Szolnok Megyei Néplap, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-12 / 35. szám
.«904- február 12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Üveges Mihály, a Tisza Cipőgyár debreceni üzemének ifjúmunkása Astra varrógépével Széligáz, korom, gőz 1963-ban a Szolnoki Fűtőház területén 91 baleset történt, vagyis minden negyedik napra jutott egy. 1962-ben ugyan kevesebb fordult elő, számszerint 84, viszont ez 2691 munkanap kiesést jelentett, szemben az 1963. évi 1623-maL Nyilvánvaló tehát, hogy a balesetek súlyossága az eltelt időszakban csökkent, ami örvendetes jelenség. Érdekes eredményre jutunk, ha megvizsgáljuk a munkakiesés és a balesetek viszonyát negyedévenkénti elosztásban. Az összehasonlításból kiderül, hogy 1963- ban az első negyedévben 25,2 nap, a másodikban 19,3, a harmadikban 13,3 és a negyedik negyedévben 19,2 kiesett munkanap jut átlagosan egy balesetre. Feltűnően kiugrik az első negyedév, vagyis a télutó, ezt a tavalyi hosszú és kemény tél is alátámasztja. Régebbi adatokat vizsgálva, kiderül, hogy ez a „rekord” áttolódhat a negyedik vagy a második negyedévre, de a harmadikra sohasem. Az adatok híven tükrözik a vasút munkakörülményeit. A súlyosabb balesetek, rendszerint a kar-, láb- stb. törések jórészt az éjszakai műszakban fordulnak elő. Helyükre tett életek író-olYasó találkozó a tiszafüredi Járásban (Tudósítónktól) Az országos mezőgazda- sági könyvhónap kiállítással és előadással színesített ankétja Tiszafüredet és Tiszaigart sem kerülte el. Tiszafüreden negyvenegy termelőszövetkezeti tag — köztük több elnök, agronómus, brigádvezető — jelent meg a járás termelőszövetkezeteiből, hogy meghallgassa J. Horváth László öntözéses takarmánytermelés című előadását. J. Horváth László beszélt a hollandiai és a svédországi tapasztalatairól, színesen, életszerűen mondta el élményeit. Az öntözés különböző módjai mellett szólt a takarmány tartósításá- ■ nak hideglevegő befúvá- sos, meleg- és forrólevegős szárításáról is. A hozzászólók közül Bruckner Kálmán, a tiszafüredi Oj Úton Tsz elnöke a legeltetési társulatot bírálta, a nagyivá- niak az állatállomány fejlesztéséről beszéltek. A tiszaszentimrei agronómus az öntözéses gazdálkodás eddigi sikereiről számolt be. Ezután elbeszélgettek, a helyi problémákról vitatkoztak csak úgy, mint előzőleg Tiszaigaron, ahol százhúszan vettek részt az író—olvasó találkozón. N. J. Homokon, körülbelül 30 holdnyi területen fekszik százhatvan fiúgyermek „állama”. Biztonságot, szare- tetet éreznek lakói, s egyben szellemi és szakmai gyakorlatokat kapnak. Az „államfő”, Révay György igazgató bácsi és felesége, aki minden állampolgár legédesebb mostoha anyukája. A kormányzásban —, hogy ezek a gyerekek néhány év múlva a nagy állam, a Magyar Népköztársaság értékes állampolgáraiként érjenek biztonságos talajra — tíz tanár és öt nevelő fáradságot nem ismerő, áldozatos munkájával nyújt segítséget. Gyógypedagógiai Fiú i og- lalkoztató Intézet felirat ol- . vasható a bejáratnál elhelyezett táblán. Ezt még az őszön egy másik váltig fel, amelyről már kiszorul a gyógypedagógiai szó és csak ennyi lesz rajta: Kisegítő Szakiskola. At intézetben úebilis és imbecillis szellemi fogyatékos 14—16 éves gyerekek kerülnek. A debilis kategóriába tartoznak azok, akik még a kisegítő iskolák nyolcadik osztályáig is eljutnak, az imbecillisek azok, akik rendkívül nehezen haladnak túl a százas számkörön, és akiknek a folyékony olvasás is rendkívüli nehézséget okoz. 1960-ig az intézetben csaknem teljesen mezőgazdasági munkára nevelték a ^gyerekeket. Nyolc hold szántó, három és fél hold szőlő és két hold öntözéses kertészet, valamint egy pár ló és mezőgazdasági felszerelés állt rendelkezésre a gyakorlati foglalkozásokhoz. 1961-től aztán itt is változott a helyzet. Lakatos, asztalos, cipész, kőműves és szobafestő műhelyeket rendeztek be. A debilis és imbecillis gyerekek között természetes kiválasztódási folyamat indult az ipari és a mezőgazdasági szakmák irányába. Ezt a nevelők is elősegítették és egy rövid idő múlva a nagyobb képességeket igénylő ipari munkákban az előbb, a mező- gazdaságban szinte kivétel nélkül az utóbb említettek tevékenykedtek. Az intézet nevelőinek fáradságos kísérletei meglepő eredménnyel jártak. Három év múlva, tavaly, huszonnégy növendék repült ki a biztonságos homoki fészekből az életbe, hogy teljesen önállóan, vagy egy kis támogatással, a tanult szakmában, vagy más területen hasznosítsa magát. Mennyi gonddal és figyelemmel kellett felkészíteni ezt a huszonnégy fiatalembert az' életre. Ezek a gyerekek legnagyobb része születése óta állami gondozás alatt élt. Egyik intézetből a másikba kerültek, és az ő világuk az intézetek kerítésénél rendszerint végétért. Epv nyolc-tíz éves gyereknek, ha normális körülmények között családban, szülői felügyelet alatt nevelkedik, nem okoz problémát egy levél feladása, vasúti jegy megváltása, ön- kiszolgáló boltban való bevásárlás, vonatra ülés, stb. De, hogy milyen mérhetetlen komplikáció mindez az egyszerű művelet egy intézetben nevelkedett 18 éves fiú számára, azt csak a nevelők tudják. Ezért talán a legfontosabbnak tartják, hogy a gyerekekbe rögződjön a mindennapi életűn# ezernyi apró szokása, a mi szemünkben említésre se méltó tennivalója. Önállóvá kell nevelni őket. Meg kell tanulniuk, hogyan készítsék el a legegyszerűbb ételeket, ha az üzem munkásszállóján este vacsorázni akarnak. Meg kell tanulniuk mosni, vasalni, tudniuk kell a pénzzel bánni, ismerni kell a pénz értékét. De ennél is fontosabb talán az az aprólékos, széleskörű felvilágosító munka, amely a nagy és kisvárosok néhány iaza erkölcsű, rosszindulatúd munkakerülő egyéneinek karmaitól megóvja őket. Csoportonként városokba, üzemekbe viszik az intézet növendékeit a nevelők és az ott látottakról, hallottakról otthon aztán nagy vitákat folytatnak. így készülnek arra, hogy három évi itt tartózkodás után jó technikai készséggel, saját lábukra álljanak. ' Tehát, amint mondtuk, az első szakmai jártassággal rendelkező csoport elhagyta az intézetet. Azóta három-négyszáz levél érkezett a Drága igazgató néninek címezve. A távolból is legnagyobb bizalommal <3 hozzá fordulnak a gyerekek bátorításért, tanácsért. Halál Sándor, aki nyolc társával együtt az ÉM. Épületanyagellátó Vállalathoz került Budapestre, így ír: Drága igazgató néni! Soha nem tudom elfelejteni azt a nagy szeretetet és sok gondoskodást, amiben „otthon” részem volt. Hálás szeretettel gondolok az igazgató bácsira és a tanár bácsikra, meg az oktató bácsikra. Hogy tetszenek lenni? Én jól vagyok, szépen keresek, új ruhát vettem magamnak. Este, amikor összejövünk a többi barátommal, mert egy helyen lakunk, arról beszélek nekik, hogyan osszák be a pénzt, meg azt, hogy becsüljék munkatásaikat, mértén vagyok a brigádvezető... Sanyiról a vállalat a következő jellemzést adta: Higgadt, aránylag egészségesen gondolkodó fiú. A munkában becsülettel megállja a helyét, józanul él, keresetét jól beosztja. Viselkedésével jól alkalmazkodik munkatársaihoz, őt szeretik és szorgalmai miatt megbecsülik... Lovász József a MAHART Hajójavító Üzembe került és az asztalos szakmában dolgozik. Az üzem igazgatója levelet írt az intézet igazgatójának, melyben közölte, hogy a fiú elvégezte az esti dolgozók iskolájának nyolcadik osztályát és olyan ügyes, hogy nem sokára megszerzi a szakmunkás bizonyítványt. A huszonnégy növendék közül tizenkettő saját szakmájában dolgozik, hetén más munkaterületre kerültek, de azt megszerették, hárman az intézet segítségét kérték, hogy szakmájukban dolgozhassanak. Egy pedig — a Lovász Jóska, — mint fentebb írtuk, nemsokára szakmunkás lesz. Mindössze három növendék az, aki eddig már több munkahelyen megfordult, cserélgette állását. A kísérleti kisegítő szakiskola tanárai, oktatói és növendékei máris szép eredményeket értek el. A nevelők egyedüli kérése az, hogy az intézetből kikerült gyermekeket az ipar és mezőgazdaság lehetőleg tízes, vagy húszas csoportokban, egy szálláson helyezze el. Minden csoport mellé alkalmazni kellene egy idős, nyugdíjas tanárt* akihez problémájukkal fordulhatnak, és aki még egykét évig segít nekik az élet — számukra nem is olyan egyenes útjain eligazodni. — bognár —• Több mint 53.000 vagon zöldségfélére kötötték meg a termelési szerződéseket Az ország zöldségellátásáért felelős földművesszövetkezetek a termelési-értékesítési szerződések formájában minden évben előzőleg „papírra” vetik azt a mennyiséget, ami később a piacokra, illetve a háziasszonyok kosarába kerül. Mekkora területre, milyen cikkek termelésére és értékesítésére kötötték meg már a szerződéseket? E kérdésre a Szövetkezetek Országos Felvásárló és Értékesítő Központjában elmondották, hogy a tervezett 111 990 holdból ezeddig 88 816 holdra, tehát a tervezett terület 79,3 százalékára sikerült megkötni a szerződéseket. Ezek a számok azonban, mint hangsúlyozták, nem tükrözik pontosan az eredményeket. A termelőszövetkezetek és a felvásárló kereskedelem fejlődése ugyanis most már lehetővé teszi, hogy a szerződéseket a korábbinál sokkal differenciáltabban kezeljék, illetve kössék. Tavaly, de különösen az azt megelőző években általános gyakorlat volt, hogy a szerződések minden más tényezőtől — öntözési lehetőségtől, az ^alkalmazott agrotechnikától stb. — eltekintve egy holdra egységesen egy meghatározott mennyiség átadását írták elő. Ezt a mennyiséget természetesen úgy szabták meg, hogy minden szövetkezet eleget tehessen a szerződésnek. A nagyobb szakértelemmel, korszerűbb agrotechnikával gazdálkodó szövetkezeti gazdaságokban Művészmelegedő ilyen körümények között mindig nagyobb tételű szabadáru maradt, s ez a termelőszövetkezetnek értékesítési, a felvásárló kereskedelemnek pedig elhelyezési nehézségeket okozott. Az idei szerződéskötéseknél nem a területet, hanem a termelőszövetkezetek sok éves gyakorlatából most már biztonságosan kalkulálható mennyiséget helyezték előtérbe. így történt, hogy a területi terv említett 79,3 százalékos teljesítése mellett a felvásárolni szándékozott 57 263 vagon zöldségféle 93,6 százalékára több mint 53 000 vagonra kötötték meg a szerződéseket. Ennek megfelelően egyes cikkek — korai karalábé, fejes káposzta, vörös káposzta, görögdinnye — szerződését le is állították. Zöldbabra már csak Pest és Szolnok megvék- ben lehet szerződést kötni. Érdekes, új, a fogyasztók igényeit érvényesítő vonása a szerződéskötéseknek az, hogy megtörtént az egyes cikkek fajtánként! elkülönítése is. Az idén már nem általában paprikát, paradicsomot, uborkát stb. termeltetnek, hanem a kialakult igényeknek megfelelően meghatározzák a fajtákat is. Szentesi és magvar erős paprikára például már nem lehet szerződést kötni. Az eddig lekötött meny- nyiségek ezekből a fajtákból fedezik az igényeket. Cecei és paradicsom alakú paprika termesztésére viszont még van lehetőség. Három cikk — paradicsom, uborka és sárgarépa — szerződésében viszonylagos elmaradás tapasztaható. A következő hetek fontos feladata, hogy ezekre is rnenirössék a szerződéseket. (MTI) és minden negyedik napon egy sérülés Nem mondunk újat azzal, hogy a vasútnak úgyszólván minden munkaterülete nehéz fizikai igény- bevételt vagy nagy felelősségtudatot kíván. Az olvasó most bizonyára a mozdonyvezetőkre, váltóőrökre, forgalomirányítókra gondol. Pedig a fűtőházi munka is sok gondot és figyelmet s kemény embereket kíván. Nemcsak „fűtenek“ mert a fűtésre rendszerint akkor kerül a sor, ha kisebb javításokat kell végezni a mozdonyon. Leggyakoribb ilyen javítás az elégett csőkötegek pótlása, de egyéb, kisebb meghibásodás esetén is a Fűtőházba kerül a gép. Tehát egyúttal karbantartás is folyik itt. Ez pedig nehéz alkatrészek emelgetését jelenti. Sok a baleset A felfűtés is közrejátszik ebben, mert a téli szezonban nem lehet a gépek felfűtését a szabadban végezni, csak bent a csarnokban. Zárt körülmények esetén pedig lényegesen rontja a munkaviszonyokat a kéményből kiáramló széngáz és korom, melynek teljes elszívására a szellőzőkürtők általában nem képesek, így a bentmaradó, fejfájást és szédülést okozó gáz növeli a balesetveszélyt. A szelepeken kiáramló gőz pedig a látásviszonyokat teszi rosszabbá. Hatásos elszívást kellene tehát létesíteni, hogy a dolgozók legalább a széngáztól kímélve legyenek. Mit tettek ennek érdekében az illetékesek? Egészen a legutóbbi időkig úgyszólván semmit. Itt-ott felszereltek ugyan egy-egy ventillátort, vagy nagyobb kéményt, de a várt hatás ■ általában elmaradt. Ez nem írható egyoldalúan esetleges szakszerűtlen tervezés rovására, bár a csarnok korszerűtlen tetőszerkezete miatt sokszor nem is lehet alkalmazni a legjobb megoldást. 1963-ban végre kézbevette az . ügyet a legilletékesebb szerv, a KPM VII. osztálya. A MÁV szakértőkből álló bizottsággal közösen felmérték a helyzetet ás határozatot hoztak, mely szerint 1964-ben hatékony elszívóberendezéseket kell üzembehelyezni, ha szükséges, a tetőszerkezet módosítása árán is. Ezen intézkedés megvalósulása esetén tehát eggyel csökken az objektív balesetveszély-forra- sok száma. A szubjektív, azaz egyéni veszélyforrás csökkentése viszont jórészt a dolgozókon múlik. Nem elég csak résztvenni a baleseti oktatásokon, hanem alkalmazni is kell az ott tanultakat a munkában, körültekintő figyelemmel kell dolgozni. Mindezek remélhetőleg azzal az eredménnyel járnak, hogy az idén kevesebb fűtőházi dolgozó szorul elsősegélyre és ritkábban gördül majd be a mentőautó a Fűtőház terület »re. F. Z.