Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-14 / 292. szám

1.9Ő3. dseeawjsr- H. SZOLNOK. MEGYEI JíEPLAF Az ajándékozás művészete Készítsünk likőrt az ünnepekre Művészet? Mindenesetre jobb, ha ennek fogjuk fél, mint robotnak, fárasztó kényszerűségnek. Az áru­házak ugyanis tele vannak olyan emberekkel, akik a kötelességtudás zordon áb­rázatával — és hegyes kö­nyökével — törnek utat emeletről emeletre, pulttól pultig. A zsebekben és a kézitáskákban a százasok mellett listák lapulnak: ki­pipált, aláhúzott és meg­kérdőjelezett tételekkel. — Néha szinte nehezen hisz- Bzük el, hogy a szeretet ün­nepe közeledik, s hogy nem csak kapni, adni is öröm. Az ajándékozás (igenis) művészetének vannak álta­lánosan elfogadott és van­nak vitatott illemszabályai. Az előbbi csoportba tarto­zik, hogy nemcsak az' ár­cédulát vesszük le minden ajándéktárgyról, hanem a minőségére, drágaságára, vagy olcsóságára vonatkozó szóbeli utalásokat is mel­lőzzük. Nyílt kérdés viszont, hogy milyen értékű aján­dékot illik adni. Álláspon­tunk: nem olyan drágát, hogy a nemes gesztus ben­nünket anyagi romlásba döntsön, — a megajándé­kozottat pedig lelkiismereti válságba sodorja. Egyesek szerint a kará­csonyi ajándék csak meg­lepetés lehet. Szerintünk nem. Egyrészt: vannak tár­gyak (némely ruhanemű, sőt esetleg könyv, vagy’ hanglemez is) melyek si- liéres bevásárlásához a le­endő tulajdonos jelenléte szükséges. Csak így kerül­hető el az átadáskor a kényszeredett mosoly, utó­lag a csereberélés, sértődés, keserűség. De másrészt —■ s ez legalább ilyen fontos szempont — vannak olyan emberek is, akik -nem ked­velik a meglepetést, még a kellemes fajtájút sem. Ha valóban örömet akarunk okozni, velük együtt men­jünk vásárolni, így pót- ajándékként még a böngé­szés, válogatás kellemes iz­galmát is megszerezzük ne­kik — ugyanazért az árért. Persze, azért a karácsony­fa alatt sorakozó csomagok jelentős részét titokban vesszük meg és gondosan elrejtve tároljuk egészen a nagy napig. Eltaláltuk-e a kívánságokat? — ez jórészt attól függ, hogy a szeretet és figyelem szép erényét csak hivatalos ünnepéit vagy a hétköznapokon is gyakoroljuk-e. Általánosan elfogadott szabály: az ajándékot ízlé­sesen, kedvesen „tálaljuk”, csomagol juk, esetleg díszít­jük is. Csák egy példa: ha nagymamának gyap.iúfona- lat vettünk, egy motringot legombolyítunk, egy na­gyobb és egv kisebb go~ lvóvá. ezekből ' kismadarat állítunk össze, fadarabkák­ból készítve lábat, karton- oapírból csőrt, szárnyat, farktoliekat, színes szálból még szemet is öltögethe- tünk. Vitatott probléma: aián- dék-e a praiktdkus, szüksé­JO TUDNI A karácsonyfát öntözzük meg bő hideg vízzel. Tisz­ta lesz és felfrissül. Tart­suk hűvös helyen. Ha az1 akarjuk, hogy hólepte, zúz- rmrás legyen, akkor az er­kélyen vagy az udvaron locsoljuk meg többször na­ponta sűrű timsós oldattal. Ha hideg vízbe állítjuk és ügy díszítjük fel. megelőz­zük, hogy tűi hulljanak. ges holmi, adhatunk-e ün­nepre olyasmit, amit úgyis meg kellett volna vennünk a „megajándékozottnak” vagy ő szerezte volna be magának. Véleményünk: ez nem illem vagy szokás, ha­nem pénz kérdése. Akinek ingekre, tréningruhára, me­leg papucsra van szüksé­ge, jobban örül, ha ezeket kapja, mint ha „előkelő” haszontalan dísztárggyal le­pik meg. Persze jó, ha a célszerű holmit jobb minő­ségben, szebb kivitelben ve­hetjük meg, mint máskor tennénk, vagy mint amit 5 vásárolna meg magának. (Selyempuplin-ing, szőrmés papucs, sfb.) És még jobb, ha jut még valami kis rá­adás ajándékra is, a józan­ságon felül egy kis kedves könnyelműségre. Ennek iga­zán nem kell drágának len­nie, hiszen elsősorban ér­zelmi értéke van. Ver krém torta Öt egész tojást 5 tetézett evőkanál porcukorral hab­verővel addig verünk, míg habos és sűrű lesz. Bele­szitálunk 10 deka lisztet. Vajas, lisztezett tortafor­mában sütjük. Ha kihűlt, 2—3 korongra vágjuk. 1/8 liter tejet kis darab vaní­liával forrni teszünk. 4 ká­véskanál lisztet 1/8 liter hideg tejjel simára keve­rünk és folytonos keverés mellett a fövő tejbe önt­jük és sűrű krémmé főz­zük. A tűzről levesszük állandó keverés mellett és kihűtjük. 10 deka vajat és 12 deka cukrot keverünk hozzá. Ezzel a töltelékkel töltjük meg a tortát. Tete­jét, oldalát is bekenjük. Pirított, darált mogyoró­val beszórjuk. Délutánra „.ajánljuk ezt a csi­nos szövetruha modellt CITROMLIKŐR Egy citromot vékonyan lehámozunk éles késsel, 3 dl 90 fokos szeszbe tesszük és 3 napig lefödve állni hagyjuk. 60 dkg cukrot fél liter vízzel 20 percig fő­zünk, leszűrjük, lehűtjük és elkeverjük a szesszel. Üvegbe töltjük, ledugaszol­juk. Egy hét múlva hasz­nálhatjuk. KAVÉLIKÖR Egy liter vízben egy kg cukorból szörpöt főzünk. Adjunk egy rúd vaníliát hozzá; 10 dkg' pörkölt és darált kávéból két és fél dl erős kávét főzünk. Egy liter 90 fokos szeszt a ká­véval és a szörppel össze­keverjük és üvegbe tölt­jük; egy hét múlva hasz­nálhatjuk. TOJÄSKONYAK 10 dkg porcukrot, egy dl tejszínt s két tojás sár­gáját gőz fölött sűrű tö­meggé verünk. Főzés köz­ben két, dl konyakot te­szünk lassanként hozzá. Egy befödött edényben le­hűtjük, majd üvegekbe töltve egy hét múlva hasz­nálhatjuk. 4 SZOÍMoki fodrászhentufafŐM SáMsik íme a divatos férfifrizura KARÁCSONYFÁRA HABKOSZORŰ Hozzávalók: 3 tojásfehér­je, 18 deka kristálycukor, negyed citrom leve. A fehérjéket habverővel verni kezdjük. Amikor fél­kemény a hab, további foly­tonos verés mellett 5 per­cenként 1—1 kanál cukrot adagolunk hozzá. A negyed citrom levét közben csö- pögtetjük hozzá, megszűr­ve, nehogy mag kerüljön bele. A tepsit papírral béleljük ki, a cukros habot papír­tölcsérbe töltjük és vékony nyíláson át karikákat ala­kítva nyomjuk a papírra. Tetejére vékonyan kristály- cukrot szórunk és gőzmen­tisztítsunk? Erre a célra ne használ­junk petróleumot A gumi­ból való csévegyűrűt gli­cerinnel kenjük be. Ha fehérneműt varrunk, dör­zsöljük be a tűt és az anyagot szappannal. VIRÁGOT, illetőleg szobanövényt, ha poros, enyhén megnedvesí­tett, puha szivaccsal vagy állott vízbe mártogatott puha vászonrongyocskáva! kell óvatosan letörölni. Mit mivel VARRÓGÉP TISZTÍTÁSA Erre a célra nem szabad étolajat használni. A szíjat le kell venni, a hajócskát szintén, tiszta benzint vagy petróleumot fecskendezünk bele. A gép többi részével ugyanígy járunk el. Majd hajtsuk a gépet előre-hátra. Felnyitjuk a felső géprészt, és puha ruhával alaposan kitöröljük. A gép felső ré­szét ezután helyére vissza­tesszük. az alkatrészeket jó gépolajjal megolajozzuk. tes, langyos sütőben inkább csak megszárítjuk. ESTIKE Hozzávalók: 3 tojás, 23 deka kistálycukor, 23 deka liszt, 1 csomag vaníliás cu­kor, 1 deka olaj a tepsi át- kenéséhez. A tojásokat a cukorral vízgőz felett jól felmelegít­jük, közben habverővel ver­jük. Ha elég meleg, levesz- szük a gőzről és addig ke­verjük, amíg teljesen kihűl. Hozzáadjuk a lisztet. Véko­nyon meglisztezett tepsibe egyenletes gömbölyű kari­kákat formálunk belőle. Langyos sütőbe tesszük, fel- forrósított sütőben fejezzük be a sütést. Ügyeljünk, hogy a karikák szép vilá­gossárgák maradjanak. „Szellemi expedíció“ Múlt heti és egyben utolsó fordulónk baSyes sseg­fejtése: ’ * 1. Kántor Sándor Karcag — fazekas népművész. 2. Hibrid kükoricagyár. 3. Szolnok — nincs elnevezve, Karcag — József Attila, Kisújszállás — Sziklai Sándor, Jászberény — Kókai László. 4. Martfű — kézilabda, Szolnoki Vörös Meteor — kosárlabda, Szolnoki Dózsa — vízilabda. 5. 1849. március 5. Damjanich János. 6. Például: Cserkeszöli5, Túrkeve, Mezőtúr, Jász­apáti. 7. Martfű — Gottwaldovi Swit Művek. 8. Túrkeve, Karcag, Mezőtúr, Kisújszállás. 9. Szolnokon, a jelenlegi Nemzeti Szálloda épüle­tében. 10. Pólya Tibor. Kedves Pajtások! Szellemi expedíciónk véget ért- A nyertes csapatok, illetve őrsök címét két hét múlva, azaz december 28-i lapszámunkban közöljük. Ugyan­akkor jelezzük a díjak ünnepélyes átadásának idő­pontját is. cA l&Q-izzbb iz& A legszebb szót, azt írjátok fel, s alkossatok vele mondatot — adta fel a leclcét a tanító néni, majd Panni is haza ballagott... Otthon elővette az írás-füzetét, hogy megcsinálja a másnapi leckét. „A legszebb szó?’’ — mi lehet az? Törte fejecskéjét nagyon, „a legszebb szó.. csupa titok, s alkalom arra, hogy rossz jegyet kapjon a gyerek, „A legszebb szó...” Vajon mi lehet? • így törte buksiját, míg eszébe nem jutott a legszebb szó, melynél szebb soha, soha nincs! Tollát megmártva szépen a füzetbe írta: (nehogy elfuss, tinta!) „A legszebb szó ez: ÉDESANYÁM! S a legszebb mondatot írta ezután: „Szeretlek, anyukám!...” Sass Ervin Ugró akrobaták Ábránk bal felső részén látható a tíz-tizenkét mil­liméteres átmérőjű fárúd­ból könnyen kifaragható akrobata. Karja rugalmas drótból készül. A rajz jobb alsó részén az ugró- állványt láthatjátok. Anya­ga — a szolnoki Repülő­modellező Boltban is kap­ható — tízmilliméteres fé­ny őléc; két csavar, kevés lemezrugó. huzal. A vonalkázással jelölt oldaltámaszos rugóra tesz- szük az akrobatát, „ki” a megfeszített rugó elengedé­sekor felugrik az állvány forgórészének felső huzal­jára, — majd fordul vele egyet-kettőt. Társa akkor követi, mikor a forgórész már megállt. Az állvány hossza és magassága 30— 35 centiméter legyen. A rugó helyes hajlítását. be­állítását próbálgatással ál­lapíthatjátok meg. A titokban készített, szé­pen festett, lakkozott já­ték kedves meglepetés le­het öcsikének karácson v- ra. Természetesen (Tadzsik népmese) Egy öregembernek volt egy nagyon szép papagálya. Sokat vesződött vele, hogy megta­nítsa beszélni. Igenám, de a papagáj nem tudott mondani semmit, azon az egy szón kí­vül, hogy „természetesen”. Végül is úgy döntött a jó öreg, hogy kiviszi haszontalan papagáját a piacra és eladja. Talált is egy embert, aki meg akarta venni tőle a pa­pagájt, hát megkérdezte tőle: — Mennyibe kerül a papa­gájod? — Száz drachma. — Nem lesz az egy kicsit sok érte? Az öreg megmagyarázta a drágaság okát: — Az én papagájom nagyon . okos. Megéri a száz drachmát. Ha nem hiszed el, kérdezd meg magát a papagájt. — Okos vagy, te papagáj/ — kérdezte a vásárló. — Természetesen! — kiáltot­ta a papagáj. Megtetszett a vásárlónak a szép madár és megadta érte a kért összeget. Mikor aztán hazaértek, a3 új gazda kérdéseket tett fel a papagájnak, de az minden kérdésre csak azt hajtogatta: „Természetesen”. Végül is a pórul járt új gazda méregbe gurult és így kiáltott fel: — Csak én, bolond adhattam száz drachmát egy ilyen osto­ba papagájért — Természetesen! — rikkan­totta a papagáj. Ford.: Molnár Sind«

Next

/
Oldalképek
Tartalom