Szolnok Megyei Néplap, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-02 / 27. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1964. február í. Huszonhat barna kis notesz. A vásznuk erősen megkopott már, gerincükről itt-ott lepattogzott a szecessziós aranyozás, egyik-másik szakadozott. A lila tintával irt ajró betűk azonban még jól olvashatók, s tiszták a ceruzásotok is a kockás lapokon. A Jókai-noteszek története is érdekes: az irodalom- tudósok tudtak a létezésükről, egyik-másikat ismerték is; közülük több magántulajdonban, néhány az Akadémia tulajdonában s a Széchenyi Könyvtár kézirattárában volt csaknem száz esztendeig. Most, hogy Jókai összes műveit kritikai kiadásban adja közzé az Akadémiai Kiadó, nagyszabású „nyomozás” indult a még ismeretlen helyeken kallódó noteszok után, huszonhatot —> fáradhatatlan kutatással — sikerült is előkeríteni. Az irodalomtudó- sok az összes Művek megjelenésével párhuzamosan most dolgozzák fel anyagukat. (A noteszokat egyébként a Ráday Könyvtárban őrzi jelenleg Péter Zoltán Irodalomtörténész.) Irodalmi kincseik, becses ereklyék, egy nagy költő kezevonását, gondolatainak első számycsapását őrzik. Jókai minden témáját, ötletét, villanását először kedvelt kis noteszaiba jegyezte tó. Regényeinek színhelyét — gyakran vázlatos rajzát egy-egy épületnek —, hőseinek nevét, a történet egyes fordulatait. Megilletődötten lapozgatunk a noteszokban. Az első notesz 1853-ból való. így következnek egymás után a feljegyzések: „Klastromba befalazott pár — Lófejű kürt az And- rássyaknál — A prédikátort a szélső bástyáról dobták le — Nagy terem, roppant kandalló, faragott küszöbök, rejtett folyosók .. A feljegyzések között parányi, még jól látható ceruzarajz: kétajtós kriptabejárat, domborművekkel. Hol járt, merre csapongóit, milyen meséket szőtt a fantáziája? Az irodalom- történészek szerint ezek a sorok a Sárga rózsa című regényének első vázlatai. Péter Zoltán megjegyzi, hogy A barátfalvi lévita egy-egy eleme is kiolvasható ezekből a jegyzetekből. Az alkotás folyamata megfoghatatlan, tettenémi nem igen lehet az ihletett perceket; Jókai időnként elővette. javította, újabb párbeszédekkel egészítette ki az első vázlatokat, átdolgozta a cselekményt fordított rajta, átkeresztelte a hősöket, más környezetbe helyezte az epizódokat.. De nem is a filológiai pontosság számít itt — legalábbis bennünket, alkalmi vendégeket most nem az érdekel — hanem e kis noteszoknak a hangulatai, ízei, a nagy alkotóról elmondott bensőséges vallomásai. A római számmal jelzett tizenhatos noteszben — az 1800-as évek dereka táján írhatta, pontos dátum egyikben sincs — a prágai bár, a Hradzsm rajza. Láthatólag nagy gonddal, aprólékos türelemmel készítette a vázlatot. Alatta ez áll: Bebek rossz pénzt veret — Drága fából kifaragva — Hotelek a sivatagban — A szolgát eltemették a halott ifjú úrral együtt. Ebben az időben irta Jókai Az élet komédiásait, az Egy az Istent, s az Egész az északi pólusig című regényt. Érdekes megfigyelni, a fenti képek, helyzetek — egy-egy cselekmény, emlékező mondat, hasonlat for- májáoan — mindhárom könyvben előfordulnak. Lapozunk néhány oldalt. Ki- tűenő olvasható Ulatintás írásával a következő áll a noteszban: „Milyen lesz ennek a regénynek a hőse? Hát ha azt előre megmondani lehetne, mi mindentől függ az még... ohó... De talán mégis amennyit már én körülbelül tudok róla — olyan ember, aki mindentől fél, még a felhőtől is...” S az olvasó, ha kíváncsi a folytatásra, ne sajnálja a fáradságot egy pillanatra, vegye elő A lőcsei fehér asszony című regényt, lapozza fel az első oldalát, ott olvasható ez a mondat: „Olyan ember, aki mindentől fél, még a felhőtől is...’’ (Lám, néha szerencsével, mégis tettenérhető az alkotás folyamata.) S itt van a feljegyzés mellett a Bálványos-vár rajza is, magányos dombon omladék- várrom, elhagyott sasfészek. A következő noteszlapon női név: „Hermin”. Mellette ismét rajz, ovális keretben kedves lányarc, kicsit távolabb egy sor írás: „Ankerschmidt gróf... nem, inkább lovag, Ankerschmidt lovag..." Ez nem is rejtvény, könnyű azonosítani a neveket — Az Üj földesúr a legismertebb Jókai-regé- nyek közé tartozik, annak egyik alakja Ankerschmidt lovag s az ő lánya Hermin. Nemcsak regényekről, 'regényalakokról, alkotások vázlatairól s a később köréjük épült művekről tájékoztatnak ezek a feljegyzések, hanem Jókairól, az emberről is vallanak, hétköznapi gondjairól, munkájáról, életéről. S ezek a részek cseppet sem érdektelenebbek. Sőt. A „hivatalos”, tehát az írással kapcsolatos Jegyzeteket a legtöbb noteszlapon erélyes ceruzavonal zárja le, s alatta „napi” dolgok olvashatók. Nézzük meg például a 19-es notesz ilyen jellegű bejegyzéseit. Körülbelül a könyvecske felénél nyitjuk fél. így következnék egymásután a sorok: „A Róza szobájába szappanokat venni — Virágot vinni Trefortnak — Drótot venni attól a rabló Komá- romytól — Adót befizetni...” E feljegyzések megfejtése, összefüggése világos. Jókai, amikor már svábhegyi villájában lakott, naponta bekocsizott a városba, rendszerint a képviselőházba, a kiadókhoz, a klubba s apróbb háztartási ügyeket elintézni. Nyilván ilyen megbízatása volt egy alkalommal szappanokat venni feleségének, Labor- falvy Rózának, aki — főleg életének utolsó esztendeiben — ritkábban mozdult ki otthonukból. A virágügy megfejtése: Trefort Ágostonról, az akkori kultuszminiszterről van szó, aki jó barátja volt az írónak, s aki — nem is egy bejegyzés tanúskodik erről — több alkalommal kapott szegfűt, orgonát Jókai kertjéből. Komáromy pedig — ezt Mikszáthnak egyik emlékezéséből tudjuk — Jókai minden hájjal megkent svábhegyi szomszédja volt, kereskedőember s az író, ha tőle vásárolt, rendszerint alaposan becsapódott. „Jaj, jaj Róza, mit tettél?” — ez a sor olvasható a 22-es notesz első oldalán. S így folytatódik: „Hogyan élek én már örökös háborúban a csirkék miatt?” E sorok megfejtését is egy Mikszáth-írás adja. Svábhegyi szomszédasszonyuk levágta — tévedésből — J6- kainé kedvenc gyöngytyúkját. Az eset másnap derült ki, Laborfalvy Róza rettenetesen összeveszett a szom- «iszonnyal, Jókai pedig, aki szerette a békét és a nyugalmat, kétségbeesett a házi perpatvar hallatán. Ugyan csak Miks2átt& hogy a „gyöngytyúk-per- ben” végül minden elintéződött, a haragvó háziasszonyok egy hét múlva meg- békültek. E bejegyzés alatt halvány ceruzasoroik: „Révai megveszi mégegyszer mind regényeim, mind novelláim kiadói jogát, ötven évre. No, sokat keres rajta majd a gazfickó, de nem baj. Engem meg ismét becsap, ahogy szokott.” Ehhez felesleges a kommentár. „Nagy Miklós megint nálam járt kéziratáért. Oh, hogy nem kopik le a lába, szegény fiúnak. De most jön eszembe, hogy ez a Nagy Miklós nem is az eszével, hanem a lábával szerkeszti a lapot” Ezt a mondását, amely e noteszlapokon született, később maga is terjesztette s a pesti irodalmi világ kea- venc anekdotája lett. Nagy Miklós a Vasárnapi Újság szerksztője volt s állandóan járta a híres írók lakásait, kéziratokat kért a lapja számára. Ezért írta Jókai, hogy nem az eszével, hanem a lábával szerkeszti az újságot. (Egyébként a Vasárnapi Újság sok Jókai-műnek •volt első közlési helye s az író is nagyon szerette ezt a „lábbal szerkesztett” lapot.) „A Messiást olvasom, Klop- stocktól... jaj, minő unalom, nem is olvasom tovább...” Ez a bejegyzés a 14. sorszámmal ellátott kis noteszban található. Igen helytálló kritika, a Messiás a világ egyik legunalmasabb műve, érthetetlen, hogyan tett szert hírnévre a múlt században. „Kenes- sey és a veszprémiek meghívása Anna-bálra, azt írják, vár az egész ország. Aranyosak, megyek, hogyne mennék, Füredre mindig megyek...” Az irodalomtudósok hosz- szadalmas, aprólékos munkával megkísérlik kideríteni, hogy e most egybegyűj- tött noteszok bejegyzései pontosan mikor keletkeztek, mire vonatkoznak, milyen regényeket írt akkortájt Jókai. Nehéz munka, az író ugyanis, különösen élete vége felé, újabb feljegyzéseket írt a régi noteszokba, seszélyesen oda, ahol éppen üres helyeket talált. így például előfordul, hogy az 1850 táján megkezdett füzetecskében századvégi írók, politikusok, szerkesztők, könyvkiadók nevét látjuk. Jókai nagyon szerette ezeket a kis könyvecskéket, nem szívesen vett újat, sajnálta a múló időt — s minden megtelt notesz elmúlt éveket jelentett. Csukjuk be a noteszokat, tisztelettel, illedelmesen, — hadd pihenjenek tovább féltve őrzött kéziratok között, azok a halhatatlan művek, amelyek a röpke feljegyzések alapján keletkeztek, ma már milliók olvasmányai. Tamás István * • A „Jó MONDÁSOK” KÖNYVÉBŐL * „Ha az ember megöregszik — mondotta egy ízben Michel Simon, az ismert francia színész — rájön, hogy van valami, ami még rosszabb az elkövetett bűnök miatt érzett lelkiisme- retfurdalásnál: a sajnálkozás amiatt, hogy nem követtünk ti még több bűnt • Egy párizsi szalonban az emberi kultúráról vitatkoztak. Claude Terrial, egy iámért luxus-vendéglő tulajdonosa megjegyezte: „Az emberi kultúra igen vékony máz, — amely alkoholban könnyen oldódik”. Mészáros Lajos: Részlet a Bánk bán metszet sorozatból. A bóké# KÖNYVESPOLC eqy más m el Iß fi ólés — a Szovjetunió lenini külpolitikája Andrej Gromiko szerkesztésében jelentette meg a Kossuth Kiadó „A békés egymás mellestt élés — a Szovjetunió lenini külpolitikája” c, kötetet. A kötetben jelentős helyet foglalnak el a XX., XXI. és XXII. kongresszuson elhangzott idevonatkozó megállapítások. Különösen figyelemre méltó, tudományos megalapozottsággal szerkesztett része a könyvnek az utolsó fejezet, — amelyben a szocializmus és a kapitalizmus békés gazdasági versenyével foglalkozik. A Gromiko tényként megállapítja, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok általános rendszerében a külkereskedelem a békés egymás mellett élés egyik legfontosabb tényezője. — Ezenkívül világos meggyőző érvekkel példázza azt a ma már szinte vitathatatlan tényt, hogy a kereskedelmi és más gazdasági kapcsolatok fejlesztésének alapja a nemzetközi munkamegosztás, amely megteremti a kereskedelmi kapcsolatok bővítésének számottevő gazdasági feltételeit. 