Szolnok Megyei Néplap, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-09 / 6. szám

iSM. januáx 8, SfiőöLNOR MSGSYKI XŰHu&t 9 RÖVIDFILMEK JANUÁRI Az új esztendő első hó­napjában is érdekes, vál­tozatos témájú lesz a rö­vidfilmek műsora. A bemutatásra váró há­rom magyar film közül a legjelentősebb Nádasy László Kövek című filmje, amely a fcrtőrákosi kőbá­nyában mártírhalált haltak emlékét idézi. A legfiata­labb generáció sportoktatá- sat, felkészülését látjuk a Sportcsemeték című ma­gyar alkotásban. S végül kedves bábszatíra, Karin­thy Frigyes Szeretem az állatot című novellájának filmváltozata zárja a ma­gyar rövidfilmek sorát. Az elmúlt években so­kat olvashattak moziláto­gatóink a Piros léggömb című színes, díjnyertes, francia remekműről. A film Albert Lamorisse munká­ja, s egy kisfiú nagy-nagy élményét mondja el képek­ben. A fiúcska csodálatos légsömböt talál, de pajtásai elveszik tőle... A lírai han­gú rövidfilm nagy élményt jelent majd a szép filmek kedvelőinek. A másik fran­cia filmben, a Párizsi pil- lanatképek-ben a főváros sok-sok nevezetessége — a Champs-Élysées, a Mont­martre, a metró és még sok érdekesség elevenedik meg. Ha már az útleírások­nál tartunk, meg kell emlí­tenünk Az ősi város című szovjet filmet, amely az egyik legrégibb orosz vá­ros, Pszköv megalapítását és fejlődését mutatja be. Gazdagítja majd ismerete­inket a Dalol a folyó című színes csehszlovák film, amely a Moldva-parti tör­ténelmi emlékeket, s a fa­vágók és faúsztatők ke­mény munkáját örökíti meg. Kenkenhof, a virág­paradicsom című nyugat­német film Hollandiába vezeti el nézőit, s bemutat­ja Kekenhof városát, ahol emberemlékezet óta virág- termesztéssel foglalkoznak. A zene és vidámság sem hiányzik a januári rövid­film műsorból. Az egykori királyi hangszer, az orgona készítését, s a művészi or­gonajáték újjászületését látjuk a Csehszlovák orgo­naművészet című filmben. A lengyel Blues hangulatos könnyűzenei összeállítást ad. Mulatságos történet a Billiárd című színes cseh­szlovák bábszatíra, s az amerikai rajzfilm: Plútó Hollandiában. A Käthe Kollwitz című olasz dokumentumfilm egy haladó gondolkodású mű­vész rajzait mutatja be, s végül a Lengyel szvit című filmben a lengyel táj han­gulatos változásait iáthat- juk a négy évszak kereté­ben. Leznia az operabál tetőzetéről, <*z5e*ayethalt Halálos szerencsétlenség történt Budapesten: az Ope­raház tetőzetének javítása közben mintegy 35 méter magasból a Hajós utca mű­kövezetére zuhant Szabó Já­nos, 31 éves bádogos és a helyszínen meghalt. A bi­zottság megállapította, hogy a szerencsétlen ember tető­javítás közben nem hasz­nált védőfelszerelést. (MTI) " ■" ...... ................................................ P H latraiké pák a szolnoki úttörőház „Tűzpiros üveggörnb“ A rádiószínpad e hónap­ban „A tűzpiros üveggömb'’ címmel műsorra tűzi Thuri Zsuzsa regényének rádió- változatát. A történetet két részben sugározzák, az elsőt január 15-én, a másodikat pedig 22-én. A regény rádióváltozatát Mándy Iván írta és László Endre rendezte. A két fő­szerepet Berek Kati és Komlós Juci játssza. (MTI) éleiéből Iskolatelevízió Nem szürke hír. Jelentős kulturális mérföldkő. Már az első visszhangjait is örömmel üdvözlik. Tulaj­donképpen alapos elemzést érdemelne az a tudósítás, hogy 1964. február 5-én megkezdődnek a* Iskola te­levízió adásai. Mi ez? Őse különféle formák­ban a rádió volt. Nyelv- tanfolyamokat, tudományos előadásokat, a kis- és a nagy-diákok eredménye­sebb tanulását előmozdí­tó adásokat hallottunk a rádióban eddig is. Az Is­kolatelevízió minőségileg összehasonlíthatatlanul fej­lettebb változata ugyanen­nek az igénynek és törek­vésnek. Azzal, hogy a han­got párosítja a képpel, a filmszerűséggel felnagyított szemléletességgel — a ta­nítás egyik legmodernebb és leghasznosabb eszközé­vé válik. Fejlődésének le­hetőségei beláthatatianok. Bármily rohamosan gaz­dagodik is új életünk, azt még nem sikerült elér­nünk, hogy kivétel nélkül minden egyes iskolánk te­lítve legyen a legmoder­nebb iskolai szemléltető eszközökkel és fizikai kí­sérletezésre alkalmas be­rendezésekkel. Az Iskolate- levízíó, ha nem is véglege­sen lezárt formában, de kielégítően megoldja ezt a problémát. Az Iskolatelevízió adá­sait száz iskola kötelezően veszi át, de minden iskola beiktat­hatja tantervébe, amennyi­ben TV készülékkel rendel­kezik. Az illetékes fóru­mok a tapasztalatokat fel­dolgozzák s ezek alapján a megkezdett munkát sza­kadatlanul tökéletesítik. Az iskolák február 5-én reggel 8 óra 5 perckor ve­szik át az első adást: egy 20 perces orosz nyelvlec­két. A következő óra anya­ga a környezetismeret. — Minden adás után elegen­dő idő marad a téma he­lyi megbeszélésére. Havon­ta egyszer, szerdán, gyár- látogatásra invitálja meg a hetedikeseket és a nyol­cadikosokat az Iskolatele- whúó. Ss a módszer foko­zottan tárja fel a hasznos tudnivalókat, és mindig premier planba állítja azt, amire a diáknak érdemes és szükséges felfigyelni. Az Iskolatelevízió a gyárláto­gatások kivételével a dél­előtti adásokat délután megismétli. A felnőttek este tanulmányozhatják a fizikát az Iskolaíelevízión keresztül. A tanulásnak ez az új formája — nemcsak pers­pektivikusan — az előnyök egész sorát tartalmazza. Magasfokú a szemléltető eieie Hatásosan segíti a peda­gógusok munkáját Állandó és rendszeres tanulásra ösztönöz kezdőt és haladót egyaránt. Alkalmazkodik az iskola tanmenetéhez. — Eljuttatja a leg­magasabb fokú tu­dást akár a legtávolabbi tanyaközpontba is. Ezért kívánatos, hogy a művelő­dési otthonok figyeljenek fel a lehetőségekre: tájé­koztassák közönségüket az adottságról. Üzemeink és gyáraink klubjaiban szin­tén betölti hivatását az Is- kolatelevizió. amelynek adá­sait a felnőttek számára vasárnaponként megismét­lik. Nem túlzás azt mondani, hogy kulturális forradal­munk új lendületet kap az Iskolatelevíziótól. Űjabb tömegek számára nyitja meg a tanulás lehetőségét ; és kedvvel is szolgál hoz- j zá. Megint tettünk egy ! nagy lépést előre, a szo­cialista haza és művelt nép j ideáljának megvalósítása í felé. 1 — Selypíteni nem sza­bad! A báb mindig tisztán beszél, persze mindig a fi­] gurától függ, hogy beszédé­nek mi a jellegzetessége. A mackó... — Brummog! — felelik kórusban a kislányok —, a kacsa hápogva beszél, a ci­ca meg nyávog beszéd köz­ben. — Igen. Akkor most e szerint ismételjétek meg a játékot! A kisdobosok bábszakkö­rének foglalkozására kuk­kantottunk be néhány pil­lanatra. Bányai Klári, a szakkör vezetője éppen út­baigazította a kislányokat, kik rögtönzött jelenetet ad­nak elő a róka és a kis­kacsa meséjét. Figyeljük csak! Anyóka — Szabados Ági — enni ad az éhes Kiska­csának — Pázmány Margit­kának —, aztán eltűnik. Ek­kor megjelenik a ravaszdi Róka — Bacsó Emi, elé­gedetten nézi a kis pihést, s csámcsogva megjegyzi: — Kitűnő vacsora lesz be­lőle! Hazaviszem. ■ Elkapja a Kiskacsát, aki kétségbeesetten hápog. Ka­kaska — Kiss Évi — se­gélykérőén kukorékol. Még Egérke — Horváth Csilla — is előszalad a nagy ria­dalomra. Anyóka is jön, ki­szabadítja a Kacsát és or­vost hív szegénykéhez. Mackó doktor bácsi meg­állapítja: — Brumm, brumm, ezt a Kiskacsát valami nagy ijedtség érte ... Gyorsan pereg a jelenet, ügyesen mozognak a bábok vagyis a kislány kezek. Ez a délután a gyakorlatozásé. * — Nézzük csak, mit is tudtok már repüléstechni­kából? A rakétamodellező szak­kör buksi tagjainak felcsil­lan a szeme. Lesik Ölti Györgyöt, s kérdéseire Vil­lámgyorsan lendülnek ma­gasba a kezek. Mindenki jelentkezik. — Mik az égés feltételei? Nos? — Éghető anyag, gyulla­dási hőmérséklet, oxigén fújja Jancsika. Aztán jön­nek a bonyolultabb kérdé­sek. — Hány részből áll a ra­kéta-hajtómű? — Égőtérből és fúvóeső­ből. — Ha földünk körül nem lenne levegő, s nem lenne vonzereje a földnek, milyen lenne a rakéta útja? — Felfelé haladna, egyen­letes sebességgel. — Hogy nevezzük a ra­kéta útját? — Röppályának. Röpködnek a kérdések és a válaszok. Aztán a szak­körvezető irányt változtat, s affelől érdeklődik, ki mit kapott karácsonyra? Égy mást túlkiabálva új­ságolják, mi minden volt a karácsonyfa alatt. — Rugós foci meg KRESZ iskola... — Vívó felszerelés. — Kisvasút, korcsolya... — Fémépítő! — Boxkesztyű! Az előbb még komolyko­dó kis űrhajósjelöltek most újra igazi, játékos kisfiúk. — túri — Fonf©*; oklaláfiugyi d©8*umeiituinokon ci©*ti$sk Több fontos oktatásügyi reform-dokumentumon dol­goznak az Országos Peda­gógiai Intézetben. Az „utol­só simításokat” végzik az új gimnáziumi tanterven és a hozzá tartozó tantervi utasításokon. Ezek a doku­mentumok tavasszal nyom­dába kerülnek és a peda­gógusok az 1964/65-ös isko­laév elején kézhez kapják, GYASZHÍR Fájdalommal tudatjuk, hogy Almási Imre elvtárs, Rákó- cziújfalu Községi Tanács VB elnöke, munkásőr, 1964. január 7-én rövid szenvedés után súlyos betegségben, életének 30. évében elhunyt. Almási Imre elvtársat a Szolnoki Járási Tanács VB és Rákócziujialu Községi Tanács VB saját halottjának tekinti. Temetése 1964. ja­nuár 10-én, pénteken délután 14.30 órakor lesz a szol­noki köztemető halottasházából. Szolnok, 1864. január i. Szolnoki Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága. s ennek segítségével felké­szülhetnek 19G5. őszén sor­ra kerülő bevezetésükre. A másik nagy feladata az intézetnek az általános is­kolai reform-tankönyvek második csoportja kézira­tainak vizsgálata, egybe­vetése a tantervekkel, a pe­dagógiai tervvel, hogy meg­felelnek-e minden tekintet­ben a reform támasztotta követelményeknek. A kö­zelmúltban hagyták jóvá a IV-es és a VI-os magyar nyelvtan, az V-ös számtan és földrajz, a VI-os fizika és a VII-es kémia könyvek kéziratát. Ezekben az az újszerű, hogy csak a leg­szükségesebb és leghaszno­sabb ismereteket tartal­mazzák. Az Országos pedagógiai Intézetben előkészület alatt áll a középiskolai nevelési terv tervezetének összeállí­tása. Ezt a tanév második felében középiskolai taná­rok körében országos vitá­ra bocsátják. (MTI) 3ziäl8k, tsevßtäk fórumai Játsszon-e a gyermek? Nemre*», egyik családlá­togatás alkalmával családi perpatvar közepébe érkez­tem. A mama hangos szavakkal „dorgálta” tízéves kisfiát, Józsikát, aki az ablak mel­lett ült, könyvvel a kezében. Mikor beléptem, az anya — most már felém fordulva — pergette a szavakat, amit a legénykének szánt. — Mindig csak a játékon az esze, tanulni, olvasni nem akar. Ha iskolába megy, az utcán állandóan rendetlen­kedik, lökdösődik. Mindig csak panaszt hallok rá min­denkitől. Az iskolából is gyakran hoz haza beírást rossz magatartása miatt. — Most is csúszkálni, játszani szeretne odakint a drágalá- tos, de a karácsonyra kapott könyvet még most sem ol­vasta ki. Itt megszakítottam a szó­áradatot. — Játszani — mikor szo­kott a gyerek? — Majd játszhat a nyáron eleget — válaszolt a mama —, most tanuljon és olvas­son, hogy jó bizonyítványa legyen! Nos, ez a szülő nagyon helytelen álláspontot foglalt el a gyermeke nevelését il­letően. A játék úgy kell a gyermeknek, mint a falat kenyér, mint a levegő. Hogy miért? Először: erősíti testét, ed­zi szervezetét. A gyermek testi fejlődésének feltétele, hogy nagy mozgásigényét ki­elégítse. Erre lehetőséget nyújtanak '— főleg a sza­badban játszható — külön­féle labdajátékok, fogócska, szánkózás, rollei'ezés, szám­háború és más egyéb ver­sen yjátékok. Másodsorban: a játék nö­veli a gyermek képzelőere­jét, fejleszti kézügyességét, politechnikai alapkészségét, alkotó vágyát. Harmadszor: játék közben alakulnak, fej­lődnek, módosulnak a gyer­mekek jellemvonásai, erköl­csi tulajdonságai. — Csak egyetlen példa. Babával ját­szik a kislány. Öltözteti, ba­busgatja, tanítgatja. Ha „be­teg” a baba, „orvost hív hozzá”, ápolja, vigasztalja. Ruhát varr neki, ha már nagyobb. Virraszt álmai fe­lett. Tíz körmével védi, ha bátyókája meg akarná za­varni az „Icu baba” álmát. Mindezek közben a kitartó türelem, a gondosság, a sze­retet, az önuralom, az áldo­zatvállalás drága erkölcsi tulajdonságai fejlődnek ki a gyermekben. Fejlődik ízlése, munkaszeretete például mi­kor a babaruhákat készíti... Negyedszer: a játék növe­li a gyermek képzelőerejét, segít a gyermekben rejtőző tehetségek, képességek ki­bontakoztatásában, a kéz­ügyesség, a kombinálóképes­ség, technikai szemlélet ki­alakításában. ötödször: a játék nevel a közösségi életformára, a kö­zös tulajdon megóvására is. Egyszóval: a játék a felnőtt­kor életmegnyilvánulásai­nak előkészítője, előiskolája. U«y érzem, a fentiek­kel már válaszoltunk is a címben feltett kérdésre. A felelet csak egyértelmű le­het: igen. No, nézzük csak tovább! Tudományosan bizonyított tény, hogy a fejlődő szerve­zet mozogni, játszani akar. Mennyit? Annyit és addig, amíg a benne rejlő, feszülő mozgási energiát le nem ve­zette, mozgásvágyát ki nem elégítette. — Ez egyénenként más és más formában és más időmennyiség alatt történik. Vannak fáradékonyabb és vannak örökmozgó gyerme­kek. Itt kezdődik aztán a szülők szerepe a beavatko­zásra, a nevelésre, a segítés­re, Fontos, hogy kellő idő­mennyiséget biztosítsunk játékra gyermekeinknek. A gyermek mozgásvágyát ne „rosszaságnak” tekintsük, — hanem életszükségletnek. Egy másik segítési mód, hogy a szülő biztosítson le­hetőséget gyermeke számá­ra, hogy az megfelelő for­mában és keretek között játszhasson. Ha ilyenekről nem gondoskodik, akkor a gyerek maga fog szerezni magának alkalmat és lehe­tőséget — természetes, ez esetben a formát is maga választván meg — játéká­hoz. És akkor szemtanúi le­hetünk majd olyan megnyil­vánulásoknak, amilyeneket csak a valóban rossz gyer­mekek szoktak elkövetni. Mindene -ieSott gon­doskodjunk megfelelő hely­ről. Tágasabb lakásokban ez nem okoz problémát, de ki­sebb helyiségekben is lehet (és kell) egy kis játéksarkot biztosítani. Ezzel a szülő önmaga kényelmét és mun­kájának részbeni zavarta­lanságát is biztosítja, mert a gyermekek előbb-utőbb oda­szoknak, ahol játékszereiket tartják, ahol mindig játsz­hatnak. Ilyen esetben — persze, megfelelő szoktatás mellett — azt is megszokják a gyermekek, hogy kis „bi­rodalmukat” maguk tartsák rendben. Helyes, ha az udvarunk­ban — esetleg a iépcsőhá- zunkban is biztosítunk olyan helyet, ahol a nagyobb moz­gással járó és szabad leve­gőt igénylő j átéli ok is játsz­hatók. Az is helyes eljárás lenne, ha üres tereken, vagy zsákutcákban a környék la­kói közös erővel létesítené­nek kis játszótereket. Eset­leg a játszótér gondozását az ott játszó pajtások vál­lalnák. <Az úttörők expedi- ciós munkájával kapcsolat­ban például.) És milyen ne­velőhatású lenne, ha egy­két szülő vállalná, hogy né­hanapján (de azért bizonyos rendszerességgel) együtt ját­szana a labdát rúgó gyer­mekekkel, tanítgatná őket. A gyermekek ezt igénylik is. Hányszor hallani részükről ilyen kérést: „Tessék jönni bíráskodni!” Persze, ez csak egy gondolat. Szülhetne még ez többet is! A szülőknek kell gondos­kodniuk gyermekeik számá­ra megfelelő játékokról is. Mindenkor a korukhoz, ne­mükhöz leginkább illő, hasz­nos, igényelt játékszereket vegyünk. Ezt a fokozatossá­got tartsuk be a csecsemő­kortól a serdülőkor játékai­nak beszerzéséig. Van egy mondás: „Nézd meg a gyermek játékát és bepillanthatsz jövőjébe!” — Némileg így igaz, de nem elég csak megnézni a gyer­mek játékát, figyelni is kell a gyermeket játék közben, mert csak így sikerülhet já­tékkedvét, akitívitását ala­kítgatnunk. — Gondoljunk ilyenkor Makarenko szavai­ra: „Amilyen a gyermek a játékban, sok tekintetben olyan lesz később a munka­helyén is, ha felnő”. « • Összegezve: Engedjük gyermekeinket minél többet játszani, hiszen ha abban kifárad, mozgási- és egyéb felgyülemlett energiáit leve­zeti, sokkal könnyebben megy majd neki a szellemi munka, a tanulás. Gondos­kodjunk arról, hogy a játék és munka egészséges, helyes arányban osztódjék meg gyermekünk életében! Csontos c

Next

/
Oldalképek
Tartalom