Szolnok Megyei Néplap, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-11 / 8. szám

ft. SZOLNOK MEGYEI RtPUF A méz Mit mivel tisztítsunk ? az orvos A mézfogyasztás végighú­zódik az emberiség történe­tén. Az ókorban a híres at­tikai mézet a Himmetos déli lejtőjén viruló ajakos virá­gokból gyűjtötték a méhek. A Mel Hyblena Szicília külön­leges méze volt. A középkor és a reneszánsz mézes tész­tái, édes süteményei, a ké­sőbbi idők citronyos, mézes bora, mézes pálinkája még pár évtizeddel ezelőtt is ked­vencei voltak a fogyasztók­nak és ha a mézes-bábos ipar hanyatlóban van is, a „Szív küldi szívnek” mézes­kalács — egy kis néprajzi szí­nezettel — ma is érdekessége a vásároknak és ünnepsé­geknek. No de mi az igazság a méz hasznossága körül? Mit mond a laboratórium? A méz víz­ben nem kristályosodó cu­korféleségek keveréke, me­lyekhez illóolajok, aroma- tikus nedvek, bizonyos enzi­mek és egyesek szerint han­gyasav nyomok járulnak. Édes ízét az invert cukrok­nak köszönheti, — változó zamatját pedig a virágok nektárjaiból belekerülő illó­olaj-molekuláknak. Az ana­lízis száz gramm mézet vizs­gáivá, azt találja, hogy 81 gramm szénhidrátot, 10.4 gram vizet, 0.4 gramm fehér­jét és 0.2 gramm hamut tar­talmaz. Kalóriája 334. Van még benne 6 milligramm niko. tinsav, 40 mg calcium, 1 mg vas, 30 mg foszfor, 10 mg cit­romsav, % mg C vitamin és kb, 50 mg B, és Bj vitamin, illetve 1.3 mg réz, 6 mg zink és fh25 mg mangán. C vita­min tartalma tehát a híresz­telésekkel szemben aránylag kevés. Gyógy szer-e a méz? A régi gyógyszerkönyvekben szere­pelt „Mel depuratum” — tiszta méz — és „Mel Rosa­rum” — rózsaméz néven. A népi gyógyítás és a régi re­ceptek belsőleg mint édesí­tőt, nyálkaoldőt, köptetőí és ilyen minőségben mint köhö­géscsillapítót használták és dicsérték elsősorban. — Azt mondták: elősegíti az emész­tést és erősíti a szervezetet. A lépesmézet hasmenés el­leni székrekesztő gyógyszer­nek tartották. De a méz kül­sőleg is használatos volt. A száj kiütéseit, a nyelv sebeit rózsamézzel kenegették és nem egy kenőcsbe került az­óta is méz. — Ma a méz a gyógyszerkönyvből már ki­maradt, de még mindig hasz­nálják, főleg kenőcsökbe, zse­lékbe keverve. A méztartal­mú Royal zselé és a besze­désre kész mázkapszulák kül­földön még ma is divatosak, különösen amióta a Bj, B= vitamin és Pantotin-sav együttes hatását eredményes bőrápolószernek tartják és amióta megjelent a köztu­datban és a hírverésben a méhpempő. No de minket nem a koz­metikai hatás érdekel, ha­nem az, hogy a méz egész­séges. Ebben mi az igazság? Emésztést javító, karbantar­tó hatását való'színüleg a vas, a réz, esetleg a foszfor, a cu­kor és bizonyos kellően még nem tisztázott enzimhatások okozhatják. A foszfor és B vitamin nyugtató, a calcium gyulladáscsökkentő és egyes kutatók még azt is bizonyít­gatják, hogy baktériumsta­tikus és fitoncid-hatása is van, tehát a baktériumok szaporodását gátolja, illetve a baktériumokat öli. Kar­bantartó, erősítő és gyulla­dáscsökkentő szerepe tehát tisztázott, úgy: a méz dicsé­rete nemcsak mondvacsinált szólam, hanem bizonyítható valóság. Az öregek, gyerme­kek és lábadozók táplálkozá­sában komolyan hasznosít­ható ez a könnyen emészt­szemével hetö, egyedülálló állati ere­detű szénhidrát. Még egy kérdést adhat az érdeklődő: milyen formában fogyasszuk a mézet? — Ha — mint a teák esetében — fel­tételezzük, hogy anyagai ha­tásukat egymáshoz kapcso­lódva, komplex módon fejtik ki, akkor elsősorban a helye­sen kezelt termésmézet aján­latos fogyasztani kanalan­ként vagy mézes, esetleg va­jas-mézes kenyéren, főként a reggelihez. így kellemes édes ízhatása is megmarad. A lezárt kapszulában fo­gyasztása ezt természetesen nélkülözi. A mézes dió, mé­zes guba és a mézes-mákos tészta is kedvelt eledel. Ér­dekes, hogy a gyomorsavtúl- tengésben szenvedő betegek panaszkodnak a mézre. Ta­lán a savhatása miatt! De a savszegények dicsérik. Tehát savhatásfokozó tulajdonsága is van. A mézeskalács és mé­zes sütemény azonban rend­szerint senkinek sem árt. Tehát miért együnk mé­zet?... Azért amit leírtam és azért mert határozottan jó! Ilyennek látja az ember a mézet ha az orvos szemével nézi. Dr. B. L. Jó tudni ABLAK Kiöntő kagyló tisztítása Rendszerint a zsír össze­gyűlik a lefolyóban, ezt kell feloldani a következő módon: egy evőkanálnyi ammóniákszódát és ugyan­annyi konyhasót szárazon töltsünk a lefolyónyílásba, egy óra múlva egészen las­san öntsünk egy liter for­ró vizet bele. Korcsolyát, rozsdásat petróleumos ru­hával vagy tört krétából és szalmiákszeszből készült péppel tisztítunk meg. Ha nem tisztul, akkor dörzs­papírral kell a rozsdát le­venni. A korcsolyát hasz­nálat után szárazra kell törölni, időnként olajos vagy petróleumos ruhával megtörölni. Kristályvázát, melyben a virág és a víz-salak foltokat okozott, igen egyszerű módon tisz­títhatunk meg. Egy fél ma­roknyi nyers burgonyahé­jat ujjnyi darabokra vág­va a vázába tesszük, ke­vés langyos vizet öntve bele rázogatjuk, amíg meg­tisztul. ALSOSZOXflYA <r r? Zj \i fő 5 A u & 7 c \ j / J IL J O—» f—— —, w E Néhány éve bő szoknyák alá divat az alsószoknya. Tévedés azt hinni, hogy az alsószoknya kövérít. Éppen ellenkezőleg! Ha a derék­része sima, s csak alul szélesedik ki, akkor éppen karcsúbbnak mutatja az alakot. Modellünk 74 cm-es derékbőségre készült. De- rékrésze hat részből áll, alul fodros. homályosodását megelőz­hetjük azzal, ha az ablak­mosó vízbe két-három csepp glicerint teszünk. Ha ab­lakfa festése közben fol­tos lesz az ablaküveg, ve­gyítsünk egy fél kávéska­nálnyi sósavat egy liter vízbe és ezzel mossuk le az abalaküveget, öblítsük utána és fényesítsük szarvasbőrrel, vagy újság­papírral. A = eleje oldalrész; B = eleje középrész; C = háta középrész D = háta oldalrész; E = fodor negyed része. Taftból, vagy sif ónból készítsük. A felsőrész ösz- szevarrása, övre dolgozása után a fodrot kétszer egy­más alatt behúzzuk annyi­ra, hogy megfeleljen a ré­szekből szabott alsó rész bőségének. Alul csipkével szegjük. A húzásnál szalag­gal, masnival díszítjük. Kockák, virágok KOCKÁK 12 láncszemmel kezdünk. 2 rövidpálcával visszaöl­tünk a hetedik szembe, majd 3 láncszem és 2 rövidpálca váltakozásával még 2 ívet horgolunk. 4 láncszemmel fordulunk, majd 2 rövidpálca és 3 láncszem váltakozásával újabb 3 ívet horgolunk. — Összesen 9 ilyen sort hor­golunk, utána a szálat nem szakítjuk el, hanem foly­tatjuk a munkát a máso­dik kockával. 6 ilyen koc­kát a kép szerint kapcso­lunk össze. VIRÁGOK 13 láncszemből készült gyűrűbe 7 rövid-, 1 egyrá- hajtásos. 1 kétráhajtásos. 2 háromráhajtásos pálcát hor­golunk. Mort 1 rövidpálcá­val kapcsoljuk az egyik kJlencsoros kocka közepét, majd a szirom másik ol­dalát szimetrikusan ismé­teljük. 6 szirom készül s az utolsót az elsőhöz kap­csoljuk. A csillagokat a kép sze­rint kapcsoljuk egymás­hoz. Egy minta mérete 60-as fonalból kb. 6 cm. Egyszer volt, hol nem volt, éldegélt nagyon régen két öreg. Apóka és anyóka békességben éltek egymás­sal. Már megöregedtek, s csak az keserítette az életü­ket, hogy nem volt gyer­mekük. Nagyon bánkódtak miatta. Ügy karácsonytájt leesett az első hó. A falusi gyere­kek nagy örömmel szalad­gáltak a térdig érő hóban. Szánkóztak, hógolyóztak. Mikor ebben elfáradtak, hóembert csináltak. Apó csak nézte öltét az ablakból, majd így szólt anyának: — Anyókám, nem men­nénk ki egy kicsit sétálni a friss hóba? — Miért ne mennénk, öreg válaszolta anyó. — S ha már kimentünk, miért ne csinálhatnánk ma­gunknak egy hóbabát — Hópelyhecskét. így is cselekedtek. Ki­mentek a kertbe és a nagy fenyőfa alatt hozzáláttak a hóemberke összeállításához. Csináltak neki két kis ke­zecskét, fejet. Fenyőtoboz magjából lett a szeme, szén­nel rajzolták ki a szemöl­dökét. — Gyönyörű vagy, Hó­pelyhecske — mondta anyó. Nem tudtak betelni a nézé­sével. Hópelyhecske hirtelen el­mosolyodott, felvonta szem­öldökét, felemelte kis kar­jait, lépett egyet-kettőt és elindult a kunyhó felé. Nagyon megörült a két öreg, nem is hitték, hogy ilyen szép ajándékot kap­nak karácsonyra. Azt sem tudtálc, mit csináljanak Hó­pelyhecskével, hova ültes­sék, mivel kínálják? Nőtt Hópelyhecske, nem is naponta, szinte órnákénu Napról napra okosabb lett. örült a két öreg, minden­nel elhalmozták Hópely­hecskét. Szattyánbőr csiz­mát vettek a lábára, se­lyemszalagot kötöttek a ha­jába. Egyszeresük elmúlt a ka­rácsony, el a tél is, kita vaszodott. Megcsordult az eresz alja, apró patakocs­kák indultak sietve az erdő Keresztrejtvény i 5 t, 5 é 7 ISII m 8 9 10 apáti fell W é n 1? '' u 15 pSil^v­u 15 1 • 1 isi Vízszintes: 1. Gyermekeknél, felnőtteknél egyaránt jelentős jótulajdonság — névelővel — (folyamatosan folytatódik a függ. 6-ban). 7. Téli sport. 8. Nagy magyar költő. 9. Kohó­járól híres város. 11. Kötő­szó. 12. A vízszintes 7. sz. for­dítottja. 14. Hová? — oro­szul. 16. A vízsz. 1-nek mi­lyen eszközét ismeritek az iskolában? Függőleges: 1. Az ételízesí­tő. 2. Kerek szám. 3. Kicsi­nyítő képző. 4. Állami jöve­delem. 5. RY. 10. Csonthéjú gyümölcs, 13. Ilyen mérték is van (utolsó kockában ket­tősbetű). 14. Részben kényes! 15. Ellentétes kötőszó. Megfejtésül küldjétek be a vízszintes 1-est és a 16-ost. Beküldési határidő: január 16. Múltheti rejtvényünk he­lyes megfejtése: kisdobos, szerep, sotnop (pontos). Könyvjutalmat kapott: Sze­keres Margit, Szolnok (A könyvet postán küldjük eL) Hópelyhecske Of ősz isépme&s belsejébe. A gyerekek bol­dogok voltak, hogy a hosz- szú zimanliós tél után ki­sütött a napocska, eljött a várvavárt tavasz. Csak Hópelyhecske volt szomorú. Napokig gubbasz­tott a sarokban és a világ minden kincséért sem né­zett volna a napocskára. Csak akkor derült fel szo­morú arcocskája, mikor fe­kete fellegek borították ti a napot, meg mikor hűvös­re fordult az idő. Nézte anyóka a szomorú Hópelyhecskét és megkér­dezte: — Ki szomorított el, édes kislányom? — Senki nem szomorított el engem, édesanyám. — Talán beteg vagy? — kérdezte aggódva anyólea. Csak hallgatott Hópely­hecske, egy szót sem szóit, csak bánatos könnyei cso­rogtak végig fehér arcán. Beköszöntött a nyár is. A nap szinte égetett, gyö­nyörűen kivirított a föld. A szomszéd gyerekek elhatá­rozták, hogy sétálnak egyet az erdőben. Hívták Hópely­hecskét is: — Gyere velünk, Hópely­hecske. — Nagyon meleg van — mondta Hópelyhecske —, még napszúrást kapok. Azok virágot szedtek, ko­szorút kötöttek, de Hópely­hecske nem tartott velük. Inkább leült az árnyékba, a szelíden duruzsoló hús patak partjára. Várta, mi­kor nyugszik le a nap. Az sem váratott sokáig magá­ra, leszállt az este. A gyerekek visszatértek, vidáman mókáztak és tá­bortüzet gyújtottak. Egyi­kük kitalálta, hogy ugrálja­nak át a tűz felett. No, lett is vagy vigalom.’ Egyik ugrott a másik után, sikongattak örömük­ben, roppant jól érezték magukat. Hópelyhecskére iá rákerült a sor. — Mi az, te nem ugrásé? — kérdezték csodálkozva. — Vagy talán félsz a tűs­től? És kinevették szegény Hópelyhecskét. Hópelyhecskét nagyon bántotta az oktalan neve­tés, felugrott és zsupsz, át­suhant tűz felett. A kislá­nyok csak nézték, hová tűn­hetett Hópelyhecske? A tűz felett csak gomolygó gőzfel­hőt láttak. Elolvadt Hópelyhecske. A gyerekek hazatértek és elmesélték apókának és anyókának, hogyan járt Hó­pelyhecske. A két öreg na­gyon szomorú lett, de aztán — Teríts kendőt a fejed­re — tanácsolták a gyere­kek —, meglásd, nem fog égetni a nap. Nem akart elmenni Hó­pelyhecske az erdei sétára, de apó és anyó rászóltak. — Eredj, aranyom. Miért ülnél állandóan a hűvös szobában? Hópelyhecske szói foga­dott és elment barátnőivel. apóka így szólt: — Ne szomorkodj, anyó­kám, megvárjuk a követ­kező karácsonyt, mikor megint leesik a hó és meg­lásd, lesz nekünk még szebb Hópelyhecskénk a nagy fe­nyőfa alatt, mint ez évben volt. Fordította: Molnár Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom