Szolnok Megyei Néplap, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-08 / 5. szám

1864, Január 8 SZOLNOK MEGYÉS NÉFLAk 3 PESTI SZÍNHÁZI LEVÉL Éle fent, Zsóka...! Felelősségébresztő, bátor mű Szakonyi Károly drá­mája, az Életem Zsóka... Témájának társadalmi je­lentőség«- és időszerűsége méltán kelt általános ér­deklődést és vitát. Arról van szó, hogy egy fiatal író, aki bátran és becsüle­tesen indul pályáján, megalkuvó lesz, eladja ma­gát értéktelen, de könnyen jövedelmező írói munkát vállalva. Ezzel párhuzamo­san megváltozik magán­életében is: elhidegül fe­leségétől, aki hűségesen és biztatóan kitartott mel­lette a nehéz időkben, és új írói magatartásához il­lő barátokat keres. Az erkölcsi kérdések bátor felvetése, az ellen­tétes életszemlélet éles szembeállítása kemény bí­rálata egy bizonyos, a mi mai társadalmunkban je­lentkező magatartásnak. Az olcsóbb, könnyebb megoldásokat keresi ez, nem eszméket követ, nem elvek alapján cselekszik, hanem mindig a pillanatnyi sikert hajhássza s az anyagi érdek adja meg számára a célt. Nemcsak az író magatartásáról van tehát szó, hanem könnyű­erkölcsű fiatalokról álta­lában is, akik erősen eg­zisztencialista ízű „filozó­fiával” próbálják magukat igazolni. A jó dráma azonban nemcsak gondolatokat kö­zöl, hanem új gondolatok forrása is. Szakonyi Ká­roly drámája arra indítja a nézőt, hogy a bemutatott jelenségek okát és kapcso­latát kutassa. Vagyis, hogy azon gondolkozzék, hogyan helyezkedik el a drámában szereplő társaság egy bizo­nyos rétegben, s mi a vi­szonya az egész társada­lomhoz. A szerző érdeme, hogy ilyen gondolatokat ébreszt és ilyen irányú vi­tákat vált ki, hiányolnunk kell azonban a társadalmi háttér erősebb rajzát ma­gában a drámában. A mi mai társadalmunkra való néhány utalást nem tart­juk elegendőnek. Helye­sen jegyzi meg az egyik kritikus, hogy Szakonyi- nak, vagy másnak új drá­mákban ezt még pótolnia kell. Valóban magában a drá­mában is erősebb társa­dalmi háttérrajzra lett volna szükség. Azt azon­ban, amit még el lehet és el kell mondani ezekről a problémákról, nem lehet­ne egyetlen darabban sű­ríteni. Ismerős hangok szólal­nak meg itt, s a néző em­lékezni próbál:' Hol, honnan hallatszot- a Emelik a vasipari szakmunkások képzésének színvonalát A Vasas Szakszervezet illetékes szervei hosszabb idő óta vizsgálják a szak­oktatás helyzetét. Az üze­mekben, tanintézetekben szerzett tapasztalataik sze­rint a szakmunkásképzés az utóbbi években viszony­lag gyorsan fejlődött a vasiparban. Az ipari tanu­lók száma eddig minden évben emelkedett és je­lenleg meghaladja a — 67 ezret, tehát majdnem ötezerrel több, mint 1962- ben. Az ipar igényeihez képest azonban^ ez a lét­szám is kevés, a mostani tanévben csak 20 900 el­sőéves tanulót tudtak fel­venni a tervezett 23 000 helyett. Elsősorban laka­tos, forgácsoló és villany- szerelő tanulóban nagy a tak ezek a hangok, tíz, húsz, ötven év előtt? Mi­féle utakat jártak meg ezek az indulatok az el­múlt tizennyolc év alatt’ Hogyan, honnan kaphattak tápot ezek az „elvek”, hogy „fejlődjenek”, hogy „kor­szerűsödjenek”? Üj fények mögött hogyan bújt meg ez az árnyék? Hogyan él­hetnek, s hogyan élhetnek ilyen jól perc-emberkék a hatalmas sodrú új idő pe­remén? Minderre nem lehet köny- nyen, s nem lehet egysze­rűen megfelelni általában, s még nehezebb, különösen az írói magatartással kap­csolatban. Ezért ne vessük a szerző szemére ezúttal, hogy „megint értelmiségi és persze író” a darab hő­se. Mert ahhoz, hogy az író helyesen szóljon társa­dalma erkölcséről, elsősor­ban a maga erkölcsi — és ezzel összefüggőn esztétikai felfogását kell tisztáznia. Itt is számításba kell ven­ni a múlt terhes örökét éppúgy, mint sematikus korszakunk bénító hatását, nem feledkezve meg bizo­nyos importált eszmék rombolásáról sem — a már említett egzisztencializmus­ra gondolunk. Van tehát bőven ímiva- ló, van téma, van konflik­tus, de van szabadság is mind megírni, okosan bí­rálva — s mint az Életem, Zsóka...! Ódry-színpadi előadása bizonyítja, van bátorság és van tehetség is hozzá. Lőrinc Lőránd hiány, de kevesen jelent­keztek központi fűtéssze­relő, bádogos és hegesztő tanulónak is. A szakszervezet állás­pontja szerint a létszám- hiányt bizonyos mértékig pótolni lehet a meglévő szakmunkások szakmai is­mereteinek bővítésével, az ipari tanulóképzés színvo­nalának emlésével. Ennek feltételei nagyrészt rendel­kezésre állnak. Hosszabb távlatokban a cél az, hogy az iparitanuló intézetek szakközépiskolai képzésre térjenek át, ahol, a tanulók részletesebben is megismerkedhetnek az új technikával, a szocialista munkamegosztással, a mo­dern üzemszervezéssel kapcsolatos tudnivalókkal. Országos néprajzi és nyelvjárási gyüjlopát yázaf A Néprajzi Múzeum és a Magyar Tudományos Aka­démia Nyelvtudományi In­tézete — a megyei tanácsok és más intézmények közre­működésével néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályáza­tot hirdet. Résztvehetnek önkéntes gyűjtők és gyűjtő­kollektívák (szakkörök, út­törőcsapatok, művészeti csoportok stb.). A pálya­munkákban fel lehet dol­gozni bármilyen néprajzi vagy nyelvjárási témát, il­letve választani lehet a Néprajzi Múzeum által ajánlott pályatételek közül. A szabadon választott té­mák felölelhetik a népi, anyagi, szellemi és társa­A vizsgáztató gép Ez év tavaszán résztvettem a leningrádi fi­zikai-kémiai technikumban egy különös vizsgán A vizsgát elektronikus vizsgáztató tartotta. A doboz mellső oldal án a mflszerlap látszott Ezen nyomógombok, jelzőlámpák, kivilágított tábla, néhány mm-es furatok. Ugyanott a vizs­gálati célt szolgáló lapokon kívül, még két kártyaköteg volt. Az egyikben lyuggatott kár­tyák, a másikban sima kártyák, melyekre a tanulók nevét írták fel. Az első leg Ilyenkor, az ó és új év fordulójában szinte napon­ta találkozunk a leg szócs­kával. Az újságokban ol­vashatjuk, hogy ki volt az 1963-as év leg... kisebb, nagyobb, érdekesebb, szebb, csúnyább személye. A rá­dió hírüladja, hogy mi volt a leg... nagyobb ese­mény, a leg... szebb telje­sítmény, a leg... kimagas- lóbb alakítás. Szóval a leg-ek időszakát éljük. Nos, nem akarok elébe vágni az 1964. decemberére várható leg-dömpingnek, de úgy érzem, megszüle­tett az új év első leg-e. Ezt túlszárnyalni már a hátralévő tizenegy hónap­ban sem lehet. Megvan 1964. legújabb magyar sza­va, vagy ha úgy tetszik, a magyar nyelv legkacifán- tosabb kifejezése. Mégpe­dig az Ecetipari Vállalat jóvoltából. Bár találkozá­Holnap újra indul a táj A Szigligeti Színház mű­vészei röviden „táj”-nak hívják a tejelőadást; „indul a táj”, tehát azt jelenti, hogy megyeszerte ismét megkez­dődnek a tájelőadások. Az új év első tájelőadását holnap este tartják Török- szentmiklóson. A művészek Jacques Dévai — Nádas Gá­bor Potyautas című vígjáté­kában lépnek fel. A szelle­mes, mulattató darabot szá­mos modern tánc — diago­nal. madison, stb. — bemu­tatása élénkíti. som az új győztessel meg­lehetősen prózai helyen — egy fűszerkereskedésben — történt. Ecetet vásárolván és fi­gyelmesen megnézvén az üveg címkéjét, a követke­ző feliratot olvastam: Be­téti díjak; fehér üveg öt­forint, zöld üveg kettő öt­ven, záróelem egy forint- igen kérem, záróeleim egy forint. Tudják mi ez? Ma­gyarul dugó. Igaz, hogy műanyagból van és nem « szokásos parafa utánzat­ból, de azért minden két­séget kizáróan ez egy du­gó, az ősrégi, hagyományos magyar dugó. Hát ez igen. Olyan szép, hogy nem is lehet igaz. Záróelem. Ez kérem a leg..., na de hagyjuk. Most már csak az a kérdés, hogy a műanyag­dugó, vagy a záróelem ki­fejezésért fizetjük az Ecet- ipari Vállalatnak az egy forint betéti díjat? Talán ez lehetne az új év leg... első találós kérdése. — egy A TANULÓ odament az asztalhoz és mindegyik kö- tegből kivette azt a kár­tyát, amelyen a neve sze­repelt Ezt a doboz falán lévő résbe bocsátotta. A másik kártyát rátette az elektronos vizsgáztató prog­ramozó berendezésre. Ez­után a doboz fedelét le­csukták. A kivilágított táb­lán megjelent a vizsgázta­tó kártya száma. A tanuló felvette az asztalról ezt a kártyát és az asztalon hoz­zálátott a kártyán feltün­tetett feladat megoldásá­hoz. Megoldotta az első feladatot. Ezután egy át- kapcsolóval kiválasztotta a tárcsán a válasz számát. A gép erre azáltal felelt, hogy megfelelő jel mutat­kozott a kivilágított táblán. A vizsgázó ugyanezeket a műveleteket végezte a feladatok megoldása után. A táblán minden alkalom­mal feltűnt a jel. Végül a kivilágított táblán látha­tó lett az összes kérdésekre adott átlagos osztályzat. Az ilyen osztályzat a vála­szok minőségétől függően lehet 2-es, 3-as, 4-es, 5-ös, de 1-es nem. Ez érthető is, hiszen a tanuló nem hagyja abba a vizsgázást. A kibernetikus gép szigo­rúan és objektiven értéke­li a tanulók ismereteit. Éberen ügyel arra. hogy idő alatt kapja meg a vá­laszt. Mihelyt letelik a ki­tűzött negyven perc, mű­ködésbe lép egy relé és » kivilágított táblán megje­lenik a felirat: ,.Az idő le­telt”, és a gén önműködő­en kikapcsolódik. Az „elektronikus” vizs­gáztatás alatt nem mutat­koznak olyan emberi gyen­geségek, amelyek néha a vizsgáztató személyében je­lentkezhetnek. A gép tár­gyilagossága meglepő. Sike­rült megfigyelnem olyan esetet, amikor a gép úgy döntött, hogy meg kell is­mételni a vizsgát. Ez úgy történt, hogy a tanuló né­hány kérdést összekevert. A gép visszatért a kiin­duló helyzetébe és jogot adott a tanulónak, hogy új kártyát válasszon. A GÉP PROGRAMJÁT olyan terjedelemben állí­tották össze, hogy 1025 kártya alapján tud vizs­gáztatni. Ez gyakorlatilag biztosítja a lehetőséget, hogy valamennyi tanfo­lyam anyagából és tárgyá­ból vizsgáztasson, melyek a technikumban egy vizs­gáztatási Idényben előfor­dulnak. Minden egyes vizs­gához a lyuggatott kártyák külön kötege áll készen. Van ebben a technikum­ban egy elektronikus „ok­tató” is. Ez igazi segítő társa a tanulóknak szám­szerű vagy szóbeli felada­tok megoldásában olyan esetekben, amikor a soron következő kérdés tisztázá­sára sokáig kellene várni. Ilyenkor a kibernetikus géphez fordulnak, mely­nek a programozó berende­zésére lyuggatott kártyát helyeznek. Ilymódon maga a gép adja meg a helyes feleletet. Ezután a tanuló a műszalagon elfordítja a kapcsolót olymódon, hogy számokkal vagy betűkkel megkapja a feladat megol­dását. Azután megnyom egy másik gombot és a műszalagon kigyúl egy lámpa, „helyes” felírással. De mi történik, ha a ta­nuló hibás feleletet adott? Akkor egy másik lámpa gyűl ki, melyen „helytelen” felirat olvasható. A tanu­ló ilyenkor a „segítség” gombot nyomja meg. Ezt a. technikumban „SOS”- nek nevezik. Ennek a gombnak nyomására egy­szerre több lámpa is ki- gyúllad. Ezeknek az össze­olvasása megadja azt a kártyaszámot, egy külön kartotékban, ahol a fel­adat megoldásának egész menete fel van írva, hi­vatkozva az irodalomra és egyéb forrásokra. N. B. dalmi kultúra — így a népi gazdálkodás, a népi techni­ka, a népi díszítőművészet, a népköltészet, a népi kéz­iratok, az irodalmi és a tör­téneti néphagyomány, a né­pi zene, tánc- és játék, a népszokások, a népi élet­mód, a családszervezet, « munkásfolklór és a nyelv­járási anyag — bármely tá- gabb vagy szűkebb tárgy­körét. A gyűjtők érdeklődésé­ből és a helyi viszonyokból adódó pályázati témák fel­dolgozásán kívül a Néprajzi Múzeum számos ajánlott pályatételt is kiírt a rész­vevőknek. Ilyenek például a szocialista társadalmi át­alakulást tükröző témák, továbbá a fejlődés követ­keztében egyes megszűnő­ben lévő tárgykörök feldol­gozása. Érdekes téma, töb­bek között a falusi nők helyzetének alakulása há­rom nemzedéken át: élet­mód, munka, öltözködés, szórakozás, társadalmi hely­zet stb. szempontjából. Bi­zonyára többen gyűjtik majd a bányászhagyomá­nyokat: szokásokat, mun­kadalokat, szakmai kifeje­zéseket és különféle régi szerszámokat. Ugyancsak érdekesnek ígérkezik a ku­bikosok, útépítők, vasút­építők, pályamunkások mozgalmi történeteinek, életmódjának, szájhagyo­mányainak vizsgálata. Nagy körültekintést igény­lő téma egy-egy helység vagy vidék irodalmi népha­gyományának tanulmányo­zása. Például történetek Petőfiről és Csokonairól, a vidék egykori költőiről. A felnőtt és az ifjúsági tagozatban meghirdetett pá­lyázatra április 15-ig lehet beküldeni a dolgozatokat nz illetékes megyei múzeu­mokba, vagy a Néprajzi Múzeum etnológiai adattá­rába (Bpest, VIII., Könyves Kálmán körút 40.). A XIL országos néprajzi és nyelv­járási gyűjtőpályázattal kapcsolatos részletes felvi­lágosítást és útmutatást a Néprajzi Múzeum adattára ad. Több mint 110000 forint A kunhegy esi járás föld­művesszövetkezeteinek dol­gozói még az ősz folyamán vállalták, hogy személyen­ként 150 forint értékű köny­vet adnak el a tanyákon, külterületeken. A december 31-én zárult akció szép ered­ményt hozott. A felajánlást Abádszalók kivételével min­denütt túlteljesítették. Még az időközben csatlakozott Karcagon is, ahol pedig ál­lami könyvesbolt is van. — Végeredményben 680 fmsz- dolgozó, könyvelők, boltve­zetők, áruházi eladók össze­sen 112 000 forint értékben adtak el könyveket elsősor­ban a mezőgazdasági foglal­kozású lakosság körében. Bezzeg azért időmben! Giziké, aki csak tegnap esett túl az érettségin, élve a független embereknek kijáró teljes szabadsággal, kiült a te­raszra, s fuldokolva bár, de azért a leg­nagyobb gyönyörrel szívta élete első ci­garettáját. Nagymama épp akkor lépett ki szobájából, s a megbotránkozástól fel­háborodva ripakodott rá: — Megbolondultál? Hát nem sül le a képedről a bőr? Te... Szégyentelen! Giziké angyali nyugalommal egy kéz- legyintéssel elintézte az ügyet: — Ugyan már, Mami! — s fuldokolt tovább. Nagymama becsapta szobája ajtaját, s éppen csak olyan hangosan, hogy Giziké is meghallja, zokogta: — Ez a mai erkölcs! Bezzeg az én időmben! S a sifon fiókjából ájtatos képpel vette elő öreg imádságos könyvét. Lepo­rolta, megtörölte, s megenyhült tekintet­tel simogatta a bársonykötést. Hej! Ha ez a kis könyv most be­szélni tudna! Biztosan elmondaná, milyen jó is volt este a vecsernyéről hazafelé az úton egyszerre két ptiha. forró kézben pihenni. Nagymama akkor tizenhárom­éves volt, s Bálint — óh, hol van már Bálint — tizenötéves. Ártatlan, tiszta sze­relem volt az, Bálint segített Nagyma­mának az imakönyvet fogni. Más semmi nem történt, csak egyszer, na, esetleg két­szer csókolta meg Bálint Nagymamát a kiskapuban. S hogy rátámadt Nagymamára Déd­nagymama. Becsavta a tisztaszoba abla­kát, ahonnan szemmel lehetett tartani a kiskaput, s éppen csak olyan hangosan, hogy Nagymama is hallja, sápítozott: — Ez a mai erkölcs! Bezzeg az én időmben! Valóban, mennyire más, erkölcsösebb is volt az a világ! Dédnagymama sokáig emlegette, hogyan fenyegette őt meg Ok­anya, amikor Dédnagymama elvált ne­gyedik férjétől egy tizennyolcéves deü ifjú miatt. Ükanya azt mondta: ez az utolsóelőtti eset, hogy visszafogadja a csa­ládi házba Dédnagymamát és tizenegy gyermekét. Ükanya akkor megjegyzéseket tett a kor erkölcsére, s büszke öntudattal gon­dolt vissza az ő fiatalságára, amikor ott­hagyta az apácakolostort, ahová egyene­sen Szufuszluk basa háreméből szökött, s hazament törzsfőnök-atyjához, aki Matu­zsálemnek egyenes ágon ükunokája volt. A törzsfőnök-atya végső elkeseredésében elhatározta, hogy eladja Ükanyát a rab­szolgavásáron. Egy gazdag kereskedő haj­landó is lett volna Ükanyáért megadni a húsz aranyat, amikor ő így szólt törzs­főnök-atyjához, aki egyenes ágon ük­unokája volt Matuzsálemnek: — Atyám! Inkább adj oda olcsóbban az előbbi vevőnek. Az csinosabb. Ekkora erkölcstelenség hallatára Ük­anya törzsfőnök-atyja elképedve kiáltott fel: — Micsoda erkölcs! Bezzeg az én időmben! S a törzsfőnök-atya a vásárról haza­felé menet nagy lelki gyönyörűséggel gon­dolt vissza ifjúkorának szilárd erkölcsös­ségére. Talán tizenötéves lehetett, s fel­buzdulva Ábrahám példáján, aki egyetlen fiát hajlandó lett volna feláldozni, elha­tározta, hogy ő öccse feláldozásával ked­veskedik az úrnak. Ezzel atyjának is se­gíteni akart, az öreg sehogy se tudott dűlőre vergődni örököse kiválasztása dol­gában. És bár felajánlását csak részben teljesítette, öccsének csak fél kezét, fél lábát, fülét és orrát vágta le és égette el, egyik nagybátyja, az oly sokat emle­getett Kain mégis felháborodott a tettén: — Ez a mai erkölcs! Bezzeg az én időmben! — mennydörögte. S Kain akkor nagy erkölcsi maga- sabbrendűséggel gondolt vissza arra a régi jó világra, amikor ő — az egyetlen fennmaradt anyakönyvi másolat szerint az első emberpárnak, Adámnak és Évá­nak a gyermeke — egészen véletlenül le­ütötte Ábelt, testvérét. Egészen véletle­nül. S milyen patáliát csaptak abból a kis ügyből! Még a hivatalos lapba, a Bibliába is beleszerkesztették. Hiába! Az volt csak az erkölcsös világi Petrovácz István

Next

/
Oldalképek
Tartalom