Szolnok Megyei Néplap, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-07 / 4. szám
KÖLNÖK s Létezik-e gondolatátvitel? Létezik-e gondolatátvitel? Kitalálható-e távolból egy másik ember gondolata? Olyan kérdések ezek, amelyek nagyon régen foglalkoztatják az emberiséget. A gondolatátvitel problémáit, sokan az agyban keletkező elektromágneses hullámokkal hozzák összefüggésbe. Tény, hogy elékt- rokefallográffal, az agyi bioelektromos áramokat érzékeltetni lehet, bár ezek 'jelentőségét közelről sem ismerjük és csak néhány szélsőséges esetről tudunk következtetéseket levonni. Az agy elektromágneses terének feszültsége viszont olyan alacsony, hogy mai tudásünlc szerint több mint tízezer kilométernyi kiterjedésű antennát kellene az emberi agyban elhelyezni, hogy ezeket a jelzéseket fei- foghatóvá tegye... A gondolatátvitelnek tagadhatatlanul azonban tárgyi alapja is van Erre utal egy négy évvel ezelőtt elvégzett kísérlet. Június 25-én, egy ismeretlen ember “szállt a „Nautilus” amerikai tengeralattjáróra. A hajó a víz alá merült és minden napon két előre meghatározott -‘dő- pontban, a titokzatos vendég öt ábrát rajzolt egy papírlapra, majd a kapitánynyal együtt aláírta és átláthatatlan borítékba zárta. A borítékra már a kapitány vezette rá a pontos dátumot ás a „szigorúan titka,” megjegyzést. Augusztus 10-én végétért a különös út. A kikötőben felbukkanó „Nautilus”-t már különrepülőgép várta, mely a Légierők Kutatóhivatalának Biológiai Központjába vitte a borítékot. Ebből az Intézetben, pontosan a tengeralatti kísérletek időpontjában, gépi úton kevertek meg többezer kártyát, melyeken az említett öt ábra volt látható. A gépből kidobott lapokat egy személy mereven nézte és megpróbált csak a látott ábrákra gondolni. Amikor összehasonlították a gép által kevert kártyák jegyzékét a tengeralattjáróban készült listával, kiderült, hogy a rádióhullámok-hatósugaraiból kikerült helyen, a valószínűség számítás adatait mesz- sze túlhaladva, a titokzatos gondolatolvasó minden száz kártyából hetvenet eltalált. Mi lehet ennek a kísérletnek a tudományos magyarázata? Ha a harminc százalékos hibát sem mellőzzük el, akkor is egészen rendkívülinek kell tartanunk az eredményt. A távolból kapott érzékelésekről érdekes kísérletek alapján számolt be I. A. Fabri,1 szovjet professzor. Hosszú éveken át tanulmányozta egy ritka, éjjeli lepkefajon a „biológiai távösszeköttetéseket”. Nyári éjszakán drótkalitkába zárt ebből a pillangófajtából egy meg nem termékenyített nőstényt. Fél óra múlva valósággal körüldongták a hímek. Három este 64 hímlepkét fogott és ezek közül néhányat festékkel megjelölt, majd 6—8 kilométer távolságban szabadon eresztette ezeket a pillangókat. A lassú repülésű állatok 40—45 perc múlva ismét a drótkalitka mellett voltak, ami azt jelenti, hogy a legrövidebb úton tértek vissza. A nőstény szagjelzést nem adhatott, mert a szólj órással szemközt is érzékelték a hímek a hívó jelt Feltehetően elektromágneses sugárzásokról lehet szó, melyet valószínűleg az antennaként használt csápjaikkal fogtak fel, mert e részük eltávolítása után azonnal elvesztették a nősténynyel a kapcsolatukat. Ennek a lepkefajnak feltétlenül szüksége volt távoli jeladásra, a nőstény „gondolatát” érezték meg a hímek. Ez a képességük a fajták fejlődése során azonban szükségtelenné vált. A magasa bbrendű lényekben mindinkább elcsökevény«- sedik ez a képesség — így véli Fabri professzor megoldani a kérdést Veres Pál A szolnoki stúdió terveiről Gyorsabb hírszolgálat tP A felnőttoktatás segítése # Nyilvános felvétel Kecskemétről i* Meccsközvetités fapasstaJateserét rendednek Cjszászon Az újszászi járási művelődési házban január 26- án a járás művelődési otthonainak igazgatói és művészeti előadói tapasztalat- csere értekezleten vesznek részt. A délelőtt folyamán több műkedvelő csoport tart bemutatót, közöttük a martfűi irodalmi színpad, a jászladányi kórus, az újszászi népitánc-csoport. A délután folyamán megvitatják a látott produkciókat és megbeszélik a műkedvelő mozgalom járási perspektivikus tervét. Lapunk munkatársa beszélgetést folytatott Tiszai ; Lajossal, a Magyar Rádió és Televízió szolnoki stú- \ diójának vezetőjével és a '■ stúdió legközelebbi tervei- j ről kért tájékoztatást, j — Gyorsabbá, pontosab- ! bá igyekszünk tenni hír- szolgálatunkat. A közeli f napokban már lehetőség | nyílik arra, hogy a stúdió ■ kecskeméti, egri, békéscsa- i bai tudósítói rendszeresen jelentkezzenek az Alföldi Krónikában. A megyei népművelési tanácsadó javaslatára és annak segítségével fokozottabb támogatást nyújtunk az általános iskolai felnőttoktatásnak. Elsősorban az irodalom és a történelem tanítását kívánjuk segíteni. Ennek jegyében tűztünk már eddig is műsorunkra egy-egy dramatizált Mikszáth- és Móricz- novellát. Jelenleg a kuniékor költészetét bemutató összeállításon dolgozunk. — A történelemoktatást segíti a szolnoki levéltár eddig még nem publikált anyagai alapján készült eseményjáték a Törő Pál- féle mezőtúri parasztfelkelésről. — E műsorok mellett — folytatta Tiszai Lajos — állandóan beszámolunk Szolnok és a környező területek politikai, gazdasági és kulturális életéről az ötéves terv célkitűzéseinek és a napi feladatoknak megfelelően. Mezőgazdasági és ipari rovatunk egy- egy termelési ág, egy-egy üzem problémáit összetetten vizsgálja. A Munkásszemmel című műsorunkban egy-egy járás munkásai és műszaki dolgozói szólalnak meg, elmondják közérdekű problémáikat, panaszaikat, kéréseiket. — A sportkedvelőknek is igyekszünk többet nyújtani. A bajnokság indulásától kezdve rendszeresen adunk közvetítést megyénk három NB Il-es futballcsapatának mérkőzéseiről. Megszerveztük a tudósítóhálózatot az NB III-as csapatok mérkőzéseiről. Nem hanyagoljuk el természetesen az első osztályban szereplő kitűnő vízilabda-csapatunk, a Szolnoki Dózsa mérkőzéseit sem — mondotta befejezésképpen Tiszai Lajos elvtárs. Vége a szünetnek Olvasás óra. Szűcs Erzsébet, a jászberényi tanítóképző másodéves ballsratója jvakor’ó tanításon a harmadikos napközis osztályban NINCS KONFLIKTUS? Nem szeretem azokat a gazdasági vezetőket, akikkel csak „bázis időről”, „terv- és tényszámokról”. „beütemezésről” lehet beszélgetni, s ha véletlenül — mondjuk — filmekre, szobrokra terelődik a szó, roegnémulnak, vagy csak ennyi a véleményük: „Hát ugye..— és nem folytatják. Jelezve, hogy ezek amolyan gyerekes dolgok a termelés nagy, döntő kérdéseihez képest. Szégyenle- temben nem kiáltottam közbe legutóbb egy műszaki könyvankéton, mikor egy vegyészmérnök szinte kérkedve kedélyeskedett — „Nem sokra értékelem a szépirodalmat...” Éppenezért különösen örülök most ennek a középkorú munkásigazgatónak, akinek ,— bár önhibámon kívül — jóval hat óra után rabolom a szabadidejét. Üzenetet hoztam neki, s a kapuban épp akkor találkoztunk, mikor ki - szállt a vállalati kocsiból Végeredményben már a kapuban . közöltem, amit akartam, de erővel invitált, ' keridjék csak beljebb. — Nem vri=ml, barátságos itt. neve? — né*“** fcßrül az irodában. Ma nem .engedtem befűteni. A telepeinket jártam, tapostam a szociális beruházások ügyét, fejezzék már be fürdőink, öltözőink építését... Addig nem tudnék itt nyugodtan ülni. míg munkásaink tisztálkodni sem tudnak rendesen... Hideg van, ugye? De azért így kabátban cseveghetünk egy -kicsit. Benne van? — Én ne lennék benne? . Akkor figyeljen csak. talán ezt meg is írhatja... Reggel átszóltak a párt- bizottságtól. hogy volna-e hely a kocsinkban? Tudják. hogy bejárom ma a megyét, vigyek már magammal egy író elvtársat. Mindjárt faggatással kezdte az író elv társ: mi a véleményem az irodalomról? Hát — szedegettem össze, ami elöljáróban eszembejutott —, én a magam részéről szeretek olvasni, moziba járni, szívesen meghallgatok egy színdarabot. Ügy érzem, ez mind finomítja az embert, érzékenyebbé teszi arra, hogy megértsen másokat. Űgv vagyok vele, író elvtárs. hogy aki — vezető lettére' 'rodn’omtóh művészettől sajnálja az időt, haszon< talanságoknak tekinti azokat, — az például nem hiszi el, ha történetesen rosszul megy náluk a termelőmunka, hogy az azért is lehet többek közt, mert rossz a kapcsolata a dolgozókkal. megsérti az üzemi, vagy szövetkezeti demokráciát. Ilyen vezető nem képes megérteni, hogy valakinek azért nincs semmi kedve lelkesen dolgozni, mert ridegen belzéinek vele. Az ilyen „kényeskedé-nek" nevezi az emberek efajta logos igényeit, nem mond le a durva hangról nem kíváncsi mások véleményére. Ismerek egy brigádvezetőt, aki így érvelt a munkásnak, mikor az kikérte magának a goromba bánásmódot: „Megkapta a szaktárs legutóbb a fizetését?” — Igen. — „No. akkor mit járatja a száját, ha meg- rnondogatóm néha maguknak. Nem mimózalelkű kisasszonyok vagyunk.” Ez a brigádvezető már régen nincs nálunk. Nem volt hajlandó változtatni a magatartásán . .. Megtudtam tőle, hogy utoljára egy Max Brand-regényt olvasott, mielőtt negyvenháromban bevonult katonának. De most már én kérdezek az író elvtárstó). Miért nincs még nálunk elég. felszabadulás utáni - igazi műnké«-.---»?• Miért érdekesebbek, árnyaltabbak, színesebbek a polgári világot, a deklasszált&k sorsát ábrázoló művek? Nagyot nézett az író. Böl- cselkedett jobbra, okoskodott balra, végül oda lyukadt ki, hogy „korunk hőse, a munkás egyszerű, komplikációmentes, világosan áttekinthető ember. Nem bonyolult, nem lehet róla sokrétűen, izgalmasan írni”. Sértett a válasza, hiszen a magam életéből is jópár izgalmas időszakra emlékszem. Hogy egyebet ne említsek: nyolc esztendővel ezelőtt nekem szegezték a pártbizottságon. „Elvtárs, le fogsz-e érettségizni, vagy belenyugszol, hogy más vezeti helyetted az üzemet?” Bizony fejembe tolult a vér. Tőlem kérdeznek ilyet, aki 1935 óta hordom a kommunista párttagsági könyvet? ... De aztán ... Szóval azóta leérettségiztem. Most felsőfokú fémipari tanulmányokat folytatok. A múltkor meg így tapogatózott a járási párttitkár: „Nem vagy féltékeny a mérnökeidre? Hiszen ők mégis egyetemet végzel t, diplomás szakemberek?” Csak, nevettem az elvtárs aggodalmán. Nálunk nem törik ilyesmin a fejüket a vezetők. Az az elvem, hogy mindenki fussa ki a képességeit ... Viszont azt is tudom, hogy ha magam nem tanulnék, olvasnék rend- sz<?r°?v3n. nem ért^'' f m meg az ő törekvéseiket, akadékoskodnék, csakhogy „adjam a szőröző igazgatót”. Ennek előbb-utóbb olyan feszültség, ellentét lenne a következménye, amit. sem én, sem ők nem vészelnénk át simán ... De erről nem szóltam az írónak, ehelyett hívtam, járja velem körül gyáregységeinket. Győződjön meg róla, milyen ,.árnyalation, komplikációmentes” az óiét az üzemekben. D-n' a pártfunkcionáriusok korholtál: engem, s rajtam keresztül a megyei, minisztériumi elvtársakat, mert helyeseltük, hogy az egység vezetője mérnök legyen. Mellesleg, ez a mérnök már a mi neveltünk, munkáscsaládból is származik. T-n egy füzetre valót panaszkodott az üzem vezetője, hogy vele nem szívesen tárgyalnak a „rég?” műszaki emberek. Inkább a „közülük való” helyetteshez fordulnak. K-n már azzal kezdtem, hogy egy dolgozót kérdeztem meg, milyen a munkások és műszakiak viszonya? „Jöjjön csak le az ebédlőbe, elvtárs — hívott —, majd meglátja.” Tényleg, egészen elkülönülve ültek, beszélgettek a műszakiak. J-n a munkásokból lett vezetők szinte távoltartottak a fiatal technikusoktól. Mikor csodálkoztam ezen. nehezteltek: „Hát te inkább közéjük kívánkozol? Eddig azt tartottuk, hogy a aú emberünk vagy. Mondogattuk is magunk közt: vigyázzunk, azok el ne vegyék tőlünk”. Ugyanitt panaszkodott a parasztfiúból lett új mérnök, hogy lakáskérelmét visszaadták, és tanácsolták, hogy adjon be másik kérvényt — a felesége. Neki könnyebben sikerül, mert munkás. A mérnök tsz-paraszt gyereke, s nemrégen végzett. Sorolhattam volna még a példákat arra vonatkozólag, hogy a munkások és műszakiak közötti kapcsolat problémái léteznek. TIa behunyjuk a szemünket, s az időre bízzuk: majd elmúlnak, — ezzel csak nehezítjük a helyzetet. Még akkor is. ha tudjuk, hogy ezek a hibák már népen belüli ellentmondások, és kiküszöbölhetők. De. ismétlem. nem lehet hallgatással elintézni, vagy a véletlenre bízni a megoldást. Kértem író barátunkat, ahelyett, hogy izmusokon vitáznának, ezeknek az ellentmondásoknak a feloldásában segítsenek — a művészet erejével... ...Hideg irodában kezdtük a „csevegést” a munkásból lett igazgatóval. — Észre sem vettük. hogy már régen az utcán, a fagyos szélben sétálva jártunk a végére. Tóth István öra után a „kis tanító néni” hévolyót készít a hét részre osztott osztály gyengébbik fejének
