Szolnok Megyei Néplap, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-16 / 39. szám
19®4. február is. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 o ID eJ * •• • I r fi#’ a jo vő világítása A régi magyar falukban gyertya, petróleumlámpa volt a fényforrás. Ma már a falvakban, de nem ritkán a tanyaközpontokban is, villany világít, amely segít az emberi kultúra megismerésében, meghosz- szabbítva a nappalt, szórakozást, tanulási lehetőséget nyújt fiatalnak, öregnek egyaránt. Ez a csodálatos fény alig százötven éves múltra tekint vissza és még ma is egyre tökéletesedik. 1812- ben jelent meg a Dawy féle ívlámpa, majd 1879-ben Edison Alva Tamás találmánya, a szénszálas izzólámpa, mely valóságos mennyéi fénynek tűnt a sötétség évszázadai után. A légritkított üvegballonban elhelyezett szénszálat 1700 Celzius fokra hevítette az elektromos áram és bár használat közben fénye gyöngült, az üvegbúra megfeketedett a rárakódó szénrészecskéktől, mégis forradalmat jelentett a vilá gítástechnikában. A szénszál porlódását semleges gázzal lassították, majd fémszál, végül Wolfram szál került az izzólámpába, sőt nemes gázzal fokozták a világító erejét. így alakult ki a mai izzólámpa, mely a betáplált energia 2—6 százalékát hasznosítja csupán és a többi. mjnt felesleges hőenergia megy veszendőbe. A nagy energiaveszteség vetette fel a hidegfény gondolatát. Az eddigi fém, vagy egyéb izzószál helyett gazokkal világító lámpákat szerkesztettek. A légtelenített üvegcsőbe bizonyos rnennyiségű töltő gázt engednek, ami lehet nitrogén, széndioxid. Magában a. fénycsőben 30—35 Cel- sius-fok a hőmérséklet, a gyújtó elektródák száz fokon felüliek. Ezt nevezik hidegfénynek. A fénycsövek belső felületét, hogy a váltóáram zavaró hatású lüktetését kiküszöböljék, flűerescens anyagokkal vortiák be, melvek sziliká- tokból, wolframátokból állnak. Legismertebb ezek között az úgynevezett neon eső. A fémgőz lámpákban a töltő gáz könnyen párolgó fémnek a gőze, mint például a higany és nátrium. A fémgőz lámpa lényege egy két centiméteres csövecske, melybe két fő és egv gyújtó' elektródát szerelnek. A csövecskében higanygőz és argon gáz kisnyomású keveréke van. A gyújtó és főelektróda között az argongázon áthaladó áram vezetővé teszi a • higanygőzt, amitő] a két elektróda közötti higanygőz erős fénnyel világítani kezd. A nátrium lámpa U alakúra hajlított üveg-cső. molvhen kisnvomású neongáz és kevés fémnátrium van. Bekapcsolásakor a neon vezetővé válik és féléére alatt annyira felme- 1 -f^ik a cső. hogy a fém- • r-'háiim is elpárolog és ve- ■ -t.syé válik (ionizálódik). Erős sárga fényt ad. ami zavarja színek megállapí- t-'-őt. Az utóbbi időkben már magas nyomású higany- •r "a-láp-mákat .készítenek. Ä aa—35 Ceisius-fok hőmér- - Érteti? Iámnak, sok nem látható hullámhosszú fénvt bocsájtonak ki. magasabb nvomású. naevobb áram- r-rősséúű. lámpáknál lénve- m Sen kedvezőbb a látható főnv nránva. tehát jelentőben növekszik a világító- tatf hatásfoka. összehasonlításként. tehát műszaki meghatározásul, a lumen íWatt) teljesítmény szolgál. Iwzőiáronénál. ahol az energia 94— 98 százaléka alakul át hővé, húsz lm/w fölé nem emelkedik a teljesítmény. Fénycsőnél már lényegesen jobb az energia felhasználás, higanygőzlámpánál 40 —50 lm/w, nátriumlámpánál hatvanig terjed az energia kiaknázás lehetősége. Ha hidegfénynek is nevezzük, lényegében csak , hidegebb, mint a normál izzólámpa. Remélhető, hogy a természet annyi más titkának felfedezése után, ezt is ellessük, hogy a betáplált energiát mennél jobban, gazdaságosabban hasznosítsuk. A jövő fejlesztés iránya valószínűleg a nát- riumtamnán keresztül jut el a hidegfényig, melynek elméletileg 300 lumen /watt fénykibocsájtása van. Báláz úgynevezett kevert fény alkalmazásával már megfogható eredményeket értek el, lényegében a teljesen hideg fényt még fel kell találni. Mint érdekességet említjük meg a xenon lámpákat, melyeknél a fény öszszetétele eléri a 6500 Celsius foknak megfelelő színképet. Ezek a hőmérsékleten keletkeznek a legideálisabb fényhullámok. A xenon lámpák rendkívül drágák, költséges a szabályozó berendezésük is. Hatalmas, 65 000 watt teljesítményű izzókat is készítenek, melyek belsejében kb. 10 atmoszféra nyomás uralkodik. Münchenben egy bárminőn »teres toronyban három 20 000 wattos xenon izzólámpát helyeztek el, mellyel hatalmas területet világítanak meg, de ez egyelőre csak látványosságul szolcál és még mesz- sze van tömeges, gyakorlati felhasználásától. Az eddigiek alapián világos, hogv a hidegfénvt fel kell találni. Most. amikor a háztartások, az ipar és az élet minden területe igényli az éjszak sötétségének eltüntetését, bizonyos, hogy belátható időn belül a megoldás sem .marad el. Hiszen a szentjánosbogár már „ M. B. Új lehetőségek a mezőgazdasági építésben A mezőgazdaságban szükséges építmények a legtöbb esetben azonos szerkesztéssel oldhatók meg, s bár mintegy 30—40 féle, különböző rendeltetésű — istálló, borjúnevelő, ellető, juhho- dály, fejő, csibekeltető, stb. — épületről van szó, ennek ellenére ki lehet alakítani olyan egységes szerkezetei, amely lehetővé teszi a nagyfokú tipizálást. A mezőgazdasági építkezésekre ezenkívül még az is jellemző, hogy általában nehezen megközelíthető, bekötő- utakkal esetleg el sem látott területeken kell dolgozni, és ily módon nem lehet felvonultatni a korszerű építési , technológia által megkövetelt nagyobb szerelő berendezéseket. • A szóhanforgó épületek váza általában két fő elemből áll, a pillérekből és. a fedélszéket képező tartókból. A tetőt a hagyományos módszer ! szerint körítő falakra helyezik, és ezek a falak veszik fel a teherhordáson kívül a vízszintesen ható szél nyomást, és betöltik a hőszigetelés nem kevésbé fontos feladatát is. Ilyen építési módszerrel azonban teljességgel lehetetlen kielégíteni a növekvő hatalmas igényeket. A mezőgazdasági és építési szakemberek együttes vizsgálódása alapján olyan vázszerkezet bizonyult erre a célra a legalkalmasabbnak, amelynél a tető terhelésest egyenletes távolságban elhelyezett pillérek hordják, míg az épület falai csupán térhatároló és hőszigetelő szerepet látnak el. Az épületek tetőzetének megoldása alapvetően tervezési probléma, ami az érintett tervező irodák hatáskörébe. tartozik. A pillérek alapozásával azonban behatóbban kell foglalkozni, mert a hagyományos módszerekkel való építés nagyon munka- és időigényes. A pillérek alapozását az NDK-ban szerzett tapasztalatok szerint az úgynevezett árbócoszlopos megoldással célszerű készíteni. A talajba 50—60 cm átmérőjű lyukakat fúrnak 1.20— 1.80 m mélységig, amelyekbe előregyártott, 4—4.5 m hosszú vasbeton pilléreket állítanak be, majd a lyu- ■ kákát kibetonozzák. Az így lealapozott pillérek alkalmasak arra, hogy az épületre ható függőleges és vízszintes terheléseket kellő biztonsággal hordják. A vasbeton pilléreket azonban nemcsak vízszintes, hanem egyidőben működő más erők is terhelik. Ezeknek az összetett, igény- bevételeknek . a hatását többféleképpen vizsgálták. E . kísérletsorozatok igazolták azt a feltevést, hogy az eddig alkalmazott számításmódok kielégítik a műszaki igényeket. Tervező mérnökeink ezzel egy egységes, szabatos számítási eljárás birtokába kerülnek, és az új méretezési eljárás segítséget nyújt, az árbócoszlopos rendszer kialakításához. Ennék az építési módnak további előnye, hogy egyszerű, könnyen gépesíthető, és igen rövid áténítési időt igényel. Egyúttal azt is lehetővé teszi, hogy helyszínről-helyszínre utazó, gyorsan mozgó szakbrigádokat hozzanak létre a nagyszámban épülő mezőgazdasági épületek vázának gyors elkészítésére, amely tehát a lyukak fúrásából, a pillérek elhelyezéséből és a tetőszerelés szakszerű elvégzéséből áll. Aba Iván Miért tart öt napig egy holdutazás? Aki még emlékezett az 1959. évi híres Lunyik kísérletekre, ez év júliusában hihetetlenül fogadta a Vosztok—5 űrhajósával, Bikovszkij alezredessel kapcsolatos bejelentést: ő az első ember aki egyvégtében teljesítette a holdutazáshoz szükséges öt napos időtartamot. Miért tart öt napig egy holdutazás? Parabola — hiperbola A zavart az okozta, hogy a Lunyik—1 a Naprendszer első mesterséges kisbolygója az indítás után 34 órával, 1959 január 3-án délután haladt el holdközeiben, a Lunyik—2 pontosan 37 óráig tartó repülés után 1959 szeptember 13-án este a Holdnak ütközött. A Lunyik—3 meg éppen 50 óra múltán került holdközeibe 1959 október 7-én, sőt az amerikai Pioneer—4 kereken 2 és fél nap — 60 óra — múltán keresztezte a Hold pályáját. Ahány kísérlet. annyi fjéle utazási idő s ezekkel szembe állítjuk Bikovszkij 119 óráját, tehát egy óra bnán 5 teljes napi repülését. Melyik adat téves? Melyik számítás rossz? Tulajdonképpen mindenkinek igaza van, csak ismerni kell az égi mechanika mozgás törvényeit, a légellenállás és súrlódás mentes pályán való -repülést. valamint azt az alapelvet, hogy a különböző indítási sebességekhez különböző alakú pályák s ezekhez pedig más és más utazási idők tartoznak. Ha egy hordozórakéta pontosan akkora sebességet ér el, amennyi a Föld vonzóerejének végleges leküzdéséhez szükséges — ez kerekítve 11,2 kilométer másodpercenként — akkor parabola alakú pályán hagyja el a Földet s éppen másfél nap múlva ér a Hold közelébe. Ha az indítási sebesség nagyobb, mint 11,2 . kilométer másodpercenként, például 11,3 kilométer, akkor a pálya alakja már hiperbola lesz és az hatást fejt ki. Ez a tényező elmarad, ha a rakéta messze elkerüli a Holdat. Végül de nem utolsó sorban figyelembe kell venni, hogy a kísérlet időpontjában a nem pontosan körpályán keringő Hold hol utazási idő valamivel rövi- debb, mint például a Lu- nyi—1 esetében történt. Egy-két órás eltérést az ;s okozhat, hogy a rakéta el- találja-e a Holdat, mert az utazás utolsó szakaszában a Hold vonzóereje gyorsító tartózkodik. Távolsága 354 és 404 ezer kilométer között váltakozik és a két szélső érték közötti kereken 50 ezer kilométeres eltérés az űrhajózásban nem hanyagolható el. Ha az űrhajókat a fentieknél kisebb sebességgel indítjuk, bár a Föld vonzóerejét nem győzik le, mégis eljuthatnak a Holdig. A legolcsóbb és leglassúbh pálya A parabola vagy hiperbola alakú pályákon közlekedő űrhajók a másod- percenkénti 11,2—11,3 kilométeres indítási sebesség esetén másfél nap alatt célbaérnek, De mit csinálunk a célban, a nagy sebességgel érkező holdraké- tával? A másfél tonnás Lunyik—1 holdbéli lefékezéséhez (levegő nincs, szárnyakat. eitősrnyőket. légköri fékezést nem alkalmazhatnak) ugyanakkora rakéta kell, mint a. földi indításhoz. Ez legalább 200 tonnás rakéta testet jelent, amelyből vagy 80 százalék az üzemanyag. Honnan vegyük ezt, amikor a hold- közéibe érő test csak 1,5 tonna súlyú? Nyilván kisebb sebességgel kell indítani a holdrákétát, így az indítás meg az érkezés, is „olcsóbb” lesz. Erre a célra szolgálnak az ellipszis -pályán a lehető legkisebb, minimális sebességgel indított holdrakéták. A kisebb sebességgel indított test természetesen lassabban jut célba. A legkevesebb energiabefektetéssel járó pályát Hohmann-féle ellipszisnek nevezzük. Az ilyen pályán mozgó rakéta, másodpercenkénti kb. 11,1 kilométeres kezdősebességgel r Föld vonzóerejét nem tudja legyőzni (hiszen nem érte el a 11,2 kilométeres szökési vagy második kozmikus sebességet) kellő irányítás esetén mégis eljut a Hold közelébe, mint a Föld mesterséges holdja. Elnyú1* ellipszis alakú pályán naiad az ilyen rakéta, s az indítás után a sebessége gyorsan csökken, nem marad egyenletes, mint a közvetlenül a Föld körül keringő Vosztokoké. Félúton a sebesség már kevesebb, mint másodpercenként 2 kilométer. Az út 90 százalékának megtétele után a sebesség a mélypontra jut, kisebb lesz, mint a hang- sebesség. Ha a Hold távolsága 393 ezer kilométer, a félútig 30 óra alatt jut el a holdrakét'a és újabb 80 óra múltán — ez öszesen több, mint 4 nap — 355 ezer kilométer távolságban jár. A kis sebesség miatt most lényegesen gyengébb fékezést akkor kezdik, amikor a rakétát kb. 1000 kilométer választja el a Hold felszínétől az utazás 118. órájának 30. percében. A fékezés — ebben a példában — fél óráig tart és a rakéta éppen a 119. órában Holdat ér. Az első holdrakétákat a csekélyebb üzemanyag fel- használás miatt 5 napos utazási idejű Hohmann- féle pályákon fogják indítani. Bikovszkij épperi eny- nyi ideig tartózkodott föld- körüli pályán, bizonyitva, hogy az emberi szervezet kibírná a holdutazáshoz maximálisan szükséges időt. Az első ilyen kísérletre természetesen csak akkor kerülhet sor, ha a visszautazás ma még meg nem oldott technikai előfeltételét is biztosítják. Gauser Károly a budapesti ZEISS Planetárium vezetői«
