Szolnok Megyei Néplap, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-28 / 22. szám

lfm. imsis a*. SZOLNOK MEGYEI NEFLÄ? § Kulturális tapasztalatcserék Kunszentmártonban és Újszászon (Tudósítónktól) Vasárnap Kunszentmártonban találkoztak a járás bábcsoportjai. A cél a megismerkedés és a csoport- vezetők továbbképzése volt. Hőstett a levegőben Egy-egy rövid műsor- számmal Kungyalu. Tisza- kürt, Öcsöd és Kunszent- márton mutatkoztak be. Elsősorban a kungyaluink érdemelnek dicséretet. — Berkos Imre lelkes fiatal pedagógus kezdetleges fa- kanálbábúkkal tanította be a kis kezdő csoportot, amelynek lelkesedése és tehetsége azonban példamu­tató volt. Az előadások ál­talában nem mondhatók tökéletesnek, inkább az di­csérhető. hogy látszott, sok munkát fektettek bele. A bemutatók után az Állami Bábszínház egy tagja tar­tott előadást a művészi bábmozgatásról. A vitában sok mindenről szó esett, legtöbben a bá- bú-hiányt emlegették. Az elmúlt évben létrehozott megyei bábkészítő műhely nem váltotta be a remé­nyeket, mert a vidékiek nem tudtak rendszeresen bejárni Szolnokra, részt venni a műhely munkájá­ban. Az a megállapodás szü­letett, hogy a csoportok a rendelkezésre álló eszkö­zökkel készítsék el a bá­bukat, ami nagyban hozzá­járul a kézügyesség fejlesz­téséhez. El kell már jutni végre odáig, hogy a báb­csoportok ne a. bemutató­kat. hanem a belső nevelő munkát tekintsék fő fel­adatuknak. Ehhez járulna HIRDETÉSI DlJAKi apróbtr­Uetés hétköznap szavanként 1.—i vasárnap 8.— Ft U leg­kisebb hirdetés 10 szó), kere­tes hirdetés egy hasáb széles­ségben mm-ként hétköznap 2.50. vasárnap 8.— Ft. Köszö­netnyilvánítás és soros szöveg- közlemény dija soronként hét­köznap 0.—, vasárnap 12.— Ft. A vasárnapi lapba csak péntek délután 17 óráig veszünk *e! hirdetést. AllAs POSTAI és táviratkézbesítő­ket keres a Szolnok 1. sz. postahivatal azonnali belé­pésre. Jelentkezni lehet a hi­vatal főnöki irodájában. ERŐGÉP vezetőket keres a Talajjavító Vállalat digózó kirendeltsége — DT—54 és Sz—100-as erőgépekre. Jelent­kezés: Kunszentmárion, Mun­kácsi út li MEZŐGAZDASÁGI termék­kel foglalkozó kereskedelmi vállalat keres gyakornoko­kat. Jelentkezni: lehetőleg hétfői nap a Gyapjúforgalmi Vállalatnál, Szolnok U. sz. Irodaház. A NAGYRÉV1 Béke és Ba­rátság Mg. Termelőszövetke­zet 4000 kh-s gazdaságába fő­könyvelőt és főagronómust keres. Jelentkezzenek lehető­leg 5—10 éves gyakorlattal, — a főagronómusnak felsőfo­kú mezőgazdasági szakisko­lája legyen. Fizetés megegye­zés szerint, — felvétel esetén útiköltséget térítünk. SERTÉSTELEP vezetőt fel­veszünk. 240 db törzskönyve­zett kocához. Fizetés meg­egyezés szerint. Felvétel ese­tén útiköltséget térítünk. Je­lentkezés személyesen és írásban. Szabadság Mg. Ter­melőszövetkezet, Ojszász. AZ ÉM. 44, SZ. Építőipari Vállalat azonnal felvesz bu­dapesti munkahelyekre kő­műves szakmunkásokat, va­lamim kubikosokat és férfi segédmunkásokat. Munkás­szállást és napi kétszeri ét­kezest biztosítunk. Vidékiek­nek tanács-igazolás, szak­munkásoknak szerszám szükséges. • Munkaruhát hat hónapig nem adunk. Jelent­kezés: Budapest V. Kossuth tér 13—15. földszint, hozzá a közös munka örö­mével a bábkészítés. A csoportvezetők sokat várnak a megyei népműve­lési tanácsadó nyári kéthe­tes tanfolyamától. * Ugyanezen a napon Üj- szászon a járási művelő­dési házban művészeti ta­pasztalatcserét szervezett a járási tanács művelődés- ügyi osztálya. Ezen a részt­vevő együtteseken kívül mintegy negyven művelő­dési otthon igazgató és mű­vészeti csoport vezető je­lent meg. Több csoport mutatta be tudását a megjelent szak­embereknek. A produkciók közül még egyik sem éri el a kidolgozottságnak azt a mértékét, hogy nagykö­zönség elé lehessen vele lépni. A szakmabeliek szá­mára azonban így is igen sok tapasztalati anyagot nyújtott A jászladányi kó­rusban jóképességű együt­test ismertek meg a részt­vevők, amelytől igen sokat várnak még. Kitűnő kezdeményezés a martfűi irodalmi színpadé. William Saroyan „Halló, ki az?” című darabját mutat­ták be. Merész, elgondol­koztató mű ez. Színpadi megjelenítésén még sokat kell csiszolni, az itt-ott je­lentkező hatásvadászat he­lyett őszinte átélésre kell törekedni a férfi főszerep­lőnek. A CEGLÉDI Kertimag Kecs- késcsárdai Állami Gazdaság azonnalra keres 2—3 éves számviteli és könyvelési gya­korlattal kontírozó könyve­lőt, leírókönyvelőt és pénz­táros egyszámlást. Jelentke­zés: írásban a gazdaság fő­könyvelőjénél, Cegléd, Kecs­késcsárda. SZOLNOK Megyei Vízmű­vek Jászberénybe pénzbesze­dőt keres. Jelentkezés a jász­berényi üzemvezetőségnél. NÖVÉNYTERMESZTÉSI ag- ronómust és brigádvezetőt vesz fel a Kecskéscsárdai Ál­lami Gazdaság. Lakást bizto­sít Jelentkezés a gazdaság központjában: Cegléd—Kecs­késcsárda. ADAS-VÉTEL GÁZTŰZHELYET vennék. Vighné, Szolnok, Gépállomás. KÉTSZEMÉLYES rekamiék, fotelágyak garnitúrák fizeté­si könnyítéssel. Román kár­pitos, Budapest, Nagymező u. 66. Kérjen díjmentes áraján­latot gépjármű TERMELŐSZÖVETKEZETEK FIGYELEM! - Felajánlunk megvételre egy jókarban lé­vő „GAZ” 51-es tehergépko­csit Lenin Tsz, Abádszalók, telefon: 14. PANNÓNIA, fekete, 12 000-et futott, eladó. Tóth, Karcag, Ágota u. 39. szám. Az Irodagépteehnika Vál­lalat Szolnoki Kirendelt­sége 1964. február l-én megkezdi működését — Szolnok, Kossuth utca 7 szám alatt a volt Vasipa­ri Vállalat irodagép rész­lege telephelyén. — Vál­lal mindenfajta irodagép javítást Szolnok megye, továbbá Író- és számoló­gépek szerződéses kar- I bantartását Szolnok vá­ros területén. — Felvilá­gosítás a 32—74 számú te­lefonon. A besenyszögi színjátszók rövid részíetet mutattak be Szöllősi—Somlai „Bikavia­dal” című vidám darabjá­ból. Falusi témájú, átlag­vígjáték ez. Boros Piroska a darabban rejlő rendezési lehetőségeket ügyesen ki­használta. Bemutatkozott még az újszászi kezdő bábcsoport és a kitűnő besenyszögi bábegyüttes. Utóbbiak meg­lepetést tartogattak: árny­játékot mutattak be. Ez új műfaj a bábmozgalom­ban. Ha kellően kidolgoz­zák és technikailag is tö­kéletesítik, bizonyára sok gyermeknek szereznek majd örömet vele. A délutáni két referátum és a hozzá kapcsolt vita nagy érdeklődést keltett. Ismertették a járási nép­művelés perspektivikus ter­vét, amihez sok értékes ja­vaslatot fűzteje a résztve­vők. KÖNYVESPOLC DR. GERHARD WEBER— DANUTA WEBER: 0 MEG ÉN A Medicina legújabb ki­adványa joggal tarthat szá­mot érdeklődésre. Ez a mű rövid idő alatt hét kiadást ért meg és közel félmilliós példány számban fogyott el, ezenkívül lefordították orosz, cseh és bolgár nyelvre. Ez érthető, hiszen olyan kérdéseket tárgyal, amely az emberiség leg­általánosabb problémája. Szerelem, házasság, gyer­mek, — a maguk számtalan örömével és bajával végig­kísérik egész életünket. A könyv éppen arra ad taná­csot, hogyan szaporítsuk és tegyük tartóssá az örömö­ket, hogyan előzzük meg és kerüljük el az ugyanabból a forrásból fakadó bánato- kát. A szerzők finom érzékkel és mély emberséggel tár­gyalják a szerelem lélek­tani, esztétikai, fiziológiai problémáit. Olyan kérdé­seket boncolnak, amely a dolgozó házaspárok állan­dó problémája, a hivatás és a háztartás viszonyát, nagyon okosan foglalnak állást a hűség, a házasság válságainak kérdésében. A könyv második részé­ben a nemi élet nagyon nyílt és nagyon alapos fel­mérését olvashatjuk, a har­madik részben a gyermek­szüléssel. a fájdalomérzés­sel foglalkoznak és jó taná­csokat adnak az anyának a szülés technikai kérdé­seiben. ARTHUR KOESTLER IRODÁT,MI DÍJAT ALAPÍTOTT Arthur Koestler, az Ang­liában élő magyar szárma­zású író, 25 évvel ezelőtt a spanyol polgárháborúban börtönbe került és Franco halálra ítélte. Ennek emlé­kére Koestler 400 font ér­tékű díjat alapított, ame­lyet minden évben annak a rabnak ítélnek oda, aki az angol börtönök valamelyi­kében, akár irodalomban, képzőművészetben, vagy ze­nében, kiemelkedőt alkot. Az idén közel háromszá­zan, férfiak és nők vegye- j sen vettek részt a pályáza- j ton, s egy nagy londoni lap j kiállította, illetve közölte a j díjnyertes műveket. A díj­jal járó pénzösszeget a j rabnak jóváírják és szaba- ] dulása után kapja kézhez. A zsűriben többek között J. B. Priestley és Sir Ken­neth Clark is részt vesz. Éjszaka volt Az N.-i ka­tonai repülőteret vastag fe­hér bundával takarta be a hó. A laktanya épületeinek ablakszemei sötéten aludták álmukat. Egyedül az irá­nyító központban szórták kékes fényüket a neontes­tek, a rádiók, a telefonok, térképek, rajzasztalok, mel­lett ülő tisztekre és kato­nákra. A teremben csend volt, csupán a rádiók halk sercegése, meg a kályhában a tűz lobogása okozott né- M zajt. Az irányító központ pa­rancsnoka fáradtan nyo­mott el egy ásítást, s az órájára nézett. „Még csak négy óra van” — dünnyö- gött maga elé ... unalmas volt számára a csend, ' fá­rasztotta. Elfoglaltságot ke­resett, s ismét, mint az éj­szaka már annyiszor, a me­teorológiai jelentést kezdte olvasgatni. — Igen... — morfondí­rozott magában — alacso­nyan szálló hófelhők, hó­esés, rendkívül rossz látási viszonyok... — ásítani akart, ám ebben a pillanat­ban a fehérszínű telefonké­szülék csengője, amely a magasabb parancsnoksággal kö'tte össze, kettévágta a csendet. — Itt az irányító köz­pont! ... Jelentkezem! A hallgató membránja fémesen koppant, majd me­chanikusan jelentkezett a hang. — Figyelem!... Nyugat felől a 220x2 négyzetben ellenséges cél... Riasszon!... Várom a jelentést! A parancsnok arca meg­keményedett, eltűnt szemé­ből az unalom, a parancso­láshoz szokott hangja vé- gigharsant a termen: — Riadó!... Irányító tiszt, riassza a 310-est! Az irányító központ meg­telt élettel, csengtek a te­lefonok, rádiók sistergése felerősödött, s a lokátorok vörösen villódzó ernyőjén apró pontok cikáztak nagy összevisszaságban .., A készültségi szobában nagyon meleg volt. Szeg- szárdi Béla őrnagy félálmá­ban lehúzta a meleg kezes­lábas villámzárait Fel­riadt. A szobában fülledt volt a levegő. Az alvó em­ber önkéntelen bosszúságá­val állapította meg ezt, s a másik oldalára akart for­dulni, amikor csengett a te­lefon. Nyújtózkodva, lustán nyúlt a hallgató felé. — 310-es, jelentkezem — mondta álomittasan. — Riadó! — sivított a hallgatóba a hang. Magához rántotta a bőr­sisakot, az oxigén-csutorát, s futás közben húzta be a villámzárakat. A jeges szél az arcába vágott, egy pilla­natra elakadt a lélegzete, de futott a karcsú repülő­gép felé. Felkapaszkodott a törzshöz támasztott létrán, s először a radar kapcsolójá­hoz nyúlt. Magára húzta a kabintetőt, s elfordította az indítógombot. A repülőgép testén remegés futott ke­resztül, amikor feldübör- gött a hajtómű. — A vadászrepülő ké­sze, .’étben van! — mondta maga elé, amelyet a nya­kára erősített gégemikrofon a rádió hullámain keresz­tül az irányító központba repített. A parancsnok még min­dig kezében fogta a fenér telefon hallgatóját Szeme szinte megbabonázva füg­gött a sokat olvasott idő­járás jelentésen. — Kérek engedélyt jelen­teni — emelte szája elé a mikrofont, de hangja reme­gett. — A reptér fölött rossz az időjárás. Ha a 310- es fel is tud szállni, a fel­adat végrehajtása után a leszállás bizonytalan, s a levegőben kell elhagynia a gépet — Értem — hallatszott a válasz. Kevés szünet után most már barátságosabban elhangzott a parancs sem­misítse meg a 113-as célt! i Nagyon vigyázzanak a 310- I esrel — kattant a telefon. Az irányító tiszt a pa­rancsnokra nézett Várta az utasítást. A parancsnok egy pillanatig tétova tekin­tettel nézett rá, nyelt egyet, s halkan ezt mondta: — Felszállás! A bőrsisakba szerelt rá­dió hallgatójában süket csend volt. Szegszárdi őr­nagy torkát szorongás kör­nyékezte. Mégegyszer el­lenőrizte a műszereket, s várta, hogy az idegtépő másodpercek végetér jenek. Halántékában egy ér kala­pált, amely egyre azt ütö- gette: rossz az idő... rossz az idő... A kabintetőre nagy hőpamacsokat dobott a szél. Egyetlen dolog kö­tötte most le, hogyan fog felszállni. Eszébe jutott, munkagépek vannak a ki­futón ... Bekapcsolta, majd leoltotta a gép reflektorát. „Észre kell. venniük” — vil­lant át rajta — „muszáj!” — Semmisítse meg a 113- as célt!... Felszállás! Torkában dobogott a szí­ve. A sötétben csak a ra­dar piros fényt adó ernyő­je világította meg sápadt arcélét. Egy pillanatra fel­villant előtte kislánya ar­cocskája, felesége szőke haj koronázta arca ... Kienged­te a féket... A vadászre­pülőgép végigfutott a beto­non, egyre sebesebben fo­rogtak a kerekei, s aztán, mint az Albatrosz, a tenge­rek viharmadara, befúrta magát a hófelhők közé ... A magasságmérő óra mutatója ideges rezgések­kel mutatta a számokat: 800... 1500... 3000... 4000... méter. A pilóta arcán apró izzadságcseppek gyöngyöz­tek. A felszállás sikerült. — A 310-es jelentsen... 310-es jelentsen... A nyomasztó érzés meg­szűnt. Most már egyetlen érzés volt csak benne, megsemmisíteni az ellen­séges repülőgépet. Felkiál­tott. — A 310-es jelentkezik... Dániában mintegy két­százezer ember hallgatta meg a koppenhágai rádió első előadását, amely szuggesztióval próbálja le­szoktatni az embereket a dohányzásról. A 45 perces műsor elején figyelmeztették a közön­séget, hogy a műsor szán­dékosan unalmas, monoton lesz, sőt, esetleg egyene­sen bosszantani fogja mindazokat, akiknek nem áll szándékukban abba­hagyni a dohányzást. Poul Kofod hipnotizőr és Yoga tanár utasításai alapján a dohányzásról leszokni vá­gyóknak elsötétített szobá­ban, kényelmesen elnyúj­Magasság 4000 méta:... Irány nyugat... Keresem a célt... A gép orra a földnek fordult. Szegszárdi őrnagy a kabintető üvegén át fel­nézett. A felhők között mintha megcsillant volna valami. — Látom a célt!... Fe­lettem 2500 méteren... — Felkészültem a támadás­ra’... — Ne lőjjönü... Fordul­jon északkeletnek, magas­ság 2000 méter!... Tisztá­zódott a idegen gép, s utasainak kiléte. 310-es fi­gyeljen! — megismerte pa­rancsnoka hangját. — Hogy árzi magát? — Jól... de... — A reptér felett rosszak a látási viszonyok, nem tud leszállni... Kértünk időjárásjelentést... N-ben is vastag a felhőtakaró... Értesítettük őket, hogy ott próbál leszállni... Ha úgy látja, hagyja el a gépet! — ...értettem. A vadászgép engedelme­sen fordult balra, s hátra­szegett szárnyakkal fúrta magát a felhőkbe. Szeg­szárdi őrnagy szeretettel nézett végig jólismert, a kabinfalra szerelt műszere­ken. Elhagyjam? — gon­dolkodott — s ha nem tu­dok leszállni, ha összetö­röm... — nem jutott to­vább, mert a másik repülő­tér kereste. — 310-es jelentkezzen!.., A látási viszonyok rosz­szak, esik a hó... A leszál­ló pálya havas... Elromlott a világításunk... emelked­jen... hagyja el a gépet... A gép a repülőtér felett körözött, de egyre lejjebb ereszkedett. Szegszárdi őr­nagy már határozott. Nem hagyja magára a repülő­gépet, megpróbálja a lehe­tetlent. Egész idegzetével, eszével a leszállásra kon­centrált. Bőrkesztyűjében a keze megizzadt. — Irányítson!... Irányít­son!... kiáltotta — leszál­lók!... A reptér irányító köz­pontjában megrökönyödve néztek egymásra a tisztek, „őrültség, kész öngyilkos­ság”. A parancsnok lépett a mikrofonhoz. A beton fölött a tárvol- ban két fénypászta jelent meg. Rávetődött a hóra, a gép egyre többet vesztett magasságábóL Kerekeire huppant, s a frissen esett hóban a betonon végig- száguldott, hófelhőt vonva maga után. A parancsnok, s a többi tisztek, katonák ki rohantak az épületből. Az asztalra ejtett hallgatóban alig hall­hatóan megszólalt Szegszár­di őrnagy hangja: — A feladatot végrehaj­tottam! tózva kellett végighallgat- niok a műsort, amely azt próbálta bebizonyítani, — hogy nem is akarnak többé dohányozni, sokkal jobban érzik magukat nélküle, — egyenesen undorodnának, ha még egyszer rá kellene gyújtaniuk. A dán rendőrség egyéb­ként majdnem megakadá­lyozta a különös kísérle­tet, mivel Dániában is tilt­ja a törvény, hogy a nyil­vánosság előtt hipnotizál­janak. Csak azzal tudták megnyugtatni a hatóságo­kat, hogy a „hipnotizálás’’ kifejezés helyett, mindvé­gig a „szuggesztió” szét használtáig. ( apróhirdetések) Gémes Gábor Szuggesztióval szoktatják le a dohányzásról a dánokat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom