Szolnok Megyei Néplap, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-14 / 10. szám

i964. január 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 UTAZÁS ESZTÓNIÁBAN L KEVÉS BESZÉDŰ EMBEREK Észtország felé gördül a vonatunk. Lomhán dohog, vastüdejével kapkodja az éjszaka vastag levegőjét. Fölveri a csöndes tájat han­gos kilégzése. Orrunkat a fagyott ablakra nyomjuk Hiába, sűrű az éj sötétje, leteríti a hő fehér világát is. Az utazás szépsége bele­vesz a vaksötétbe. Hallgatjuk a kerekek csattogó dalát. Minden gon­dolatot ritmusban tud visszhangozni. Az én gon­dolataim a kerekek előtt járnak. Kétségbeesetten Ke­res a múltból egyetlen is­merős emléket, egy csekély ismeretet erről a távoli or­szágról, hogy ismerősként léphessek földjére. Ügy ér­zem magam, mint a diák: kihívják felelni és azt is elfelejti, amit addig tudott... Hol járunk, hogy a kere­kek is kiestek a robogó ütemből? Olyan csöndes és nyugodt az éjszaka, mint egy megbékélt szív, heves dobogás után. Üjból feldübörögnek a ke­rekek. Talán áthaladt már a kegyelet-mezőn? Az lehe­tett, az késztette lábujj­hegyre a hosszú vonat lom­ha testét Errefelé is sú­lyos harcok folytak. Talán éppen itt volt egy görbü­lete a gyűrűnek, amely 9C0 napig szorította Leningrád hős városát Durva német csizmák tapodták a békés mezőket vaspatkójukkal ti­porták a szegény ember földben születő kenyerét Ügy hallottam. így mond­ták az élő tanúk, két nap­pal ezelőtt: Leningrádban azokban az időkben három deka kenyér volt a napi fejadag. Fejadag! E torz szót is a háború szülte. Észtország­ban hány deka juthatott egy fejre? S vajon, hogy mondják észt nyelven, hogy fejadag? Rokonnyelvünk. Együvé tartozunk a finn­ugor nyelvcsaládban. Kis család. Mégsem értjük egy­más nyelvét a családon be­lül. Hamupipőke hát a nyel­vünk? Sorvasztották eleget Ná­lunk az osztrákok, néme­tek. Északon a finnt és az észtet a svédek és a néme­tek. Csuda, hogy létezik, hogy szólhatunk magyarul, beszélhet észtül az észt nép. Majd csak megtaláljuk a közös érintkezési formát Gondolatainkban, érzé­seinkben valóban egy sza­pora családhoz tartozunk. Meg aztán kevés beszédű emberek az észtek. Erről később ők maguk meséltek el egy anekdotát: „Megy az öreg favágó a fiával be az erdő sűrűjébe. Szél fúj, hajladoznak a magas fenyők. Rakja a két ember a lépéseit. Peregnek az órák Az irtáshoz érnek, s megszólal a fiú: — Nyúl nyom. Egy mezei nyúl hagyta furcsa lábnyomát a friss hóban. Tovább mennek. Célhoz érnek. Szótlanul végzik a favágók nehéz munkáiét. Az est is rájuk szakad. Ha­zafelé tartanak. Visszafe'é azon az úton, amelyiken jöttek. Már az irtáshoz ér­tek. S szól az öreg: — Az, az. Nyúl nyom.” De úgy mondják, a szom­széd finnek még szűksza­vúbbak. Erre is van káden- ciájulc. Megtörtén t-e, nem-e, nem kutatom. Ez a törté­net: „Az erdészekhez gyer­mekáldás köszöntött be. Fiúgyermek. Nőtt is a liú annak rendje-módja sze­rint. Már akkora volt, mint a kert kerítés: méteren fe­lül, de szólani nem tudott. Nagylegénnyé serdült, mun­kába járt az apjával, de szó nem hagyta el az ajkát, a szülők nagy-nagy bána­tára. Mikor már a bajusza is serkent, elhatározták, hogy megházasítják. A szo­káshoz híven meg is be­szélték a szomszéd kerület erdészével, hogy komaság- ra lépnek. Ünneplőbe öltöz­tek, befogtak a szánba ás elindultak a szomszéd er­dészetbe. Elővezették a menyasszonynak valót is. Egyszercs&k megszólal a fiú: — Ez nem kell! Felkiált az apa örömé­ben és csodálkozásában: — Hát te nem vagy né­ma?! Miért nem beszéltél eddig?! Megrántja a fiú a vállát: — Nem volt miről, — mondja és kifordul a ka­pun. A TOOMPEAI VAR Befutott a vonat a Tal- lin-i pályaudvarra. Sohasem jártam erre, mégis minden olyan ismerős. Pedig sem pályaudvara, sem a város nem hasonlít egyetlen ma­gyar városra sem. Télbe borult az Észt fő­város. Havas gúnyát öltött magára, jégcsipkékkel cif­rázta föl a házak ereszét, jégvirágokat rajzolt a ho­mályos ablaküvegekre. Fe­hér zápor szakad. Nem lomha, vastag pelyhekben. mint odahaza nálunk. Sza­porán, sűrűn, s olyan éles, mint a tű hegye. A szél ostorcsapásai a szemünk­be vágják. » Vert ezüstben állnak sor­falat a pőre fák. A vad északi szél csapásai alatt föl-föl sírnak. Hotelszobám ab’akábó! a régi vár terül elém. Bástyáival, mellvéd­jeivel, kegyetlen romanti­kájával. A toompeai felleg­vár. A tornyokra ráhull a nap erőtlen fénye. Milyen sze­gény Észtország napsütés­ben. Évente mindössze het­venöt napon át van nap­sütés. Ebben a fényben tisztábban, világosabban lá­tom: A régi rend épülete szi­lárdan áll, de az építő régi rend elmerült a tör­ténelem süllyesztőjében. Hány századon át volt Toompea az idegen nemes­ség fellegvára? A megidézett történelem felel. 1343-ban, Szent György napján az alsóvárosi észt lakosság fellázadt a dán lovagok ellen és puszta kézzel megostromolta a vá­rost. A megrémült és meg­sértődött dánok eladták a várat, s egész Észak-Észt­ocszágot a német Lovag­rendnek. ök már okultak > dánok példáján, de okul­tak a saját szentföldi és lengyelországi tapasztala­taikból és erőddé szilárdí­tották Toompea várát. Kaputornyát bevehetet­len re kovácsolták. 1380-ban verették. Remekművet a barbárságban. Ott áll most is sértetlenül a Hosszú láb utcájának meredekén. Es­ténként a lovag urak onnan jártak ki fosztogatni az al­sóváros békés kereskedői­nek raktárait, éléskamráit Pedig akkor már Tallin — azaz hogy akkor még Ré­vainak hívták a fővárost —, élénk kereskedő város­sá fejlődött. Tagja lett a Hanzának. az északi váro­sok szövetségének. Óriási kereskedelmi és politikai hatalommal rendelkeztek a Hanza városok. Egész Észak- Európán uralkodtak. Ural­muk öt évszázadon át tartott, kilencven városból állt a szövetség. A kifosztott kereskedőket a tönkremenés fenyegette. A német rablólovagok nem ismertek kíméletet. A re- vali éjszakák hangosak vol­tak a kereskedők kétségbe­esett jajjától. Hiába volt minden, a rablólovagok út­ját nem lehetett elállni. Illetve, egy darabig. Míg egyszer a tanakodó, sopán­kodó kereskedők agyafúrt tervet eszeltek ki. Egy éj­szaka sötétje alatt fölme­részkedtek a Hosszú láb utcájának meredekén és j a súlyos kapura — ! kívülről egy súlyos ; reteszt verettek. — A ; nehéz vaspántok börtönévé , váltak a lovagoknak. Nem j tudtak éjjelente kijárni, ! hogy fosztogassanak, s a j kereskedők ettől kezdve nyugodtan aludtak. Gál Zoltán (Folytatjuk) Telek eladó: Szolnok, Achim András út 13. szám alatt. I Apróhirdetések HIRDETÉSI DIJAK: apróhir­detés hétköznap szavanként 1.—, vasárnap 2.— Ft (a leg­kisebb hirdetés 10 szó), kere­tes hirdetés egy hasáb széles­ségben mm-ként hétköznap 2.50, vasárnap S.— Ft. Köszö­netnyilvánítás és soros szöveg­közlemény dija soronként hét­köznap 6.