Szolnok Megyei Néplap, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-29 / 23. szám
!®84. január 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Központi irányítás alá kerül az autószerviz Folyamatosan központi Irányítás alá kerül az ország egész autószerviz szolgálata, Budapesten két, vidéken tizenegy új szervizállomás épül. A dicspécser- szolgálat kialakításával tökéletesebben és gyorsabban láthatják el a szervizállomásokat korszerű berendezésekkel, célgépekkel, speciális felszerelésekkel, s megfelelően felmérhetik, hol jelentkeznek új igények. Remélhető, hogy az átszervezés előnyei már az idén jelentkeznek. A szervezeti jellegű intézkedések átmenetileg segítenek az autójavítás helyzetén, a jövőben azonban a jelenlegi felkészültséggel már nem tehet kielégíteni az igényeket. Éppen ezért Pécsett 65 . millió forintos költséggel autójavító és . AKÖV karbantartó telepet létesítenek. Budapesten az Ecse- ri úton és a Kerepesi úton építenek új szervizállomásokat, ' s ugyancsak szervizállomást kap Hódmezővásárhely, . Tatabánya, Veszprém. Miskolc, Eger, Pécs. Debrecen, Pápa, Zalaegerszeg, Keszthely és Esztergom. Vándorkiállítás Rövidesen útnak indul a Természettudományi Múzeum gyógynövény-vándorkiállítása. 41 féle gyógynövényt, valamint az egészségre különösen hasznos vad gyümölcsöt mutatnak be, eredeti formában és képen, rajzon. A növények nagyrésze mellett elhelyezik a belőlük készült gyógyszert is. a kiállítás célja elősegíteni a gyógynövények gyűjtését és termesztését. Híven a tényékhez Egy bábelőadásról szóló írás margójára o römmel olvastam a Magyar Állami Báb- színház „Csipkerózsika” előadásának szajoli sikeréről. A felnőtteknek szóló tanulságok közül egy azonban mellbe vágott: néhány Cigánysoron Tulajdonképpen nem is „sor” ez a néhány ház itt Cibakháza szélén. Lakói egyre fogynak, számoljuk is az ujjunkon, hány család költözött be eddig a faluba. Tizenegyet számol össze az a középkorú asszony, aki a mosóteknő mellett állva fogad bennünket. Bódiné ura tanácstag, nagy tekintély itt a falu szélén. S amikor híre megy, hogy itt van a művelődési otthoh igazgatója, meg még valaki, rövid idő alatt megtelik a „terem”, zömmel asszonyokkal. . Ezt a terem kifejezést különben az egyik kislány használta, aki amikor hellyel kínáltuk szégyellősen mondta, hagyjam csak, elálldogál ő itt a többiekkel együtt a teremben. A helyiség egyébként egy kis szoba, két ágy- gyal. Nagy tisztaság, fehérre meszelt falak, két szék is ke- rülközik valahonnan amire minden tiltakozásunk ellenére leültetnek minket. Miről esik szó? Mindenekelőtt a népi együttesről. Az itteni cigányok nagyon szeretnek énekelni, táncolni. — össze-összejönnek a szomszédok, rokonok egy-egy kis kunyhóba és szépen énekelgetnek. Ez adta a gondolatot a művelődési otthon vezetőjének, hogy népi együttest toborozzon azokból, akik eddig csak alkalmi időtöltésnek tekintették & dalolást. Az ősszel meg is kezdődtek a próbák, vasárnap délutánonként összejöttek tizenöt—húszán és énekelgettek persze egyelőre csak egy szólamban. - Aztán bemutatták, hogy táncolni is tudnak. — Amikor a hidegek beálltak, egyszerre csak elmaradtak. S most e rögtönzött kis- gyűlésen azt feszegetjük, - miért? — Nagyok voltak ám a hidegek — mondja egy merésztekintetű fiatalasszony, Ba- ioghné, Ida. - Négy gyermekem van, hova rakjam őket addig, míg elmegyek? Csak bezárhatom őket. Azt meg nem szívesen tenném. Egyetértőén bólogatnak a többiek. Hárorft-négy gyerek mindenütt akad. Sőt az egyik asszony azzal büszkélkedik, hogy neki nyolc van. — Nem divat már az — vágják rá többen is. — Elég a négy gyerek. — Aztán nem felejtették el a szép dalokat, amiket tanultak? — Nem ám — zúgják rá szinte kórusban. — Tudunk mi énekelni még. Azért gyakoroljuk. Es a kis faluszéli házikóban felcsendül egy szép nóta: „Leesnek a téli havak Kaevet vöcret beborítaak”» A hangok közül kiválik egy: szép, csengő althang. önkéntelenül is Azucena, a Trubadúr cigányasszonya jut eszünkbe. Ö énekel így a tábortűz mellett. Az itteni Azucenát különben Nagyhajú Ferencnének hívják, aki kicsit kéreti magát, de aztán külön is énekel. Hangja kicsit nyers, régi babonák.. hangulata érződik benne. A többiek is gyönyörűséggel hallgatják biztatják, énekeljen még. A cigánysor házainak legtöbbjében dolgozó emberek laknak. Pesten dolgoznak és a környékben. A helyi tsz-ben csak egy dologzik, Bódiné, a tanácstag névrokona. A többiek olyan büszkék rá, mint egy ritka kincsre. Nem is csoda, háromszázhúsz munkaegységet keresett egy év alatt a termelőszövetkezetben. Bizony sok panasz is elhangzik. Mert hát úgy mondják, a tsz elnök nem igen szereti őket. Bódinét is csak úgy vették fel, hogy felálltak a brigádtagok és azt mondták, ragaszkodnak hozzá ismerik, szorgalmas asszony. Bódi Jánosnéval nem is vallottak szégyent. Példája serkentő, sokan szeretnének a tsz-be menni. S ha lesz tagfelvétel, biztos vagyok benne, rájuk is gondolnak majd. Sutyi éppen olyan, mint amilyen egykor a filmbeli feketehajú, barnaarcú, feketeszemű lány, csak nem gyerek, hanem már a húsz körül járhat, öt meg azért faggatja az otthongiazgató, miért maradt el az analfabéta tanfolyamról? — Szégyellek én már oda járni. Nem vagyok én gyerek. Nagy felzúdulás követi a választ. Baloghné, Ida felcsattan. — Ahelyett, hogy örülnél, bárcsak én mehetnék. Mert én se tudok ám olvasni. — Milyen jó lenne pedig. De- hát itt a négy gyerek. Mit csináljak velük? — Aztán ha helybe jönne a tanító tanulna-e? — Akkor igen, de nemcsak én, mások is. — Ügy áll a dolog — súgta közbe az igazgató —, hogy a művelődési otthon által indított analfabéta tanfolyamon öt cigány járt, mind lemorzsolódtak. Most szeretném újra szervezni. Hát itt az alkalom. Kisze- sek, úttörők menjetek ki hozzájuk, nyerjétek meg a bizalmukat. Mert ezek az emberek szeretnének bízni. Csak még nem tudnak teljesen. Évszázadok ’ gyanakvását nem könnyű legyőzni. Hernádi Tibor kollégámmal együtt én is megfosztottam gyerekeket hasonló élményektől. Az elmúlt évben, november 23-án 627 új szászt gyerek, tapsolt a szóban forgó bábszínház közepes színvonalú produkciójának. Akkor senkinek sem jutott eszébe ilyesféle megjegyzést tenni. Úgy vélem, azt sem tudja a cikk írója, hogy májusban két előadáson is láthatta közönségünk — felnőttek és gyerekek egyaránt — a „Csipkerózsika” c. darabot. Az úttörők kulturális élete Üjszászon annyira programdús, hogy sokszor már a túlterhelés veszélye fenyeget. Kérdezem: ésszerű lett volna vállalkozni az ismételt közönségszervezésre éppen januárban (ráadásul hat nappal az előadás előtt!), amikor még a viszonylag köny- nyebben és jobban fűthető művelődési otthonok is gondokkal küszködnek? Apropó, szervező munka. Ennek is kialakulóban van egy olyan stílusa, amely méltó lehet szocialista társadalmi életünkhöz. Éppen ezért határozottan tiltakozom az ellen, hogy bárki is úgy ajánljon fel művelődési házunknak művészeti műsort, hogy előírták, megrendezése kötelező. Mi szívesen láttuk, és remélhetőleg a jövőben is vendégül láthatjuk a Magyar Állami Bábszínház egy-egy lelkes csoportját, de kérjük, hogy kicsit korábban tájékoztassanak bennünket programtervükről, és engedjék meg, hogy a felajánlott előadások és időpontok közül mi válasszuk ki azokat, amelyek nekünk is megfelel- nek. is égül a cikk írójától “ lapunk nyilvánossága előtt csupán annyit kérek: ne feltételezzen az efféle intézkedések és állásfoglalások mögött mindjárt felelőtlenséget, nemtörődömséget, kényelmeskedést, „hajuknál fogva előrángatott érveket”, és főként ne gondoljon azonnal — véleményem szerint kicsit elhamarkodottan — olyan szándékra, amely a gyermekeket akarja élményektől megfosztani. Ügy érzem, hogy a művelődés ügyének falvainkban élő gyakorlati munkásai jogaik gyakorlásában is sokkal több bizalmat érdemelnének. Somlyód! János járási művelődési ház igazgató (Újszász) K. Kerge kritikus megnézte a fiatal Hajszálhíján drámaíró első darabját, és még ott a színházban megírta róla megsemmisítő kritikáját. szerzőt ‘ -pitalis- ta csökevénynek, darabját pedig egy orángután lázálmának nevezte. Elégedetten futotta át művét és már épp a szerkesztőségbe altart rohanni, amikor megpillantotta Jégcsap kritikust. — Nos, mi a véleménye' — nem bírta megállni kérdés nélkül K. Kerge. — Hogyan értékeli a fiatal Hajszálhíján produkcióját? — Pozitívan! — mondja Jégcsap. — Már hogy pozitívan? De hiszen ez az első da- rabémt Megjeleni a Béke és Szocializmus januári száma A folyóirat vezércikkét a kommunista világmozgalom egységéről Václav Slavik, a Csehszlovák KP Központi Bizottságának tagja, Norman Freed, a Kanadai KP Országos bizottságának póttagja és Murad Kuwatli szíriai publicista írták. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a dolgozók nemzetközi szolidaritása, a kommunista világmozgalom egysége a fő feltétele az imperializmus elleni, a békéért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott sikeres harcvalósításának lehetőségeiről Brazíliában. Ezzel kapcsolatban a szerző kifejti a kommunisták álláspontját. Az izraeli dolgozók fontos feladatairól írt cikket Esther Vilenska, az Izraeli KP Központi Bizottsága Politikai Irodájának tagja. Latin-amerikai kommunista vezetők és újságírók egy csoportja összefoglaló tanulmányt írt a latin- amerikai földrész népeinek, a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, az állampolgári jogok helyreállításáért vívott nehéz és áldozatos harcáról. A mezőgaz dasági könyvhónap ünnepi megnyitása Ma, január 29-én nyitják meg hivatalosan Szolnok megyében a mezőgazdasági könyvhónapot A megnyitó alkalmából az állami gazdaságok igazgatóságán ankétot rendeznek. Ezen a szarvasmarha-tenyésztés időszerű kérdéseiről és a szarvasmarha-állomány gümőkór mentesítéséről lesz szó. Előadók: dr. Horn Artur egyetemi tanár és dr. Héjji László, az Állattenyésztési Intézet tudományos kutatója. nak. Jaime Perez a Uruguayi KP titkára „Az SZKP, a kommunista világmozgalom élcsapata” című írásában megvilágítja az SZKP világtörténelmi szerepét és leszögezi, hogy az SZKP élenjáró szerepének elismerése nem a pillanat követelménye, hanem a forradalmi harc elvi kérdése. Közli a lap Keld öster- ling dán újságíró cikkét „A béke, a nukleáris fegyverek és a politika” címmel, mely a haditechnika fejlődésével kapcsolatos fontos kérdéseket tárgyalja. Figyelemre méltó G. Dias brazil szerző írása, melynek címe „Az osztályharc néhány problémája Brazíliában”. A cikkíró ismerteti a brazil haladó erők között folyó vitát, a strukturális reformok megMeghódíl ják a magyar szűzi földeket Rossz vízgazdálkodású, savanyú, homokos vagy szikes talajú földek még ma is százezer hold számra tar lálhatók nálunk, de nem sokáig: a talajjavító-brigádok mind nagyobb évi adagokban hódítják meg ezeket a mi sajátos „szűzföldjeinket”. 1962-ben 140 000. tavaly pedig 160 000 holdat javítottak meg digózással vagy meszezéssel és egyéb vegyi anyagok bemunkálá- sával. Az idei előirányzat már 192 400 holdra szól. Erre a minden eddiginél nagyobb méretű talajjavításra 240 000 vagonnyi javítóanyag szükséges. A kiszállításra, terítésre, illetve a földbe munkálásra egész éven át 850 tehergépkocsit, és vontatót, továbbá 300 hernyótalpas traktort és többszáz munkagépet mozgósítanak. Kritikusok — Na és? — mondta szemrebbenés nélkül Jég- csap. — Egészében pozitívan értékelem. — Nos hát, tudja, ez alkalommal teljesen ellentétesek a nézeteink — mondta élénken K. Kerge. • „Hm, ellentétesek a nézeteink — tűnődött magában K. Kerge a szerkesztőségbe menet. — Csakugyan olyan jó ez a darab? És egyáltalán, ki tudja, hogy jó vagy rossz? És ha Jégcsapnak mégis igaza van? Hiszen neki nagyobb gyakorlata vau a színházkriiiMarm mckeHen a mg&lla&zázből Fiatalok, idősebbek egyaránt ülnek a művelődési ház klubtermében Kun- szentmértonban. A falon tábla, rajta mindenféle képletek sorakoznak. A mezőtúri mezőgazdasági gépészeti technikum kihelyezett első osztálya rendes szombati foglalkozását tartja. Nyolc általánost végzett gépészek, állami gazdasági,, termelőszövetkezeti, gépállomási dolgozók az egész járás területéről. örömmel jelentkeztek a tanfolyamra, amely most január 4-én nyitotta meg kapuit. Ezeknek az embereknek bőséges gyakorlatuk van már. Inkább az elméleti alap hiányzik és mindnyájan azt várják, hogy itt a gépészeti technikumban ezt a tudást szerzik meg. Műszaki rajz, fizika, kémia, ábrázoló geometria és az általános műveltségi tantárgyak szerepelnek a ta- nulnivaiók között. Az osztály most van az ismerkedés, a kollektívává kovácsolódás állapotában. A hangulat vidám és bizakodó. s mint Gyalai András, a kunszentmártoni Zalka Tsz gépésze mondotta, az új gépekhez való új tudást szeretnék elsajátítani. Any- nyi már kiderült, hogy a legnehezebb tantárgy majdnem mindnyájuk számára az ábrázoló geometria. A helyi szaktanárok, meg a Mezőtúrról kijáró technikumi tanárok azon vannak, hogy az első zökkenőkön és nehézségeken minél hamarabb átsegítsék az osztályt. Dómján Józseftől, a járási mezőgazdasági osztály munkatársától megtudtuk, ez a technikumi osztály csak egy kis része annak a széleskörű hálózatnak, amely a járás területén a mezőgazdasági oktatásban résztvesz. Száz fiatallal kötöttek mezőgazdasági ipari tanuló szerződést. hét tan- fol vámon 260 traktoros jer lölt tanul. Első ízben szerveztek ilyen tanfolyamot . termelőszövetkezeteken belül. A továbbiakban elmondotkában, mint nekem. Én is pozitívan értélcelem...” K. Kerge, miután ilyen elhatározásra jutott, berobogott a szerkesztőségbe. Tiszta papírt vett és új kri- tikárt írt. — Megírtam a kritikát Hajszálhíján első darabjáról — közölte, amikor a kéziratot a szerkesztő asztalára tette. — Bátran kiadhatja: kritikám megegyezik Jégcsap kritikájával. — Méghogy ez megegyezik?! — kiáltott fel felháborodva a szerkesztő. — Jégcsap épp most adott le egy teljesen megsemmisítő kritikát. Kő kövön nem maradt Hajszálhíján darabiából... X Jaunzem ta Dómján elvtárs, hogy negyvenen öntözőgépész tanfolyamon tanulnak, húszán pedig a hegesztő szakmát sajátítják el, így * termelőszövetkezetekben a nagyobb gépjavításokat is eltudják végezni. Száz fő felnőtt öntözési szakmunkás és százötven növénytermelési szakmunkás-jelölt szaporítja a mezőgazdaságban tanuló felnőttek szálltát. Ha ehhez hozzávesszük a harmadéves növénytermelési technikusokat, akik a törökszentmiklósi technikum kihelyezett osztályain tanulnak, nyolcszázat is megközelíti a járásban a mezőgazdasági szakmát tanulók száma. Beszélgetés közben megérkezett Keresztes elvtárs, a növénytermelési és állat- tenyésztési enciklopédia tanára, a diákok eloltják cigarettájukat, beülnek a padokba, kezdetét veszi az KUtSnSs antológia Nem mindennapi- küldemény érkezett az elmúlt napokban az Akadémiai Könyvtárhoz. Feladója Joseph Grosz- pprtlandi, Oregon állambeli 70 éves farmer, aki fél évszázada vándorolt ki Magyarországról. A csomag egy angol nyelvű magyar antológia hét példányát tartalmazta. Az ízléses kiállítású kötet a müncheni Griff-nyomdában készült és 65 magyar költő, író alkotásaiból közöl szemelvényeket. A válogatás és a fordítás Joseph Grosz munkája, amelyből a port- landi állami kollégium professzora, dr. W. Arthur Boggs, az Oregon állambeli írószövetség elnöke szerzőtársként vette ki részét. Amerikába szakadt idős hazánkfia egyebek közt lefordította Az ember tragédiáját, Jókainak Miltonról irt művét, Adynak több mint 300, József Attilának 90, Radnóti Miklósnak 40 versét és más költők mintegy 300 versét. Az antológiában, amelynek elkészítésében Boggs, a portlandi költő-tudós nagy lelkesdéssel és hozzáértéssel vett részt, Batsányi János: A franciaországi változásokra című versétől időrendi sorrendben a Magyar Irodalom Gyöngyszemei, Csokonai, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Jókai, Erdélyi) Vajda, Kaffka Margit, Karinthy, Kosztolányi, Illyés« Szabó Lőrinc versein át a mai magyar irodalom legjelentősebb képviselőinek sok kitűnő fiatal poétának alkotásai talAlhAfcAIr,
