Szolnok Megyei Néplap, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-29 / 50. szám

1984. február 28. SZOLNOK MEGYEI NfiPLAt S Ki lehet Besenyszőgön a legbecsűltebb ember? Tulajdonképpen a vélet­len hozta, hogy megismer­kedtem a besenyszögi Le­nin Tsz gazdáinak másod­éves mozgalmával, vetélke­désével. Levelet kaptunk ugyanis Vakhal Béla tehe­nésztől, méltatlankodó so­rokat a következő sérelme miatt. A tavalyi közgyűlés, mint írja, 1200 forintot sza­vazott meg annak a tehe­nésznek, aki a legtöbb tejet termelő a gazdasági évben. Nos, hát, a szorgalma és szerencséje úgy hozta, hogy jogosultnak vallhatta ma­gát a verseny „nagy dijá­ra”. Ám meglepetésére az 1200 forintból 800 kifize-, tett forint lett a végén. Ho­gyan történhetett, hogy a közösségi megegyezés elle­nére megmásítódott a do­log? Ezt bogozva ismerkedtem meg behatóbban annak az igen szép küzdelemnek az epizódjaival, amelyet a be­senyszögi szikre szakadt pa­rasztemberek vívnak életük jobbulásáért. Azt mondják a faluban nem régen még az lehetett a legrátartibb legény és a legszámotte­vőbb ember, aki a kocsmai ivászatban verhetetlennek bizonyult. De most már egyre inkább Vakhal Bélá­nak, a kitüntetett tehenész­nek, Szabó Józsefnek, a község legjobb kukoricater­mesztőjének van a legna­gyobb becsülete a faluban és a szövetkezeti közösség­ben. De ahhoz, hogy őket, si­kereiket megismerjék dol­gozótársaik, el kellett indí­tani egy folyamatot. Erre pedig a szövetkezet pártve­zetősége vállalkozott. Olyanformán, hogy a ter­melési tervek elkészülte után versenyfelhívást szö­vegeseit meg és ismertetett a besenyszögi gazdákkal. Nagyon egyszerűen, közért­hetően, mázsában, literben foghatóan. Vagyis a párt­vezetőség azt mondta, a szövetkezet termelési tervé­ben az szerepei, hogy hol­danként 120 mázsa cukor­répát takarítsanak be. Ám, de így meg így, ezzel és azzal az agrotechnikai fo­gással 190 mázsa is elérhe­tő és ezt vállalják a ver­senyzők. Nos, vállalták, ás nem is ISO, hanem 187 mázsa ter­mést fuvaroztak be az őszön. Száznegyvenből pa­rasztember figyelte 1963- ban egymást és egymás ré­paföldjét, ki is viszi több­re, káé lesz a dicsőség és idő a velejáró jutalom. Igaz, ami igaz. amikor a verseny szóbakerült, mond­tak jót is. mondtak rosszat is róla. A méltatlankodók kifogása az volt, a földek, a talaj minősége nem egy­forma, nem lehet azonos a versenyfeltétel sem. Ebben is van igazság, de hogy túl­zás, arra jó példa Fülöp István és Káló János esete. Mindketten egymás mellett kapták meg a cukorrépa- földet, azonos minőségben, 3 mégis Káló Jánosé 50 má­zsával nyomott többet be­takarításkor. Ilyenformán Káló Jáno6 lett a szövet­kezet legjobb cukorrépater­mesztője. A legeredménye­sebb kukoricatermesztő cí­met pedig Szabó József vi­seli. Mindenki neve nem ke­rült versenybizottság által nyilvánosságra tett tábla első, második, harmadik helyére, de mindenki jól járt. A versenypótlékot mindenki megkapta, hiszen az igyekezet nem történt hiábavalóan, a tervezettnél még a versenyben utolsó helyezettek is többet ter­meltek (tavaly történt elő­ször, hogy volt olyan gaz­da, aki négyszer kapált be­tartotta a tőszámot, mert érdekeltsége fűződött hoz­ták Átlagosan 40 kilo­gramm jutalomcukrot, pré­miumjuttatást kapott min­den cukorrépa termesztő Besenyszögön, s ez a ver­seny mozgalomnak zsebben is fogható eredménye. Most hát sokan arról ér- delclődnek, lesz-e az idén termelési verseny, hogy lesz, mint lesz, kik vehet­nek benne részt. Tavaly csak a tehenészek, a kuko­rica, cukorrépa, napraforgó termesztők csatlakoztak a vetélkedéshez. Az idénre a fogatosok is kiírják a ver­senyt, sőt a szállítók és a baromfitenyésztők is bene­veznek. A verseny hasz­nosságát senki sem vitatja, mert hiszen a szemük lát­tára terem több, a na­gyobb szorgalom árán. És vonzása is igen nagy, mert a szövetkezet vezetősége tavaly is 14 ezer forintot fordított (az idén lehet, hogy többet) a versenygyőz­tesek jutalmazására. Ami a Vakhal Béla ügyét illeti, az ő pénze azért lett kevesebb, mert annyira húzott mindenki, hogy a harmadik helyezett Molnár Lajos bácsi, akinek nem jutott volna verseny­jutalom, mindössze pár száz literes fejésl teljesítmény­nyel maradt el az első mö­gött. A versenybizottság igazságtalannak vélte, nem honorálni igyekezetét, s így az eredetileg első és második díjat háromfelé osztotta. Az természetesen vitatható, jól-e, mert ösz- szegszerű ígéretét így meg­szegte, s a harmadik díj 600 forintját igazán kibír­ta volna a szövetkezet. No, de minden nagy mun­kába becsúszhat valami ki­csinyes, bántó eset. Már pedig a besenyszögi Lenin szövetkezet igen nemes gondolatot valósít meg. — Méghozzá nagy hangzatok. nagy szavak nélkül. És ezért élő, ezért nagyszerű, ezért követendő te. B. L. Tudósok cseréje A nyugatnémet tudomá­nyos kutatóik közössége je­lentést adott ki, amely sze­rint 1963-ban tovább fejlő­dött a Szovjetunió és az NSZK között a tudományos tapasztalatok cseréje. A szovjet—nyugatnémet kultúregyezmény keretében tavaly mintegy 70 szovjet és 50 nyugatnémet tudós vett részt a két ország tu­dományos kongresszusain. Rövidebb tájékoztató jel­legű ltáogatásra 12 nyugat­német tudós utazott a Szov­jetunióba és hét szovjet tu­dós az NSZK-ba. Több hó­napig tartó közös kutatási feladatokon 11 nyugatné­met és 14 szovjet tudós dolgozott együtt w így kezdődött.. *— Már az év ©leién súlyos gondok — A kisújszállási Faipari Vállalat évi terve 17.7 millió forint, amelyből 14.7 millió a nyugati export. Ilyen jelentős feladatot egy viszonylag kis üzem csak igazán felkészülten képes maradéktalanul teljesíteni. Különösen akkor, ha mind­járt az év elején jelentős nehézségekkel kell meg­küzdenie. Márpedig így kezdődött a január. Az első negyed­évre tervezett gyártmány­fajtákat faanyag hiányában mellőzniük kellett Ezért a megrendelőkkel egyetértés­ben a második negyedévi munkával kezdték az évet, amelyekhez a tavalyról meg­maradt kétezer mázsa hasz­nos hulladék is jó volt. Ebből pótolhatják az import faanyagot, s 58 000 deviza- forintot takarítanak meg. A gazdaságosságra való tö­rekvés abban is kifejezésre jut hogy az olyan termé­kek előállításához, amely­hez a hulladékfa megfele­lő, az ország különböző fa­telepeiről szállítanak ilyen anyagot. Ezzel újabb im­port válik feleslegessé. Kilenc _________ sz ázalékkal nő a termelékenység Kétségtelen, hogy a „ne­gyedévcsere” január első napjaiban eléggé éreztette hatását elmaradtak a na­A BKV típusú vezérlökapcsoló szerelésénél a művezető új fogásra tanít két dolgozót a mezőtúri VILLGEPNÉL Egy évtizede párttitkár — Ha jellemeznem kellene, azt Imám: úgy tiszteli át mindenki, hogy jogtalan kéréssel fel nem keresné. — Jellemzésébe feltétlen beleszőném azt, amit a munkatársaktól, helyben te és vidéken is sokszor hal­lok: Majd Kiss Antal megmondja; majd Kiss elvtárt biztosan segít. — Varga Lajosnét és ifjú Burján Lász­lót, az egységes vezetőség két tagját idéztem, amint párttitkárukról „vallanakf. az győzött, másnapra elfe­lejtett minden bántódást. . 0 tn Segédmunkásként kezdte. De mivel életének elszakít­hatatlan tényezője a tanu­lás, hamar előbb lépett. A gimnáziumi érettségihez még két másikat szerzett, gépészeti és villamosipari technikumit. Aztán egy műszaki főiskolai bizonyít­ványt. Ez év nyarán állít­ják ki a következőt, a marxizmus—leninizmus es­ti egyetemének elvégzésé­ről. Utána folytatja Szege­den a jogot, mert dolgozni csak úgy lehet jól ebben a szakmában, ha nemcsak a sejtelmek, hanem a meg­bízható, precíz tudás vezeti az embert — vallja. Akkoriban nem nézték jó szemmel, hogy tanul. Má­sok nem is túlságosan tör­ték magukat. A villamos­ipari technikumot is tizen- ketten kezdték a vállalat­tól. Egyedül ő fejezte be. Kitartó szorgalma minisz­tériumi beosztáshoz te se­gítette. A nehézipariban dolgozott egy ideig, de, azt a munkát nem tudta meg­szokni. Tíz évvel ezelőtt visszakérte magát Szolnok­ra. Azóta a TITÄSZ alap­szervezetének. illetve ta­valy óta a hat alapszerve­zetet irányító egységes ve­zetőségnek a titkára. A tíz év alatt rengeteg minden történt. Különösen 1956 előtt volt nehéz. Ha valaki a fizetést kevesellte, a vezetők egyikének-másiká- nak leghatásosabb receptje az volt: vegyen be aszoirint. Igazi nyugtatóért aztán őt keresték: Pedig ő se volt nyugodt. Sok volt akkori­ban a torzsalkodás a válla­latnál. Az éjjeli kihallga­tásra rendeléstől a megrá- galmazásig 5 is sokmindent elviselt. Gyakran el is fog­ta a csüggedés. Ugyan miért kell ez nekem? Ha lemon­danék. biztos minden elcsi­tulna körülöttem — sóhaj­tott néha. A vezetőségből többen úgy is tettek, ö vi­szont hitte, hogy az igazság marad alul. S mikor Kezdte újból. Munkatár­saival szocialista brigádot alakítottak. Az elsőt a vál­lalatnál. ö volt a brigád­vezető. A besenyszögi Sző­ke Tisza Tsz-nek ők végez­ték el társadalmi munká­ban a hálózatszerelést. Egy­szer azon vették észre, hogy mindenki drukkol értük. Később meg csatlakoztak hozzájuk. Olyanok is, akik­nek semmi közük sem volt a brigádhoz.. Most hu­szonhat brigád a szocialista címért versenyez. S 6 a példaadásból ki­fogyhatatlan. Ma is sokan emlegetik azt a vezetőségi ülést, amit tavaly közvetle­nül az egységes vezetőség megválasztása után tartot­tak. Ott szinte csak a hibá­kat rakták egy csokorba. De másként nem lehetett. Az éves terv teljesítése volt veszélyben. Ha párttitkár, bele kell szólnia a szakmunkákba. Ha bele akar szólni, min­den szava felelősség. Érteni kell a szakmát. Ha más szakmában valamit elhibáz­nak, „újra önthetik” az anyagot. Itt nincs vissza­kozz. Egy rossz kikapcso­lás, egy elnézett hajszálre­pedés emberek életébe ke­rülhet, üzemek órákra szóló megbénulására vezethet Percről percre, évről évre mindig ugyanolyan ponto­san, az előírásoknak meg­felelően kell dolgozni. S ezt napról napra újból és újból el kell hitetni, fogadtatni az emberekkel. Az újakkal épp úgy, mint a törzsgárda tagjaival. De inkább ezer­nyi pusztába kiáltott szó, mint egyetlen bizonyí­tó tragédia. 1956 óta nem is volt halálosvégű balesetük. Csakhogy fogyasztók te vannak. S a lelkiismeret nem ismer vállalati határo­kat. A kengyeli oszlopra mászó, a fegyvemeki lesza­kadt vezetékkel játszó gye­rekek halála épp úgy fáj, mint a munkatársaké. Rá­juk is vigyázni kell. Egy-egy sikertelenség ma is letöri. Kétszeresen is. Egy hónapja ugyanis ő a Szolnok vidéki üzemvezető­ség üzemvezetője. Ha vala­mit ront, kétszeresen rort. Ha hibáztatják, kétszeresen hibáztatják. Azért az ered­mény mindig több. mint a kudarc. Sok jó szakember van a vállalatnál, segítik öt. A pártonkívüliek épp oly szívesen vállalnak párt- ■ munkát, mint a kommunis- j ták. S ha ennyien összefog- j nak, csa t úgy lehet, ahogy ; eddig is alakult. Hatszoros . élüzem a Tiszántúli Áram- : szolgáltató Vállalat, ahol í Kiss Antal az idén jubilál. Egy évtizede nárttitkár. torsi Eszter pi tervtől, úe ezt azóta már pótolták, az ütemes termelés rendje helyreállt Ez a nem éppen feszültség­mentes időszak után a ve­zetés megkezdte a műszaki intézkedési terv realizálá­sát. A vállalatinak a tavalyi­hoz viszonyítva kilenc szá­zalékos termelékenység nö­vekedést kel! elérnie az idén, azonos létszámmal. A leggazdaságosabb, ha ezt az export-játék gyártásában valósítják meg. Itt a gyár­tás technológiáját fejlesztik* bevezetik a szalagrend­szert, továbbá az 1963-ban elért egy százalékos házi selejtet ebben az évben tel százalék alá szorítják. A műszaki intézkedési terv az export-göngyöleg- gyártáshan számottevő anyagmegtakarításhoz veze­tő konkrét feladatokat ha­tározott meg, olyanokat* amelyek feltétlen megold­hatók. Ezen felül a célgé­pesítést is fontosnak tart­ja, miután a speciális gyárt­mányokhoz ilyen gépekre van szükség, így lehet növelni a terme­lékenységet ____ I lyen gépek Magyarorszá­gon nem kaphatók, impor­tálásuk túlságosan drága, ezért saját maguk készítik el. Például az új hasítófű­rész vágási sebessége na­gyobb lesz, mint az eddig használatosoké és egy mű­veletet is megtakaríthatlak vele. Arra te gondoltak, hogy az export-megrendelé­sek változók, az ügyfelek mindig újabb igényekkel lépnek fel. Ezért a célgé­peiket már úgy szerkesztik, hogy alakíthatók legyenek. Ez te gazdaságosságra ve­zet Természetesen a termelé­kenység növelését a mun­kaidő jobb kihasználásából is biztosítani akarják1;"Miri-;' den részlegnél havonként' és dolgozónként — munka­nap-fényképezés lesz. Pon­tosan megállapítják a mun­kástól nem függő és függő veszteségidőt. Nyilvánvaló,' hogy annak csökkentése a cél, így az év során a mű­szaki normák szigorítására, indokolt esetben enyhítésé-' re is sor kerül. Kitűnik a nagyobb ter­melékenységre való törek­vés abból is, hogy míg az első negyedévben az egy munkásra jutó termelési érték terve 14.1 ezer fo­rint, addig a gyártmány­összetétel szempontjából legkedvezőbb harmadik negyedévben elérik a 19 ezer forintot. Az év utolsó három hónapjában is csak 17.7 ezer forintra esik visz- sza az egy munkásra ter­vezett termelési érték elő­irányzat szerint. Ez pedig a faipar sajátosságaival és a gyártmánvösszetétel ked­vezőtlenebbé : "•S1';^íval magyarázható. Feilesztésre van szükség Ha figyelembe vesszük azt a 40—50 új gyárt­mányt, amelyeket az idén vezetnek be, akkor ez a kilenc százalékos termeié^ kenységnövekedés még ér­tékesebb lesz. Sőt: ez a ti­zenegy éves vállalat 3.5 millió forintos termelési ér­tékkel kezdte működését, s ma annak ötszöröse a terv. Lényeges ez, mert ennyi idő alatt fejlesztés nem volt. A gének hagyományo­sak, korszerűtlenek (ezen cserit n* f. ',|f és) etmetlen több műveletet végző be­rendezésük nincs liven kö­rülmények között feltétlen megbecsü’endő az a műsza­ki intézkedési terv. amely reális alapot teremtett a létszámemelés nélküli vi­szonylag maffas te-moié, kenységi szint empitrthpz. F. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom