Szolnok Megyei Néplap, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-25 / 46. szám
Három évtized után ni MbeBH fehnéteSe* btoonyitották a hatalmee fejlődést Umm&pi kSmyvtárma—találkozó Szolnokon Harminc évvel ezelőtt nó- kény lelkes ember egyéni kezdeményezésére alakult meg a szolnoki Városi könyvtár, amely az utóbbi évek sarán izmosodéit az egész megyét behálózó jelentés kulturális intésménv- ayé. A szép jubileum megünneplésére összegyűltek a megye városi, járási, községi könyvtárosai, hogy meghallgassák dr. Npgy Jánosnak, a könyvtár igazgatójának beszámolóját a múltról és a feladatokról. Eljöttek az ünnepségre a minisztérium, a megyei pártbizottság, a megyei tanács, a tömegszerv ebetek képviselői, megjelenésükkel és felszólalásaikkal demonstrálva: a könyvtárak fejlesztése, támogatása a kulturális előrehaladás fontos ügye. Az értekezlet kevés időt Szánt á tulajdonképpeni ünneplésre. A beszámoló, a hozzászólások is inkább a jelen helyzetet elemezték, a feladatokat határozták meg. Mint ahogyan Fodor Mihály, a megyei tanács vb elnökhelyettese mondotta: ■— Újszerűén élünk és ez abban is megnyilvánul, hogy az ilyen szép ünnepnapok sem merülnek ki a visszaemlékezésekben, hanem indítást adnak a további munkához. Bizony a beszámoló is, a hozzászólások is jócskán elemezték a hibákat Párthatározat szól például arról, hogy az olvasók számának el kell érnie a lakosság 19 százalékát 1863 végére. Bár ezt a célt két évvel előbb elérte, illetve túlteljesítette a megye, egész sor olyan község és város van, ahol alaposan elmaradtak. A szolnoki járásban van olyan község, amely 23 százaléknál tart, van ahol csak a Veirosság agy tizede olvasó. Van tehát feladat. A parasztolvasók számaránya sem kielégítő sok helyen. Az ezer főre jutó kötetek száma tekintetében is nagy egyenetlenséget mutatkoznak még. Ennek ellenére hatalma* eredményként könyvelhetjük el. hogy a megyére 2989 végére kitűzött célt, teer lakosra ezerkétszá* kötetet már most, 1984 február végére elérte a könyrsikerek, nehézségek egyaránt szegélyezik hát a harmincéves könyvtár útját Az évek sorául lelkes és összetételében is egyre javuló könyvtárosgárda nőtt fel, akik egyre inkább eleget tudnak tenni a számokkal nem mérhető minőségi munka követelményeinek. Jócskán foglalkozott ezzel a beszámoló, de több hozzászóló is. Fontos politikai munka a könyvtárosoké — mondotta Tóth Tibor elvtárs, a megyei párt- bizottság munkatársa. A számokon túl most már egyre Inkább a könyvtári tevékenység tartalmát kell figyelembe venni — hangsúlyozta az egyik felszólaló. — Azt nézzük meg, hogy mit olvasnak az emberek, s hogyan teszik magukévé a fontos ismereteket. Az értekezlet hangulata bizakodó volt. S az eldugott kis falvak lelkes, áldozatkész könyvtárosai közül sokan vehették át a kedves jubileumi megemlékezést a 300—700 forintos könyv- utalványt Az országos és megyei vezető szervek jelen lévő képviselői pedig egy-egy szép albumot kaptáit, amelyben a megye új és újjászületett könyv táraiig ét őszhajó ember Olt csendesen az értekezlet elnökségében. Dr. Sebestyén Mihály ügyvéd és Murai lápét nyugalmazott tanár, ök bábáskodtak a könyvtár létrejötténél, ők adományozták az első könyveket azért hogy a könyvtár megnyü- hasson. Elismerő fejbólin- tással vették tudomásul, hogy 1963-ban három és félmillió forintot fordítottak a megyében könyvek vásárlására. S a két tény közti különbségből minden jelenlévő kitűnően érzékelte a fejlődésben évszázadokat is kitevő három évtizedet — hí — A szolnoki Vörös Csillag Ruházati KTSZ X számú angol női szabóságán szebbnél- szebb kabátok, bandák és kosztümök készülnek. —- Képünkön modem vonalú angol fazonú kabát látható Megszökött — Két nagylányom férjnél, a fiam is nős már, de egyikükkel se volt ennyi baj, mint vele... Már ötéves korában megtörtént, ha pénzzel átküldtem a boltba valamiért, hogy et- ká°zált egész napra. Két hete, hogy S.-nével beszélgettem lányáról, Erzsiről, miután hallottam hírét, hogy •meqMzökött otthonról. — Megszökött a kis haszontalan — így az asszony, megbocsájtó mosollyal. —- Da visszajött... Néhány nap után, hogy hasztalan várták haza tí- zenhétéves lányukat, jelentették a tanács szociális osztályán és a rendőrségen. — Hallottam, hogy egy elvált férd udvarolt a kislánynak, de a szülők hallani sem akartak erről a barátságról, tiltották őket egymástól. Tolón ösazefüq- gtj, van a szerelem és a szökés közötti — kérdezem az asszonyt. — Hol volt Erzsi három hétig, és kivel? Egyáltalán mi késztette arra, hogy elhagyja a szülői házat? — Egyik szonvszédassz^ ■ruok megsúgta, hogy mU kor Pestre utazott, látta Erzsinket a vonaton. Tehát Pestre ment — Egyedül? — Egy másik lánnyal. De biztos voltam benne, hogy visszajön, ha elfogy a pénze. Ügy is lett. Nyolcszáz forintja volt a KST-ben, azt vette fe. mielőtt elment ß eltartott neki három hétig— — S mit csinált ez idő alatt? Hol volt, kinél lakott? — Nem tudom. Nem írt közben egy sort sem, most se mesél, csak mosolyog a kis haszontalan. Csak anv- nyit mondott, hogy jó helyen voltok, valami elvált férfi lakásán. — A régi udvarló1 — Nem, szó sincs róla! — Szóval egy másik... Es most mi lesz? Hogyan jött haza a kislány, mik a tervei? — Az apját főzi, hogy adjon neki pénzt, mert albérletbe megy lakni, s azt előre ki kell fizetni. Tanulni akar, szakmája lesz, kalauznak készül.;. Csak olyan nehéz megszokni így szőkén... — Hogyan? Szőkén? — Szép gesztenyebarra haja volt természetesszínű, és' sárgán jött haza. Olyan szalmasárga lett a haja, nem bírom megszokni, be- festtette a kis haszontalan. — És maguk pénzt adnak neki, hogy visszamenjen? Hiszen már az is elég, amit eddig tudnak róla ahhoz, hogy lássák, nincs biztonságban a lányuk ott fenn. a nagyvárosban. Mégis elengedik? — Ha ott jobban boldogul... — De asszonyom! Itthon nem dolgozott a kislány, nem állt előtte nyitva az út a fejlődéshez? — Dolgozott. Segédmunkás volt egyik nagyüzemünkben, négyórás, hiszen még fiatal. — Látja, látja! Ott később tanulhatott volna valami szakmát. És itthon lenne magukkal. Szem élőit. Biztonságban... Ami a régi udvarlóját illeti, talán nem is kellett volna tiltani tőle. Nem gyerek már, tud magára vigyázni, s valószínű magától is rájött volna, hogy nem illenek össze, ha valóban olyan az a férti: amilyennek maguk tartják... Hiovie meg. a ..tiltott gyümölcs“ »okkal Jobba« vonzza a fiatalokat! — De ha menni akar...?! Mondtam neki, legalább az új lakáscímét árulja él, hogy meglátogathassam, meglássam, hogy jó környezetben van —, de nem mondta meg. Majd megírja, azt ígérte... • Két hete történt. Erzsi azóta visszament Pestre, mert szülei nem akarták útját állni érvényesülésének. Inkább kiszorították neki a kis nyugdíjból az egyhavi albérleti díjat. Hol van most? Mit csinál? Hol lakik? Máig is titok — a címét csak nem küldte meg. Lehet, hogy azóta már fe- keték egykor szép gesztenye-fürtjei? Lehet, hogy rossz társaságba keveredett? Lehet, hogy az ismeretlen „elvált ember” lakásán tölti napjait, s talán nem is a kalauzságot tanulja? A nagyváros ezer veszélyt rejteget, akár a dzsungel, indái behálózhatják, mélybe ránthatják az érvényesülésre vágyó, meggondolatlan fiatal lányt. Ha lejtőre jut Erzsi, azért elsősorban szüleit terheli a felelősség. Talán nem ártana, ha megfontolná ezt S.- né és hazahozná, ha nem megy másként, hazakény- szerítené „a kis haszontalant” — amíg nem késő. Ma még talán megmentheti — de mi lesz holnap?! — túri — Levélváltás EGY Tilmről Signore Michelangelo Antonioni ! Végtelenül örülünk, hogy végre a mozivásznon is megismerkedhetünk önnel. Mitagadás, már eddig is sokat hallottunk önről és műveiről, jót is, rosszat is, elismerő és elmarasztaló szavakat egyaránt Arról, is olvastunk, hogy modern hangvételű filmjei egyes országokban — például Franciaországban — elérik a Ben Húr népszerűségét is, ami — valljuk be — nem kis dolog. Ezért vártuk mi is fokozott izgalommal a most bemutatott „Az éjszaka” című filmjét Várakozásunkban nem is csalatkoztunk. Hiszen ön a legizgalmasabb témát választotta, két ember közötti kapcsolat bonyolult témáját: az emberi szerelmet. Csakhogy a szerelemben sok minden elképzelhető, már Chamfort azt írta egyhe- lyütt aforizmáiban: „A szerelemben minden igaz és minden hazug: ez az egyetlen dolog, amiről nem lehet képtelenségeket mondani”. És az ön filmje esetében is innen származik a bökkenő, ugyanis a közönség bizony nem mindig és nem mindenben lát világosan, ahogyan ön a „beteg szerelemről beszél”, s jóllehet maga előtt látja ennek a szerelemnek röntgenfelvételekben készült analízisét, mégis a házastársak további útját illetően — mi lesz a további sorsuk — igen sokféle elképzelés lehetséges. Bizony, nem könnyű feladat elé állított bennünket. Ezért most segítségért fordulok közvetlenül önhöz, ha teheti, válaszoljon az alábbi kérdésekre: Hogyan jutott el „Az éjszaka” témájáig? Az első változatban a feleség csúnya volt, miért „szépítette” meg később? Filmje csupán egy nő szerelmének története? Mi volt a célja e téma feldolgozásával ? Milyen megoldást ad a felvetett problémákra? Mi a szereoe a kissé hosszúra nyúlt befejező beszélgetésnek? Végül két apróság: milyen kapcsolata van a képzőművészettel és mi a véleménye filmje sikeréről? Tisztelettel: Egy rajongója. Kedves Uram! Hozzám küldött sorai nem lepnek meg, hiszen a Centro Sperimentale di Cinematografia vetítőtermében filmjeim bemutatásakor hasonló kérdésekre kellett feleletet adnom, s ha nem veszi rossznéven, ezúttal most megismétlem, amit akkor válaszoltam: Minden témán, melyből filmet készítettem, a megvalósítás előtt már évekkel gondolkoztam. A „La Nőtte” (Az éjszaka) novelláját már a „Kaland” című filmem előtt kezdtem írni. Egy olyan estély átalakított történetét írtam meg, melyen magam is részt vettem. A novella címe „Mulatság” volt, de én nem éreztem teljesen érettnek. Csak néhány év múlva vettem újra elő, és Írtam meg belőle „Az éjszaká”-t. A novella első változatában a nő, a központi figura valóban csúnya volt. Többé-kevésbé ugyanaz történt vele, mint a későbbi változat szereplőjével, csakhogy az a tény, hogy csúnya — és erre később rá is jöttem — az összes szereplőkkel való kapcsolatát megváltoztatta, és azt a feltevést sugallta, hogy a férj érzelmei ezért változtak meg. Filmem nem csupán egy nőnek története, hanem egy nőnek és férjének a története. Erősítettem a férj figuráját, új motívumok kerültek elő, olyanok, amelyek a férj foglalkozásbeli válságát i illették, motívumok, melyek a férj házassági krízisét, a feleség házassági krízisét és értelmi válságát érintették. Ami a filmemet illeti, az nem prédikáció, vagy leleplezés, hanem egy képekkel elbeszélt történet, ahol, remélem, sikerült megmutatni nem egy elhibázott érzelem születését, hanem a módot, ahogyan manapság elhibázzuk érzelmeinket, öreg morál, öreg mítoszok és öreg konvenciók világában élünk, melyekről mindannyian tudjuk, hogy túlhaladottak és mégis tiszteljük. Miért? A konklúzió, melyre az én alakjaim jutnak, nem az érzelmek anarchiája. Ka valamire jutnak, az a kölcsönös könyörület formája. Mondhatja, ez is öreg. De mit tehetünk, ha képtelenek vagyunk mások lenről ön nem kérheti tőlem számon, hogy a problémákat megoldjam, hogy én önnek határozott megoldásokat ajánljak. Azért nem, mert nekem, aki polgár vagyok és a polgári drámákat dolgozom fel, nincsenek meg erre az eszközeim. Én csak arra szorítkozhatom, hogy rámutassak néhány problémára. Ügy vélem, hogy már a rámutatás is fontos, legalább annyira fontos, mint megoldásokat ajánlani. A hosszú dialógus • film végén a feleség monológja, a film záloga, biztosítéka akar lenni, ri- lágossá akarja tenni a történtek effektiv értelmét, A nő még mindig kész arra, hogy beszélgessen, hogy analizáljon, hogy elemezze azokat az okokat, melyek házasságuk csődjét okozták. Azonban lázad a férj visszautasítása, a nememlékezése, az emlékezni nem akarása ellen, a képtelenség ellen, hogy egy új találkozási pontot kereshessenek egy világos alanlízisen keresztül. Ami a képzőművészetet illeti: én a piktura szerelmese vagyok, s mivel ismerem a modern ptk- tura eredményeit, természetes, hogy bizonyos ízlés, bizonyos stílus felé orientálódom. A sikerről pedig: talán a közönség is lassan eljut arra a fokra, hogy ilyen filmeket elfogadjon; tudniillik van valami, valamilyen mozgás s azt hiszem, ez az oka, hogy manapság már néhány „nehéz” filmnek is kasszasikere van. Michelangelo Antoni cm * A levelet irta és a választ Antonioni magnószalagra rögzített beszélgetése alapján összeállította: Valkó Mihály ma kis haszonfa!an90
