Szolnok Megyei Néplap, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-21 / 16. szám

A lipcsei Nép­művelési Intézet munkatársai megyénkben Az Országos Népművelé­si Intézet meghívására ha­zánkban tartózkodó német AZ 1PEN ELŐSZÖR« sem lesz félévi bizonyííyányosztás népművelési szakemberek — Bodnár István elvtárs, a magyar intézet munkatársa vezetésével — tegnap dél­előtt TörökszentmiklÓ6ra látogattak. A Lipcsei Képművelési Intézet dolgozóit a járási művelődési ház igazgatója, valamint a járási és városi tanács vb népművelési osz­tályának vezetője fogadta. Majd a lipcsei és török­szentmiklósi népművelési szakemberek baráti eszme­cserét folytattak a mezőgaz­dasági szakemberek és a népművelési vezetők klub­jának eddigi tevékenységé­ről. Értékelték, milyen eredményeket értek el a művelődési otthon munka­társai és a társadalmi ak­tívák a város lakosságának szakmai és általános mű­veltségének növelésében. Félidejéhez közeledik az 1933—64-es oktatási év: az ország általános és közép­iskoláiban január utolsó hetében zárják le a félévet, illetve a tanulók eddigi je­gyeit. A korábbi gyakorlat­tól eltérően nem tantestü­leti osztályozó értekezle­ten, hanem osztályonként, az osztályfőnök vezetésével tartandó tanácskozásokon állapítják meg a jegyeket. Az osztályozó értekezletek után, január 27. és 30. kö­zött tartják a félévi tantes­tületi értekezletet, amelyen megbeszélik a tapasztalto­kat és a következő félév feladatait. Az esetleg vitás, függőben hagyott osztály­zatokról az osztályfőnök előterjesztése alapján vég­ső soron szintén a tantes­tületi értekezleten dönte­nek a pedagógusok. Koszit Mik a segítségei Bársony László nem rég még a Vöröshadsereg úton lakott hattagú családjával. A múlt év őszén elromlott a vízvezeték és a hálózatból feltörő viz elöntötte a la­kást, amit később le is kel­tett bontani. volt a szállóban lakók szép, otthonos kultúrszobája. A Bársony-család tagjai — akik ma már az építési engedély megtervezésén fá­radoznak — köszönik a gyár dolgozóinak és veze­tőinek humánus eljárását Az első félévi érdemje­gyekről február elsején ér­tesítik a szülőket. A tan­évnyitó utasításnak megfe­lelően ezúttal először — a jegyeket nem a bizonyít­ványba írják be, hanem a tanulók ellenőrző könyvé­be. Az általános iskolák el­ső osztályos kisdiákjait félévkor nem osztályozzák. A félévi bizonyítvány-osz­tás megszüntetése újabb lépés az iskolai adminiszt­ráció csökkentésére, a pe­dagógusok munkájának könnyítésére. Az osztályfő­nökök ugyanis napi tenni­valóik mellett írták meg a bizonyítványokat és vezet­ték be az osztályzatokat az úgynevezett anyakönyvi naplóba. Az idei tanévtől mindez elmarad. A félévi érdemjegyeknek természe­tesen továbbra is „nyomuk” marad az osztályozó napló­ban. Ennek alapján az álta­lános iskolák továbbra is pontosan meg tudják adni a felvételi lapon azoknak a nyolcadikosoknak a ta­nulmányi átlagát, akik to­vábbtanulásra jelentkeznek Változatlanul fennmarad a jövőben is az a gyakor­lat, hogy különböző alkal­makkor, ha valakinek is­kolai eredményeit vizsgál­ják. mindig a tanév végi bizonyítványt veszik ala­pul A hirtelen otthon nélkül maradt családnak ekkor a Szolnoki Papírgyár vezető­sége nyújtott gyors segítsé­get — ideiglenesen átadták réezükr; a munkásszálló Az előadás elmaradt — a feleősségrevosás ne maradjon el! egyetlen üres termét Bár­sony Lászlóék csak a Be­költözést követő napokban tudták meg hogy mekkora áldozatot jelentett ez a gyá­riak részéről, hiszen ott Hatvan ország kiállítói a lipcsei tavaszi vásáron Az 1964. évi lipcsei tava­ssá vásárra hatvan ország kiállítóit és 90 ország láto­gatóit és üzletembereit vár­ják. A szocialista országok­ból eddig körülbelül 25 ezer mérnök, tudós, külkereske­delmi és más szakember je­lentette be részvételét. A kapitalista országokból 25 ezer üzletembert, bevásár­lót és látogatót várnak. 1984. január 15-én dél­után 5 órára a kungyalui általános iskola összevont szülői értekezletet hirdetett, melynek előadója a járási művelődési osztály egyik munkatársa lett volna. Ugyané napon este 6 óra­kor a nők akadémiája ke­retében a jár'si népfront­elnöknek kellett volna elő­adást tartania Körülbelül ötven főnyi hallgatóság várta az előadókat, akik előző nap élőszóval is meg­ígérték jövetelüket, hang­súlyozva: mennyire fontos a közönségszervezés az emlí­tett előadásra. Háromne­gyed hétre sem érkezett meg egyik előadó sem. Még csak nem te bosszankod­nánk a dolgon, ha ez az el­ső eset lenne. De, sajnos, ebben az ismeretterjesztési évadban a negyedik. Mi valamennyien fél-egy­órányi járásra lakunk a mű­velődési otthontól, s a téli hidegben, nagy hóban pon­tos időre eljöttünk, mert művelődni szeretnénk. Saj­nos, ebben nem segít min­ket sem a TÍT, sem a já­rási művelődési osztály. A község dolgozói elvesztették bizalmukat az előadások és a járási előadók iránt. Ezt nagyon nehéz lesz ismét visszaszerezni. Borsós Sándor községi MSZMP-titkár és 48 aláírás Korszerűsítik a megyei bíróság épületét, Tegnap reggel óta a má­sodik emelet helyett az el­sőn tárgyal a szolnoki já­rásbíróság. Költözni általá­ban nem jó, de ezúttal ér­demes: a megyei bíróság épületét, berendezését — állami költségvetésből — korszerűsítik. A nagyvolu­menű munkát az ÉM Szol­nok megyei Állami Építő­ipari Vállalat dogozói vég­zik. A modernizálásról Heré­nyi Lukáccsal, a Szolnok megyei Bíróság gazdasági hivatalának vezetőjével be­szélgettünk. , — Az Igazságügyminisz- tériumnal az a törekvése, —- szólott —. hogy az. igaz­ságügyi dolgozók munka- körülményeit megjavítsa. A felújítás keretében vala­mennyi dolgozószobában parkettára cserélik a hajó­padlót. A tárgyalótermek­ben megfelelőbb lesz a könnyezi tisztítható gumi­borítás. Ojrafestetjük a berendezését tárgyalótermeket, dolgozó- szobákat. Az ajtók és ab­lakok keretei egyöntetűen krémszínnek lesznek. — A falszín megválasz­tásával. újabb lámpák fel­szerelésével, az eddigiek­nél nagyobb fényerejű iz­zók alkalmazásával jobb világítást adunk. Jövőre szeretnénk huszonötre nö­velni jelenleg sajnos jóval kevesebb telefonállomá­sunk számát. — Mi ennek az akadá­lya? — Tulaídonképpen sem­mi... Engedély, pénz van. A postától azonban eddig háromszori sürgetésre sem sikerült megkapnunk a ter­veket. Semmi kedvünk ah­hoz. hegy a dráea pénzért remélhetőleg szépre sike­rült énület falait a telefon­hálózat bővítése miatt jö­vőre újra vésessük, fúras- suk — Ha már a technika vívmányánál tartunk, le hetne-e használhatóbbá tenni az első emeleti nagy- tárgyalót? Rémes az akusz­tikája. Már az ötödik sor­ban alig hallani valamit. — Ez így igaz. S mivel a tárgyalások nyilvánossá­gának egyik igen fontos célja a tömegek nevelése, az említett körülmény miatt a nagy-tárgyaló nem megfelelő. — Gondoljuk, mikrofon­nal, hangszóróval lehetne ezen segíteni... — Megemlítem a megyei bíróság elnökének! A nagy tatarozás után — főként egészségügyi okokból — a büntető ügyek tárgyalótermeit a föld­szintre kívánták elhelyezni. A várakozók egészségének védelme érdekében fűlhető váróhelyiségeket létesíte­nek. s némely tárgyaló­terem mellé úgynevezett visszavonulót. Ilyennek birtokában oda vonulhat vissza tanácskozásra népi ülnökei kíséretében a szak- blté. Egy iskola megszűnik KSa, alacsony terem. Tíz pad, egy vaskályha, amely hosszú kéményével kíván­csian tapad a falhoz. Tér­képek minden négyzetcen­timéteren, olajos padló, és téli napsütés. Kint síkság és hó, amerre ellátunk. Mert messze láthatunk az abád- szalók—kisgyócsi tanyai is­kola tantermének ablaká­ból. Az asztalon két kis üveg, benne folyadék. — Tehát amiirt ütjük, a szénsav H-O-ra és CO*-re bomlott. Ki oltott már oda­haza meszet? Az egyik gyerek elmond­ja, hogyan is viselkedik a mész, ha oltják. A nyolca­dikosok figyelnek, az első­sök pedig feladatukba dug­ják az orrukat, ki sem lát­szanak a füzetből. Most őket vizitálja meg a tanító néni, Balogh Jolán. Nagy mesterek nagy hidegben ízléses meghívót hordott szét Mezőtúron a posta, a Kossuth téri iskola ifjúsági hangversenyére szólót. A sokat ígérő program nem kevesek érdeklődését kel­tette fel. Vasárnap délután a mínusz húsz fokos hideg ellenére zsúfolásig megtelt a városi művelődési ház színházterme. A zenebará­tok számára Bartók, Beet­hoven, Kodály, Mozart» Handel, Schubert muzsiká­in tavasszá varázsolta a te­let. Kávási Sándor karnagy remek munkát végzett. Szépet produkált a nagy énekkar, de a kamarakórus is megmutatta, hogy méltó az országos fesztiválon nyert aranyéremre. Megér­demelt sikert aratott a szin­tén aranyérmes Hargitíai- Rácz duó. Az este legnagyobb sike­re Juhász Erzsébet V. osz­tályos tanuló nevéhez fű­ződik. A kisleány bájos előadásmódjával, szép szö- vegkieitésével, kulturáltan csengő hangjával érdemelte meg a sok-sok tapsot. A hangverseny közönsé­gének soraiban helvet fog­lalt az MSZMP városi Bi­zottságának titkára, a váro­si tanács vb elnöke is. Szín­vonalas szórakozásban volt részük; s ugyanakkor pél­dát mutattak azoknak, kik eddig legfeljebb a rnagyar- nóta. estig jutottak el a ze­nekultúrában... — füstös — Antiról a falub&n beszélnek A daSIaS igéző Cigánylány esete A járásbíróság tárgyaló- termének előszobájában fa­gyos és mégis parázsló a hangulat. Fagyos, mert ku­tya az idő; és parázsló, mert két feketehajú legény sötét pillantással méregeti, kurta félmondatokkal szurkálja egymást. Az egyik keze ökölbe szorul: — Gyere ki, ha olyan erős vagy! — vicsorogja. Hogyan ne lenne erős a másik, hogyan is térne job­bik eszére?! Megy. Még a bekecsét sem gombolja be. Fűti az indulat A nyílt folyosóról kisvár­tatva furcsa, Szolnok me­gyei fülnek szokatlan be­széd, nagyritkán hallott ci­gány szó hallik be. Aztán kiabálás. Felpattan az egyik hivatali helyiség ajtaja, s rövidhajú, erélyes fiatal férfi reccsen a heveskedők- re: — Válasszák ki kettejük közül, melyiküket hajitsam le! Odalenn patáliázhatnak felőlem, itt nem. Dolgozni akarok! Pillanatra alább lohad a harag. A torzsajkodók egyi­ke sem sejti, ki a rendre- utasító. Bíró úr? Ügyész úr, vagy csak ügyvéd úr? Jaj, tán még biztos úr lehet el­vűben ... Sunyító tekintettel oson­nak le a lépcsőn. Az elöl surranó a fordulóban fél­szemmel visszanéz, nem ke­rült-e máris elő a másik zsebéből a bicska. A boltozatos kapualjban szembe kerül a két harag- vó. RÁDIÓJÁT, TELEVÍZIÓJÁT JÖL ÉS GYORSAN MEGJAVÍTJA HELYBEN ÉS VIDÉKEN az ÁLTALÁNOS MŰSZE­RÉSZ KTSZ Jászberény (a Lottó iroda mellett.) Telefon: 242. — Na, te máié, begyúl- tál-e hát?... — Én? Begyúlt az a bő­gőhordozó keresztapád! így a kicsinyes-gyerekes ócsárlás. Az emeletről las­san tarkakendős, bársony- zekés közönség szivárog le a kapualjba. Akad közöt­tük néhány helybéli is. Fok­ról fokra durvul a szida­lom, — ...Még hogy én? — horkan fel egyszerre az alacsonyabb. — Az vagy te, meg az a dzsungáió lubnya édesanyád! Rettentő nagy a sértés. A nyurga hajítja lefelé ma­gáról a be. ecset, dobná a prémkucsmát, mikor mellé penderül egy alig válláig érő cigánylány. A férfi ökölbe szorított kezét csuk­lónál ragadja meg, s hal­kan — nagyon halkan — rázendít, csak dúdolva. Va­lahogy így: Lalla-lalla-lá- lá-la-lalla... És dúdolása dalba keleti ritmusú, rej­telmes, mézédes ritmusú dalba — olvad. Ekkor történt meg a cso­da, amiről faluszerte be­szélnek. A kakaskodók harcra készen ny-kba hú­zott válla elernyedt. kinyíl­tak az ökölbe szorult ujjak: a két férfi mint igézett bá­mult a lányra. A második strófát már két asszony is énekelte, a negyediket va­lamennyien. S mindaddig szállt a furcsa dallam, míg­nem valahonnan előkerült a hivatalsegéd: — De vígan vagyunk, em­berek! Hanem hallják, d(- róság ez, nem lakodalmas ház... Hirtelen csönd. Megtört a varázs. De megmaradt egy em­berélet 1— borváró — — Öcsi, Öcsi! már rendesen? Nézd, es a négyes is milyen girbe-jji»- bára sikerült A kérdezett szőke, szem­üveges kisfiú elpirul. Szem­mel láthatólag nagyon szé- gyelli a rosszul sikerült né­gyest Tizenöt gyerek foglalko­zik a feladatával, de köb­ben oda-odasandít a kated­rára, ahol az újságíró a ta­nítónővel halkan beszélget Ebben a félévben már bú- csúzkodnak a tanító .néni­től, aki elmegy tőlük mesz- sze, Budapestre, ök pedig nem jönnek be többet a meghitt kis tanterembe. A nyolcadikosok közül ketten gimnáziumba mennek, ket­ten meg ipart tanulnak majd. Néhányan elköltöz­nek a nagymamához falu­ra, nyolcán pedig regge­lenként autóbuszra ülnek, amely Abádszalókra szál­lítja őket. Balogh Jolán azok közé a lelkes pedagógusok közé tartozik, akik nként vállal­ták a tanyát Ö maga ki­lenc éve él Kisgyócson és amíg meg nem épült a be­kötőút, ősszel meg télen bi­zony el volt vágva a világ­tól. Azonban nem nyugo­dott, meghozatott minden pedagógiai folyóiratot, ta­nult szinte éjjel-nappal. Növendékei átlagban né­gyes-ötösek, és hogy ez nem holmi liberalizmus, tanúsít­ja ezt a gimnáziumba ke­rültek példája, akik leg­többen meg is őrizték osz­tályzatukat. Mégis... — Erről a mágis-ről sze­retnék beszélni — így a tanító néni. — Tudja, hány órára készülök naponta? Harminchatra. Negyvenöt helyett húszpercesek az órák. A szemléltetés nehéz, kevés a kísérleti anyag, oroszt nem tanulhatnak. Szétágazó a sok anyag, vég­eredményben senki sem po­lihisztor. — Szívesen jársz majd be? — kérdezzük az egyik „körzetesített” gyereket. Kasza Gizikét. — Még nem tudom — vonja a vállát —, biztos szeretni fogom. Mert én szeretek tanulni. A szemén lehet látni, hogy nem stréber. A töb­biek is bizonytalanok, kü­lönösen, ha arról van szó: örülnek-e a szülők a kör­zetesítésnek. — Hiába is faggatja őket — szólal meg csendesen Ba­logh Jolán. — Az igazság az, hogy nem túlságosan i örültek neki. Sokan még de ! is messziről járnak, és itt [ meleg terem fogadta őket i Most meg fel kell ülniük az ! iskolaautóbuszra és tovább j menni. Nem mindenki ér- ! tette meg a körzetesítés lé- j nyegét. De most már bele- í nyugodtak, biztos vagyok j benne, az eredmények ts j minket igazolnak majd. Más is va.'. ami vissza­húz. Kilenc éven keresztül megszokták „ tanító nén.t, hozzá fordultak ügyes-bajos dolgukban, s a gyerekek egymás szavába vágva em- legelik fel közös kirándulá­suk élményeit Voltak a Ba­latonnál, Pesten, Aggtele­ken, a Bükkben. Szóval, látták az országot. S a nyolcadikos Kotora György a nagy élménynek kijáró csillogó szemmel mondja: „Nagyon jó volt, de már vágytu k haza.” Megszűnik egy tanyai is­kola. Többet, jobbat kap­nak ezután az ottani gyere­kek, hiszen nem egy peda­gógus lelkes igyekezetén, hanem a körülményeken múlik: milyen átfogó és mély tudást kaphatnak. De erősek^ a gyökerek, erősek a szülőkben is, meg a gye­rekekben is. Nem könnyű elszakítani őket-risgyócson bezárják a tantermet. Elköltözik a ta­nító néni, meg édesapja» más célra használják majd a tágas, szép épületet. A* elszakított gyökerek sebei pedig beforrnak, új helyes gyökereznek le a fiatal haj­tások. Ezt kívánja a fejlő* dés, így van ez rendién» — BL X. mé

Next

/
Oldalképek
Tartalom