1964 februárjában ismét megrendezésre kerül a már hagyományossá vált Mezőgazdasági Könyvhónap. A Mezőgazdasági Kiadó új könyvekkel gazdagítja a már eddig is közkézen forgó szakirodalmat. Három kötetben és igen szép kivitelben jelent meg az Állattenyésztési Enciklopédia, amelynek szerkesztője dr. Horn Artúr egyetemi tanár. Ez a mű az eddigi állattenyésztési szakirodalom könyvtári anyagát tömöríti, az állattenyésztés egészéről és valamennyi résztémájáról korszerű útbaigazítást ad. Ily módon az oktatás és gyakorlat számára egyaránt nélkülözhetetlen kézikönyv. A Mezőgazdaság Belterjessége című könyv szerzői: Erdei—Csete— Márton a könyv első részében a belterjesség elméleti kérdéseit tárgyalják. A második részben a termelőszövetkezetek viszonylatában vizsgálják és elemzik a belterjesség és belterjesítés kérdéseit. Különösen figyelemreméltó az a tén., hogy a szerzők számos vitás kérdésben, több, eddig kidolgozatlan részlet vonatkozásában nem csak állástLADÁNYI MIHÁLY: Járdaszélen öreg paraszt topog a járdaszélen: várja, hogy ott túl zöld legyen a lámpa összeszűkült szemekkel, mint ahogy otthon nézett a szürkülő határba. foglalnak, hanem tételes megállapításokkal tisztázzák a belterjesítés objektív tényezőit, s ezzel mintegy ki is jelölik a reális lehetőségeket és célokat. A baromfitenyésztés fejlődése világviszonylatban is ugrásszerű. Szla- meniczky I.: Baromfitenyésztés a világgazdaságban című könyvéből a baromfitartás, a hús- és tojástermelés jelenlegi helyzetéről, irányzatairól kapunk adatokkal illusztrált, átfogó képet. A szakszerű takarmánygazdálkodás kitűnő segédeszköze Baintner: Takarmányadagok gazdaságos összeállítása című műve. E kiadás zseb- könyv-alakja különösen megkönnyíti a szakszerű takarmányozást, az állat- tenyésztő munkáját. A Növényvédelem Gépesítése című könyv a szorosan vett gép- és üzemeltetési ismereteken kívül igen érdekesen vázolja a további lehetőségeket is a növényvédelem gépesítésében. A Mezőgazdasági Technika Zsebkönyve 11. a mezőgazdaságban előforduló leggyakorihb műszaki tudnivalókat, képleteket, átszámítási táblázatokat, a gépek üzemeltetésének javítási és karbantartási tennivalóit tartalmazza. A Kertésze t- és Szőlészet Zsebkönyve pedig folytatása és egyben kiegészítője az előző években megjelent ilyen műveknek, s a kertészet gyakorlati szakemberei számára készült A verebek nem ismerik meg őt, nincs senki, akinek biccentene. A lámpa zöldre vált át és komótos járással bandukol a semmibe. Nem énelgek, honvágy nem fojtogat, nem gondolok a gőzölgő mezőkre. Tudom, fűtő az öreg valahol és nem suveeen e mlékexne ő ml Oj filmváros spul Manhattan-ben 22 millió dolláros költséggel „filmvárost” készülnek építeni, ahol 57 stúdió és hatalmas szabadtér áll a filmesek rendelkezésére. Allan Haynes a filmváros kezdeményezője szerint ezzel akarják New Yorkot a világ „filmfővárosává” tenni.
