Szolnok Megyei Néplap, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-08 / 5. szám
1864, Január 8 SZOLNOK MEGYÉS NÉFLAk 3 PESTI SZÍNHÁZI LEVÉL Éle fent, Zsóka...! Felelősségébresztő, bátor mű Szakonyi Károly drámája, az Életem Zsóka... Témájának társadalmi jelentőség«- és időszerűsége méltán kelt általános érdeklődést és vitát. Arról van szó, hogy egy fiatal író, aki bátran és becsületesen indul pályáján, megalkuvó lesz, eladja magát értéktelen, de könnyen jövedelmező írói munkát vállalva. Ezzel párhuzamosan megváltozik magánéletében is: elhidegül feleségétől, aki hűségesen és biztatóan kitartott mellette a nehéz időkben, és új írói magatartásához illő barátokat keres. Az erkölcsi kérdések bátor felvetése, az ellentétes életszemlélet éles szembeállítása kemény bírálata egy bizonyos, a mi mai társadalmunkban jelentkező magatartásnak. Az olcsóbb, könnyebb megoldásokat keresi ez, nem eszméket követ, nem elvek alapján cselekszik, hanem mindig a pillanatnyi sikert hajhássza s az anyagi érdek adja meg számára a célt. Nemcsak az író magatartásáról van tehát szó, hanem könnyűerkölcsű fiatalokról általában is, akik erősen egzisztencialista ízű „filozófiával” próbálják magukat igazolni. A jó dráma azonban nemcsak gondolatokat közöl, hanem új gondolatok forrása is. Szakonyi Károly drámája arra indítja a nézőt, hogy a bemutatott jelenségek okát és kapcsolatát kutassa. Vagyis, hogy azon gondolkozzék, hogyan helyezkedik el a drámában szereplő társaság egy bizonyos rétegben, s mi a viszonya az egész társadalomhoz. A szerző érdeme, hogy ilyen gondolatokat ébreszt és ilyen irányú vitákat vált ki, hiányolnunk kell azonban a társadalmi háttér erősebb rajzát magában a drámában. A mi mai társadalmunkra való néhány utalást nem tartjuk elegendőnek. Helyesen jegyzi meg az egyik kritikus, hogy Szakonyi- nak, vagy másnak új drámákban ezt még pótolnia kell. Valóban magában a drámában is erősebb társadalmi háttérrajzra lett volna szükség. Azt azonban, amit még el lehet és el kell mondani ezekről a problémákról, nem lehetne egyetlen darabban sűríteni. Ismerős hangok szólalnak meg itt, s a néző emlékezni próbál:' Hol, honnan hallatszot- a Emelik a vasipari szakmunkások képzésének színvonalát A Vasas Szakszervezet illetékes szervei hosszabb idő óta vizsgálják a szakoktatás helyzetét. Az üzemekben, tanintézetekben szerzett tapasztalataik szerint a szakmunkásképzés az utóbbi években viszonylag gyorsan fejlődött a vasiparban. Az ipari tanulók száma eddig minden évben emelkedett és jelenleg meghaladja a — 67 ezret, tehát majdnem ötezerrel több, mint 1962- ben. Az ipar igényeihez képest azonban^ ez a létszám is kevés, a mostani tanévben csak 20 900 elsőéves tanulót tudtak felvenni a tervezett 23 000 helyett. Elsősorban lakatos, forgácsoló és villany- szerelő tanulóban nagy a tak ezek a hangok, tíz, húsz, ötven év előtt? Miféle utakat jártak meg ezek az indulatok az elmúlt tizennyolc év alatt’ Hogyan, honnan kaphattak tápot ezek az „elvek”, hogy „fejlődjenek”, hogy „korszerűsödjenek”? Üj fények mögött hogyan bújt meg ez az árnyék? Hogyan élhetnek, s hogyan élhetnek ilyen jól perc-emberkék a hatalmas sodrú új idő peremén? Minderre nem lehet köny- nyen, s nem lehet egyszerűen megfelelni általában, s még nehezebb, különösen az írói magatartással kapcsolatban. Ezért ne vessük a szerző szemére ezúttal, hogy „megint értelmiségi és persze író” a darab hőse. Mert ahhoz, hogy az író helyesen szóljon társadalma erkölcséről, elsősorban a maga erkölcsi — és ezzel összefüggőn esztétikai felfogását kell tisztáznia. Itt is számításba kell venni a múlt terhes örökét éppúgy, mint sematikus korszakunk bénító hatását, nem feledkezve meg bizonyos importált eszmék rombolásáról sem — a már említett egzisztencializmusra gondolunk. Van tehát bőven ímiva- ló, van téma, van konfliktus, de van szabadság is mind megírni, okosan bírálva — s mint az Életem, Zsóka...! Ódry-színpadi előadása bizonyítja, van bátorság és van tehetség is hozzá. Lőrinc Lőránd hiány, de kevesen jelentkeztek központi fűtésszerelő, bádogos és hegesztő tanulónak is. A szakszervezet álláspontja szerint a létszám- hiányt bizonyos mértékig pótolni lehet a meglévő szakmunkások szakmai ismereteinek bővítésével, az ipari tanulóképzés színvonalának emlésével. Ennek feltételei nagyrészt rendelkezésre állnak. Hosszabb távlatokban a cél az, hogy az iparitanuló intézetek szakközépiskolai képzésre térjenek át, ahol, a tanulók részletesebben is megismerkedhetnek az új technikával, a szocialista munkamegosztással, a modern üzemszervezéssel kapcsolatos tudnivalókkal. Országos néprajzi és nyelvjárási gyüjlopát yázaf A Néprajzi Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete — a megyei tanácsok és más intézmények közreműködésével néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázatot hirdet. Résztvehetnek önkéntes gyűjtők és gyűjtőkollektívák (szakkörök, úttörőcsapatok, művészeti csoportok stb.). A pályamunkákban fel lehet dolgozni bármilyen néprajzi vagy nyelvjárási témát, illetve választani lehet a Néprajzi Múzeum által ajánlott pályatételek közül. A szabadon választott témák felölelhetik a népi, anyagi, szellemi és társaA vizsgáztató gép Ez év tavaszán résztvettem a leningrádi fizikai-kémiai technikumban egy különös vizsgán A vizsgát elektronikus vizsgáztató tartotta. A doboz mellső oldal án a mflszerlap látszott Ezen nyomógombok, jelzőlámpák, kivilágított tábla, néhány mm-es furatok. Ugyanott a vizsgálati célt szolgáló lapokon kívül, még két kártyaköteg volt. Az egyikben lyuggatott kártyák, a másikban sima kártyák, melyekre a tanulók nevét írták fel. Az első leg Ilyenkor, az ó és új év fordulójában szinte naponta találkozunk a leg szócskával. Az újságokban olvashatjuk, hogy ki volt az 1963-as év leg... kisebb, nagyobb, érdekesebb, szebb, csúnyább személye. A rádió hírüladja, hogy mi volt a leg... nagyobb esemény, a leg... szebb teljesítmény, a leg... kimagas- lóbb alakítás. Szóval a leg-ek időszakát éljük. Nos, nem akarok elébe vágni az 1964. decemberére várható leg-dömpingnek, de úgy érzem, megszületett az új év első leg-e. Ezt túlszárnyalni már a hátralévő tizenegy hónapban sem lehet. Megvan 1964. legújabb magyar szava, vagy ha úgy tetszik, a magyar nyelv legkacifán- tosabb kifejezése. Mégpedig az Ecetipari Vállalat jóvoltából. Bár találkozáHolnap újra indul a táj A Szigligeti Színház művészei röviden „táj”-nak hívják a tejelőadást; „indul a táj”, tehát azt jelenti, hogy megyeszerte ismét megkezdődnek a tájelőadások. Az új év első tájelőadását holnap este tartják Török- szentmiklóson. A művészek Jacques Dévai — Nádas Gábor Potyautas című vígjátékában lépnek fel. A szellemes, mulattató darabot számos modern tánc — diagonal. madison, stb. — bemutatása élénkíti. som az új győztessel meglehetősen prózai helyen — egy fűszerkereskedésben — történt. Ecetet vásárolván és figyelmesen megnézvén az üveg címkéjét, a következő feliratot olvastam: Betéti díjak; fehér üveg ötforint, zöld üveg kettő ötven, záróelem egy forint- igen kérem, záróeleim egy forint. Tudják mi ez? Magyarul dugó. Igaz, hogy műanyagból van és nem « szokásos parafa utánzatból, de azért minden kétséget kizáróan ez egy dugó, az ősrégi, hagyományos magyar dugó. Hát ez igen. Olyan szép, hogy nem is lehet igaz. Záróelem. Ez kérem a leg..., na de hagyjuk. Most már csak az a kérdés, hogy a műanyagdugó, vagy a záróelem kifejezésért fizetjük az Ecet- ipari Vállalatnak az egy forint betéti díjat? Talán ez lehetne az új év leg... első találós kérdése. — egy A TANULÓ odament az asztalhoz és mindegyik kö- tegből kivette azt a kártyát, amelyen a neve szerepelt Ezt a doboz falán lévő résbe bocsátotta. A másik kártyát rátette az elektronos vizsgáztató programozó berendezésre. Ezután a doboz fedelét lecsukták. A kivilágított táblán megjelent a vizsgáztató kártya száma. A tanuló felvette az asztalról ezt a kártyát és az asztalon hozzálátott a kártyán feltüntetett feladat megoldásához. Megoldotta az első feladatot. Ezután egy át- kapcsolóval kiválasztotta a tárcsán a válasz számát. A gép erre azáltal felelt, hogy megfelelő jel mutatkozott a kivilágított táblán. A vizsgázó ugyanezeket a műveleteket végezte a feladatok megoldása után. A táblán minden alkalommal feltűnt a jel. Végül a kivilágított táblán látható lett az összes kérdésekre adott átlagos osztályzat. Az ilyen osztályzat a válaszok minőségétől függően lehet 2-es, 3-as, 4-es, 5-ös, de 1-es nem. Ez érthető is, hiszen a tanuló nem hagyja abba a vizsgázást. A kibernetikus gép szigorúan és objektiven értékeli a tanulók ismereteit. Éberen ügyel arra. hogy idő alatt kapja meg a választ. Mihelyt letelik a kitűzött negyven perc, működésbe lép egy relé és » kivilágított táblán megjelenik a felirat: ,.Az idő letelt”, és a gén önműködően kikapcsolódik. Az „elektronikus” vizsgáztatás alatt nem mutatkoznak olyan emberi gyengeségek, amelyek néha a vizsgáztató személyében jelentkezhetnek. A gép tárgyilagossága meglepő. Sikerült megfigyelnem olyan esetet, amikor a gép úgy döntött, hogy meg kell ismételni a vizsgát. Ez úgy történt, hogy a tanuló néhány kérdést összekevert. A gép visszatért a kiinduló helyzetébe és jogot adott a tanulónak, hogy új kártyát válasszon. A GÉP PROGRAMJÁT olyan terjedelemben állították össze, hogy 1025 kártya alapján tud vizsgáztatni. Ez gyakorlatilag biztosítja a lehetőséget, hogy valamennyi tanfolyam anyagából és tárgyából vizsgáztasson, melyek a technikumban egy vizsgáztatási Idényben előfordulnak. Minden egyes vizsgához a lyuggatott kártyák külön kötege áll készen. Van ebben a technikumban egy elektronikus „oktató” is. Ez igazi segítő társa a tanulóknak számszerű vagy szóbeli feladatok megoldásában olyan esetekben, amikor a soron következő kérdés tisztázására sokáig kellene várni. Ilyenkor a kibernetikus géphez fordulnak, melynek a programozó berendezésére lyuggatott kártyát helyeznek. Ilymódon maga a gép adja meg a helyes feleletet. Ezután a tanuló a műszalagon elfordítja a kapcsolót olymódon, hogy számokkal vagy betűkkel megkapja a feladat megoldását. Azután megnyom egy másik gombot és a műszalagon kigyúl egy lámpa, „helyes” felírással. De mi történik, ha a tanuló hibás feleletet adott? Akkor egy másik lámpa gyűl ki, melyen „helytelen” felirat olvasható. A tanuló ilyenkor a „segítség” gombot nyomja meg. Ezt a. technikumban „SOS”- nek nevezik. Ennek a gombnak nyomására egyszerre több lámpa is ki- gyúllad. Ezeknek az összeolvasása megadja azt a kártyaszámot, egy külön kartotékban, ahol a feladat megoldásának egész menete fel van írva, hivatkozva az irodalomra és egyéb forrásokra. N. B. dalmi kultúra — így a népi gazdálkodás, a népi technika, a népi díszítőművészet, a népköltészet, a népi kéziratok, az irodalmi és a történeti néphagyomány, a népi zene, tánc- és játék, a népszokások, a népi életmód, a családszervezet, « munkásfolklór és a nyelvjárási anyag — bármely tá- gabb vagy szűkebb tárgykörét. A gyűjtők érdeklődéséből és a helyi viszonyokból adódó pályázati témák feldolgozásán kívül a Néprajzi Múzeum számos ajánlott pályatételt is kiírt a részvevőknek. Ilyenek például a szocialista társadalmi átalakulást tükröző témák, továbbá a fejlődés következtében egyes megszűnőben lévő tárgykörök feldolgozása. Érdekes téma, többek között a falusi nők helyzetének alakulása három nemzedéken át: életmód, munka, öltözködés, szórakozás, társadalmi helyzet stb. szempontjából. Bizonyára többen gyűjtik majd a bányászhagyományokat: szokásokat, munkadalokat, szakmai kifejezéseket és különféle régi szerszámokat. Ugyancsak érdekesnek ígérkezik a kubikosok, útépítők, vasútépítők, pályamunkások mozgalmi történeteinek, életmódjának, szájhagyományainak vizsgálata. Nagy körültekintést igénylő téma egy-egy helység vagy vidék irodalmi néphagyományának tanulmányozása. Például történetek Petőfiről és Csokonairól, a vidék egykori költőiről. A felnőtt és az ifjúsági tagozatban meghirdetett pályázatra április 15-ig lehet beküldeni a dolgozatokat nz illetékes megyei múzeumokba, vagy a Néprajzi Múzeum etnológiai adattárába (Bpest, VIII., Könyves Kálmán körút 40.). A XIL országos néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázattal kapcsolatos részletes felvilágosítást és útmutatást a Néprajzi Múzeum adattára ad. Több mint 110000 forint A kunhegy esi járás földművesszövetkezeteinek dolgozói még az ősz folyamán vállalták, hogy személyenként 150 forint értékű könyvet adnak el a tanyákon, külterületeken. A december 31-én zárult akció szép eredményt hozott. A felajánlást Abádszalók kivételével mindenütt túlteljesítették. Még az időközben csatlakozott Karcagon is, ahol pedig állami könyvesbolt is van. — Végeredményben 680 fmsz- dolgozó, könyvelők, boltvezetők, áruházi eladók összesen 112 000 forint értékben adtak el könyveket elsősorban a mezőgazdasági foglalkozású lakosság körében. Bezzeg azért időmben! Giziké, aki csak tegnap esett túl az érettségin, élve a független embereknek kijáró teljes szabadsággal, kiült a teraszra, s fuldokolva bár, de azért a legnagyobb gyönyörrel szívta élete első cigarettáját. Nagymama épp akkor lépett ki szobájából, s a megbotránkozástól felháborodva ripakodott rá: — Megbolondultál? Hát nem sül le a képedről a bőr? Te... Szégyentelen! Giziké angyali nyugalommal egy kéz- legyintéssel elintézte az ügyet: — Ugyan már, Mami! — s fuldokolt tovább. Nagymama becsapta szobája ajtaját, s éppen csak olyan hangosan, hogy Giziké is meghallja, zokogta: — Ez a mai erkölcs! Bezzeg az én időmben! S a sifon fiókjából ájtatos képpel vette elő öreg imádságos könyvét. Leporolta, megtörölte, s megenyhült tekintettel simogatta a bársonykötést. Hej! Ha ez a kis könyv most beszélni tudna! Biztosan elmondaná, milyen jó is volt este a vecsernyéről hazafelé az úton egyszerre két ptiha. forró kézben pihenni. Nagymama akkor tizenhároméves volt, s Bálint — óh, hol van már Bálint — tizenötéves. Ártatlan, tiszta szerelem volt az, Bálint segített Nagymamának az imakönyvet fogni. Más semmi nem történt, csak egyszer, na, esetleg kétszer csókolta meg Bálint Nagymamát a kiskapuban. S hogy rátámadt Nagymamára Dédnagymama. Becsavta a tisztaszoba ablakát, ahonnan szemmel lehetett tartani a kiskaput, s éppen csak olyan hangosan, hogy Nagymama is hallja, sápítozott: — Ez a mai erkölcs! Bezzeg az én időmben! Valóban, mennyire más, erkölcsösebb is volt az a világ! Dédnagymama sokáig emlegette, hogyan fenyegette őt meg Okanya, amikor Dédnagymama elvált negyedik férjétől egy tizennyolcéves deü ifjú miatt. Ükanya azt mondta: ez az utolsóelőtti eset, hogy visszafogadja a családi házba Dédnagymamát és tizenegy gyermekét. Ükanya akkor megjegyzéseket tett a kor erkölcsére, s büszke öntudattal gondolt vissza az ő fiatalságára, amikor otthagyta az apácakolostort, ahová egyenesen Szufuszluk basa háreméből szökött, s hazament törzsfőnök-atyjához, aki Matuzsálemnek egyenes ágon ükunokája volt. A törzsfőnök-atya végső elkeseredésében elhatározta, hogy eladja Ükanyát a rabszolgavásáron. Egy gazdag kereskedő hajlandó is lett volna Ükanyáért megadni a húsz aranyat, amikor ő így szólt törzsfőnök-atyjához, aki egyenes ágon ükunokája volt Matuzsálemnek: — Atyám! Inkább adj oda olcsóbban az előbbi vevőnek. Az csinosabb. Ekkora erkölcstelenség hallatára Ükanya törzsfőnök-atyja elképedve kiáltott fel: — Micsoda erkölcs! Bezzeg az én időmben! S a törzsfőnök-atya a vásárról hazafelé menet nagy lelki gyönyörűséggel gondolt vissza ifjúkorának szilárd erkölcsösségére. Talán tizenötéves lehetett, s felbuzdulva Ábrahám példáján, aki egyetlen fiát hajlandó lett volna feláldozni, elhatározta, hogy ő öccse feláldozásával kedveskedik az úrnak. Ezzel atyjának is segíteni akart, az öreg sehogy se tudott dűlőre vergődni örököse kiválasztása dolgában. És bár felajánlását csak részben teljesítette, öccsének csak fél kezét, fél lábát, fülét és orrát vágta le és égette el, egyik nagybátyja, az oly sokat emlegetett Kain mégis felháborodott a tettén: — Ez a mai erkölcs! Bezzeg az én időmben! — mennydörögte. S Kain akkor nagy erkölcsi maga- sabbrendűséggel gondolt vissza arra a régi jó világra, amikor ő — az egyetlen fennmaradt anyakönyvi másolat szerint az első emberpárnak, Adámnak és Évának a gyermeke — egészen véletlenül leütötte Ábelt, testvérét. Egészen véletlenül. S milyen patáliát csaptak abból a kis ügyből! Még a hivatalos lapba, a Bibliába is beleszerkesztették. Hiába! Az volt csak az erkölcsös világi Petrovácz István
