Szolnok Megyei Néplap, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-11 / 34. szám
'*•*. február 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP & EMBER A Skoda 200-as horizonteszterga kése most nem forgácsolja az anyagot. A munkás gondosan ellenőrizgeti a munkadarab méreteit. Az egyik furatnál hosszasan töpreng, előszedi a rajzot, kikeresi a megfelelő metszetet. Szeméből látszik a feszült figyelem, aztán arcán kisimulnak a gyűrődött vonások és ettől szinte megfiatalodik. A mutatóujjával a fejebúbjá- ra tolja a sapkáját, leteszi a szerszámokat és a pad mellé ül. Ez azt jelenti, vihetik a gumikeverő állványát, minden rendben van. A jászberényi Aprító- gépgyár hatalmas csarnokában találkozunk. — Nagy László — mondta a nevét a bemutatkozáskor. — Mióta dolgozik itt? — érdeklődtem. — Tizenegy éve. Akkor szabadultam egy pesti szerszámgépgyárban. Munkahelyet kellett választani, így kötöttem ki Jászberényben — válaszolta, majd hozzátette. — A szakmához alig értettem valamit. Ez a műhely vqlt a mesterem, ennek köszönhetem, hogy megtanultam. Aztán családjáról kérdeztem. Elmondotta, hogy három éve nősült meg, lakást kapott, a kisfia már beszélni is tud, s hogy nagykópé. Szép az otthona, dehát ki ne akarna szebbet, ezért gyűjt bútorra, szőnyegekre. Gondosan beosztják azt a kétezer forintot, amit keres, így telik belőle mindenre. A munkásember szerénységéből, egyszerű gondolataiból egy-egy magyarázó gesztusból születtek ezek a szavak. Úgy tűnt, mintha summázná az életét. Ebből a fonálból szőtte tovább az elbeszélést, s derűs, színes kép volt kibontakozóban. Nem zavartam meg újabb kérdésekkel, vártam a további részieteket. így folytatta: * — Tudja, nagyon szeretek dolgozni, de ami igaz az igaz, alig várom, hogy hazamehessek. A fiam örülni szokott nekem, belém- csifnpaszkodik, cibálja a hajamat, megölel, játszani hív... A konyhában a feleségem'az ebédet, vagy a vacsorát melegíti, attól függ, melyik műszakban vagyok. Amikor aztán a gyerek ágyba kerül, előveszek egy jó könyvet. A kalandos regényeket szeretem, meg az újságokat, műszaki folyóiratokat böngészem. — Nincsen szándékában tovább tanulni? — szóltam közbe. — Dé.l.v— kezdte bizonytalanul — az a baj, hogy ezt, még igazán sohasem határoztam el. A brigádunkból elég sokan iskolások, így is nehéz a műszakcserélgetés. Ha meg én is elkezdem, nem hiszem, hogy megoldhatná a művezető a dolgot. Hatan vagyunk horizontosok, más nem ért ezekhez a gépekhez. Ebből az utolsó mondatéiból valami enyhe büszkeség csapott ki. Ezekután a brigád életéről volt szó Elmondotta, hogy az Alkotmány, amelynek ő is tagja, szocialista címért versenyez. — Jó barátok brigádja a miénk. Szeretjük egymást, segítünk ott ahol lehet. Nyáron munka után A GYERMEKEK VÉDELMÉBEN A nyugatnémetországi Kassel városka helyi lapjában nemrégen a következő hirdetés jelent, meg: „Anyák, figyelem! Vigyázzatok gyermekeitekre, Hans Mayer ma letette az autóvezetői vizsgát és megkapta a jogosítványt!" a gépek között betérünk kicsit sörözni, beszélgetni. Máskor szalonnát sütünk a szabadban. Persze az asszonyokkal együtt. S a gyerekek is ott vannak. Néha még moziba is közösen megyünk el. A műhelyben dolgozni kell, igyekezünk jól csinálni. S hogy még jobban, még biztonságosabban menjen, egy-egy új munka kezdetén összedugjuk a fejünket. Az egyik is javasol valami okosat, a másik is. Aztán kialakul a tervünk, a többi már a gépek és a figyelem dolga. Itt tartottunk, amikor mellénk ért daru horga, megjöttek az állványért. Nagy László munkásszokás szerint odanyújtotta a csuklóját, ott nem olajos. Felmászott a kész darab mellé, s a kiszögellésekbe akasztotta a köteleket. Felemelte a jobbját, s az óriási állvány ott úszott tova a levegőben, át egy másik munkás kezéhez. F. F. ^ Both été fergeiegjc Kisújszálláson Jeremiását írt a fúrkevei verscsináló csizmadia A mostani tűzrevaló gondokkal terhelt hosszú hideg tél már eléggé megviselte az emberek idegeit. A rádió és televízió hírközléseiben az időjárásjelentés az, Minden az emberé marad Georgij Natanszon rendező új filmje Dronovról, a tudós akadémikusról szól, aki egész életét egy új energiaforrás felfedezésére szentelt, mely beláthatatlan távlatokat • nyit az ember előtt az ür meghódításában. Főszerepben Nyikolaj Cer- kaszovot láthatjuk, akinek művészi zsenialitásáról már a Jégmezők lovagja, a Rettegett Iván, a Don Quijote és más filmekből is meggyőződhetett a közönség. Jhictyí a vonaton (Tudósítónktól.) Tapogatózva, lépésről lépésre nyújtózik előre szerelvényünk a sűrű ködben. Fülkénk ablakait virágos mintájú tejüveggé varázsolta a fagy. Felgyűrt gal- lérú, topogó utasok a padokon. Az egyik megállónál — hátukon iskolatáskával — két pirosarcú kislány száll fel. ízléses, egyforma öltözetük elárulja, hogy testvérek. Illedelmesen megkérdezik, hogy szabad-e a velem szemben lévő hely, majd igenlő válaszomra otthonosan helyet foglalnak. Felvillan bennem a régi újságíró-mondás: a téma a földön hever... Azaz, hogy éppen helyembe jött. — Hová utaztok? — kezdem a beszélgetést. • — Iskolából megyünk haza — mondja a nagyobb, majd magyarázólag hozzáteszi: — Kétpő-Tanácshá- záról Kétpóra. — Hányadikosok vagytok? — Én másodikos vagyok, Erzsi meg negyedikes — feleli a kicsi. Ezután már ismerősként folytatjuk a társalgást. Nagy Erzsébet és Nagy Ilona mindennap vonattal járnak iskolába. Sötétben — reggel hatkor — kelnek, s na késik a délutáni személy, akkor sötétben is érkeznek haza. — Hol vanytok vonatindulásig? — A váróteremben. — Nem fáztok? — Nem. Jó meleg a váróterem, meg nem is kell sokat várni, ha pontosan jön a vonat. — Mindig együtt, jártok? — Az idén még együtt, mert mind a ketten alsósok vagyunk, de jövőre én felÚj mosogatószer az „1-2“ Javult a mosópor minősége A kereskedelem már a tavaszi nagytakarításra készül A szeles időjárás a tél múlását jelzi. Közeledik a tavaszi nagytakarítás főszezonja. amelyet a húsvéti ünnepek korai időpontja is sürget. Meszelés, festés, ablak-, szőnyegtisztítás — mind-mind külön gond. Különösen, ha a tisztító- szerekben hiány van. Nem, az idén nem lesz. Ratkai Albert, a Keletmagyarországi Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat 4-es számú fióktelepének vezetője megnyugtatóan nyilatkozott. — Van bőven minden. A hosszú télen piszkossá vált ablakok, parketták és szőnyegek új köntösbe öltözhetnek. Csak a Tükör abiakfényből 12 000 palack van raktáron. Különböző súlyú csomagolásban lesz az Alfa padlófény. Újjá lehet varázsolni a padilót is. Barnító és sárgító padlóborító korlátlan mennyiségben van. Igen kedvelt és a külföldit is feledtető a szőnyegtisztításhoz nélkülözhetetlen Express tisztító. Lesz egy újdonság is. Az Ultra mosogatópor mellé újabb, szintetikus tisztítószer kerül forgalomba. Az „Egy-kettő”, mint neve is elárulja, kiváló mosogatószer lesz. Ezeken kívül természetesen a mosáshoz használt vegyszerekben sem lesz hiány. Javult a minősége a Tisztaságnak, a Rapid- nak. Lesz elegendő ecset-, megszűnik a „seprü-ügy” olaj- és zománcfestékekből is van bő választék. ■ Végezetül még egy tavaszi hír; több lesz az üveges kölni. Jöhet a húsvét, jöhet a tavasz. sős leszek és akkor felváltva járunk délelőtt és délután — mondja Erzsi. — Nem féltek majd egyedül utazni? — Együtt járunk akkor is! _ ? — Hát tanulószobások leszünk — mondják szinte egyszerre — tetszik tudni, amikor egyikőnk délelőttös, addig a másik tanulószobás, délután meg fordítva... — és magyarázzák lelkesen, értelmesen, magától értetődően a tanulószoba nyújtotta örömöket, a szakköröket, az őrsi órákat, a sportköröket. Míg hallgatom őket, szemem a fejük felett lévő festményre téved. A teknőben fekvő kis parasztgyerek a maga szomorú kilátástalanságával éles ellentétként rajzolódik kis barátaim feje felett... — füstös — A KGST Szabványügyi Iníézeíénefr jelentőségéről A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa 1962-ben megtartott 16. ülésének határozata értelmében Moszkvában megalakult a KGST Szabványügyi Intézete. Ennek jelentőségéről nyilatkozott most a sajtó képviselőinek Nyikoláj Jevsztyusin, az intézet igazgatója, s egyebek között a következőket mondotta: — Ennek a nemzetközi tudományos intézménynek nagy jelentősége van a szocialista országok termelési szakosodása és kooperációja szempontjából. Feladata az — hangsúlyozta —, hogy a testvéri országok gyártmányai kölcsönösen cserélhetők legyenek a termelésben és az üzemeltetésben kitűnő minőségűek legyenek és gyártásuk a KGST tagállamok és a külső piac szükségleteit teljesen kielégítő mennyiségben történjék. Ehhez a gyártmányok egységesítésére, más szóval egységes KGST- szabványokra van szükség. ami iránt legnagyobb az érdeklődés. De a nehezen érkező enyhülésre sóvárgó ember nemcsak a hivatalos meteorológiai jelentésektől várja vigasztalását, de jobb híján eszébe jut néhány közismert népi hiedelem, szólás-mondás is a várható időváltozásra vonatkozóan. Olyanok, mint például a Pál fordulása, vagy pedig, hogy a medve kibúvik-e barlangjából. Mátyás megtöri a jeget, s ha nem talál csinál, Gergely megrázza-e majd a szakállát és több efféle. Hátha mégis beválik valamelyik? Hiszen a meteorológiai előrejelzésnek sincs sokkal nagyobb hitele • ennél! McfSt is úgy látszik már, hogy lehet előszedni azt a bizonyos, „ízík-csutkát, mert bizony nagyon is fénylett gyertyaszentelő — tehát sokáig kell még tüzelni! De azért mégis, mice hahatározta magát a medve? Visszabúvik-e, vagy kint marad? Hosszú lesz-e még csakugyan a tél, vagy már nemsokára tavaszodik? Ki tudhatja ezt? — Még a meteorológiai. intézet se nagyon! Mi csak annyit tudunk, hogy az effajta népi időjóslásnak, ami a Katalin napi kopogás és karácsonyi locsogáshoz, gyertyaszentelőhöz, vagy jégtörő Mátyáshoz és társaihoz fűződik, van valami tapasztalati alapja. Ezt még szakemberek is elismerik. Ez az a bizonyos 4—5 hetes szakaszosság téli időjárásunkban, vagyis, hógy a meleg és hideg időszak váltakozását: a hullámhegyet és hullámvölgyet körülbelül 30 nap választja el egymástól. Eny- nyi a távolság a Katalin napi kopogó hideg és a karácsonyi lágy időjárás között, vagy fordítva. A régebbi időkben az emberek — különösen a pásztor-félék, akik életük kisebbik felét töltötték el fedél alatt, — jobban ráértek a szabadban megfigyelni a természeti jelenségeket, az időjárás változásait. A nemzedékek során hagyomanyozódott tapasztalatokból szűrődött le a legtöbb népi időjárási szabály — paraszt regula —, amely itt-ott egy kis babonával, miegymással fűszerezve időjóslás-szerű szólásmondás alakjában marad* fent napjainkig. Ezeknél azonban számunkra sokkal értékesebbek és érdekesebbek azok a népi megfigyelések, amelyek a tényleges időjárási adatokat örökítik meg naplószerű feljegyzésekben abból az időkből, amikor még aligha volt rendes, tudományos meteorológiai megfigyelés. A múzeumok régi iratgyűjteményében találhatók ilyen naplószerű feljegyzések, amelyek sokszor igen értékes helytörténeti és néprajzi adatokat tartalmaznak. Ezeket a feljegyzéseket többnyire a múlt század közepétől, vagy még inkább a hatvanas évektől kezdik vezetni egyszerű polgárok, iparosok. parasztemberek. Papírlapokból összevarrt füzetek ezek, vagy esetleg á kalendárium, vándorlókönyv és más egyéb nyomtatvány fedőlapjai közé beillesztett füzetlapokból állnak a feljegyzési naplók. A szokásos személyi és családi adatokkal kezdődnek, s a füzet írójának neve, születési, családi adatai után gazdasági és vagyoni feljegyzések következnek, de mindegyikbén elríia- radhatatlan az időjárási adatok megörökítése. Pethő Imre túrkevei csizmadia a régi vándorlókönyvének üresen maradt lapjain örökíti meg saját anyagi ügyei mellett a fontosabb elemi csapásokat, méghozzá nemcsak prózában, hanem versben is. Az 1863. évi nagy Ínségről is versben számol be ekép- nen: Jaj, az 1863-dik év ránk jött nagy aszállyal, Mindent megemésztett por és meleg által. Jaj nekünk, istenem, ilyet ki láthatott, Hogy az egész határ mindig porba látszott. Határt hordott porból karám oldalába, Melyért szegény barmok hullottak rakásra Mindenféle barmok hullottak rakásra, Az ember is jutott majd éhl hálásra. Mely miatt sok ember a házától elment, Mivel hogy kenyeret nem találhatott bent Jaj istenem, hát még egy egész év által Mii eszik az ember egész családjával? Mert semmi sem termett ezen az vidéken. Semmi se itt egész majd hat vármegyében. Jaj nekünk, de jaj, mert nem féltük az isten A rettenetes bűnt cselekedtük itten. Ha megcselekedtük, úgy büntet meg érte: Kit-kit elszélesztett más ország szélére. Akik megmaradtunk, hogy érhetünk újat? Aki hogy megmarad, errül majd az szólhat. Itt ért engem is sok baj hatvanháromban. Itt akadt a járom egész a nyakamban, Midőn édesapám mindig csak nyomorgott, Hatvanhárom végén egész ágyba-jutott. Hatvannégyre kelvén, Februáriusban Meghólt, eltemettük a temető sorban. A versfaragó csizmadiamester a továbbiakban „uj- fent” versben énekli meg siralmait a hármas csapás az felett, amely őt ebben évben érte, s a verset így fejezi be: Vem tudhatom ennek érem-i mán végét. Ennek a nagy bajnak kiegyenlítését. Ha nem érem, akkor ne bántsatok érte, Mert úgy kellett lenni, mint Isten rendelte. A nevezetesebb időjárási kilengéseket a népi feljegyzéseken kívül a szájhagyomány is megörökítette. Különösen a zimankós fer- getegek emléke maradt fent legtovább. Kisújszálláson a Botné fergetegjét, Karcagon a Hegyeli-ferge- teget emlegetik, Túrkevén a Kotló-fergeteg a legemlékezetesebb. A szájhagyomány szerint ez a rettenetes hóvihar február hónap utolsó napjaiban volt, talán 1865-ben, amikor Kotló Sebestyén László tartotta lakodalmát kint a tanyán. Az esti órákban kezdődött fergeteges hóvihar valósággal betemette a tanyaépületet. Az ereszen felül érő hó eltorlaszolta a kijáratot s a vendégsereg kénytelenkelletlen ott maradt a lag- ziban másnap délig, amíg a szabadkéményen keresztül valahogy kimászott emberek kívülről ki nem szaba- '■’'•tr.tták őket a hóból. Jr. Győrffv Lajof „HA F£NYLIK GYERTYASZENTELŐ..."
