Szolnok Megyei Néplap, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-18 / 40. szám

iSM. február 16. SCOLNOK MBGTEÍ NfiFLAF S SHAKESPEARE! LEAR KIRÁLV Bemutató a Szigligeti Színházban ■borszakok keresztútjón H emlékmű a Lear Ki- ^ rály: időszámításunk előtt hét évszázaddal ját­szódik a renaissance négy­százesztendő óriásának lé­legzetelállítóan modern, napjaink legégetőbb kérdé­seivel birkózó drámája. Az irodalomtörténet számon- tartja a dráma forrásait, a kelta mondát és a kortársi Zeir királyt, a népek emlé­kezete pedig megőrizte az agg királyról és a három lányáról szóló mese ham­vát. Shakespeare műhelyé­ben azonban mindebből tör­ténelmi dráma született. Történelmi dráma, ahol a régmúlt idézése csak ürügy arra, hogy a színészek fel­mutathassák „a század tes­tének tulajdon alakját és lenyomatát” — a középkor­ból az újkorba való átme­net sorsokat őrlő, embere­ket tipró, feltartóztathatat­lan, fájdalmas és felemelő .szükségszerűségét A Glo­be Theatre közönségének a XVII. század hajnalán esz- méltető élményt jelenthe­tett az agg király tragédiá­ja — ez a nemzedékek őr­ségváltását, annak közép­kori , barbárságát kendőzet­len igazsággal és izzó szen­vedéllyel ábrázoló renais­sance história. S most, amikor ajándé­kul a drámaköltő négyszá­zadik születésnapjára — nem Shakespeare-nek, ha­nem a városnak! — a Lear király előadását adta a szolnoki Szigligeti Színház —- ismét a dráma mához szóló aktualitása hökkent meg. Az időszerűségnek a jelenségek szférájában nyo- monkövethető vonulata a hétköznapok ezer egyéni tragédiáját idézi: a gyerme­keik segítségét hiába váró, elhagyatott, kisemmizett öreg szülők, a hálátlanság marta sebeket némán vagy sírva viselő édesanyák és apák gondját Lear szerepe a minden­kori Rómeók legmerészebb álma, a Hamletok becsvá­gya, a Prosperok legszebb emléke. Lear király trón­jára a magyar színpadon is a legnagyobbak jutottak fel: Egressy Gábor, Odry Árpád, Bartos Gyula, Som- iay Arthur, legutóbb Sze­geden Kiss Ferenc. A Lear szerepdráma — abban az értelemben, "hogy a dráma minden mozzanata a biro­dalmát önként szétosztó, datal mavesztett agg király tévedését, felelősségét és hiúságának rettenetes árát szuggerálja, hogy minden szereplő jellemét a Lear- hoz való hűség vagy hűt­lenség választóvizében teszi próbára. Mégis, Shakespea­re drámáinak rendjében talán.az. egy Hamlet kivé- elével egy sincs, ahol ilyen ;ok,- több-dimenziós jellem mérkőzik, s főként ahol lyen gazdagon és követke­zetesen végigvitt mellékté­ma kísérné a tragédia £ő- émáját. Gloster grófjának íletútja a Lear-i vétek és negtisztulás teljes skáláját 'elidézi. Ahogy a királyt :1 vakít ja két idősebb lá- lyának szavakban szipor­kázó, színlelt szeretete, és :Uaszítja a tiszte szerinti gyermeki szeretetet szívé­jen hordozó Cordéliát — Így vét Gloster is, mikor ítélt adva elvetemült faty- vú-fia fondorlatainak, el- ízi a törvényes ágyban temzett, becsületes Edgárt, lakhegy amíg a mesebeli egkisebb királylány megta- álta azt, aki őt egy szál ngben is királynőjévé tet- e. az elűzött ifjú grófnak érdig kell járni a valóság rónában, a megaláztatás sa- •ában, és bolondot színlel- -e kell kóborolnia az or- ;zágutakon. Lear is, Glos- er is végzetes' árat fizet évedéséért: a gyermeki há- átlanság Shakespeare szín­padán démoni erővé, a kép- mrtotáű, baján ság és ke­gyetlenség fúriáinak szö­vetségévé nő. 4 Lear király előadása hatalmas vállalkozás. S hogy mégsem ezt dicsérjük, annak elsősorban az az oka, hogy a vállalko­zás dicsérete kritikánkban rendszerint az eredmény ta­gadásának bevezetője. Ez­úttal azonban a vállalko­zást és eredményét egyszer­re kell, hogy méltassuk. A Szigligeti Színház mű­vészeinek elsőrendű törek­vése a Shakespeare-i mo­dern Lear király megterem­tése volt. Annak bizonyítá­sa, hogy ez a kettős célki­tűzés voltaképpen egy: a drámához való hűség csak a korszerű előadásban feje­ződhet ki. Berényi Gábor rendezésében ez a törekvés elsősorban azt jelenti, hogy az előadás minden momen­tumában a lényegre kon­centrál. Hogy a színpad fel­építésében és a színészi .já­ték irányításában is elte­kint minden felesleges vagy akárcsak elhagyható sal­langtól. Abból indul ki, hogy minden szín, minden gesztus, ami elhagyható — már felesleges is. Shake­speare gondolatainak és nyelvének együttes gazdag­sága önmagában is kimerít­hetetlen. A lényegre törek­vő rendezés vizuális bizo­nyítéka Fehér Miklós nagy­vonalú egyszerűséggel meg­épített, a játékot hűen ke­retező díszlete is. A dísz­lettervező ezúttal lemond a tróntermek csillogásáról, a vihar-tépte kulissza fák látványos rajzáról, a natu­ralista díszletelemek hitel­telen hitelességéről — in­kább csak a jelenetek szín­helyét és hangulatát érzé­keltető kereteket teremtett, s ezzel módot ad a néző­nek arra, hogy a Shake­speare-i szc vak és szug- gesztív díszletelemek ser­kentette képzeletével maga színezze ragyogóra is, félel­metesre is a hősök kör­nyezetét. A korszerűség másik ismérve az előadás ritmusa. A hazai Shake­speare-tradíciók általában a lassúbb, részletezőbb játék útját taposták ki: az angol Shakespeare-előadások sok­szor órákkal rövidebbek. A megfelelő tempó nemcsak a mai közönség igényéhez va­ló alkalmazkodást jelenti — bár ez sem lebecsülendő szempont — hanem a mű­vek drámaiságának, dina­mizmusának hangsúlyozá­sát is. Ha valahol, hát a Lear királyban világos, hogy a népmeséi alapszi­tuációból végzetdrámába átcsapó cselekmény megkö­veteli az űzött test és lélík szívdobbanását követő, gyorsuló s végül zaklatott crescendóba ívelő játékot. Ezt Berényi Gábor nem el­sősorban szöveg-húzással, hanem a játékon belüli üresjáratok, színpadi válto­zások kiiktatásával biztosí­totta. A szereposztás — erről a mű kapcsán szóltunk — kü­lönösen nehéz feladat, s a színház együttesének szól az elismerés, ha azt mond­juk: Berényi Gábornak majdnem sikerült megolda­nia. Mádi-Szabó Gábor több­évtizedes színészi pályájá­nak legjelentősebb állomá­sához érkezett az első szol­noki szezonban. Learje tö­retlenül ivei felfelé a tra­gédia során. A hatalmát vesztett uralkodó tévedé­sét, emberi gyengeségét, ér- zelmességét és szenvedését sok húron szólaltatja meg. Adósunk marad azonban a figura végletes nagyságá­val. A szenvedélyek tombo­ló viharában nem tudja kö­vetni a Shakespeare-i szö­veg mélységeit és magassá­gait. Mikor a birodalmái felosztja — háttal áll a kö­zönségnek. Ezt a vitatható rendezői megoldást csak a kimondott szavak felfoko­zott súlyával lehetett volna igazolni. Lear átkának még keserűbben, szívettépőbb szenvedéllyel kellett volna szólni, hogy sejtesse: ebben a meggörnyedt testben egy hajdani despota, egykor ha­talmas formátumú férfi lel­ke tombol. 5 hakespeare szereplői­nek hierarchiáját a szövegen túl nagy­mértékben befolyásolja az előadás. Ezúttal Glosterrel való találkozásunk döbben­tett erre rá. Mensáros Lász­ló — aki az előadás legtel­jesebb és legemlékezete­sebb színészi élményével ajándékozott meg —, olyan megrázó erővel, orgánum­mal és formátummal járja Lear útját, hogy néha úgy érezzük — Shakespeare az ő sorsában egy, a királyé­val egyenértékű tragédiát teremt. Kerülve a szerepé­ben kínálkozó látványos ha­tásokat — pL a megvakítás jelenetében — a testi és lelki vakság félelmetes szin­tézisét teremtette meg. A bolond szerepében egy­kor Petőfi búcsúzott a szín­padtól. A Nemzeti Színház­ban a ma legnagyszerűbb Hamletje, Gábor Miklós adott alakítására — Somlay Learje mellett — előleget. A fiatal Győry Emil erejét még meghaladta e szerep gondolati gazdagsága. Ke­rülte a kitaposott utakat, fanyarságában néhol egé­szen egyéni színeket hozott, songjaiban azonban sokszor a szentimentalizmus árnya is kísértett. Edgár és Ed­mund szenvedélyekben gaz­dag kettőse (XJpor Péterés Fonyó István) viszont erős­sége az előadásnak. Téri Árpád Kentje a tragédia sodrában levetette kezdeti zavaró merevségét és egyre gazdagabbá vált Lear leányainak hármasa a rendezői elképzelést is dicséri. Regan és Goneril figuráját a rendező úgy po­larizálja, hogy mindkét asz- szonyi figura megmarad ön­magában is teljes, különálló emberi jellemnek. Nem­csak a gonoszság jelképei őlc, hanem eleven emberek is. Goneril buja szenvedé­lyességét, korlátolt kaján- ságát Győri Ilona kitűnően érzékelteti, de mintha túl­ságosan kisszerű lenne, go­noszságában nem elég ki­rálynői, gyermeki hálátlan­ságában nem elég démoni. A testvérgyilkosság percei­ben viszont fegyelmezettsé­ge félelmetesen jó. Hege­dűs Agnes Reganja mind­végig sikerrel növeli Sha­kespeare-i méretűvé a ben­ne megtestesített emberi tu­lajdonságokat, a szép sza­vakkal takarózó álnokságot, b kígyóként is megmarad asszonynak. Gloster meg- vakításának kezdeményező, egy pillanatig szótlan tanú­jaként szemével mondja el legdrámaibb monológját Gyöngyössy Katalin Cordé- lia szerepében szépségével, hamvas megjelenésével, tisztaságával hatott. Lirai színeiben már igazi Shake- speare-tündér, de Cordélia több ennél: igaz ember, egyéniség, aki vállalja hall­gatásának, őszinteségének következményét, s ezt még Gyöngyössy Katalin nem tudta maradéktalanul meg­oldani. Vágó Nelly látványosan szép, stílusos, színekben és vonalakban a jellemek lé­nyegét kifejező — bár né­hol kicsit túlságosan is de­koratív — jelmezeket ter­vezett. Sugárzó fehér fénykéve hull a sötét színpadra, a világ kínpadáról a halálba f nyújtózó apa és hűséges, j halott leányának egybefo- , nódott alakjára. Ezt a zá­róképet soká nem fogj t;< ! elfeledni. A szolnoki Lear király méltó vállalkozása a 'i Szigligeti Színháznak és méltó nyitánya a hazai Shakespeare-ünnenség°knek m. Földes Aon* Fiatalok a színpadon Megkezdődik villamosenergia-hálózatunk automatizálásának tudományos előkészítése A fiatalok egy része is­meri a fellépések boldog izgalmát, s akik még nem éltek át, ilyen izgalommal teli perceket, azokkal mi­nél előbb meg kell ismer­tetni. Erre vállalkozott nemrég a Középtiszai Ál­lami Gazdaság kétszáz tágű KISZ-szervezete. Sok-sok próba után műsorukkal szombaton este mutatkoz­tak be. Nagy sikerük volt, talán, még nagyobb is, mint amilyenre számítottak. Fél hatkor kezdődött az előadás. (És tartott egy­folytában — egyetlen tíz­perces szünettel megszakít­va — egészen féltizenegyig!) Harminchat önálló műsor­szám szerepelt a program­ban. Sok olyan számot lát­tunk, amit kár volt bemu­tatni. A hiba legtöbb eset­ben nem a szereplőkben, hanem a bemutatott da­rabban volt. Hétfőn reggel kétnapos ankét kezdődött a Techni­ka Házában villamosener- gia-hálózatunk automatizá­lásáról. A tanácskozás összehí­vását az tette szükségessé, hogy a legfontosabb mű­szaki kérdések tisztázásá­val már most meg kell alapozni a következő évek rendkívül gyorsütemű fej­lődését. Az ankét feladatait dr. Kovács Károly Pál egye­temi tanár, á Magyar Tu­dományos Akadémia leve­lező tagja, a Villamosener­giaipari Kutató Intézet igazgatója vázolta. Dr. Gá­dor László kandidátus, a Villamosipari Kutató Inté­zet laboratóriumvezetője arról számolt be, hogy az elmúlt esztendőkben sike­rült megtalálni a módsze­reket az elosztóhálózaton futó áram feszültségének automatikus szabályozá­sára, s a most következő feladat e megoldásoknak a gyakorlatba való átülte­tése. Dr. Nagy István kan­didátus, a Magyar Tudo­mányos Akadémia automa­tizálási kutató intézetének tudományos főmunkatársa pedig azokat az új magyar automatikus berendezése­ket ismertette, amelyek a nagy generátorok szabályo­zása útján biztosítják, hogy a hálózaton mindig az elő­irt feszültséggel jusson el az energia a fogyasztókhoz. A délelőtti ülésen még két előadás hangzott el, — majd megvitatták a rült kérdéseket. A népitáncosokat csak di­csérni lehet. Azonban az énekszámoknál nem volt minden rendben. A legtöb­ben érzelgős magyar nótá­kat énekeltek, de akadt olyan szereplő is, aki első világháború előtti (nem tu­dom, honnan szedték elő!) végtelen hosszú sanzonsze­rű dalt adott elő. Majd a táncdalosok következtek. Jó ritmusérzékkel és hang­gal adták elő műsorszá­maikat. Azonban cseppet sem volt kellemes a cigány­zene kíséret. A zsűri külön díjjal ju­talmazta az ipari és mező- gazdasági tanulók kerületi KISZ szervezetének „Az el­ső kereset" című jelenetét. Ez volt az egyetlen igazán jól megválasztott, fiatalok­hoz illő darab az egész mű­sorban. Jó lett volna még sok hasonlót látni. Két - év helyett négy év tanulmányi idő a gyors- és gépíróképzésnél A Művelődésügyi Minisz­térium illetékesei tervet dolgoztak ki a gyors- és gépíróképzés színvonalánál* emelésére. A már jóváha­gyott tervek szerint a köz- gazdasági szakközépisko­lákban különleges osztályo­kat szerveznek, amelyeknek tanulói négy évig — az ál­talános műveltséget nyújtó tananyaggal együtt — gyors- és gépírást is tanul­nak majd. A követelmény az, hogy a diákok négy év után gyorsírásból legalább percenként 200, gépírásból Falugyűlést tartottak Öcsödön A Hazafias Népfront köz­ségi bizottsága vasárnap délelőtt 9 órakor falugyű­lést tartott Öcsödön. Be­számolót Méri János, a községi népfront bizottság elnöke tartott A falugyű­lésen megjelent mintegy háromszáz résztvevő előtt felszólalt Ragó Antal or­szággyűlési képviselő is. Az új vezetőség megvá­lasztása után baráti be­szélgetésen vettek részt a járási pártbizottság, a járás tömegszervezeteinek; vezetői, valamint a közsé­gi párt-, tanács- és tömeg­szervezetek vezetői, munka­társai, melyen Ragó Antal főként a legutóbbi ország- gyűlésen elhangzottakat is­mertette. pedig 80 szótagos sebessé­get érjenek el. A jelenleg működő kétéves gyors- és gépíróiskolák egy részét — a tárgyi és személyi fel­tételektől függően — ilyen szakközépiskolákká szerve­zik át. Másik, kisebb részét a jövőben is fenntartják a felnőttek továbbképzésére. A szakközépiskolai rend­szerben a gyors- és gép­íróképzés két típusát ala­kítják ki. Egyikben a gyors- és gépírnitudó általános ad­minisztratív munkaerőket képzik, a másikban a gyors- és gépíráson kívül egy idegen nyelvet is taní­tanak. Ez utóbbiakban a külföldi vállalatokkal, ’ in­tézményekkel kapcsolatban álló gazdasági szervek, in­tézetek, gyárak, üzemek ré­szére képeznek gép- és gyorsírókat, akik az idegen nyelvet a középfokú nyelv­vizsga szintjét megközelí­tően sajátítják el, s az adott idegen nyelvből szöveget is tudnak gépelni. Ebből az • újtípusú szakközépisko­lából kerülnek majd ki elsősorban a felsőfokú kül­kereskedelmi szakiskola hallgatói. Egyszer az a hivatalsegédek is Van nekem egy kis halló­néma tanítványom. Rend­kívül mozgékony srác, aki­nek zsebei mindig a leg­képtelenebb dolgokkal van­nak tele. Az ötmé­teres madzagtól kezdve egészen a svéd golyós­csapágyakig minden meg­található nála és sokat nem adnék, ha egyszer valami égi hatalom felvilágosítana, honnan a manóból lehet mindezeket összeszedni. Nos, mellesleg ez a kis kölyök még jóképű is és nincs a világon olyan meg- átalkodottan szigorú gyógy­pedagógus. aki nemet tud­na mondani, mikor ez a kis istenátka a számolási szemléltetésre szánt kuko­ricamatériából egy-egy marékkai félre nem ért­hető hasveregető mozdula­tokkal evés céljából kiku- nyerál. A történethez hozzátar­tozik egy másik ember rö­vid jellemzése is. Ez pedig az öreg Szap­panos Pista bácsi, a mi régikeletű hivatalsegédünk, aki nemcsak a hivatali éve­ket summálja magas kal­kulussal nálunk, hanem a nyugdíjkorhatárnak is jócskán felette jár. Egyéb­ként az öreg az illemtan­könyvekből összeollózható mintaember sematikus megtestesítője. Mellé járul még mindehhez legendás kevésszavúsága és abszolút blazírtsága. Hát én ezt a két fen­tebb jellemzett embert ma reggel bizalmas beszélge­tésben találtam együtt. Na, persze, a hallónémaság fennforgása miatt ez a beszélgetés meglehetősen egyoldalú, képet mutatott. Pista bácsi — a szótlan­ság és blazírtság prototí­pusa egy kis fényes tíz­fillérest nyomogatott a kis­fiú kezébe, nem az érték, de a szarkai csillogás oká­ból és a kisfiú orrát tö- rölgette egy zsebkendővel, és szólogatta őt Jóskának, habár a szent keresztség- ben az Attila nevet kanta annakidején. Nem tudom, ti, akik majd olvassátok ezeket a sorokat és simogattátok időnként gyerekek feiét, érzitek-e mit jelent az, egy szőke kisgyereket Atti­la helyett Jóskának nevez­ni. Az Attilák — boesássa- n«k meg a hasonnevűek — valahogy mindig királyaikat vagy költőket idéznek ná­lunk, de a Jóskák olyan miféle Jóska-szerű embe­rek, akik mindkét lábuk­kal a földet tapossák és még a kisujjukat is csak ritkán emelgetik az ég fe­lé, hogy onnan villámokat csiholjanak elő. Nem mint­ha az égremutogatás nem volna haladó tendencia. Nem akartam kilesni ezt a Jóska-féle barátságot, mégis akaratlanul meg kellett látnom azt a cserét, mikor a kis gyó- gvos zsebébe elsüllyedt egy kis fényes tízfilléres és a Pista bácsinak nagy kor­mos zsebébe a cserébe ka­pott. rejtélyes eredetű, fél­betört fejű gipsz lenin- szobor. Nem nagy ügy. Csak úgy jutott az eszem­be. hogy ma olvasom a Népszava ötödik oldalán: ..Az orvost azzal vádolták, hogy segédkezet nyújtott Hitler euthanasia prog­ramjának végrehaitásáboz. közreműködött százezernél több fogyatékos elméjű ember meggyilkolásában. Hasonlítsátok össze őket. Rézsó V*'

Next

/
Oldalképek
Tartalom