Szolnok Megyei Néplap, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-16 / 12. szám
A szervezettség teteje. Hasonlatosság Meghalt az öreg gróf, a fia örökölte minden birtokét. Hazajővén külhonból, faluról falura ment, hojy számba vegye gazdaságát. Az egyik faluban megálhtt a szeme egy jóképű parasztlegényen, ki feltűnően hasonlított hozzá, — Gyere csak ide! — intett neki. — Hadd nézzelek meg közelebbről. Mondd csak, fiam, nem szolgált az anyád a kastélyban? — Nem az, méltóságos gróf úr — válaszolt a legény —, hanem az apám volt a méltóságos grófné parádés kocsisa. Okos Kakas Autósok tanácsai Q. Z. Jászberény. Panaszos levelében említi, hogy táviratát ötszáz méternyi távolságra majdnem egynapos késéssel kézbesítette a posta. Javaslatunk: a legközelebbi Erzsébet-napra vegyen dísztávirat küldése helyett ötért prominclit Böskének, és vigye el személyesen Y. S. Bosszúsan írja, hogy a KERAVILL-boltban nem kapott kerékpárjára hátsó- lámpát, mert azt csak dinamóvá! és reflektorral együtt árusítják. Miért kicsinyeskedik?... Vegyen OTP-rész- letre Trabantot, azon minden KRESZ-cucc rajta van. É. CS. Szolnok. Keserűen emlegeti a kalauznőt, aki — szabálytalanul — leszállította az autóbuszról, mert egy árva élő kacsát szállított. — Asszonyom! Fontolja meg, m iskor vegyen inkább kókuszdiót, szardíniát, Mireli- te-zöldbabot. — Valamennyi igen egészséges, s egyik miatt sem szállítják le az autóbuszról. — A jogosítványom elvették, de a rendszám megmaradt. A kisújszállási iskolában Beszélgetés Feleség a férjhez: — Látod, ez igazán nem szép tőled. Egy félórája beszélgetünk és legalább már tízszer ásítottál. — Drágám, én egyáltalán nem ásítottam, csak meg akartam szólalni. * Éva toqikája NŐK: Minden térti egyforma. FÉRFIAK: Akor miért Váltogatjátok őket oly gyakran. — Csak tudnám, mitől kormosak a kéményseprők, mikor évek óta nem söprik nálunk a kéményt? PIROS T ES December 31-i feladványunk megfejtése: U1 Timót fizetett meglepően sokat, hiszen — mint az ulti-oviban is tudják —, az elbukott, szubkontrázott piri ulti, kontra pirj parti vagyonba kerül. Durch Mária — igaz, lapja sem volt megvetendő —, önmagát túlszárnyaló zsenialitással játszott. Adu negyvenét elhallgatta, mert úgy vélte, a tízessel támogatott tök húsz s más tizesek elegendők lesznek a partinyeréshez; egyben megtévesztette a felvevőt, ki nem tételezte fel, hogy Máriánk oly jól áll aduból. A csodás szinérzékű Mária, mint sejthető, tőkkel kergette világgá a „falból induló” ül Timótot. Timótnak a töméntelen húsz hallatán meg kellett volna sejtenie, hogy az ultit — az elosztásra tekintettel — könnyelműség rekontrázni. Zéró Zénó a partiban Timótnak kibicelt. — Szivarját megrökönyödésében ejtette ki szájából: ő is úgy vélte, hogy adott esetben a felvevő csak egy bölcs dolgot cselekedhet: hallgathat. S emez igazságot oly bőbeszédűen fejtette ki, hogy a partnerek meghívták: legközelebb játékosként üljön az asztal mellé. így is lön. Rumesencia nővér és Durch Mária kibicelt a búsképű lovagnak. Tök ész, király, alsó, tizes; piros király felső, alsó, tizes; makk ász, zöld ász. Álomnak is gyönyörű. Az önrablós ultiban nem éppen gyakorlott Zéró Zénó piros negyven-százat vállalt.- Trottlius! — súgta a lato- nos műveltségű Rumeszencia nővérke Máriának. - Olyan húsz-száz ez, amilyen csak az Ö-egyiptomi Álmoskönyvben íratott meg Tuth-Enk Amon és a százesztendős jövendő- mondó által. — Ami biztos, biztos! — lehelte vissza Mária. — Jobb ma egy negyven-száz teljesítve, — mint holnap kontrával elbukva egy húsz-száz. — Csak az nyer, aki mer! — vallotta szilárdul az aranyszőke tündér. — És az veszít, akinek olyan irgalmatlan peche van, mint mint nekem...! - 'jajdult fel Zéró Zénó. — Húsz éve dohányzóm, de még ilyet nem pipáltam. Kérdéseink: Milyen elosztásban voltak a lapok a partnerek kezében? Tehetett volna-e talont Zéró úgy, hogy megnyerje a negyvenszázat? • — Múlt heti feladványunk nyertese Felkai Eszter, Szolnok, Szigligeti Színház. A jutalomkönyvet Durch Mária — partnerei és ulti-baráti Üdvözlettel— postán küldi el. "■.AWWWxXWV.' A Szolnok megyei ÍM p ap szatirikus melléklete 80 T« CBÍpén Beszélgessünk a piszokról — Jó, hogy találkozunk, — csípett el kedves olvasónk, M. K. — adok Patyolat-témát! Kritikait! — Remek. — Rossz vicceit süsse el a Kakasban, — komorodott el ismerősöm. — És most jusztis elmondom a Patvo- íat-storyt... A kunhesvesi fiókban július első felében leadtam egy brokát paplant, melyet a vállalási batáridőre... — Nem késtek? Akkor mit akar? — Nvugil... piszkosan kantam vissza. A paplan e’-kor újra megjárta a Kunhegyes—Szolnok utat. 1> Tor] átszőtt raita, hogy foglalkoztak vele; vattáia totál összecsomósodott, a piszkot nevesen egy széles sávba tömörít°tték rajta, s hogv szebb legyen, kiszaggatták az anyagát, letérnék gombjait. Condol- t”m, elviszem a MÉH-nek, de a feleségem azt mondta, hogy ilven kacatot még ott sem vesznek át A Patyolat eztán megtisztelt két szén iegv7Őkönywe], sőt a kártérítés lebr+”<;é"ét is felcsillantotta előttem. — És mégis elégedetlen? — Nyugi mégegyszer! A szolnoki központban közölték velem, hogy elismerik a pusztítást, fizetnek is, de a kifizetéshez előbb bírói ítélet szükséges. Mit gondol, mennyi idő alatt tárgyal le egv ilyen ügyet a járásbíróság? — Cirka egy hónap... Akkor tizenötnapos gondolkodási idő, utána fellebbezés a megyei bírósághoz... — Miért fellebbeznének?! — Eiha! Csak nem ha- markodják el az ügyet?... — b. z. — Ahol nincs rend«? ^»roda — Mire tetszik várni, hiszen majd csak hétfőn reggel nyitunk? — Tudom, éppen arra várok! SVI« V'lliMM,»« “ — Bocsánat, nem tudtam, hogy az öné! Fodrászverseny volt Szolnokon, (Ahogy rajzolónk képzeli.) — Ne haragudjon, de kénytelen voltam a fülét levágni, — mert így gyorsabban haladok! Társbérlet — Egész jó kis társbérlet ez, csak az a baj, hogy a társbérlők az ajtón át minden szót hallanak, amit beszélünk. — És nem akaszthatnál az ajtóra valami vastag szőnyeget? — Akaszthatnák...«, de akkor nem hallanám, amit a társbérlők beszélnek, T* *1 r I •* hm kii* pveieji nvi 3tk<»7at Láz Emese, a köztisztasági hivataltól; Tagadhatatlan, hogv mostanában sok támadás ért bennünket. A lakosság nehezményezi, hogy az úttesteken térdig ér a hó és senki sem tisztítja. Megnyugtatásul közlöm: az idei tőire nagyszerűen felkészültünk. Kutató c'oe^ríunk kiderítette, hogv a hó hideg, fehér szí”'! és felülről lefelé hull Használhatatlan hómé ró génünk fölé az udvaron sátrat búztunk és fűzöld szín'-« befestettük. A fö]kés7idő-ben tehát nem volt hiba. Seines, ez a decemberi hóhullás kissé meelenett bennünket. Nem számítottunk rá. hogy pont télen fog havazni. Ezért az erők gyors átcsoportosítására volt szükség. Felvettünk három új dolgozót és két adminisztrátort. Ezenkívül terven felül ttzemba helyeztünk egv új tenyérbekötő automatát. A lakosság megnvuetatására kije- lenthetom: má-ius elsejéi'« a hónak jivoma sem lesz a szolnoki utcákon.
