Szolnok Megyei Néplap, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-26 / 47. szám

ivU. február 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAi § 4 SZERKESZTŐSÉG Panaszok» intézkedések A címváltozást előbb kell bejelenteni POSTÁJÁBÓL Kolozsvári Béla, szolno­ki lakos rokkantsági nyug­díjat kap, havi 1250 fo­rintot (családi pótlékkal együtt). A múlt év novem­berére kapta meg utoljára ezt az összeget, azóta há­romszor is sürgette az Országos Nyugdíj Intéze­tet, de leveleire eddig nem kapott választ. Szerkesztőségünk írt az ONYI-nak. Válaszukban közölték, hogy a bejelen­tett új címre folyósították Kolozsvári Béla nyugdíját. Az újabb címváltozás csak január 2-án jutott tudo­másukra. Ezért sürgősen intézkedtek az átutalásról. Reméljük, hogy azóta Ko­lozsvári Béla olvasónk nyugdíjfolyósítása zavarta­lan. Örökség O/vas óink írják / Szolgálatadás A jászberényi 1575. sz. Kossuth Lajos úttörőcsa­pat az iskola fegyelmének javítása végett megszer­vezte az úgynevezett szol­gáltatást. Hetenként egy­szer más- és más Örs megfigyelése alapján az egész csapat előtt kap di­cséretet vagy bírálatot egy-egy tanuló, vagy őrs. Bíró József Columbus őrs Expedícióé feladat A jászberényi 1575. sz. Kossuth Lajos úttörő- csapat az expediciós mozgalom keretében felkeres­te a helyi bútoriizemet. Sok érdekességet tudtak meg a bútorüzem bővítéséről és az új korszerű gé­pek működéséről, Cserép! Teréz Jóbarátság őrs Rózsavölgyi a távfűtő a Saco aoki ifjúsági klubban Nagy örömmel készü­lődtünk a híres távfutó fogadására. Rózsavölgyi New York-i és Sidney-i élményeiről számolt be érdekesem A híres sporto­ló előadásáról filmeseink felvételeket készítettek. Ezek a képek is bekerül­nek a klub életéről szóló emlékkönyvbe. Máthé Csaba Szolnok, ifjúsági klub Az első lépés Szerkesztői üzenetek Hanyec Margit, Szolnok: Panaszára a Szolnok me­gyei Moziüzemi Vállalat intézkedett, hogy a megye filmszínházainak nézőterén feltűnő módon helyezzék el a székszámokat.' Zenka Istvánná, Karcag: Beküldött panasza, illetve kérése olyan természetű, hogy teljesítéséhez segítsé­get nyújtani nem tudunk. Kiss Sándor, Mezőhék: A szolnoki Vas- és Faipari Ktsz pontos címe: Szolnok, Ostor utca 1. Sz. I„ Mezőtúr: Költe­ményei nem érik el a köz­lés színvonalát. Olvasson mai költőket, tanuljon so­kat! A. I., Kecskemét: Mora­via műfordítását a közlen­dők közé soroltuk, költe­ményeit sajnos nem hasz­nálhatjuk fel. K. S., Budapest, XIII., Róbert Károly u. 49.: Ver­seit nem közölhetjük, for­dításaira sincs szükségünk, mert saját fordítóink van­nak. K. S„ Jászberény: A be­küldött verseket közzéten­ni mondanivalójuk bizony­talansága, terjedelme miatt nem tudjuk. K. L., Cibakháza: Bekül­dött írása sajnos nem kö­zölhető. B. Horváth László, Ti­szasas: Válaszunkat levél­ben közöljük. K. Zsuzsa, Tiszaderzs: Panaszával forduljon mun­kanapokon reggel 7 órától Megyei Tanács Rendelőin­tézet, Szolnok, Hősök tere 2—4 igazgatói irodájában, szakorvosaikhoz. Szabó Béla, Jászberény: Panaszára vasárnapi lap­számunkban kap választ. Tiszafüreden — Szilágyi Andrásnénál lakó olvasón­kat kérjük, nevét is közöl­je szerkesztőségünkkel! P. M. Budapest, — H. J. Jászdózsa: Beküldött írá­sai sajnos nem megfele­lőek, közölni nem tudjuk. D. Barta Gábor, Debre­cen, Bodó Sándor, Buda­pest. Versei közül egyet- egyet a közlendők közé so­roltunk. Miután szerkesztő­ségünkben rengeteg a kéz­irat, szíves türelmüket kér­jük. Bálik Sándorné, Kende­res. Ügyében több helyen érdeklődtünk, sajnos ered­ménytelenül. Próbálkozzon még a Budapest, Lenin körúti KERAVILL-ban és a RAVILL Vállalat 4. sz. fiókjánál (Budapest, Land­ler Jenő u. 41.) Cseh Ignác, Szolnok. Sür­getésére és javaslatára a Szolnok Városi Járási Épí­tési és Közlekedési Osztály elrendelte, a Beloiannisz úti gyalogos járda elkészítését és a 6. sz. épület környé­kén lévő víz elvezetését. Ötezer fociSaikozás, ötszáz szakma Érdekes felmérés a szakember szükségletről Ezekben a hetekben az általános és közéniskolá- sok százezreit foglalkoz­tatja a pályaválasztás. A tájékozódáshoz hasznos se­gítséget nyújt az a felmé­rés, amelyet a közelmúlt­ban végeztek el a szak­emberek. Megállapították többok között, hogy ha­zánkban a foglalkozások száma meghaladja az öt­ezret és több mint ötszáz olyan szakma van, amely­nek betöltéséhez speciális ismeretek, szakképzettség szükséges. A fiatalok többsége — ahogy a fel­mérésből kitűnt — csupán néhány „divatos” foglalko­zás között válogat. Szinte fehér holló számba megy az aki például a vésnök, a porcelánfestő, a faesz­tergályos, a dísznövény­termesztő szakmát vá­lasztja. Az utóbbi időben csök­kent az érdeklődés, olyan, nemrég még nagyon nép­szerű munkakörök iránt is, mint az általános laka­tos, a fényező, mázoló, órás, cserépkályhás. Meg­lepő, hogy a fiatalok kö­rében régebben nagyon kedvelt szakács és cuk­rász pályák iránt is keve­sebben érdeklődnek. A felmérések, előzetes becslések egyébként arról is tájékoztatnak, hogy 1980-ban előreláthatólag hány szakemberre lesz szüksége az országnak. A felső- és középfokú vég­zettségű szakemberek szá­ma meghaladja majd a 750 000-et, de elérheti a 860 000-et. Ezen belül 280 000—320 000 mérnököt és technikust, 70 000— 90 000 agrármérnököt és agrártechnikust, 130 000— 150 000 pedagógust, 32 000 —34 000 orvost és gyógy­szerészt, 120 000—140 000 egyéb egészségügyi dolgo­zót, 20 000—25 000 közgaz­dászt. 80 000—90 000 köz- gazdasági kereskedelmi technikust és 18 000—20 000 jogászt foglalkoztatnak majd az élet különböző te­rületein. A szakmunkások száma előreláthatólag 240 százalékkal növekszik 1980-ig és eléri az 1 520 000 —1 700 000-et. Ehhez az szükséges — állapították meg a statisztikusok — hogy 1975. után évente 18 000 diplomás végezzen az egyetemeken és főisko- ' Iákon, s 16 000 szakember szerezzen képesítést a fel­sőfokú technikumokban. MiHiős üzlet kisiskolások rovására Művészi alkotások árszínvonalára emelték a mázolómunkát Az elmúlt napokban egy figyelemreméltó közérdekű bejelentés érkezett a Me­gyei Népi Ellenőrzési Bi­zottsághoz. A NEB termé­szetesen kivizsgálta és jo­gosnak értékelte az észre­vételt. Mivel valószínű, hogy az ország több általá­nos iskoláját érinti e prob­léma, a sajtó nyilvánossá­Á rendelő és a kifizető gán keresztül is kérni kell a Központi Népi Ellenőrzé­si Bizottságot egy — a Szolnok megyei bejelentés alapján — egész országra kiterjedő vizsgálat elvég­zésére. Az említett közérdekű bejelentést egyik községi általános iskola igazgatója tette. Idézünk leveléből: „öt egészségügyi szemlél-1 tető kép érkezett folyó hó 14-én iskolánk részére, da­rabonként 360,— forint ér­tékben. Feladója: Szemlél­tető Oktatási Képzőművé­szek Alkotóközössége. Ren­delője és, kifizetője: Me­gyei Tanács VB Művelő­désügyi Osztálya, Szolnok”. A bejelentő ezek után azt is megírta, hogy sze­mélyesen meggyőződött ar­ról: járásuk több általános iskolájába érkezett hasonló küldemény. De nézzük to­vább a bejelentés szövegét: „Nem hiszem el, hogy a táblák darabonkénti reális értéke 360,— forint. A táb­lák alkalmatlanok a szem­léltetésre. Ezeknél jobbak, alkalmasabbak, nagyobb méretűek vannak iskolánk birtokában, melyek hasz­nálata bevált (ára egyen­ként 11,— forint). Tehát fe­leslegesek az új táblák, de ezt tőlünk senki meg nem kérdezte. Iskolánknak min­den másra szüksége lenne, csak a kifogásolt táblákra nem. Az esetleg megyeszer- te leemelt számlaértéket az égetően fontos célokra kel­lene felhasználni.” A bejelentést tevő iskola Igazgatója leveléhez mellé­kelte a szóbanforgó táblá­kat is, így nem volt aka­dálya annak, hogy a vizs­gálatot a NEB megejtse. Orvos és tanár egyaránt volt a vizsgálóbizottságban. Valamennyiük véleménye megegyezett abban: az egész képsorozat nem érte el célját. Nem alkalmas ar­Meghívtuk a leszerelő katonákat A bevonuló fiatalokkal való beszélgetés, a katonák búcsúztatása nálunk is szo­kás már. A napokban vi­szont a leszerelt katonákat hívtuk ” mep Beszélgettünk velük a városban történt változásokról, a terveink­ről, s ami őket leginkább ér­dekelhette, az elhelyezke­dési, kereseti lehetőségek­ről. Kértük azt is, segítsék a város ifjúsági szervezetei­nek munkáiét. Meghall­gattuk, hogyan fogadták őket itthon, régi munkahe­lyeiken. Kromperger GyS«""’ Túrkeve, városi pártbizottság LAJOS BÁCSI HŰSÉGJUTALMA A jászberényi Tanítóképző Intézet ta­nári kara, hallgatói és dolgozói a napok­ban bensőséges ünnepségre gyűltek össze. Dobrovics Lajost, a kedves idős kapus bácsit köszöntötték, aki negyven éven át megszakítás nélkül az intézetheti dolgo­zott. Munkás, boldog élet van mögötte, mindenki szereti. Szelíd humorral felel- get, amikor munkáiéról, életéről kérdez­zük. — 1924. február 24-én kezdtem doir gozni az intézetben. Mindig jókedvű, vi­dám ember voltam, ma is az vagyok. Végig mutat az épületen. — Valahogy megszerettem ezt a „vénséget”, ez meg engem. Ez a sok kedves fiatal elfeledted velem, hogy hat­vankétéves vagyok. Két éve mehetnék nyugdíjba, de olyan nehezen válók meg az iskolától.., — Szerettek a diákok, sosem hara­gudtam a diákcsínyekért. Sokukra emlék­szem név szerint. Kár, hogy itt kell hagy­nom őket. Szeretnék még egy-két évet itt élni, dehát a fiatalságot csak emlé­kekben tudom visszahozni. Lajos bácsit három ízben tüntették ki, most megkapta a hűségjutalmat. Szor­galmasan dolgozott, nemcsak mint kapus, hanem mint szakszervezeti bizalmi is, immár tizenhat éve. — Mennem kell — mondotta búcsú­zóul. — Lassan nem tudom már úgy vé­gezni a munkát, mint ahogy szeretném. Pedig az csak úgy ér valamit, ha teljes erővel csinálják. Majd sokat gondolok az iskolára. Megmaradnak az emlékek... No meg a keresztrejtvény, a könyvek, az új­ságok. TSmöskőzi Sándor Jászberény ra, hogy mozzanatról moz­zanatra szemléltesse az el­sősegélynyújtás főbb teen­dőit. A vizsgálatot végzők hangsúlyozták: nem vitat­ják a képek művészi érté­két, de „olyan formában, miöt ahogyan az iskolák­ban a tanulók a szemlélte­tést igénylik, ezek nem szolgálják.” Egy ió plakát helyett És itt hozzá kell tenni: a Magyar Vöröskereszt által készíttetett és egyenként két forintért kapható pla­kátok és minden iskolai , egészségtan könyvben ta­lálható ábrák alkalmasab­bak az elsősegélynyújtás szemléltetésére, mint az al­kotóközösség által készített táblák. Ez a bejelentés egyik ol­dala, melyet a vélemények Is igazolnak: a táblák nem megfelelőek. Viszont érde­mes azt is közelebbről megvizsgálni, miért kerül ennyibe egy-egy ilyen szem­léltetőeszköz? Mert hogy sokba kerül, az bizonyos. Számoljunk csak: Egy tábla ára 353,77 Ft. Egy sorozat, mely öt táblá­ból áll, 1768,85 Ft. Ebből a grafikai tiszteletdíj táb­lánként 270,— Ft, míg az ipari kiadás 24,57 forintba kerül. Ezt az összeget min­den egyes tábla után ki kell fizetni. Kicsit furcsa, hogy az al­kotóközösség minden egyes tábla után kéri a 270,— fo­rintot — mely összeg hat hónap alatt emelkedett env- nyire, ugyanis az előző megrendeléseknél még csak 210.— Ft volt darabja — holott azok sorozatban ké­szültek. Miért kellett ? A Szolnok megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya kétszer rendelt ezekből a szemléltető eszközökből. — Először 1962-ben 25, majd 1963-ban 20 sorozatot. Az előbbinél az alkotói tisz­teletdíj 210, az utóbbinál 270 forint volt darabon­ként. Ez összesen 53 250 fo­rint. És ha feltételezzük, hogy az országban vala­mennyi megye — a fővá­rost kivéve — az általános iskolák részére csak ennyi táblát rendelt (hiszen or­szágos terjesztésre készül), akkor az éppen 1 011 750 forint bevételt jelentett az alkotóközösségnek. Jogost, vagy jogtalant? A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság­ra vár ennek kiderítése. Azt viszont már nem is lenne jó kiszámolni, mi lett volna, ha a megye va­lamennyi általános iskolá­jában megrendelik, illetve rendszeresítik ezt a szem­léltető tábla sorozatot. Ez csak Szolnok megyében kö­zel 300 000 forintot jelente­ne, s az országban tizenki­lenc megye van. Ebből a pénzből sokkal fontosabb — és a bejelen­téstévőnek igazat adva —, sokkal sürgősebb beruházá­sokat lehetett volna eszkö­zölni. Hiszen csak a Szol­nok megyében vásárolt sorozatok árából legalább két általános iskolai osz­tálytermet lehet teljesen felszerelni. Tévedés ne essék: nem a szemléltető eszközök vá­sárlása ellen emelünk szót. De ellenezzük az efféle drága táblák vásárlásét, melyek ráadásul az általá­nos iskolai tanításban szin­te használhatatlanok. Z rr ' ■ sün,­de milyen? De nézzük, mit mond a legilletékesebb, a táblák rendelője, a megyei tanács művelődésügyi osztálya. — Idézünk Bárdi Imre osz­tályvezetőnek a megye! NEB-hez intézett leveléből: r,... a magam részéről is kérem a Népi Ellenőrzési Bizottságot, szíveskedjék javaslatot tenni a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság­hoz a megfelelő vizsgálatra vonatkozóan az „Elsőse- , gélynyú jtás” című soroza­tot kibocsátó Szemléltető Oktatási Képzőművészeti Alkotóközösség tevékenysé­gével kapcsolatban. Egyben szükséges lenne annak megvizsgálása is, hogy a fenti alkotóközösség munkáit milyen zsűri vizs­gálja felül. Az általunk megrendelt eszközök tekin­tetében bennünket uavts befolyásolt az a tudat, hogv szakmai szempontból körültekintően zsűrizett és hasznos anyagot kanunk.” És talán még meg kell jegyezni nem melllékes kö- rülménvként; a szemlélte­tő táblákról hiányzik a sorszám. Tehát így nem le­het ellenőrizni, mennvH adtak el eddig. Vártuk a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vizs­gálatának eredményét, mely hisszük, hogy fényt derít erre a nem egészen ””4» gos ügyre. Varga Viktória Korúi Mihály, örményest lakos, szülei halálakor 922 négyszögöl földet örökölt. Érdeklődött lapunk* nál, hogy a szövetkezettől ki lehet-e ezt kérni ház­tájinak mert ő nem dolgozik a szövetkezetben. A Törökszentmiklósi Járási Tanács közölte, hogy háztáji földet csak tsz-tag kaphat. Borhi Mihálynak azt tanácsoljuk, hogy földjét haszonbér ellenében bocsássa a tsz rendelkezésére. Legközelebbi étkezőhelyiség a téglagyár Juhász Gyula ol­vasónk 8—10 tár­sával együtt hosz- szú ideig a tisza- föl.dvári téglagyár üzemi konyháján étkezett. Egy hó­napja a járási ta­nács ellenőrzést végzett itt, s meg­állapította, hogy sokan jogtalanul veszik igénybe az étkezdét. Ezért azt az intézkedést hoz­ta, hogy csak a téglagyár dolgozói vehetik igénybe. Ez érzékenyen érintette olvasón­kat és társait, mert az ebédidő alatt a munkahelyüktől távoleső -frász-ét­termet nem tudják elérni. A járási tanács engedélyezte az üzemi konyha igénybevételét 10— 15 olyan dolgoz'5- nak, aki a tégla­gyár környékén dolgozik. Cigányegyüttest szervezett falunk­ban Boros Imre tanár és Seres Ág­nes tanítónő. Nagy fáradsággal gyűj­tötték össze a ci­gány népdalokat, táncokat, ősi szo­kásokat, A két lel­kes tanító meg­küzdőit a lakosság közönyével — elő­ítéletével. Ezt bi­zonyítja, hogy a kultúrházban tar­tott nagysikerű előadást a község lakóinak kérésére megismételték. A cigányok nagysze­rű ritmusérzékkel mutatták be az ősi cigányélet szépsé­geit. Bozső Sándor Kőtelek

Next

/
Oldalképek
Tartalom