Szolnok Megyei Néplap, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-05 / 29. szám
SÓ4. február 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s KÖNYVESPOLC I eres Péter: SZÁMADÁS írói pályájának úgyszólván az elején írta meg Véres Péter önéletrajzát, a Számadás-t. Őszintén, kendőzés nélkül beszél benne sorsának alakulásáról, s nem titkolja, hogy saját példájával tanítani akar: változásra és változtatásra akarja tanítani olvasóit. A tények nyelvén, puritán egyszerűséggel számol be gyermekkorától kezdve életéről és környezetéről. Szavai nyomán, a rengeteg akadály ellenére is utat törő öntudat s a felszárnyaló ítélőképesség és értelem grafikonja rajzolódik elénk. Az író mindenről beszél, amit fontosnak tartott útjának felfelé ívelésében: a munkásmozgalomról, az első világháború élményeiről, az őszirózsás forradalom, majd a Tanácsköztársaság eseményeiről s a romániai fogság éveiről. Az emberi magatartás bonyolult törvényeit kutatva minduntalan ellenőrzi, vizsgálja a maga egyéniségét, s az események is gyakran próbakövei lesznek osztályszem- szögű s kollektív fogantatása erkölcsi normáinak. Hazatérése után: internálás, csendőri felügyelet, majd munkás és paraszt- mozgalom szervezése következik, míg megszületik az első levél-cikk, amely az induló írói pálya első lépése lesz. Mindvégig magáról beszél, mégis a történelem erős sodrását érezzük mondataiban. Veres Péternek sikerült úgy túljutnia az „áttörhetetlen közegen” —, hogy hű maradt önmagához és sorstársaihoz. Emlékiratokban, önéletrajzokban meglehetősen gazdag a magyar irodalom, de ebben az áradó, sokszínű bőségben is kiemelke- I dő hely illeti meg Veres Péter önéletírását erkölcsi komolysága és őszintesége | miatt. Nagy ember érkezik írta: ZSIKA ZSIVULOVICS 4 z Orient-expressz fékjei élesen csikordul- iák, hogy ezzel is hangsúlyozzák u vonat fontosságát. Mindössze egy perc állt rendelkezésre az utasok ki-beszállásához. Ezen az állomáson egy utas szállt le, és senki sem szállt fel. Néhány hordár szemlélte haragosan ezt a gyenge utasforgalmat és szem előtt tartva a népi mondást: hEgy annyi, mint semmi!” — senki sem moccant, hogy az utastői elvegye bőröndjét. ' Az állomásfőnök hivatalos ábrázoltai pillantott zsebórájára. A lehető legnagyobb méltósággal kívánta megadni a jelet az induláshoz, de ebben a pillanatban megpillantotta a jövevényt, s arcát ellepték ae izgalom vörös foltjai. — Ő az! — kiáltott fel rekedten és mereven bámulta az újonnan érkezeti utast. — Mehet a vonat, vagy nem mehet? — rázta fel álmodozásából a mozdony- vezető ideges hangja. — Menj, ki tartóztat? — kiáltott oda félvállról. Az idegen fogta a bőröndjét, kabátját átvetette a vállán, közömbösen végignézett a pályaudvaron, majd elindult a kijárat felé, A hordárok felbolydultak. Az állomásfőnök izgatottan integetett nekik és az imént érkezettre mutatott* miközben megróvó tekintete szinte felperzselte a kustálkodókat. — Hiszen ez VALAKI! — suttogta ijedten a hordárműszak vezetője és az egész csoport nekirontott az utasnak, hogy nagy hajladozá- sok közepette kirángassák kezéből a bőröndöt és a kabátot. — Tehát nem szereti előre bejelenteni érkezését! — harapott ajkába az állomásfőnök, majd. eszét vesztve berontott az irodába. n eszkető kézzel zárta ** magára az ajtót és gyorsan tárcsázni kezdett. A bizottság titkára éppen értekezleten volt. A népfront elnöke éppen házon kívül tartózkodott. A tanácselnököt végre otthon találta. — Megérkezett Ö! — rs- begte röviden. — Mit mondasz? — hallatszott a vonal túlsó végéről egy döbbent hang. — Saját szememmel láttam, amint leszállt a vonatról — erősítette meg jelentését az állomásfőnök. A tanácselnök nyomban telefonált a szállodaigazgatónak és röviden kintié, vele: — Megérkezett Ö. Vigyázz. mit csinálsz! Az igazgató zavarta.t forgatta kezében a telefon- kagylót -és miután, rövid idő után magához tért, tele torokból ordította: — Személyzet! Hozzám! Az utas megérkezett a MáHofWt eié, A bejáratnál ott ragyogott az igazgató, vadonatúj csokornvakken- dőjével. — Parancsoljon! A lakosztályt fenntartottuk! A portás felkapta a pod- gyászt és mint a nyíl, repült fel a lépcsőn. — Lepihennék egy kicsit — mondotta a vendég. — Csak jól befutjuk n szobát — mosolyogott előz igazgató. — De, hiszen nincs is hideg — csodálkozott el az utas. — Nálunk estefelé mindig hűvös van — nyájasko- dott ismét a vendéglátóipari vezető. Beléptek áz étterembe. Az asztalon friss abrosz, a vörös rózsákkal teli váza feltűnően virított. Két pincér leste vigyázzállásban a vendég kívánságait. A konyhában teljes mozgósítás. Vajon mit fog rendelni ó? — Tehát? — nyögte ki nagy nehezen az izgalomtól az igazgató. — Egy pohár ásványvizet — kérte ö. Az igazgató ránézett a pincérre. A pincér eltűnt. A másik maradt. A harmadik, tartalék gyanánt •már közeledett. — Esetleg egy szendvicset is — mondotta a vendég és egy kissé féloldalt fordult. — Csak nincsen huzat? — izgult az igazgató és szinte belesápadt. — Dehogy — mosolyodott el a vendég. — Tehát egy szendvicset? —- könnyebbüti meg az igazgató. A vendég bólintott. A másik pincér eliramodott. Elöljárója azonban megállította. Fennsőbbséges meghajlással kijelentette, hogy maga készíti el a szendvicset és személyesen hozza ki. A vendégek néma kérdésére az igazgató emelt fővel titokzatosan jelentette be: — Ez Ö! A hír egy pillanat alatt, elterjedt az asztalok közöit. Vagy ötven szempár tapadt a vendégre, aki hideg- vérűen olvasta újságját. — Mégis megjött! — Mégis megjött! — hallatszott az első megkönnyebbült sóhaj. — Már éppen itt volt az ideje — dörögte valaki hangosan. — így már tényleg nem mehetett tovább — sipítoz- ta az egyik társaság tagja. — Ez majd befűt nekik! — harsogta már az egész szálloda. Már az egész város tudta. Az étterem zsúfolásig megtelt. Akik nem fértek be, homlokukat kívül szorították az étterem ablakára. Hamarosan megérkeztek a város legfőbb politikai személyiségei, valamint a tömegszervezetek képviselői. Erőteljes kézfogások. Mindenki a vendég asztala mellé ült. A zenekar rázendített a népfelszabadító háború indulóira. Az igazgató és a pincérek úgy rep- destek, mint valami légi- seregszemlén, A közönség a nyolcát nyújtogatta, hogy minden szót halljon. — Remélem, kellemesen utazott? — kérdezte gyengéden a városi tanács elnöke. — Nem volt fárasztó — tájékoztatta a vendég. Valamennyien elmosolyodtak. Azok is, akik hallották, azok is, akik nem hallották. — Hogy körülveszik! — kiáltott fel elbűvölten egy néző. — Szeretnél a helyén lenni! — bökte oda szomszédja — ők az egész nép előtt felelősek!-- vacsora végéhez közeledett. — Jó lenne, ha lefeküdne — kérte a tanácselnök a vendéget. — Holnap nehéz napja lesz. — Remek javaslat — egyezett bele a vendég. — Kérem, takarózzék be jól — kérte a népfront elnöke a haladó tömegek nevében. f elkeltek és a lakosztá■ lyáig kísérték a vendéget. Ismét keményen megszorították kezét, majd összeszorított ajkakkal, révedező tekintettel indultak hazafelé. — Holnap eldől! — ztí- gott harciason az egész szálloda, s vele együtt a kívül rekedt tömeg. — Holnap! — visszhangozták az utcák. És másnap az egész város kivonult a pályára, hogy lássa az új KÖZÉPCSATÁRT, aki vállalta a hazai csapat támadó sorának vezetését. Különleges könyvtár Különleges könyvtári „részleget” nyitottak . meg szombaton, február 1-én Békéscsabán. Mintegy 400 hanglemez — köztük 15 teljes opera felvétele — várja ez „olvasókat” hazánk első könyvtári s fi dZERXESZIüStG POSTUM Olvasóink írják I. osztályú bérlet — II. osztályú kényelmetlenség „Üjszászról és Zagyvarékasról naponta járunk dolgozni Szolnokra. Munkánk mellett legtöbben tanulunk is. Azért, hogy utazás közben — aránylag kényelmes körülmények között — fogl alkozhassunk a tananyaggal, I. osztályú bérletet váltottunk. A MAV-pénztár a oér- letet kiadta, de a MÁV mégsem gondoskodik arról, hogy I. osztályon utazhassunk. Január 23-án a 17.30- kor Szolnokról Hatvan felé induló szerelvényen nem volt párnás kocsi; hasonlóképp január 28-án a Hatvan felől érkezőn sem. Mi éppúgy becsapva éreztük magunkat, mint azok a napijeggyel utazók, akik a két kocsiosztály közötti árkülönbözetet sem kapták visz- sza. Helytelenítjük, hogy nemegy jegyvizsgáló eltűri, hogy a II. osztályú jeggyel bíró vasutasok az I. osztályba telepedjenek, hiszen „övék a vasút”. így megérthető, miért özönlik el a párnás kocsikat már félórával indulás előtt, — csak éppen nem hisszük, hogy a MÁV Vezérigazgatósága helyeselné az e féle szabálytalanságot” TIZENÖT ALÁÍRÁS MUNKAHELY MEGJELÖLÉSÉVEL Túrkevén megjutalmazták a kiváló MHS- aktivákat Január utolsó előtti napján az MSZMP városi bizottsága és az MHS városi elnöksége kibővített vezetőségi ülést tartott. Ezen a tavalyi és a most folyó kiképzési év tapasztalatait értékelték. A derekasan dolgozó MHS-aktivák közül többen kaptak könyvjutalmat és dicsérő oklevelet. Csótó Géza, Túrkeve Észt vendégeink: tiszteletbeli úttörők A januárban megyénkben járt észt küldöttség tagjai meglátogatták a szolnoki Kassai úti iskolát. A pedagógusok és a diákok egyaránt nagy szeretettel, ünnepélyesen fogadták őket. Ennek jeléül valamennyiüket tiszteletbeli úttörővé avatták. A vendégek csoportját vezető miniszterelnökhelyettes elvtárs megígérte, hogy továbbítja üzenetüket, mely szerint a tal- lini 10. számú iskolát testvériskolává kívánják fogadat Csőké László, úttörőházi krónikás Megörvendeztették a kisebbeket A téli hidegben sem tétlenkedik a tiszaburai Fecske őrs. Külföldi pajtásokkal levelezünk, szép időben szánkózunk. Rövidesen kiállítást rendezünk. Az elsőosztályos pajtások számára szép, színes kirakó ABC-já- tékot készítünk. SZABÓ KATALIN expediciós tudósító Vigyázzanak a gyalogosok is! Két hete lehet, hogy utolsó pillanatban tudtam meg: a busz, mellyel utazni kívántam, egy órát ■ .késik. Sörgős utam lévén, elhatároztam, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére is motorkerékpárra ülök. Tószegen, a be nem látható kanyarban akkor már sokan topogtak az úttesten. Mikor odaértem, épp egy fiatalember rohant — fejét táskájával eltakarva — a többiek felé. Kevés híján súlyos szerencsétlenség történt e miatt. Szinte hihetetlen, de még olyan ember is akadt, aki nevetett a történteken. Bizony, helyes volna, ha nem csupán a gépjárművezetőktől követelnék meg az óvatosságot, de a gyalogosok is vigyáznának — legalább saját magukra. LÉVAI ZOLTÁN, Tiszavárkony Sikeres véradónapot rendeztek Nagykörűn A Vöröskereszt helyi vezetősége a közelgő kongresszus tiszteletére több felajánlást tett. Ezek között szerepelt térítésmentes véradónap szervezése. A Vöröskeresztes aktívák becsülettel eleget tettek vállalásuknak. Igaz: melléjük állta k a jószívű emberek. A koros véradók sem maradtak távol. Megjelent a hetvenhatéves Juhász Gyuri bácsi, s a hatvanat meg haladt Tóth Ferencné, Szilvás József né is. Három csataszögi kislánynak — akaratlanul — szomorúságot hozott a véradónap. Olyan fiatalok voltak, hogy tőlük még nem vehettek vért No, majd néhány év múlva... SZAMÁR BÉLÁNÉ Nagykörű Megmaradt az értékes jószág Háztájimban — egyetlen, nagyhozamú tehenet tartok. A jószág január közepén szerencsésen megellett. Másfél nappal később azonban ijedten láttam, hogy elnyújtózva fekszik a szalmán, s keservesen hörög. Nyomban elszaladtam Szirom József járási főállatorvosért. A doktor úr és segédje, Országh László fel-1 cser nem volt rest a húszfokos hidegben kerékpárra pattanni. Még a szükséges gyógyszert is elhozták a patikából. Két óra hosszat fáradoztak, míg tehenem jobban lett. Megmentették. Meggyőződésem, hogy ilyen lelkiismeretességet csak nagyon hivatásszerető, állatbarát embereknél lehet tapasztalni. Tóth Pál Kunszentmárton Lipták Pál Kossuth-díjas könyvtárvezető legutóboi skandináviai útjáról hozta az. ötletet. Mint elmondotta, ott minden új közművelődési könyvtárat ellátnak hasonló részleggel. Krémes-kisfröccs mérkőzés Tiszasason Budapetiek segítsége jászdózsaiaknak A Budapesti Közúti Igazgatóság dolgozói — a párt- alapszervezet és a szak- szervezet kezdeményezésére — majdnem tízezer forintot gyűjtöttek össze, hogy az árvízkárosultakon segítsenek. Fekete Mihály útőr barátom házának egyik mellékhelyisége rongálódott meg. ö ezer forintot kapott. Nékem a budapesti elvtársak jószívűségéből hétezer forintos segély jutott. Barátommal együtt mondok érte köszönetét. Vraskó József, Jászdózsa Szerkesztői üzenetek Özvegy Csortos Imréné, Kunhegyes. A_ Szolnok megyei Bíróság gazdasági hivatalának értesítése szerint már átutalták Önnek a kívánt. összeget. Tóth János, Nagykörű. Reméljük, hogy a január 15-én munkába állított postai kézbesítő megismerte már területét; s így ön is időben megkaphatja majd a Néplapot s leveleit. Verőczei Ilona, Puszta- monostor. Köszönjük a küldött régi dalszöveget. Közlése nem illik lapunk kereteibe. Polnik Endre, Jászladány. Levelének gondos áttanulmányozása után azt javasoljuk, problémájával forduljon a vállalati egyeztető bizottsághoz. Ha az nyolc napon belül nem intézkedik, ismételje meg panaszát szerkesztős§güjgjííiél. Juhász Istvánná, Szolnok. A panaszolt személynek korábbi magatartása miatt állásától már meg kellett válnia. Amennyiben önt és családját továbbra is háborítja, kérje a rendőrség segítségét; sürgős esetben a 07 telefonszámon. özvegy Papp Gergelyné. Karcag. Panaszos soraira a kunhegyesi járásbíróság válaszolt. A választ szíves tudomásulvétel végett postán küldtük el. Polgár Pál, Tiszapüspöki. Az OTP-nél kapott információ szerint csak akkor kaphat személyi kölcsönt, ha az előzőt már teljes egészében visszafizette. Bajcsi Istvánná, Kunszentmárton. Többszöri sürgetésünk után a kunszentmártoni járási tanács vb művelődési osztálya meg.- adta panaszára a választ. Ezt postán továbbítottuk címére. Nagy Sándor, Budapest. Az ÉM 25. sz. Állami Építőipari Vállalat elnézését kéri a késedelem miatt. Az önt megillető pénzt már feladta postán. K. József, Tiszaföldvár. A MÁV-nál eltöltött szolgálati idejét a nyugdíjjogosultság megállapításánál nem vehették figyelembe, mert munkaviszonya fegyelmi eljárás során szűnt meg. A mentesítést legutolsó munkáltatójától kérheti. itít! Még fiatal a községünkben létesített, cukrászda, de forgalma máris vetekszik az italboltéval. Az emberek a modern, ízléses helyiségben jobban érzik magukat, mint a kocsmában. most ismét léptünk egyet előre: az italboltot százezerforintos költséggel szép kisvendéglővé alakítottuk át. Bár mindannyian örültünk az avatásnak, boldogabban ünnepeltünk volna, ha meghívott megyei és járási vezetőink eleget tesznek meghívásunknak. Hamburger Imre Tiszasas
