Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-08 / 287. szám
!•». december 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 *H|W|ll|lilllllllMtJlllillllll|ll|lt|illlll)llil|llltllU|llll(BIIIU|ilBil|lllll|llllllllllltil|llltlllllUBtltlM HUSZONHATAN Súlyos bányaszerencsétlenség történt a tatabányai 15, a aknán, huszonhat bányász életét vesztette. Hó szirmait szórta a szél, kialudtak az égi bányászlámpák, a csillagok, hitvesek karjaiból, | gyermekek ibolya mosolyával | elindultak a csókkal áldottak, | mélybe szálltak, I | hogy sohasem aludjon ki a fény fönt, § I szerszámaik fölé hajoltak, a szivük világított ~ a nyirkos barlang vakságban, I amikor az akna szénfalai között elroskadtak égő sebeikkel, | gázokban és légörvényben fuldokolva, huszonhaton a hősök, feketefényű sziklák alatt, huszonhat bányász elindult l a hold tárnái felé, | szénéjszaka csillag darabjait fejtik már, a húszéves csillésfiú égi csilleszekereket rak, [ a kis telep házbokraiban hazavárják őket ibolya mosollyal a gyerekek, étellel a hitvesek | és az édesanyák remegőn, kialudtak a bányászlámpák, § " a csillagok, | a hegyek felett gyászlepel a köd, g ] félárbocon leng a szívem, | s a megrendült fák arany könnyeket sírnak. ! Lukács Miklós ‘ ItilMllllfülililll'111l!l|i|fII||||U|l!«!IIIIIIIIMIIillltJ!|IIIIISlIlilllllllllllltDilllBl||liftll|llllllll|iiÄ> Megjelent az ALFÖLD decemberi száma A szokottnál Is nagyobb terjedelemben, változatos és gazdag tartalommal jelent meg a Tiszántúl és Debrecen Irodalmi és művészeti folyóiratának, az Alföldnek legújabb száma. A lap vezető helyén közli Veres Péter most készülő önéletrajzának második kötetéből A Kondoros partján című önálló részletet, amely éppen Debrecenben, a második világháború utolsó heteiben játszódik le. Mocsár Gábor izgalmas, mai témájú, hosszabb elbeszélésének, az Eszterék homlokának második részét, valamint Csegei Nagy József fiatal elbeszélő Hínárban című novelláját is közli ez a szám. Külön érdekessége a lapnak Kulin György az ismert csillagász népszerűén megírt tudományos cikke: Sugárzások záporában élünk. Üj verseket ezúttal Doby János, Erdélyi József, Ferenczi László, Hatvani Dániel. Károlyi Amy, Rácz Zoltán, Rátz Ferenc, Ratkó József, Sebők VVma, Tóth Endre, Vasadi Péter, Vasvári István és Z irnonyi Tibor tollából közöl a lap. A Valóságunk rovatban Szilágyi Gábor dr. a debreceni városi tanács elnöke ismerteti a város vezetőségének terveit a tanya- kérdés megoldására. Nagy Sándor dr. pedig a tisza- csegei Nagymajorról szóló részletes szociográfiáját fejezi be. Bata Imre a Váiasz c. folyóirat debreceni indulásáról szóló tanulmányának befejező részét közli, Beke Albert pedig két kolozsvári szobrászművész, Szervátiusz Jenő és Tibor munkásságát ismerteti. A Művészet rovatban B oda István beszámolóját olvashatjuk Dobozy Imre: Holnap folytatjuk című drámáiénak Csokonai Színházbeli bemutatójáról Bán Róbert, az ismert rendező a film lehetőségeiről írt érdekes tanulmányt A valóság korlátlan címen. A Oók István emlékkiállításról Menyhárt József. Szent- Iványi Lajos tárlatáról Bő- gel József, a salgótarjáni képzőművészek debreceni vendég kiállításáról, valamint Égépházi Tmre és Veién yi Rudolf közös tárlatáról pedig Kürti Katalin számol be. A Kritikai rovatban Borbély Sándor, Kardos Pál, Bényei József, Vass József, Fülöp László és Juhász Béla ismerteti a Tiszta szigorúság c. antológiát, illetve Vas István válogatott verseskötetét, Szabó István elbeszéléseit, Stetk Éva új verseskötetét, Gyurkó Lásziló novelláit és Buda Ferenc első verseskötetét. Jegyzeteket és glosszákat Székelyhídi Ágoston, Veress József, Krajcár Imre és Módis László dr. írtak e számba. Szervátiusz Jenő, Szervátiusz Tibor, Menyhárt József, Maghy Zoltán, Tilles Béla, Égerházi Imre, Velé- nyi Rudolf, Szathmáry Irma és Vida Viktomé rajzai és képed teszik művészileg is értékessé • folyóiratot. Budapesti beszélgetés Andrzej Wajdával A tekintélyes, világhírneve nyomán ötven évesnek gondolná az ember. Modern, fiatalos megjelenés, a beatnikekre, „dühös if- jak”-ra emlékeztető, kissé spleenes modora harminc alattit sejtet. Valójában harminchat éves. Mögötte már a cannesi filmfesztivál zsűrijének különdíja a Csatorná-ért, a velencei filmfesztivál díja a Hamu és gyémántért, és mögötte az a dicsőség, hogy az 1959- es év legjobb filmrendezőjének nevezték. Mégis. Andrzej Wajdá- ban semmi sincs a diadal harsány mámorából. Beszédmódját valami sajátos visszafogottság jellemzi, hideg izzásé szavaiból, keserűen irónikus fordulataiból az a művészegyéniség rajzolódik elénk, akit már filmjeiből is úgy ismerünk: komorságra, tragikumra hajló alkat. Először a Budapesten látott magyar filmekről kérdezzük, s ő röviden, de az itthoni közvéleményhez képest váratlan elismeréssel nyilatkozik. — Nemcsak korban, hanem művészi szemléletben is fiatalok a magyar rendezők. Üjat keresnek és van bennük szenvedély. Ha ez túlzott optimizmus, akkor biztosan abból fakad, hogy az ember mindig viszonyít. Utóbbi időben nálunk, Lengyelországban sokat romlott a helyzet. A rendezőknek meglehetősen kevés beleszólásuk van a forgatókönyvek kiválasztásába, s ez kettős hátránnyal jár. Egyrészről elsikkadhatnak kitűnő forgatókönyvek, másrészről:« már kész film sikertelensége esetén az alkotók elháríthatják magukról a felelősséget Persze nemcsak itt a baj. Tíz évvel ezelőtt alakultak meg nálunk az úgynevezett alkotó csoportok. Akkor nagy eredményeket köszönhettünk nekik, az évente gyártott filmek száma ötről húszra emelkedett. De azóta ezek a csoportok önmaguk karikatúrájává lettek. Uniformizálódtak, hasonultak egyik a másikához, KÉTSÉGBEESŐ — Palicz József rézkarca és ami a legsajnálatosabb; a kiegyenlítődés a kommersz filmek szintjén ment végbe. Ennek oka részint az. hogy a film-alkotók nálunk tantiemet kapnak, jövedelmük tehát a film kasszasikere szerint alakul. S ez természetszerűleg nem a bizonytalanra, az újjal való kísérletezésre, hanem a „szabályos”, „bevált” módszerek alkalmazására ösztönöz. A bajok másik fő oka, hogy a rendezők időnként rászállnak egy témára, s arról sokadik feldolgozása után már nem tudnak újat mondani. — Mennyire érti és támogatja a lengyel filmművészek nemes törekvéseit a közönség? — Ez bonyolult és visz- szájára is fordítható kérdés. Én azt vallom, hogy egy film csak akkor alkotás, ha az embereknek mond valamit. Az én mércém e téren egészen egyszerű. Normális embernek tartom magamat, s hiszem, hogy ha egy probléma engem izgat, az más hasonló normális embernek sem lesz közömbös — tehát érdemes beszélni róla. És mivel rendező vagyok, a film nyelvén beszélek. A lengyel közönség igényes és jóérzékű. gyakorta előfordul, hogy a legművészibb filmek egyben a legnagyobb kasszasikerek. A közönséget azonban nem szabad abszolutizálni, mert a behódolás. különösen az ízlésben elmaradott rétegek követése veszélyes lehet. Argentínában tapasztaltam, hogy a futball pálya gyepét és a lelátókat, játékosokat és közönséget drótháló választja el egymástól; szerintem ebben rejlik az argentin futball sikereinek titka. Mosolyog, de a mosoly sem oldja világosabbá hangjának kesernyés árnyalatát. Ha néha felélénkül, az sem az ágáló nagy- hangúak élénksége. Az 6 ereje, dinamizmusa bensőjében robban el. — Ez az előbbi, kissé szabad asszociáció tréfának hangzott — folytatja —■, pedig valóság. Én félek a közönségtől, különösen a mienktől, amely tőlem mindig kész. kiforrott dolgot vár. Ezért is mentem Jugoszláviába forgatni. — Az ott készült Kisvárosi lady Machbeth után most min dolgozik? — Történelmi filmet készítek Zeromski lengyel író regényéből, mely Napóleon korába visz. Napóleon tudvalevőleg a lengyelek bálványa volt. de azután ledőlt a bálvány; a lengyel népnek csalódnia kellett a császárban. Ügy érzem, ez a film eddigi utam egyenes folytatása lesz. A mű stílusa, légköre nem a kosztümöktől függ. — Említette, hogy regény alapján készíti legújabb filmjét. Mi a véleménye a film és irodalom sokat vitatott kapcsolatáról? — Szeretem a regényekből készülő forgatókönyvet. A jó regényben mindig van elegendő anyag egy filmhez, csupán a lényegest és a lényegtelent kell jő érzékkel szétválasztani. — Egyébként úgy sem az alapanyag a döntő. Az csak váz. és minden attól függ. hogyan épülnek köréje a rendező egyéni megfigyelései. egyéni élményanyaga. Én eddig szinte mindenkor fiatalokról szóltam, s ez nem véletlen. Az embernek — hogy hőseit ismerje — tulajdonképpen mindig saját korosztályával kellene foglalkoznia... Z. J. A képzőművészeti ismeretterjesztés néhány problémájáról Rég ismert | igazság, hogy a képzőművészet jóval nehezebben hozzáférhető terület a művelődni vágyó ember számára, mint mondjuk az irodalom. Egy- egy festmény, szobor megértéséhez lényegesen nagyobb felkészültségre van szükség, mint egy Jókai regényhez. Ezért történhetett meg, hogy a giccs, az értéktelen, amelyet az irodalomból csaknem kiszorítottunk, most a képzőművészetet szemelte ki fő vadászterületéül. A képzőművészeti művek megértetéséért folyó küzdelem az általános műveltség emelésének szerves része. Az esztétikai érzék fejlesztése rendkívül fontos jellemnevelő eszköz is egyúttal. Érthető, hogy a népművelés munkásainak figyelme az utóbbi időben fokozottabban irányult erre a területre. Sokkal több volt az elmúlt évadban a kiállítások száma, mint eddig bármikor. Olyan helyekre is eljutottak képzőművészeti alkotások, ahol idáig ilyent legfeljebb egy-egy könyvben láthatott az, aki vette a fáradtságot és ilyesmit kölcsönzött a könyvtártól. Megszaporodtak az ismeretterjesztő előadások is, amelyek egy-egy festőről vagy egy-egy irányzatról szólnak. Ennek ellenére a képzőművészet vonatkozásában még csak a kezdet kezdeténél tartunk. A kiállítások jelenlegi formájukban nem teljesen felelnek meg a kívánalmaknak. Erre csak egy példát: a Műcsarnok három tárlatot rendezett, egyiken kisplasztikákat, a másikon a kubai fametszeteket mutatták be, a harmadik a „Tájak, városok” című kiállítás volt összesen kilenc helységben hétézerhétszáz- hatvannégyen látták. Mindegyikhez tartottak egy-egy tárlatvezetést. Ha azt számítjuk, hogy ezeken átlagban nyolcvan-kilencvenen jelentek meg, akkor körülbelül nyolcszázan ismerkedhettek meg a bemutatott művek lényegével. A többi hétezer csak jórészt nézte a képeket, de nem értette, nem ismerte meg azokat. És hogy az ilyesmi nem sokat ér, mi sem Bizonyítja jobban, mint az ez év tavaszán Kunmadarason történt eset, ahol agy ünnepség alkalmából képkiállítást is rendeztek megyei művészek munkáiból, erre meg is hívták a művészeket, de a kiállítást hivatalosan meg sem nyitották, valahogy elsikkadt az egyéb ünnepi beszédek mellett. A közönség értetlenül, közömbösen, a képekre rá sem nézve sietett be az előadóterembe, míg a művészek a helybeli értelmiségiek Ids csoportjával beszélgettek. A képzőművészeti | előadások is hagynak maguk után kivetnivalót. Rendszerint a túl magas színvonal t. baj. Sokkal hoz, áférhetőbben, az iskolázatlanabb emberek szintjéhez mérve kellene ezeket az előadásokat megtartani. Mindehhez pedig lényegesen több szemléltetés lenne szükséges. A megyei képzőművészeti körök jó kezdeményezéseknek bizonyultak. Tagjaik megismerkednek az alapelemekkel, a stílusokkal, a színkeveréssel stb. Sajnos, többen vannak olyanok, akiket a körben elért sikerek arra indítanak, hogy művészeknek — mégpedig félreismert művészeknek — tartsá. magukat. Végletes példája ennek egy Hajdúszoboszlón történt eset, amikor a helybeli giccsfes- tő szorgalmasan fejlesztette tudását a képzőművészeti szakkörben, közben pedig förtelmes mázolmányo- kat sózott a jóhiszemű tájékozatlan emberek nyakába. Bár ilyen a ml megyénkben nem történt, a jelenlegi pályázatok, díjazások, kiállítások rendszere jóegypár ilyen félbenma- radt „művészegyéniséget” nevelhetett ki. A felvázolt hibák elemzése arra a következtetésre indít bennünket, hogy a képzőművészeti ismeretterjesztésben új utakon, új módszerek bevezetésével kell továbbhaladni. A kiállításoknál } más rendszerre van szükség. Ez pedig abban állna, hogy a járási művelődési otthon igazgatója többéves tervet készít — a sajátos helyi viszonyok figyelem- bevételével. Ebben a tervben a fokozatosság elvét tartja szem előtt, azaz először a szép otthon, az esztétikus használati tárgyak köréből rendeznének kiállításokat, később a művészet alkotási folyamtát bemutató előadásokat lehetne tartani. Ahol erre mód van, műemléknéző sétákat is iktatnának be a programba. Ezt követhetné azután néhány vándor képkiállítás — a reneszánsztól a huszadik századig. A kiállításoknál különben általánosan felmerült óhaj, hogy a képek mellett, vagy állványokon táblákat helyezzenek el, amelyek a művészekről, az irányzatról és a kiállított művekről összefoglalják a lényeget, így tárlatvezetés nélkül is megérthetné bárki a tárlatot. A tárlatvezetés rendszerén sem ártana változtatni« Kevés képet magyarázzanak, de nagyon mély elemzéssel, alaposan. így jobban megértik a nézők a kiállítás egészét, mintha minden képről hallanának egy keveset, felületesen. Mind a tárlatvezetésnek, mind az egyes előadásoknak nagy figyelmet kéjt fordítaniuk a közérthetőségre. Miután járásokban, de főleg a községekben igen kevés a képzett előadó, a képzőművészeti szaktekintély, helyes lenne, ha a TIT megyei szervezete központi előadásokat készítene színes diapozitívekkel és ezeket vinnék a községekbe. Egy-egy ilyen előadásnak igen nagy lenne a sikere. Ezt bizonyítja Németh Lajos művészettörténész hasonló felépítésű előadása májusban Szolnokon. A községekben tartott előadást természetesen nem a modem művészetnél ke’l kezdeni. Bár erre az utóbbi megállapításra sem tehetjük rá egyértelműen a pecsétet. Ugyanis van a lónak egy másik oldala is, nevezetesen az, hogy előszeretettel csak a XIX. század, csak a szűkén vett realista vagy inkább naturalista stílusok festőit mutatják be. Ez is hozzájárni az egyoldalú ízléseltolódáshoz. Módjával igen alaposan megmagyarázva, a XX. századi festészet és szobrászat legnevesebbjeit feltétlenül meg kell ismertetni a vidék közönségével. Sokrétű, | alapos felmérés szükséges ahhoz, hogy a képzőművészet területén megjavuljon az ismeretterjesztő munka. Ezt a felmérést azonban nagyon hamar el kell végeznünk, így is óriási a lemaradásunk. Hernádi libát MUNKÁCSI A n,^Á PICASSO r
