Tern?,«lékenysé* Létszám 1861. ui,e 164.6 103.5 1962. 108.3 103.3 103,5 1963. 106,9 MbiJ* 103,6 Nem kell különösebb közgazdasági készség annak megállapításához, hogy évről évre hasonló mértékű létszámemelkedés mellett a termelés és következésképpen a termelékenység növekedési üteme csökkent. Az 1884. évi terv lényegében a tavalyihoz hasonló 7 százalékos termelésnövekedést irányoz elő, a termelékenység céléba vett növekedési üteme viszont 3,6 százalék, tehát magasabb a tavalyi szintnél. A tét nagy, érdemes hát az eltelt három évre, különösen a tavalyi esztendő mérlegét megvonva, vázolni a feladatokat. SZÜKSÉGLETRE TERMELÜNK Minden rosszban van valami jó, a szóbanforgó ütemcsökkenésnek is van pozitív vonása. Ma sokkal inkább mint bármikor ezelőtt, a ténvleges szükségletekre történik a termelés. Rendelés nélkül raktárra termelni — csak azért, hogy öncélúan emelkedjék a termelékenység —, ma már tilos* A vállalatok tulajdonképpen a korszerűséggel, a jó minőséggel maguk állítják ki a gyártási engedélyt. A szerszámgépgyártás nem felelt meg e követelményeknek, ezért az iparág termelése tavaly 16 százalékkal csökkent, exportja 23 százalékkal. A termelékenység emelése feltételezi tehát a gyártmányfejlesztést, a piaci Igényekhez való rugalmas alkalmazkodást. Ha a termelés a szükségletekhez igazodva nem növekszik évről évre, ez óhatatlanul kihat a termelékenység alakulására is. Az idei esztendő feladata azért is bonyolult, mert nem elég csupán megfelelő rendelést szerezni. Szükséges arról is gondoskodni, hogy a termelés ne az új munkások beállításával), hanem elsősorban a meglévő erők ésszerűbb hasznosításával növekedjék. Az országos munkaerőhelyzet is paranesolóan ezt követeli. Tavaly az építőiparban 4—5 százalékos létszámhiány volt a tervezetthez képest. Más iparágakban is kevés a szakmunkás és a férfi segédmunkás. Mindez nem jelenti persze, hogy ma már a termelés növekedésének nincsenek megfelelő munkaerő forrásai. Csakhogy ezeket a forrásokat nem a gyáron kívül, hanem működő üzemeinkben keli keresni. A SZÁLLÍTÁS GÉPESÍTÉSE A termelékenység emelés egyik gazdagon buzgó forrása — ahogy erről az országgyűlés legutóbbi ülésszakán is szó esett — a belső szállítások és rakodások gépesítése. A nehéz rakodó- és cipekedő munkára egyre kevesebb a vállalkozó, ami önmagában is ráirányítia a figyelmet e viszonylag könnven mechanizálható területre. Az autó- és traktorioarban például számításokat végeztek, s kiderült, hogy a szállítás gépesítésére fordított minden befeketés tízszer olyan termelékeny, (vagyis tízszer annyi embert mentesít az anyagmozgatástól) mintha ugyanezt az össze-
