Szolnok Megyei Néplap, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-06 / 30. szám
2 SZOLNOK MEGYEI K&Í.AÍ J.á6i jä'otmSi £ TUNISZ (MTI) U Thant, az ENSZ főtitkára Burgiba elnök vendégeként kedden Tuniszba érkezett. U Thant, amint Tunéziába érkezett, Monzsi Zslim tunéziai külügyminiszter kíséretében Bizertá- ba látogatott, hogy leleplezze a Hammarskjöld, volt ENSZ főtitkár emléktábláját. A főtitkár egyidejűleg a Bizertánál lefolvt véres harcokban elesett tunéziaiak ezreiről is megemlékezett. (AP, AFP) PÁRIZS (MTI) A francia kormány egyes tagiainak háztartása hosszú időre el lesz látva burgonyával. A Nord megvei parasztok kedden többezer csomagot adtak fel postán Pompidou miniszterelnök, Giscard d Estaing pénzügyminiszter Pisanoi földművelésügyi miniszter címére. Mindegyik csomag egy kilogramm burgonyát tartalmaz. Az észak-franciaországi parasztok ígv akarják felhívni a közvélemény figyelmét, hogv a kormány nem gondoskodott termésük elhelyezéséről és ezért ingyen, vagy potomáron kénytelenek elkótvavetyélni munkájuk eredményét. NEW YORK (MTI) Mississippi állam Jackson városában a belvárosi Lynch utcában egv száguldó gépkocsi hétfőn elgázolt egy húsz éves néger leányt, akit kórházba szállítottak. Amint kiderült, hogy a gázoló sof- fór fehér ember, a rendőrség azonnal szabadon bocsátotta. A város két néger főiskoláiénak hallgatói fel- háborodásn kban a Lynch utcára vonultak s a kivezényelt rendőrség könnyfakasztó gránátokkal próbálta őket visszaszorítani az iskolákba. A diákok kőzáporral válaszoltak, de a rendőrök végülis beszorították őket a korlátokkal körülvett főiskolába. Három hallgató megsérült, a rendőrparancsnok viszont bejelentette, hogy a rend helyreállt. WASHINGTON Az Egyesült Államok kongresszusának képviselő- háza kedden folytatta á polgárjogi törvénytervezet vitáját. A képviselőház elé terjesztett törvénvtervezet első fejezete megtiltia, hogy a négerekkel szemben a műveltségük megállapítását célzó vizsgákon bonyolult követelményeket támasszanak. Javasolja a vizsgák eredményeinek, valamint a szavazati joggal kapcsolatos ügyek gyors bírósági le- tárgyalását. RÓMA A hivatalos látogatáson Rómában tarózkodó Patoli- csev szoviet külkereskedelmi miniszter kedden felkereste Segni olasz köztársasági elnököt és átadta neki a szoviet kormány, valamint Hruscsov miniszterelnök személyes üdvözletét. Patolicsev és Segni a szovjet-olasz baráti kapcsolatok további fejlődésének lehetőségeiről folytatott megbeszélést. (TASZSZ) LENINGRAD Az Antarktisz szivében, a viszonvlagos megközelíthetetlenség pólusára érkezett az a traktorvontatású szovjet szánvonat, amelv 29 nappal ezelőtt indult el a Vosztok szovjet megfigyelőállomásról. A szánvonat 2800 kilométerre tervezett útjából eddig 1000 kilométert tett meg. (TASZSZ) MOSZKVA Dusanbeban kedden megnyílt a Köizépázsiai Szovjet Köztársaságok ideológiai munkásainak értekezlete. Az értekezleten, amelyet az SZKP Központi Bizottságának középázsiai irodája hívott össze, a lakosság ateista nevelésének problémáit vitatják meg, különös tekintettel a modern iszlám ideológiájára. Lengyelország válaszolt Hruscsov felhívására Jozef Cyrankiewicz miniszterelnök a lengyel kormány nevében válaszolt Hruscsov 1963. december 31-i. felhívására, a területi és határproblémák békés rendezése érdekében. — A lengyel külpolitika célkitűzései teljes mértékben megegyeznek az új hruscsovi javaslat alapelveivel. A lengyel kormány úgy véli, hogy jelenleg rendkívül kedvezőek a körülmények e javaslat megvalósítására, Különösen megszívlelendő Hruscsov javaslatának az a része, amely rámutat, hogy ma bármely határ- vagy területi vita erőszakos megoldása atomvilágháborúval fenyeget. — A lengyel kormány — állapítja meg végül a válaszlevél — kifejezi meggyőződését, hogy Hruscsov javaslata alapján született megegyezés megerősítené az égető nemzetközi problémák megoldását, elsősorban az általános és teljes I leszerelés megvalósítását — (MTI) Kívizégálják Lumumba ha álának korúimén veit ? Leopoldville (MTI) Bomboko kongói igazságügyminiszter bejelentette, hogy kormánya kész kivizsgálni Lumumbának, a Kongói Köztársaság első miniszterelnökének halál-körülményeit. Az igazságügyminiszter nyilatkozata válasz Csom- bénak arra a kísérletére, hogy Lumumba haláláért megpróbálja a Kongói Központi Kormányra hárítani a felelősséget. Mint ismeretes. Csőmbe, a volt kátangai szakadár elnök legalábbis súlyosan felelős azért, hogy £umumbát 1960. őszén meggyilkolták. Ha Csőmbe ártatlan — jelentette ki Bomboko —, nincs más dolga, minthogy jhazajöjjön Kongóba és az igazságszolgáltatás rendelkezésére bocsássa a birtokában lévő adatokat. (AFP) Feszült a helyzet Cipruson Nicosia (MTI). Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia tanulmányozza Makariosz ciprusi elnök válaszát, amelynek értelmében az elnök nem ellenzi nemzetközi rend- fenntartó erők kiküldését, ezeknek azonban a Biztonsági Tanács irányítása alatt kell állniok. Nyugati diplomáciai körökben még nem döntötték el, vajon elutasításnak, vagy újabb alkudozások kiindulópontjának tekintsék-e a ciprusi választ. Washingtonban azzal vigasztalják magukat, hogy Makariosz „tett ugyan bizonyos ellenvetéseket”, de nem utasította el véglegesen az angol-amerikai tervet Az amerikai kormány újabb tárgyalásokat kíván folytatni a görög, a török és az angol féllel, mielőtt még közeledést keresne Makariosz felé. A ciprusi vezető válaszát hivatalos formában még nem ismertették; a hírügynökségi jelentések szerint azonban az elnök a Biztonsági Tanács ellenőrző szerepének garantálása mellett még a következő követeléseket támasztotta: 1. Kifejtette azt a véleményét, hogy a rendfenntartó erőknek nem csak a nyugalmat kell biztosítaniuk, hanem támogatniuk kell a kormányt a normális körülmények helyreállításában is és meg kell védeni Ciprust minden külső agressziótól; 2. A nemzetközi erőben nem vehetnek részt görög és török egységek; 3. Makariosz további felvilágosításokat kért a Nagy- Britannia, illetve az Egyesült Államok javasolta semleges közvetítő szerepéről, akinek feladata lenne egy végleges politikai rendezés kidolgozása. A Ciprusról érkező jelentések arról számolnak be, hogy az első decemberi összetűzések óta a helyzet és a hangulat még sohasem volt ennyire feszült, mint ezekben a napokban. Nicosiában és a nagyobb városokban az angol csapatok teljes fegyverzetben cirkálnak az utcákon és őrséget állítottak a korábban felállított úttorlaszoknál is. A török és a görög lakosság között több összetűzés volt, kölcsönösen túszokat fogtak eL Az Egyesült Államok ni- cosiai nagykövetségének, épületénél kedden este két bomba robbant. A robbanás megrongálta az épületet és az egyik őr könnyebben megsérült. A nagykövet azonban az elnöki palotába ment és tiltakozott Makariosznál az incidens miatt. Az elnök sajnálkozását fejezte ki, majd később rádióbeszédet mondott, — amelyben felszólította Ciprus lakosságát, próbáljon végetvetni az ellenségeskedésnek. „Az ellentéteket csak békés úton és nem fegyverekkel lehet megoldani” — mondotta. Hozzátette, hogy az angol vagy más csapatok jelenléte a szigeten mit sem ér a béke és a nyugalom helyreállítása szempontjából, ha a görögök és a törökök nem törekszenek erre. Felszólította a lakosságot, hogy lehetőleg kerülje a tüntetéseket, mert azok jelenleg nem hasznosak az ország szempontjából és provokációkra adhatnak alkalmat. Ajrí az amerikai követség épülete ellen intézett merényletet illeti, nem derült ki, hogy provokációról, vagy egyszerűen a lakosság érzelmeinek megnyilvánulásáról van-e szó. Az amerikai külügyminisztérium mindenesetre éles hangon tiltakozott az incidens miatt és követelte a mindmáig ismeretlen tettes megbüntetését. Szerdán megkezdődött az amerikai állampolgárok elszállítása a szigetről. Cipruson körülbelül 1500 amerikai él, akik részben a követség alkalmazottai, — részben pedig az amerikai tulajdonban levő rézbányá- nál dolgoznak. A bomba- merényletet követően az amerikaiak körében pánik tört ki, s a nagykövetség utasítást adott mindazok elszállítására, akik el akarják hagyni a szigetet. A KISZÖV is csatlakozott a me«\ei könyvbarát mozgalomhoz Versenyt kezdeményeznek a községi könyvbarát bizottságok között A már rendszeressé vált könyvbarát bizottság februári ülését 5-én, szerdán tartották meg Jászladány- ban és Szolnokon. Délelőtt a jászladányi ülésen a község könyvbarátmozgalma helyzetét beszélték meg. A beszélgetés központjában a községből eljáró munkások olvasottságának növelése volt. Mint eredményt említették meg e mellett, hogy a mezőgazdasági könyvhónap keretében a Magyar Mezőgazdaság című folyóiratról külön ankétot tartanak a községben. Délután Szolnokon a járás és a város könyvbaráti mozgalom munkája szerepelt a napirendi pontban. Már a kezdet örvendetes volt, mert a KISZÖV képviselője bejelentette csatlakozását a mozgalomhoz. A következőkben határozatot hoztak, amelynek egyik- pontja a megyei könyvtár és a MÉSZÖV kezdeménye-' zésére a községi könyvbarát bizottságok részvételével verseny felhívást dolgoznál: ki. A verseny célja, hogy az általános műveltség mellett a szakmai ismereteket is növeljék falun. A versenyben élenjáróknak mintegy 5—6 ezer forint értékű díjat osztanak majd ki. HINTÁZIK A SZAMÁR ÉS AZ £L£fÁNT Most, amikor a jenki köz- társasági párt szamara és a jenki demokrata párt elefántja választási jelvény formájában ismét felébredt és megjelent az utcán, nincs semmi rendkívüli a címben. Elnökválasztásra készül a két hagyományos amerikai párt, azaz megkezdődött a nagyszabású politikai „hinta-palinta”. De vajon, mi a különbség a két párt általános politikája között? Van-e egyáltalán különbség közöttük? Sok ember bizonytalanul felel erre a kérdésre még az Egyesült Államokban is. Tény az, hogy mindkét párt az amerikai monopól- töke édesgyerrneke. Céljait tekintve voltaképpen egy várt a kc:tö. Ennek ellenére, a választókat más-más „programmal” traktálják, Ez a más-más program a jenki monopolisták egy- egy csoportjának érdekkülönbségeit fejezi ki. A választási küzdelem kikiáltói konzervatívnak nevezik a köztársaságiakat, és liberálisnak a demokratákat. Ámde a fogalmak nem tiszták. Tüzetesebb vizsgálódáskor kiderül, hogy a demokrata elefántnak olykor szamár lába van, a köztársasági szamárnak pedig orrmánya. Ezt a fura jelenséget Lippmann- tól Schulzbergerig a legtöbb amerikai közíró azzal magyarázza, hogy a demokraták soraiban épp úgy vannak köztársaságiak, mint a köztársaságiak között demokraták. Legalább egy-egy végtagot kölcsönöznek az ádáz párthívek hol az elefánttól, hol a szamártól. Nem játék ez a szavakkal. Kari O. Paetel bonni publicista ezt a rejtélyt amerikai politikusok megnyilatkozásaival oldja fel. Eszerin mindkét pártban hemzsegnek a legkülönfélébb nézetű személyek és csoportok. Ez pedig lehetetlenné teszi valamiféle egybefoglalt, rendszerezett pártprogram közreadását, a „világos beszédet”. Sokak szerint tehát mindössze arról van szó, hogy a kortesbeszédek által megkavart választók egyik vagy másik milliomost a Fehér Házba küldjék. Való igaz, hegy az elnöki székbe aligha kerülhet más, mint milliomos. De maguk a milliomosak. nem egyformán, nem azonos taktika alapján szolgálják osztályuk érdekeit. Van tehát mód rá, hogy — legalább az irányzatokat illetően — a két párt különbségeit bárki megállapíthassa. És ezek a különbségek nem lényegtelenek. Az alaptendenciákat mindkét párt szóvivő politikusai akarva- akaratlanul, de kitalálják — noha rejtett céljaiké* nem teszik a kirakatba. A köztársasági szamár égisze alatt hozzávetőleg efféle politikai „elveket” népszerűsítenek: Harc a kommunizmus, a rooseweíti New Deal törekvések és a neo-liberaliz- mus ellen. Ez utóbbi — hirdetik — rokon a kommunizmussal és szakadatlanul közeledik hozzá. Ez ugyan nem igaz, de a jobboldal régi stílusú vezetést követel. Más szavakkal: leszá molna minden olyan szándékkal, amely a szövetség: kormány javára csökkenteni akarja az egyes tagállamok politikai, gazdasági, kulturális és „társadalmi” szuverénitását. A John Birch Társaság és a Minu- teman-szervezet szerint, például, az állami centralizáció lényegében tekintély- uralmi rendszer. Ezek azzal vádolják a demokratákat, hogy elvetik a régi amerikai „erényeket”: a korlátlan egyéni kezdeményezést, az aki birja-marja légkört. Nyíltan kimondják, hogy a központosított állam „lappangó szocializmus”; a jóiéit állam pedig beavatkozás a monopóliumok érdekeibe. Konzervatív oldalról általában a régimódi Amerikát kívánják vissza. Szeretnék, ha az Egyesült Államok ,a kapitalista korlátlan lehetőségek hazája maradna. Erről az alapról támadják a „központosított bürokrácia” minden formáját. Riadót fújnak az American way of life, vagyis az amerikai „klasz- szikus” életforma védelmében. ök még az ENSZ lété; sem helyeslik. Ezt az „konzervatív” politikát mintegy 1000 szélső- jobboldali szervezet és csoport támogatja, de mindenekelőtt a John Birch Társaság és a Minuteman ■ veszettjei. És támogatják, természetesen, a monopoltőke és a farmerek bizonyos kö rei, mégpedig dollárral ami az USA-ban minden elismerés legfelső foka. összegezve: a jelenkori amerikai neo-konzervativ- izmus élesen ellenzi a teljhatalmú, központosított államvezetést s az eszközeiben sem válogatós. Ez a neo-konzervatívizmus minden kezdeményezést, döntést, ellenőrzést és nagy üzletet — a tagállamokra és az érdekelt tőkéscsoportokra akar bízni. Nem kétséges tehát, hogy a mai konzervatívok a régi, sza- badversenyes liberalizmus felújítói s minden állami beavatkozás ellenzői. Reakció ez a javából: „eszmei” visszakanyarodás az 1914 előtti imperializmus stílusához. Konzervatív oldalról Kennedy „liberalizmusát” folyamatosan támadták s a kongresszuson szembeszegültek előterjesztéseivel. Nem tartották őt jellegzetesen amerikai vezetőnek. Attól féltek, hogy alapvető belpolitikai változásokat tart szükségesnek s ezek érdekében radikális intézkedéseket tervez. Hogy ebből mi igaz, mi nem, azt nem lehet tudni. Bizonyos azonban, hogy a néhai elnök adminisztrációja ismerte az amerikai gazdasági élet baj aitv látta az ismét kibontakozó válság jeleit: a munkanélküliséget, a dollár devalvációját, a fizetési mérleg zavarait, az aranytartalék csökkenését, az automatizálás botrányait és egyebeket. Mindehhez komor hátteret festett a gazdag Amerika 35 millió szegényének léte és az atomháború veszedelmét felidéző féktelen fegyverkezés. Végső fokon a demokraták épp úgy az USA-imperia- lizmus érdekeit képviselik, mint ahogyan a köztársaságiak is ugyanezt teszik. Igazában nem az adócsökkentés, a néger-kérdés vagy a szakszervezeti probléma választja el őket egymástól. A demokrata Kennedy nemcsak a válság következményeit, hanem annak okait próbálta feltárni és a monopoltőke érdekében kiiktatni. Ezt azonban nem tehette meg egy erős, központosított államhatalom nélkül. Másképpen sem — mondjuk mi —, de maga a szándék az USA-monopoltőke egy igen befolyásos részét a demokrata-adminisztráció dühös ellenzékévé tette. Merre tart most Amerika? Az bizonyos csak, hogj megkezdődött a felvonulás az úf elnökválasztó küzdelemre. Ilyenkor az érdekeltek kirakják legvonzóbb portékájukat, ami — emblémák nyelvén szólva — a szamár és az elefánt politikai ..hintázását” ie* lenti. E. M.
