Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-01 / 281. szám

1963. december 1.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

9

KENSAV

ÉS SZUPERFOSZFÁT

Tizenöt év után újra otthon

•*n

Ezeket tőle sohasem tudtam volna meg.

Czeczei Márton a főnöke beszélt róla.

— Egyedülálló és elképesztő a munkabírása — mondotta. — Amint a tervek elkészülnek, ő mar együtt él azokkal. Felkeresi a tervezőket, megbeszél, segít, irányít és ott van mindenütt, ahol valami probléma felmerül.

— Csak a megoldandó feladat érdekes számára. Számít is neki, hogy az sokszor a munkaidő többszörösét jelenti?! Persze kérdezhetné, hogy hol dolgozik? Hazaviszi a tervrajzokat, az iratokat? Nem, erről szó sincs. Gyula nem visz haza semmit, Gyula már tizenöt éve távol él a családjától. A munkásszállóban lakik.

— Felesége, gyermekei Pesten élnek, ő és a munka vidéken. A felszabadulás óta mindig ott van, ahol a vegyipari építkezéseknél a legnagyobb szükség van harmincéves mérnöki prak- szisára. Résztvett a Péti Nitrogénművek rekonstrukciós munkáiban, évekig dolgozott Kazincbarcikán és utoljára itt, Szolnokon épített. Igen, jól hallotta. Épített. Nemcsak építtetett, pedig az lett volna a kötelessége, hiszen a beruházási építési osztály vezetője volt Nagyon sokszor besegített a

A fiatal gyár »öreg« vezetője

kivitelezőknek is a vaskosabb feladatok megoldásában.

Eddig egyszuszra elmondta a mondanivalóját a főnök, aztán elhallgatott Láttam, akart még valamit, de töprengett, szóljon-e.

— Nagy súlyt fektetett az építkezések gazdaságosságára. Az, hogy megközelítően 10 milliós megtakarítást könyvelhetünk el, nagyrészt az ő nevéhez fűződik. Eh, de valójában mást akartam mondani — legyintett, aztán nehezen, de nekikezdett:

— Egyszer panaszkodott — nem akartam hinni a fülemnek, de így történt. Azt mondta: látod, Marci, felnőnek a gyerekek és én nem tudtam foglalkozni velük. Nagyon bánt, hidd el, nagyon.

— Egy másik alkalommal a feleségével utaztam együtt. Majdnem sírva panaszkodott, hogy egy héten egyszer megy haza a férje, akkor is vasárnap egész nap telefonál, hivatalos ügyeket intéz, tárgyal, olyan a szobája, mint egy iroda.

Na, látja, ez a Gájer Gyula. Most aztán elmegy. December 15-én már a Vegyipari Trösztben fog dolgozni. Higyje el, nagyon megérdemelte. Tizenöt év után végre hazakerült

A granuláló üzem hatalmas tányérja mellett áll Oláh András gépkezelő. A gép óránként őt tonna szuperfoszfát műtrágyát szemcséz (granulál)

Megvan az a „rossz szokáson*

— Ha megbocsájt, eligazítom az embereket, azután nyugodtan beszélgethetünk — szólt és máris eltűnt a gépek között. Az utolsó szót egy hatalmas, ferde síkban forgó óriás tányér mögül hallottam.

Álltam a szuperfoszfát gyár granuláló üzemében és vártam Szalai Antalt, a csoportvezetőt.

— Milyen kihalt ez a hatalmas épület — fogadtam, amikor újra előbukkant.

— Bizony, csak tizenegyen vagyunk a granulálóban. Ja kérem, amint látja, mi nemcsak beszélünk az automatizálásról — nevetett.

Kifaggattam töviről hegyire.

Elmondta, 1957-ben került a TVM-be, a régi kén- savgyár őrlő üzemébe, mint segédmunkás. Közvetlenül

SZOLNOKON MARADOK

A tágas, világos közúton ti műszerszoba Szikszai Ferenc birodalma. Mint orvos keze a pulzuson, úgy nyugszik szeme a sok műszeren. Figyeli a kénsavgyár árverését. Minden rendben.

— Kifogástalanul megy?

— Igen.

— Kisebb hibák?

— Csak ami minden üzemnél előfordul. Majd kinőjük.

— Szikszai elvtáirs honnan jött Szolnokra?

— A veszprémi nehézipari egyetemről;

— Egyenesen ide?

— Na, nem. 1953-ban végeztem. A régi kénsavgyár- ba kerültem, onnan a beruházási osztályra. A most épülő harmadik, a lengyel tervek alapján készülő kénsavgyár beruházásaival foglalkoztam. Tavaly október 1-én az építkezés befejezése előtt neveztek ki az új kénsavgyár üzemvezetőjévé.

— Hányán dolgoznak ebben a korszerű üzemben?

— Egy műszakban kilencen.

— Mennyi az átlag életkor az új kénsavgyárban?

— Húsz-huszonkét év. A magam 28 évével már öregnek számítok itt.

— Ügy látom senkinek sem kell fizikai munkát végezni.

— Ért nem mondhatnám.

Az olvasztó bunkerben a ként egy embernek igazgatnia kell.

— Tervteljesítés?

— 1963-ban 49 350 tonna kénsavat kell termelnünk. Ma már 51 000 tonnán feliül vagyunk. Ha nagyobb hiba nem csúszik be, az év végéig 10 000 tonna kénsavval adtunk többet.

Debrecenben. Először ő is a régi kénsavgyárnál kezdte.

— Mi a különbség a két gyár között.

— Ez sokkal modernebb. Automatizált, műszerezett.

— Ügy gondolom, a leszerelés után egy évre még nem nősült meg.

— Nem bizony.

— Szolnokon akar maradni?

— Ez a vágyam.

a leszerelés után jött Szolnokra. Bevonulás után otthon, Mezőtúron dolgozott. Ott is segédmunkás volt.

— Az áldóját! — csaptam egy napon ököllel a gép oldalára, hogy belesaj- dult az öklöm — meddig leszek én még segédmunkás? így fogok nyugdíjba menni? Nyugdíjas segédmunkás. Egy frászt — vitatkoztam magámban — majd én megmutatom.

— Azután?

— Megvan az a „rossz szokásom”, hogy mindenkitől ellesem a tudást. Fél év múlva darus lettem. — Nincs nekem több a nyolc általánosnál. A vegyipari szakmunkásképző tanfolyamra azért is jelentkeztem. Megragadtam az alkalmat. Kis karrier az enyém, de nagyon örülök, hogy idáig is jutottam. — Először feltárós lettem, azután műszerszobás. Azután egy szép napon hivatott az üzemvezető...

Szöveg: Bognár János

Kép: Nagy Zsolt

Nagy Tibor művezető 1963 január másodikán jött vissza a Tiszamenti Vegyiművekbe. Mint mondotta, sajnos semmiképpen nem

tudott előbb jönni, mert tényleges katonai szolgálatot teljesített.

öt évvel ezelőtt végezte a vegyipari technikumot

% kiváló készülékes

Előttem áll és valahogyan nem tudom elhinni, hogy őt felterjesztették kiváló dolgozó oklevélre. Nahát!

A kénsavgyár üzemvezetője említette, milyen fiatalok az itt dolgozók. Érettségizettek, vagy fiatal technikusok.

— Kas István — mutatkozott be.

— Hány éves?

— Tizenkilenc. Az idén érettségiztem.

— Szeret itt dolgozni?

— Pedagógiai főiskolára jelentkeztem, de nem vettek fel nappali csak levelező

ngozatra.

— Milyen szakot választott?

— Kémiát és biológiát.

— Itt sokat tanulhat.

— Igen. Jövőre elvisznek katonának. Most is sokan bevonultak közülünk. Talán ez nem fogja zavarni az üzem menetét;

— Mi a beosztása?

— Készülékes vagyok..

Egy kis javítanivaló akadt a vastag cső aluminiumle- mez burkolatán. Háttérben a kéntároló a darupályán

val