Szolnok Megyei Néplap, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-09 / 33. szám

8

SZOLNOK MfcGARi NÉFL.*F

áeiMsaác *

Kalász Márton:

A H

A hó, a légies szakáll, körüllengi az utcalámpát — akár pohos aknában állna.

FODOR JÓZSEF;

cAz £yy,etUíi szóért

i

Öh mennyi éve lépsz és mégse vagy még Tetőn, — magad tetőjén — s egyre mész. Inad feszül, szemed, mint hegyre, néz,

—T-------------------------------------------M

ÓRA FERENC:-r——--------------------------H

iszek az emberben

Hallani a dörgést, az éji közlekedés konok uralmát, a csúszdát a széntelepen. Nem mozdonyok elakadása, autóoszlopok bolyongása, nem megkésett halászhajók siralmának ideje még ez. Üzemek grafitcsarnokában, kályhánál a váróteremben, az elfakuló kirakatok közt, falun, úton a hideg átjár. Parkokból riadtan kilépnek kék szemüvegű arc tűnődik a röpterek fény-ajtajában. Valaki még, még hazaérne, Büfék elvadult fogsorában szállók lakói morzsolódnak, öregek, edzett kikiáltók.

És nyugalom a téli házban. A zenét megvérzi a távol, a sejteket omlás kísérti. Késeket zúg körül az alma, égtájak delejét a csillag.

Szórakozott becsüs

A nyugatnémetországi Ebemben egy árverésen valaki öt márkáért megvásárolt egy bőrtárcát. Hazatérve kinyitotta és meglepetéssel állapította meg, hogy tele van bankjegyekkel.

A becsületes vásárló visz- szament az árverési csarnokba, ahol az árverésvezető már haját tépte izgalmában: árverés Közben nem vette észre, hogy saját tárcáját bocsátotta árúba, benne az addig befolyt összeggel. A becsületes vásárló szép új pénztárcát Kapott jutáimul.

Míg pere és sors kegye s szeszélye hágj’ még.

Nyugtot nem érsz (amíg nem int a nagy Vég). A Célért: a még-nem-mondott, merész. Roppant Egyetlenért, amíg csak ész Szülhet, s min ég, csügg, izzad annyi agy rég.

A lehetetlenért, a legcsudábbért,

Vak álomkörünkből mely legtovább ért.

A mélyben, éjben, érnek tértelen

Végtelenén. —■ Agy, ízz, szív, tárd a Szót, mely Végső, minden: s mi titkok titka: ott lelj Oldást, Isten, világ, cél, Értelem!

TWISZT

(PiifaM Jittot rajztl

éx gyalogjáró szót szeretnék . mondani a szabadság lényegéről, amelyet talán nem mindenki lát tisztán azoktól a bíborkárpitoktól, amiket a hódolat és mámoros rajongás az első hetekben eléje aggatott. A katekizmus a hitet valahogy úgy határozza meg, hogy hinni annyit tesz, mint igaznak tartani, amit más mond, még pedig azért, mert ő mondja. Ebben a stílusban szabadnak lennem annyit jelentene, mint azt tenni, amit én akarok, azért, mert nekem úgy tetszik. S valóban mindeddig ennyit jelentett a hit a tömegek és a szabadság a királyok számára és azért kellett Európa felének elpusztulni és elrothadni, mert a németek elhitték Vilmos császárnak — és pedig azért, mert 6 mondta —, hogy meg fogják hódítani a világot és mert a királyoknak szabad volt azt tenni, amit ők akartak, kizárólag azért, mert nekik úgy tetszett.

A hitről most nem beszélek — hiszen az angyalok hetébe értünk és boldogok a tiszta szívűek, akik még ma is el tudnak andalogni a betlehemi mezők énekén — ám világos ugy-e, hogy a mi szabadságunk, a háború förtelmes boszorkányságának aranyhajú gyermeke nem lehet azonos a királyok szabadságával? Szabadnak lenni többé nem' jelenthet annyit, mint azt tenni, amit akarok, azért, mert nekem úgy tetszik. Ez a szabadság a kőkornak szabadsága, amikor az ősember

NÁDIHEGEDÜ

MESTERE

Amikor néhány hónappal ezelőtt Józó Erzsébet, egy idős falusi asszony a Hódmezővásárhely melletti Szikkáncs-tanyán egy halom ókori aranypénzt talált, lehetetlen volt nem gondolni Móra Ferencre. És nemcsak azért, mert az éppen harminc esztendeje eltávozott Móra műkedvelő régészből az Alföld őstörténetének kiváló kutatója lett, s mint ilyen több írásában is megjósolta, hogy „Attila mérhetetlen kincsesháza ott rejtőzik az alföldi homok alatt.” Hanem mert a pulykapásztorkodás közben kincsre lelő asszony mintha csak valamelyik naiv bájú és sok okosító adattal is gazdagított Móra- elbeszélésből lépett volna elő. És a kiskunfélegyházi szürszabó legkisebb fiából, íróvá, újságíróvá, tudóssá lett Móra Ferenc egész munkás életét arra tette fel, hogy aranyat adjon a Józó Erzsébeteknek. Ha nem is az Attilának juttatott, hajdani hadizskámánvból valót, hanem a szellem, az emberség, a boldogság aranyát...

Többek között önéletírásában, a „Daru utcától a Móra Ferenc utcáig“-ban is vallott arról, milyen hallatlan nehézségek között végezhette el a középiskolát. ..Nagy kincsre leltem,

a tudásra’’. — hangoztatta, gyermekkori énjére • emlékezve és élete utolsó írásaiban is arról beszélt, hogy neki, a szegény iparos fiúnak, jobbágy-parasztok leszármazottjának sokszoros, különleges erőfeszítéseket kellett tennie, hogy ne vonhassák el tőle a megismerés örömét, a tudás boldogságát. Nyomorgó segédtanárként, kuli-munkát végző újságíróként kezdte, s mert nemcsak szegedi lokálpatrióta volt (mert az volt, amióta csak a század legelején odakerült), hanem észrevette és megírta a szociális igazságtalanságokat is, hát fegyelmi eljárások folytak ellene az iskolában és a kormánypárt szegedi újságírói „hazafiatlan"-nak merték nevezni. Hazafiat- lannak Móra Ferencet, aki

— mint barátja, fegyvertársa, Juhász Gyula, a költő — szépség-eszménvének konkrét formáit szűkebb hazájának a Dél-Alföldnek sze- lid tájképeiből merítette. Móra Ferenc az Alföld multiának és jelenének prózában író lantosa, a Ti- sza-táj krónikása volt, de

— s azért haragudott rá a reakció a forradalmak előtt, alatt és után is — nemcsak azt kereste, kutatta, mi a táj sajátos vonzása és hogy mi van a homok, a föld alatt, hanem hogy mi az, ami az Alföld parasztjait,

„a vizekkel dacoló szépséges Szeged” munkásait, értelmiségeit a nagyvilággal egybefűzi. A humanista kultúra harcosa volt ez a szelíd szavú és külsejű, korán ezüsthajúvá lett író, aki atyai barátja, „szögedi komája” Tömörkény István örökségéből átvette a népi zamatot s a részletek realista hitelességére való törekvést, ugyanakkor kialakította magában azt a félreérthetetlenül móraferenci hangvételt, amely egyszerre volt magyar és európai, kristályosán egyszerű és mélyen kulturált.

Móra Ferenc sokműfajú életművéből az irodalom- történet legtöbbre azokat a kisregényeit becsüli, amelyeket közvetve vagy közvetlenül, az 1919. véres augusztusában hatalomra jutó ellenforradalom ellen írt. „Hannibál feltámasztása” című 1922-ben és 23- ban írott kisregényéből készült a nénszerű film, a „Hannibál tanár úr." A kis tanárka tragikomikus figurájában az embertelen úrivilággal, s annak gőzös korlátoltságaival szembeszálló emberségnek állított emlékjelet. Világnézeti és Művészi problémáival, ellentmondásaival egyetemben is értékes, s nemcsak szép, de ember-arcú regény is az ..Ének a bűzprrif'zők- ről”. Nem lehet méltatni

eléggé azt, amit Móra, mint ifjúsági író alkotott. Benedek Elek, Gaál Mózes vonalát folytatta: történelmünk legnemesebb alakjairól írt földönjáró legendákat. E sorok írója azonban — sokakkal együtt — Mórát, az újságírót becsüli a legtöbbre. Újságírói „nádi- hegedö”-jén — egy cikkeket, karcolatokat tartalmazó kötetének s ez a címe: ■» Nádihegedű” — valóságos kis dallá variálta azt a melódiát, amit egy honi, vagy külföldi aktualitás adott meg számára. Egy napihírből kiindulva balladát tudott írni az elesettek, a testi-lelki nyomorúságban szenvedők nehéz sorsáról. Románcot egy kedves, ember-meleg eseményről és az újság-adta terjedelemből ki nem lépve, ódát is zengett, ha olyan hír került elébe, ami a haladás erejét és szépségét bizonyította. Az irodalmi veretű újságírás több más mestere mellett Móra Ferenctől is sokat kell tanulnia a ma krónikásának, népnevelőjének.

Móra Ferenc harminc éve halt meg; még meg kellett élnie Hitler uralomrajutá- sát és a magukat magyarnak nevező, honi hitleristák mozgolódásait. Idős volt már ekkor és beteg, de a demokratikus érzésű és humanista gondolkodású nép- fi, az „igazra tanú" írástudó megkettőzte erejét, hogy hitet tegyen a „barna barbárság” ellen. Halálos ágyán is harcos cikkeket diktált a „Magyar Hírlap” című antifasiszta budapesti lap számára. A „nádibeffe- dű” mestere — aki értett a gordonka mélyebb szívhangjaihoz is — riadót vert ki vonójával a történelem- e] len es erők megfékezése érdekében.

A. G.

ott ütötte le a kőfejszéjével a másikat, ahol érte. Ez a szabadság, amely mindnyájunkat királyokká, vagy vademberekké tenne — nincs különbség a kettő közt, a királyok az őskor kegyetlen és ravasz törzsfőnökei, azok személyes bátorsága és olykor értelmessége nélkül — ez a szabadság az emberiség atomizálását jelentené, a társadalomnak a legapróbb darabokra hullását, mindenki háborúját mindenki ellen, a kultúrvilágnak vadonná válását, ahol üvöltő farkasok marcangolják egymást. A forradalomból született szabadságnak csak egy tartalma lehet, amely azt megszenteli; szabad megtenni mindent, ami nem keveseknek jó, hanem sokaknak; szabad megtenni mindent, ami nem kiváltság, hanem megváltás; szabad megtenni mindent, ami fogyasztja a boldogtalanságot és meg- sokasítja az örömet e világon!

£n tudom, hogy nem illik fütyörészni, mikor a lélekválság harangját húzzák és nem való bokrétás kalappal menni a há-'óa, ahol haldoklót virrasztanak. Én tudom azt, hogy nagyon sok szívet szorongat most a félelem a miatt, ami van és a forradalom sok őszinte híve mögött is ott ül a gond sötét lovagja a miatt, ami lesz. Én tudom azt, hogy a kálváriának sok stációja van még előttünk és azt mind végig kell járni ennek a fájdalmas generációnak, amelynek vezekelnie kell, mert vétkes a háborúban, amelynek útjába egy szalmaszálat se gördített ötödfél esztendőn keresztül. Én tudom azt, hogy itt még lesznek földrengések és lávaömlések és hogy sok minden, ami szívünknek kedves, elpusztulhat még és a saját életünk is füstté válhat a nagy tűzvészben, amelynek csóvavetői voltunk — és én mégis hivő hittel kiáltom, hogy füstön, ködön, gyászon, szenvedésen túl látom az ígéret földjét, amelyet) nálunk boldogabb nemzedék éli a miénknél emberibb életét. Hiszek abban az állandó szociális erőben, amely az emberiség történelmének zűrzavarában állandóan azon dolgozott, hogy a céltalanságból rendet, a zavarból szépséget, a kegyetlenségből emberséget, az erőszakból szeretetet hozzon ki. Hiszek abban a cselekvő emberi jóakaratban,

amely a fejlődésnek csak olyan hajtóereje, mint a szerelem, vagy az éhség s amely ha néha elbújt is, ha néha megbénulnak látszott is, mégis csak évszázadról évszázadra javított az életen s ha sántikálva, ha botorkálva, ha visszacsúszva is, mégis csak előbbre vitte az emberiséget. Még sokan vannak, akik rabszolgamunkát végeznek, de a nyílt rabszolgaság már megszűnt. Még vannak királyok, akik azzal mulatják magukat, hogy halomra öletik egymással az embereket, de a legyőzött ellenség koponyájából már nem csinálnak ivósereleget. Még megbírságolják ' a parasztot, aki lelövi a nyulat, amit az Isten kizárólag az úri nimródok számára teremtett, de már nincs meg a törvény amely pár száz évvel ezelőtt jogot adott a földesúrnak, hogy

köszvényes lábét az elfogott vadorzó párolgó vérével gyógyítsa. Még vannak szenyes és bűzös börtönök, de már eltűntek az akasztófák, amelyek hajdan minden község határát díszítették.

flfll ég akadnak, akik azt hiszik, van közük hozzá, ki hogyan szokott érintkezni istenével, de már nincs sárga folt és rég nem ropognak az inkvizíció máglyái. A nemi erkölcsöt még sok barbár törvény teszi immorálissá, de sok tiszta, s

2elid öröme van a meghitt családi otthonnak, amelyeket az elmúlt idők nem ismertek. Mindennapi életünkben még sok a rút, a fonák, a fölösleges szenvedés, az élet mégis mélyebb, emberibb és élni érdemesebb, mint volt az elomlott századokban és főképpen sokkal messzebb horizontokra nyújt kilátást. Minél magasabbra kapaszkodik az emberiség, annál határtalanabb lehetőségei nyílnak meg számára a boldogulásnak és ha egyelőre a szocializmus á legmagasabb pont, amely felé most az út vezet,- egészen bizonyos, hogy azon túl is jönni fognak még új ormok új perspektívákkal. Tagadom, hogy igaz volna a bibliai példázat, amely a leomlott babiloni toronyról szól; a torony áll, a torony épül, évezredek óta minden nemzedék tovább rakja egy emelettel aa emberiség házát, amely egyszer talán hídul fog szolgálni a kihűlő földről a testvércsillagzatokra.

y^ki a jövendő opálos álmaival a mai helyzet rémképeit állítja szembe, annak én egy újsághírrel felelek. A napokban olvastam, hogy a természet ereje, amelyre nézve az emberek szenvedései csak oly közömbösek, mint a földi bpl- hákéi, valahol a Behring- szoros körül új kontinenst készül kiemelni vs óceán vízsivatagaiból. Egyelőre még a körvonalak se látszanak, csak a jégárak örvénylése, a vizek remegése, a fölcsapó füst és a kavargó pára, a mélységek morgása és harsogása mutatja, hogy a kozmosz rettentő gör- csökber. vajúdik. Abból a kontinensből, amivel most az emberiség és benne a magyarság vajúdik, egyelőre szintén csak a füstöket és lángoltat látjuk, a morgást és harsogást halljuk, a recsegést és reszketést érezzük. Mindez elkerülhetetlen es mindezt el fogják bírni azok, akik a háborút elbírták, amelynek a rémségei nagyobbak voltak és tovább tartottak. A komor hegytorlaszok, amelyek köztünk és a végleges kialakulás közt állnak, valóban komorak és valóban ijesztők, de egy-egy repedésükön keresztül átkéklik az ég és átzöldellik a jövendő napsütött vetése. És a hegytorlaszokról ki fog derülni, hogy málló kápráza- tok voltak, mint a felhők — az igazság, valóság és maradantSóság az, ami mögöttük van: az ég kékje és a mező zöldje. Erre szegezzük a szemünket minden förgetegben, ezt hozzuk közelebb szug- gesztív vággyal és azt vágjuk az arcába minden ijesztő rémnek: hiszek az emberben.