—, vasárnap 12.— Ft. A vasárnapi lapba csak péntek délután 17 óráig veszünk tol hirdetést. ALLAS KÖZGAZDASÁGI technikum ipari tagozatán végzett sta­tisztikust keresünk. Szolnok megyei KISZÖV, Ságvári E. u. 5. szám. ADAS-VÉTEL RS—08 traktorhoz csak ma­gasnyomású permetező szi­vattyú felszerelést vennénk készpénzért. Rákóczi Ter­melőszövetkezet, Tiszasas. gépjármű ELADÓ egy db 500-as DKW oldalkocsis motorkerékpár. — Szabó András, A bony, Szol­noki út 17. szám. ■-.ja# köti nziM GÉPJÁRMŰ- SZAVATOSSÁGI BIZTOSÍTÁS DÍJÁT BEFIZETNI Paplanlepedő 151.30—205.00 Et-ig repedő 95.00—135.00 Ft-ig Pannónia színes. 80 cm 37.00 Ft OTP hitellevélre is kapható. i A hideg tél északról vándo'útra kényszeríti a csont­tollú madarat. Szederjei Ákos, a Trófea Bizottság el­nöke a kitöm tt madárral Barátságos verseny; százezer forint jutalom A Szolnok és Heves me­gyei úttörők évek óta tartó sokrétű barátsága az idén eredményes közhasznú te­vékenységben bontakozott ki. A két megye úttörői ugyanis közösen hulladék- gyűjtési versenyt indítot­tak. A barátságos verseny ez évi eredményeit már ér­tékelték és kiderült, hogy túlteljesítették vállalt ter­vüket. A szorgalmas munkának a jó jutalmazása sem ma­radt el. A túlteljesítés ered­ményeként mintegy száz­ezer forint értékű jutalmat kaptak az úttörők. A hulladékgyűjtésben legjobb eredményt elért úttörőcsapatok kölcsönös kirándulást szerveztek a két megye területén. A ki­ránduláson azoknak a csa­patoknak küldöttei vettek részt, amelyek tag iái átlag­ban tíz forinton felüli érté­kű hulladékot gyűjtöttek. Szolnok megyéből novem­berben mintegy húsz úttö­rőcsapat küldöttei, — a leg­jobb hulladékgvűitők — tettek két napos kirándu­lást Heves megye területén. Ennek viszonzásául Heves megvébö! a karácsonyi ün­nepek előtt mintegy ötven úttörő vett részt két napos feledhetetlen kiránduláson. A Heves megvei úttörők a kirándulás alkalmával to­vább növelték baráti kap­csolataikat a szolnoki paj­tásokkal; több üzemet és iskolát is meglátogattak. Szívesen látott vendégek voltak a martfűi Tisza Ci­pőgyárban és a Szolnoki Cukorgyárban. A MÉH szakembereinek és a Szol­nok megyei úttörővezetők­nek baráti közreműködésé­vel bőven volt lehetőségük a Tisza-táj jellegzetességei­vel is ismerkedni. A Heves megyei úttörők és vezetőik szívesen emlé­keznek vissza a szomszéd megyében tett kirándulás­ra és ezúttal is köszönetüket tolmácsolják mindazoknak, akikkel útjuk során megis­merkedtek és gazdagították programúkat. Szabó István az egri úttörőház igazgatója NEONBETÜK készítését és ja­vítását RÖVID HA­TÁRIDŐRE VÁLLAL­JA AZ ALTALANOS MŰSZERÉSZ KTSZ JÁSZBERÉNY Pályázat MŰSZAKI VEZETÉSRE mérnököt vagy beruházás­ban gyakorlott technikust keres a Kísérleti Halastavak Szarvas A Várpalotai Szénbányászati Tröszt férfi munkaerői vesz fel 18—40 éves korig mélyszinti bányamunkára. Kedvezményes munkásszállást és napi három­szori étkezést biztosítunk. Nős és családfenntartók évente 64 q ahydrált sze­net kapnak térítés nélkül. Ütiköltséget felvétel esetén megtérítünk. Felvételhez szükséges: rendezett munkakönyv, két hétnél nem régibb tanácsi igazolás és katonakönyv. Jelentkezni lehet 1964. február 15-ig a VÁR­PALOTAI SZÉNBÁNYÁSZATI TRÖSZT Munkaügyi Osztályán. A fellegvár hátsó nézete, én » téli fényben csillogó pravoszláv templom

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom