Szolnok Megyei Néplap, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-08 / 32. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! SZOLNOK M | A HEGYEI PARTBIZ0TTSA6 ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA £ y9*SÍ) & MOV XV. évfolyam, 32. szám. Ara SO fillér 1964. február 8, szombat. SZÉP ÉLET A GAZDÁSZ ÉLET mm ára ünneplőbe vágta "■ magát a Szolnok megyében dolgozó több mint félezer mezőgazda- sági szakember közül két­száz, hogy a megyeszék­helyen a megyei mező- gazdasági szakember ta­lálkozón képviselje pálya­társait. Szolnokon most gazdag program várja Őket a megyei .tanács há­zának nagytermében dr. Soős Gábor, a Földműve­lésügyi Minisztérium fő­igazgatója, Királyi Ernő miniszterhelyettes szól a gazdászok hivatásáról, a mezőgazdasági szakembe­rek szerepéről. Felesé­geikkel pedig országgyű­lési képviselőnk neje Ti­sza JózseCné találkozik. Ezt követően közös szín­házlátogatás, majd a Ti­sza Szállóban megrende­zett gazdász-bál zárja a napot. A mai nap hát Szolno­kon eseményteli a mező­gazdasági szakemberek számára. Csakhogy ilyen­re esztendőnként egy­szer, vagy annyiszor sem kerül sor. Az év többi, háromszázhatvannégy napját megfeszített mun­kában töltik a ma ünnep­lők. Kora hajnaltól késő estig járják a határt a majorok állattenyésztő te­lepeit a Jászságban, a Kunságban, a Tiszazug­ban motorral, lófogattal, s van aki gyalogosan te­szi. Más részük az isko­lák padjaiban terjeszti a mezőgazdasági kultúrát, mint a törökszentmiklósi, a karcagi technikumok, a jászapáti, a jászberényi és a többi szakiskolák ta­nárai. Vagy mint állator­vosok az állatállomány egészségügyi felügyeletét látják el, avagy a taná­csok szakigazgatási szer­veiben végeznek irányí­tó megbízatást. De dol­gozzanak a gépállomáso­kon, erdőgazdaságban, pártapparátusban, szövet­kezetben. vagy állami gazadságban, csak a mun. kahelyük különbözik, munkájuk tartalma, hi­vatásuk egy. A tudó- mán'- ismeretével, a tu­dás gyakorlatba ültetésé­vel megkönnyíteni a pa­rasztemberek sorsát, ter­mővé tenni a földet, ke­nyérhez juttatni az or­szágot, húst adni a hazá­nak. Köznapi értelemben így illetik a gazdászokat. Va­lójában nem jó gazdász az, lehet bár a mezőgaz­daság tudományának bár­mily magasszintű műve­lője is, aki csak szakem­ber és nem vezető. A mi Szolnok megyei gazdá- szainkra nem is ez a jel­lemző. Sokkal inkább az, hogy a mezőgazdasági üzemek igazgatási irányí­tásában is megállják he­lyüket. Sok példát hoz­hatnánk, de álljon csak itt három. Szabó Tibor, a Jászkiséri Gépállomás főmezőgazdásza volt, mi­előtt a jászszentandrási Haladás Termelőszövet­kezet elnöki posztját át­vette. Kundra József, a karcagi gazdásztársada- lom jeles képviselője volt mielőtt még az ottani V______________ Május 1 szövetkezet el­nöke lett. Bori Miklóst is hamarabb megismerték Kisújszálláson szakem­berként, mint majd ezt követően elnöknek. Valamennyiük termé­szetesen nem kerül elnö­ki beosztásba, mégis a szövetkezet első embere, ha az is akar lenni. Az olyan gazdász, mint Toró Zoltán, a jászapáti Al­kotmány Termelőszövet­kezetben, Kanalovics La­jos, a Nagykunsági Álla­mi Gazdaság főállatte­nyésztője, dr. Szirom Jó zsef, a kunszentmártoni járás főállatorvosa. Haj­nal Antal, a Középtiszai Állami Gazdaság főmér­nöke, Szabó Zoltán, a jászberényi járási tanács dolgozója, dr. Danyi Já­nos palotási állatorvos, Szabó Béla, a tiszaföldvári Lenin főagronómusa, akik tudásukat emberséggel, szép szóval, meggyőzően adják át gazdatársaik­nak, akiket jóindulatuk­ról, türelmükről és arról ismernek, hogy nem kí­mélik magukat a közösség érdekében, környezetük is első embereként tisz­teli. És — de jó is, hogy Így van — százával so­rolhatnánk a hasonló egyéniségű, valóbaö éjt- nappallá tévő, hivatás­szerető gazdászok nevét. A legtöbbjét úgy is is­meri a közvélemény, leg­alább szűkebb hazája, de sokat közülük a megye, az ország közvéleménye is nyilvántart. És azt, hogy ki az iga­zán jó gazda, nemcsak a termőföldön, nemcsak a kutatóintézetben, a ba­romfitelepen, hanem a rá bízott munkát végző emberi kollektíva 5ó gaz­dája is, azt elsősorban úgy is az eredmények és a megbecsülés mutatja. Vagy talán még az ered­mény sem egészen. Mert aki olyan földdel küszkö­dik, mint Popovics Antal Besenyszögön. Garai La­jos Palotáson hírnevet jelentő sikereket kevés­szer tud felmutatni és mégis hivatásszereteté- nek teljében jó szívvel végzi munkáját. És mi mindent még azon kívül, ami nem is tartozik szorosan munka­köri kötelességükhöz. Van-e olyan gazdász a megyében, aki nem tanít az esti iskolákban, aki nem tagja a falu ilyen, vagy olyan társadalmi tö­megszervezeti bizottságá­nak, aki úgy is kevés sza­badidejét ne áldozná szí­vesen még arra is, hogy a kultúrcsonorttal törőd­jön. A gazdász, a mező- gazdasági szakember hemcsnk az értelmiség egy rétegének kénviselő­je a faluban, hanem a falu egyik legtöbbre hí­vatott embere. £ s a gazdászok több­® ségükben be Is töl­tik e nemes elkötelezett­séget. Hisszük is, hogy a falvak népe velünk egyet­értésben kívánja ma a sok munka után és előtt érezzék jól magukat, szó­rakozzanak jól a megye­székhelyen ünneplő gaz­dászok. Úiabb politechnikai műhelyeket létesi enek Túikevén Tegnap ülést tartott a Túrkevei Városi Tanács VB Először Kati Ilona, a művelő désügyi csoportvezető szá­molt be az alsófokú oktatá­si intézményekben folyó munkaoktatás helyzetéről. E jelentés Ismertette, hogy a leányiskola V—Vili. osz­tályaiban mezőgazdasági-, a fiúiskolában ipari jellegű a munkaoktatás. Éz azt jelenti, hogy a ta­nulókkal ismertetik a leg­használatosabb művelete­ket az ipar. illetve a mező- gazdaság különböző szak­ágaiban. A tanárok megfe­lelő tárgyi tudással látják el feladatukat. A szaktanár ellátottságot azonban még fokozni kell a munkaokta­tás személvi feltételeinek javítása érdekében. Határozati javaslatként a Vb. tagjai elfogadták, hogy az új évben több politech­nikai műhelyt létesítenek, ugyanakkor korszerűsítik a meglévőket. A munkaokta­tástól még idegenkedő szü­lők meggyőzésére nyílt tan­órák tartásának eddie is bevájt módszerét javasol­ták. Ahogy am igazgató látja Olajoskemü diákok Majdnem háláló* gyermekbaleset történt Sxolnokon Családi körben Bajnok lenve hatodszor is a Szolnoki Dózsa f Koraim Gyula, a tiszaőrsi Rákóczi Tsz főkertés2e gon­dosan ápolja különleges kaktuszait Ősszel vegyipari szakközép* iskolai oktatás kezdődik Szolnokon Három szakmára lehet jelentkezni — Két év múlva elkészül az ú< iskolaépület Szolnokon, a Ti számén ti Vegyiművek szemünk előtt fejlődik aZ egész Alföld ve­gyipari bázisává- Ezenkívül az egész országban roham­léptekkel halad a korszerű vegyipari üzemek építése és bővítése. A földből gombamódra kiemelkedő gyáróriások, mint a Borsod megyei Ti­szai VegyiKombinát, • vagy a szolnoki Tiszamenti Ve­• - t ■ Nagy Józsefné könnyűipari miniszter látogatása Kisújszálláson Tegnap kétezerére? nagy napjuk volt a kisújszál­lásiaknak. Két termelőszövetkezet, a Dózsa én az Ady tartotta évvégi zárszámadó közgyűlését. Még emléke­zetesebbé tette a napot, hogy a Városba látogatott Nagy Józsefné könnyűipari miniszter, Bereczki Lajos­nak, az MSZMP Szolnok megyei végrehajtó bizottsága tagjának kíséretében. J A városi pártbizottságon Nánási László és Csányi Istvánná országgyűlési kép­viselő, Horváth István, a városi pártbizottság titká­ra, Jónás János, a városi tanács vb elnöke, s a város több más vezetője fogadta őket Később csatlakozott hozzájuk dr. Polónyi Szűcs Lajos, a megyei tanács vb elnökhelyettese. — Néhány perces vendéglátás után át­gyalogoltak a városi kul- túrotthonba. ahol az Ady Tsz tagjai tartották zár­számadásukat, s ahol már nagyon várták a miniszter­asszonyt A tsz vezetőségének be­számolójában a szövetkezet elnöke, — Andrási Lőrinc sokmindenről számot adott. Itt lehetetlen is volna leírni mindazt, amit a szövetke­zet fejlődéséről elmondott, s amit á miniszterasszony is nagy figyelemmel hall­gatott F.gyetlen gondolat azért mindenképpen papír­ra kívánkozik. Az, hogy ebben a vezetőségi be­számolóban mindenütt szerepeltek az embe­rek, a «következet tag­jai, akik szorgalmas munkájukkal a fillére­ket rakták össze fo­rintokká. a forintokat százezrekké, milliókká. A tagok segítségével, rend­kívül kitartó munkájukkal nem volt olyan feladat, amit meg ne oldhatott vol­na a közös gazdaság. A számok helvett hadd sora­koztassunk fel itt is neve­ket: Varga István, idősb Kai Lajos, ifjú H. Tóth Károly, Kovács István, Pó- esi Erzsébet, idősb. Béres Pál, Vígh Ferenc, Posztós Lajos, Koma István, Bíró Eszter, Lakatos Mária, Rácz Ferencié — és még nagyon sokan mások. Hadd idéz­zünk egy olyan kimutatást is, amely nem hangzott el áz elnöki beszámolóban aem: Sípos Géza sert ésgon­dozó az év háromszáz- hatvanöt napjából há­romszázhatvanhármat töltött munkában, • ezért összesen 52 311 forint illeti. AZ átlagkereset igaz — 27.50 forint munkaegysé­genként — nincs ennyi. De az is szép összeg: 15 914 forint A közgyűlésen szót kért a miniszterasszony is. A kormány és a maga nevé­ben üdvözölte a közgyűlést majd hangsúlyozta: Egy évvel idősebbek vagyunk ismét de egy év tapaszta­lataival bölcsebbek is. — Feltehetnék a kérdést — mondotta később —> vajon mit keres itt a köny- nyűipari miniszter? Elárul­hatom, jártam is már önök­nél, s tavaly nyáron iá­mét meghívtak — szüretre. Akkor egyéb elfoglaltsá­gom miatt nem jöhettem, s azt mondtam: hadd forrjon ki a bor, majd akkor el­jövök. — Nem haza beszélek — mondotta —. de a főállat­tenyésztő felszólalásában azt hallottam, hogy itt el­sősorban a te'^rt 6« a oe- cse&yebárányért tenyésztik a juhot. Hadd hangsúlyoz­zam, hogy először is, má­sodszor is, harmadszor is a gyapjúért kell tenyészte­ni. Ebben az országban már mindenki szeret szépen járni és ennek az anyagi feltétele is adott. Ezért a gyapjúholmi egyre kereset­tebb, s nincs belőle elég. Ezt kérem és azt, hogy üd­vözletemet adják át a ju­hászaiknak is. Később a len-termesztés­ről és a sertéstenyésztés­ről szólt Nagy Józsefné, majd a meghívást megkö­szönve, ezévi munkájukhoz is sok sikert kívánt a szö­vetkezet tagjainak. Ebédidő alatt a Házi­ipari KTSZ elnöke, Né­meth Mihályné meghív­ta a miniszterasszonyt, hogy legalább néhány percre látogasson el hozzájuk. A szép és hívó szónak épp úgy nem lehetett ellenállni, mint ahogy a szövetkezet asszonyainak ízléses mun­kájától az elismerő szót nem lehetett megtagadni. A néhány perces látoga­tás után a Faipari Vállalat láda-részlegéhez indultak. A játékkészítő üzemrész­ben a több milliónyi apró já­tékelem készítői, összeállí­tói. festői közül sokakkal váltott néhány baráti szót a miniszter. Beszélt a „koz­metikusokkal”, azaz az ala­pozó festőkkel. Javaslatokat is adott ahhoz, hogyan te- gvék különösebb ráfordítás nélkül könnyebbé a lének kézi osztályozását. Meg­szemlélte a festést, s a kész játékokat is. Később az üzem vezetői­vel folytatták a beszélge­tést. majd az esti órákban ismét áz Adv Tsz tagjai lát­ták vendégül a miniszter- asszonyt. gyiművek egyre több jól képzett vegyipari szakmun­kást igényelnek. A Művelődésügyi Minisz­térium engedélye alapján az 1964,65-ös tanévben Szolnok városban vegyipari szakközépiskola létesül. A vegyipari szakközépis­kola célja, hogy a vegyi ipar számára megfelelő ál­talános műveltséggel ren­delkező. jó szakembereket képezzen. Az új szakközép- iskola — előreláthatólag két tanévben — míg új énülete elkészül, a szolnoki Tisza-parti Gimnázium épületében fog működni. 1964. szeptemberében há­rom első osztályban kezdő­dik meg a tanítás. Ezek aü osztályok géplakatos, hő­technikai műszerész és ál­talános vegyész szakmára tagozódnak, mely szakmák közül a tanulók maguk vá­laszthatják ki a számukra legjobban megfelelőt. Az iskola 4 -f- 2 rend­szerrel fog működni, tehát a hét négv napján az isko­lában a középiskola elmé­leti tananyagát, két nap pe­dig a szakmai ismereteket sajátítják el. Négy év letelte után a ta­nulók érettségi vizsgát tesz­nek, majd a választott és tanult szakmábé] szakvizs­gát. amelyről óklevelet kap­nak. Ez az oklevél az illető szakmában szakmunkás bi- zonvítványt jelent, amivel a vegyipari üzemek bárme­lyikében elhelyezkedhet, nek. Minthogy érettségi vizsgát tettek, a2 egyetemi továbbtanulás lehetősége is biztosított. Azoknak a tanulóknak a jelentkezését várják, akik érdeklődésének ezek a szakmák megfelelnek, te­hát akik életpályaként a génlakatos, hőtechnikai műszerész. va«v általános vegvész foglalkozást vá­lasztják. Szolnok megye vala­mennyi általános iskoláiá- h<M jelentkezhetnek a tanu­lók a veevinari szakközép­iskolába. Génlakatos szak­mára csak fiúk. a hőtechni­kai műszerész és az általá­nos vegvész szakmára fiúk és lánvok eavaránt bead­hatják felvételi lapjukat. Felvételi vizsgát a ielent- 1rp^őVr-oV- nem kell tenniök. A vidékről jelentkező és felvett tannlőVnak nr Isko­la internátusí belvet hizto- eff lláví 1 4V*nínfiírt VlíSj« yen'szőri étkezést kaphat­nak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom