Szolnok Megyei Néplap, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-24 / 19. szám

:<3©fc. Seroásr ül SZOLNOK MEGY® MfiPLA? ^ NŐMOZGALOM HÍREI . * Zöldi jelzés4* a turisztikának Lengyelországban Vonó, (MTI) A lengyel miniszterta­nács Eugeni usz Szyr ml- niszterelnökheiyettes ve­zetésével ülést tartott, amelyen az összes resszor- tok bevonásával megtár­gyalták a lengyel turista- forgalom helyzetét és pers­pektíváit. Az ülésen hozott határo­zatok értelmében jelentős Apróhirdetések HIRDETÉSI DIJAK: apróhir­detés hétköznap szavanként 1.—, vasárnap 2.— Ft (a leg­kisebb hirdetés I® szó), kere­tes hirdetés egy hasáb széles­ségben mm-ként hétköznap 2.50, vasárnap S.— Ft. Köszö­netnyilvánítás és soros szöveg­közlemény dija soronként hét­köznap 6.—, vasárnap 12.— Ft. \ vasárnapi lapba csak péntek délután 17 óráig veszünk íel hirdetést. ALLAS könnyítéseket és egyszerű­sítéseket léptetnek életbe Csehszlováklába és Ma­gyarországra szóló útlevél­kérelem elintézésénél. Meg­könnyítik az ezekbe és ezekből az országokból va­ló egyéni és társas turista- utazási lehetőségeket. Az intézkedések célja lehetővé tenni, hogy Len­gyelország és a testvéror­szágok minél több dolgo­zója látogathasson el egy­más országába s megis­merhesse azt s még szoro­sabbra fűzze testvéri kap­csolatait. Lengyelországban is zöld jelzést kapott a nemzetközi turistaforga­lom. A Kárpátok, Krakkó, a Mazúri tavak, bialystoki őserdő, Wroclaw, a tenger- melléki városok várják a külföldi turisták százezreit. Eddig 27 ország jelentkezett a Nemzetközi Vásárra A NAGYRÉVI Béke és Ba­rátság Mg. Termelőszövetke­zet 4000 kh-s gazdaságába fő­könyvelőt és főagronómust keres. Jelentkezzenek lehető­leg 5—10 .éves gyakorlattal, — a főagronómusnak felsőfo­kú mezőgazdasági szakisko­lája legyen. Fizetés megegye­zés szerint, — felvétel esetén útiköltséget térítünk. GYAKORLATTAL rendel­kező női fodrász elhelyez­kedne. Cím a kiadóban. A KISÚJSZÁLLÁSI Építő­ipari KTSZ kőműves és ács szakmunkásokat vesz fel, — azonnali belépéssel. Munka- alkalom az egész évre bizto­sítva van. A SZOLNOKI Papírgyár erő­telepéhez keresünk elek- trikua, villanyszerelő és mű­szerész képesítéssel rendel­kező dolgozókat. Jelentkezni lehet írásban vagy személye­sen a Szolnoki Papírgyár sze­mélyzeti osztályán. AZ ÉM. 44. SZ. Építőipari Vállalat azonnal felvesz bu­dapesti munkahelyekre kő­műves szakmunkásokat, va­lamint kubikosokat és férfi segédmunkásokat Munkás- szállást és napi kétszeri ét­kezést biztosítunk. Vidékiek­nek tanács-igazolás, szak­munkásoknak szerszám szükséges. Munkaruhát hat hónapig nem adunk. Jelent­kezés: Budapest V. Kossuth Lajos tér 13—15. földszint SERTÉSTELEP vezetőt fel­veszünk, 240 db törzskönyve­zett kocához. Fizetés meg­egyezés szerint. Felvétel ese­tén útiköltséget térítünk. Je­lentkezés személyesen. Sza­badság Mg. Termelőszövet­kezet Üjszász. MEZŐGAZDASÁGI termék­kel foglalkozó kereskedelmi vállalat keres gyakornoko­kat Jelentkezni: lehetőleg hétfői nap a Gyap.júforgalmi Vállalatnál, Szolnok 1L sx. Irodaház. A TOLNA megyei Tanács Építőipari Vállalat felvesz kőműves, ács, műköves, asz­talos, épületlakatos, villany­szerelő, vizvezetékszerelő, — vasbetonszerelő, bádogos, kö­vező útburkoló, hő- és víz- szigetelő, üveges szakmunká­sokat, betanított munkáso­kat, segédmunkásokat, ku­bikosokat — ipari tanuló­kat és átképzésüket. Jelent­kezni lehet a vállalat munka­ügyi osztályán írásban vagy személyesen: Szekszórd, Ke­selyűül út 6. szám alatt. Fel­vétel esetén útiköltséget té­rítünk. adásvétel 1200 csúcstávolságú eszter­gapad, dupla prizmás, eladó. Cibakháza, Petőfi út 16. sz. PAPIRFELHASZNALOK FI- GYELEMI 15x21 cm-es (A) 5-ös alakú irodai papír ked­vezményes áron eladásra ke­rül a Szolnoki Papírgyárban. Érdeklődni lehet: Papírgyár, szállítási osztály, tel.: 33—11. INGATLAN AZONNAL beköltözhető ház nagy telekkel eladó. Szolnok, Ag u. i. Közkórháznál. Elvettem feleségül, noha a főztje vegyi kísérletre hasonlított, a papírjaimat meg úgy összehányta, hogy csak csoda közbejöttével állapíthattam meg, hol kez­dődnek s végződnek előadá­saim... Minduntalan meg­lepetéseket szerzett. Ki esőben mezítláb, hajadonfő­vel szaladgálni, vagy egy másnak jutott volna eszébe ülésteremből a javában fo­lyó értekezletről moziba ci­pelni férjét. — El fogom veszíteni miattad az állásomat! — mondtam neki. — Ezt a filmet holnap is megnézhet­tük volna. — Gondolod? Mit szá­mít, hogy eljöttél, hiszen minden értekezlet egyfor­mán végződik. Ez az eset volt az utolsó csepp, amelytől betelt tü­relmem pohara. — Nem óhajtok többé kóbor macskáktól hemzsegő lakást! Unom a kéziratok között heverő harisnyáidat! Megkezdődtek már az előkészületek az idei Bu­dapesti Nemzetközi Vásár rendezésére. Eddig 27 or­szág jelentette be részvé­telét. A jelentkezéssel egy­idejűleg mellékelt cikklis­ták azt mutatják, hogy az idei vásáron a külföldi cégek is „ki akarnak ten­ni magukért”, s a leg­újabb termékekkel jelent­keznek. Az előjelek szerint az 1964. évi Budapesti Nem­zetközi Vásár egész Európa ipari fejlődésének nagy se­regszemléje lesz, magas­színvonalú ipari kiállítás. Bár a vásár területe nem növekszik, a vásár vezető­Elegem volt a kozmás éte­lekből és hasonlókból! — pakoltam ki. Próbálta megvédeni a macskákat, de én felvilágo­sítottam: rettenetes falánk dögök, fertőző betegségek terjesztői, és sorba kido­báltam őket az ablakon. Szeméből láttam: szörnye­tegnek tart, aztán megszó­lalt: — Tudtad, hogy szerte­szét szoktam felejteni a harisnyáimat, s azt is, hogy szeretem a macskákat. Miért vettél el mégis fele­ségül? Mondtam: szerelemből, amely még tart, de megszű­nik, ha nem fog megváltoz­ni. — Mássá kell lenned — mondtam. — Légy igazi fe­leséggé. Nem késhetem le folyton a munkából, mert sége öt, — esetleg hat — új pavilont építtet, ame­lyekben a legújabb kiállí­tási megoldásokat alkal­mazhatják az árúk bemu­tatására. A múlt évi ta­pasztalatok alapján a vá- sárrendezőség elhatározta, hogy szombat-vasárnap ki­vételével délelőttönként csak szakemberek tekinthetik meg a vásárt, a nagykö­zönség pedig délután két órától. Szombaton és va­sárnap azonban délelőtt 10 órától este 10 óráig a nagy- közönség számára lesz nyit­va. A pavilonok egyébként az idén is este 8 órakor zárják kapuikat. szereted a hajamat borzol- gatni! Azt hiszem, már másnap abbahagyta ezt a szórako­zását, de lehet, hogy csak egy hét múlva; nem emlék­szem pontosan; tény, hogy olyanná lett, amilyennek kívántam. Megnövesztette haját, síma kontyos frizu­rája nyugodttá tette arcát. Aztán észrevettem, hogy már nem kettesével ugrál lefele a lépcsőn, hosszabb, sötétebb ruhákat visel. Igazi házaspárrá lettünk, kiegyensúlyozott, komoly emberekké, majdnem min­dig otthon ültünk és hall­gattunk.-T- Fizetésemelést kap­tam... — újságoltam neki egy júniusi estén. — Miért hallgatsz? Nincs semmi mondanivalód számomra? — Jó... — felelte, *■ le­nyitva felejtett ajta­ján surrant be a kis Bar- ta. Leemelt az ászokról egy jó félzsák lisztet. Megelé­gedett ennyivel is, a mel­lette levő telizsákhoz hozzá sem nyúlt. Igaz, hogy nem is bírta volna el, annyi ereje nem volt a vékony kis embernek. Ezt a fél­zsákot se birta sokáig vin­ni a hátán, útközben meg­állóit a utcán pihenőt tar­tani, a zsákot pedig ez­alatt neki támasztotta a falnak. Éppen akkor csoszogott hazafelé a sertétben Kis Hajdú Laci gazda a Csut­ka-kaszinóból. Így hívták régebben Túrkevén a ma­lomalatti kaszinózást fel­váltó első gazdakört, a Gaz­dasági Egyletet. Nem mesz- sze járhatott már a Szeles utcától, amikor belebotlott Bartába, amint az éppen azzal kínlódott, hogy a zsá­kot újból a vállára vegye. — Hát te mit keresel errefelé. — szólította meg a gazda a kis Bartát. Tán biz loptad, ami a zsákod­ban van? — Ugyan mán, ugyan! — adta a sértődöttet az öreg. — A malombul való ez a kis liszt, elhiheti gazd- uram. Onnan hozom, csak hát rám esteledett, mert nehezen bírom, sűrűn kell vele pihentetni. — De mán mennék is tovább, ha felsegítené a zsákot gazduram. A gazda morgolódott még egy kicsit, de azért csak feladta néki a zsákot, az pedig nar. hálálkodással odébbállott és nemsokára eltűnt a Nóborda irányá­ban. A Kis Haidú meg hazafelé tapogatva a se­téiben mindig azon jártat- ta az eszét, hátha mégis lonta ez a lisztet, amit ő felemlített a hátára? Hazaérve mindiárt meg is győződhetett róla. — A kamraaitót nvi+va találta és az ászokról hiányolt a fél zsák liszt Törökszentmikióson szer­dán értékelte a járási nő­tanács a szerződéses háztá­ji baromfitenyésztésben in­dított verseny járási ered­ményeit. A győztesek kö­zött karórát, étkészletet és egyéb értékes tárgyakat osztottak ki. * Vasárnap termelőszövet­kezeti asszonyok találkozó­ja lesz Kőteleken. A szomszédos Nagykörű, Ti- szasüly és Csataszög asz- szonyainak-leányainak kép­viselői töltik délutánjukat a vendéglátó kőtelkiek kö­rében. A találkozó alkal­mával tapasztalatcserét is tartanak arról, hol és hogyan érték el legjobb termelési eredményeiket. * A nők ,akadémiája első hajtott fejjel tovább szá­molta a szemeket a köté­sén. A szobában tisztaság, rend, az asztalon virág. Fe­leségem szelídségében anyámra emlékeztetett, mielőtt elvitte volna a be­tegség. Valami mégis hiány­zott nekem. — Nem akarnál esetleg egy új ruhát? — Nem — ingatta a fe­jét. — A régi is teljesen megfelel még — sóhajtotta inkább, mint mondta. Én azonban nem hagytam békében, s elmentünk ruhát vásárolni. Minden simán ment, az elárusítók udva­riasak voltak, de nem mu­tattak érdeklődést iránta, mint régebben. Amikor ki­jöttünk az áruházból, meg­eredt az eső, s beálltunk egy kapualjba. Egyszer csak felkiáltot­tam, s mintha titokzatos vonzerő rántott volna ma­gával, elindultam. A meleg júniusi esőben mezítláb, szandáljával hóna alatt. — Tyű, az áldóját! — hördült fel Kis Hajdú —; hát csakugyan lopta a lisz­tet! Méghozzá én magam adtam fel neki a saját lisztemet! Másnap reggel mindjárt panaszra ment Tóth Mihály bíróhoz, aki azonnal el­küldte a baktert Barta Mis­káért. Jött is az öreg nem­sokára. hóna alatt egy jó­kora frissen sült kenyérrel, amit mindjárt fel is aján­lott a gazdának. Felesége még az éjjel bedagasztotta a lisztet, reggelre már ki is sült. — Kínytelen vótam vél- le gazduram — mentegette magát Barta —, nem vót mán egy falat kenyír sem otthon. De ezt az egyet fo­gadja el, jó szívvel hoz­tam. A gazdának mit volt mit tennie, elfogadta a saját lisztjéből sült kenyeret, mint veszett fejszének a nyelét Az ilyen és ehhez hason­ló betyárkodásért nem egy­szer került Barta Miska a földi igazságszolgáltatás színe elé, amelyet Túrkevi- ben akkortájban hosszú időn keresztül a már emlí­tett Tóth Mihály bíró kép­viselt. Büntetése többnyire deresrehúzás volt, súlyo­sabb esetekben kalodába is tették vasárnap a templom előtt. A javító nevelésnek efféle módszerei azonban nem sok eredménnyel jár­tak Bartánál. Konok, ke­mény természetű ember volt, mosolyogva bírta ki a 25 botot is. Még a deresen fekve is huncutságon törte a fejét. Egyszer éppen akkor haj­tottak fel a piacra egy csa­pat hízót, amikor Miska a deresen feküdt. Botozás közben odaszólt: — Héj! De jó disznók ezek! Különösen az az elsó ott! — Közben pedig csak éves évfolyamán Mit kell tudni a politechnikai ok­tatásról címmel hallanak előadást a szolnoki II. ke­rületi asszonyok az MSZBT klubban pénteken este. Ez lesz az akadémia ez évi sorozatában a hetedik elő­adás. Fővárosi 3. sz. Építő­ipari Vállalat felvesz: bádogos és építőipari szakmun­kásokat, továbbá ki­szolgáló férfi és női segédmunkásokat. Jelentkezés: Budapest, VIII. kér. Csokonái u. 6. csapzott hajú lány szaladt. Édes kis butuska! Hány éves lehet? Tizenhat? Ti­zennyolc? Nem tudtam le­venni róla a szemem. A feleségem, azt hiszem, nem látta sem a lányt, sem az esőt. Mozdulatlan maradt akkor is, amikor egy sür­gős ülésről mormoltam va­lamit, és kirohantam az utcára. A lány azonban már eltűnt. Szakadó esőben, az ar­comba csapódó víztől elva- kí‘ ottan futottam a legkö­zelebbi sarokig, mert úgy rémlett, a Ián; bekanyaro­dott. Mire odaértem, már nem látszott, s a következő sarkon túl sem, de én csak futottam tovább, remény­kedve, hogy valahol csak rábukkanok arra a bűbájos kis butuskára... Azóta egész örökkévaló­ság telt el, s én még min­dig futok. G. Olnic-Lesie (Jugoszlávia) úgy fektibül, odaköpött a bíró fényes csizmájára. Na, ezért azután kapott is egy néhány számolatlan rá­adást. Hanem egyszer 6 is úgy járt, ahogyan még soha az­előtt: utolérte a végzet. Ép­pen csak egy kis malacot lopott, olyan vályúnyaló 30—40 kilósat. Éjszaka be­lopódzott a kiszemelt ud­varra, a kutyák nem bán­tották, a malacot pedig bal­tával vágta fejbe, hogy meg se nyikkanjon. összekötöz­te kötéllel mind a két pár lábát és a nyakába vette a dögöt. Símán is ment min­den, míg csak ki nem ért a városból. A véntemető csőszháza akkoriban még belül volt a temető árkán, Kohári Gyula bácsi volt a csősz. Ide akart Barta Mis­ka eljutni a malaccal. Az öreg Kohári tisztessé­ges foglalkozásán kívül orgazda féle is: a kapca­betyárok hozzávitték el a lopott jószágot, nála azután megfőzték-sütötték. el is fo­gyasztották az összegyűlt cimborákkal. A csőszház kívül esvén a városon, oda még a bakterek sem men­tek ki éjszaka. Ahogy kifelé tartott a vá­rosból. már nagyon húzta a vállát a teher, pihentetni akart a város szélén. Egy lebontott ólkerítésnek meg­hagyott vályogfalára billen­tette fel válláról a malacot Az átázott vályogfal málla­dozó teteje leomlott a ma­lac súlya alatt, a malac hátracsúszott, a kötél pedig megakadt Barta Miska nyakán és me~fojtotta. Ügy találták meg másnap reg­gel megfulladva a vályogtal oldalán a döglött malaccal a nyakában. Ilyen csúfosan múlt ki az árnyékvilágból az utolsó kapcabetyár. Utána nem is akadt több ilyen Túrkevén vagy legalább is nem így nevezték. Barta Miska a kezpeabelyár A kapcabetyár a Magyar Értelmező Szótár szerint olyan ember, aki kisebb anyagi jellegű visszaélése­ket, vétségeket követ el. — Ilyenformán, csak nem ilyen választékosán magya­rázta meg a nemrég elhalt öreg veterán Rundik János is a kapcabetyár fogalmát, amikor a kis Barta Mis­kának. az utolsó túrkevei kapcabetyárnak a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben viselt dolgairól szá­molt be hangszalagra mondva a Túrkevei Mú­zeumban. — Olyanféle ember vót, aki mindent lopott, amit elért; tyúkot, malacot, még a kapcát is ellopta szük­sigiben. Kapcabetyár néven emle­gette mindenki Túrkeviben a nyeszlett kis embert, aki­nek csínvtevéseirő] még most is sok mende-monda kering az idősebb embe­rek körében. Szegén vl egénv volt a szó szoros értelmében, de le­hetett volna valódi betyár is belőle, csak az erő hi­ányzott hozzá. Az a hír járta róla, hogy testi gyen­gerége dacára volt valami különös ereje még pedig a szemében. Az embrekre is tudott vele hatni, s ku­tyákat pedig valósággal megigézte. A leghamisabb komondor is kezes bárány- nyá vált előtte. Amelyik udvarba belépett, lehetett ott akármilven hamis ku­tya, még csak el sem vak- kantotta magát Úgy látszik azonban, hogy a kutyáknál ostobább „tyúkeszű” baromfikra az igézés nem volt hatással. — Egy éjszaka — me­sélte az öreg Rundik — az egyik gazda tyúkóljá­ba lopakodott be olyanfor­mán, hogy az ólnak az utcára hajló nádtetejét felemelte és a lyukon be­mászva egymásután dug- dosta zsákjába a megriadt baromfiakat. Lett is nagy ribillió az ólban. A tyúkok még hagyján. de a kacsák olyan nagy vácsét csaptak, hogy behallatszott a ház­ba is. — Háp, háp, háp! — így a kacsák. — Hát-hát várjatok! — Majd jöttök tik is — sut­togta vissza nekik Barta. Az álmából felriadt gazda siettében csak úgy „tőgy- fakosztümben”, de marká­ban vastag furkósbottal osont oda az ólhoz és be­kiáltott. — Van odabent valaki? — Nincs! — felelt né­mi tétovázás után egy hang. — Akkor gyere ki, mert biztosan te vagy. Barta Miska! — Na én osztán nem! Meg különben is fűbevágna gazduram, ha kibúvók. — Nem én, csak gyere ki — Ígérte a gazda. De az öreg Barta élt a gyanúperrel és csak bot­jára tűzött rossz kalapját dugta ki az ólajtón, amire a gazda csakugyan rá is sózott botjával. — Na ügyi? — mondta az öreg nagy megnyugvás­sal, hogy neki lett igaza. Amíg az alkudozás to­vább folyt, a gazda meg a benterkedt tolvaj között, az utóbbi óvatosan kimá­szott a felemelt nádtető nyílásán az utcára és el­illant. — Más alkalommal egv borongás setét őszi es­tén a Kis Hajdú La­ci gazda kamrájának Azóta is futok Gyötíiy Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom