Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-31 / 305. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Ki rejtőzik a Traven név mögött? Megfejtették a Traven-legendát ? A kérdésre — ki az a Tra­ven? — nemrég még így szólhatott a válasz: világ­szerte ismert ismeretlen író. Könyveit nagy olvasótábor becsüli, mert valósághűen ábrázolja a latin-amerikai s leginkább a mexikói dol­gozókat, indiánokat, idény­munkásokat, parasztokat, az életüket beárnyékoló zsar­nokságot, fajgyűlöletet, küz­delmüket a felszabadulá­sukért, a sötétségből való kijutásért. Joggal írta róla egy mexikói folyóirat: „Sem mexikói, sem külföldi író soha még nem alkotta meg valóságunk ennyire igaz képét”. S mégis e könyvek szerző­jének személyét, életrajzát sokáig homály fedte. Ki rej­tőzik a Traven név mögött? Buzgó irodalomkutatók, — szemfüles riporterek, ma­gándetektívek nemegyszer próbálták kideríteni. A ku­tatások során számos Traven -legenda született. Pontosan huszon­két „hiteles” életrajza ke­rült forgalomba. Egyesek azt tartották, hogy amerikai tengerész, — mások szerint orosz emigráns, állították, hogy a Hohenzollernek le­származottja. Híre járt, hogy a Traven-regények szerzője Mexikó egyik volt elnöke, s annak is, hogy egy egész írói konszern; neveket és fény­képeket is közölt a sajtó. A fantazmagóriák csúcspontja volt ez a változat: Traven nem más, mint Jack Lon­don, aki csak mímelte ön- gyilkosságát, s hitelezőitől menekülve, elbújdosott a mexikói ősrengetegben. Tíz évvel ezelőtt a Német Demokratikus Köztársaság­ban Rolf Recknagel iroda­lomtudós kezdett a Traven- problémával foglalkozni. Az 1918. novemberi német for­radalom irodalmának tanul­mányozása közben olyan írásokra bukkant, amelyek­nek stílusa erősen emlékez­tet Travenére. Az írások szerzője Rét Marut, annak a korszaknak nem túl ismert nevű újságírója volt. Ezzel kezdődött a kerek tíz évig tartó izgalmas nyomozás: le­véltárak átkutatása, tanú- vallomások gyűjtése, tömér­dek adat összevetése, elem­zése... Traven, az író nem sze­mélyesen, hanem jó néhány teljhatalmú megbízott köz­vetítésével tartja fenn kap­csolatait. — Ezek intézik ügyeit, levelezését a kiadók­kal. Közülük az egyik B. Torsvan néven szerepel. — Annyit tudtak róla, hogy nagyon magányos életmódot folytat Mexikóban, s ha Traven ügyeiben elmegy valahová, mindig sötét szemüveget visel, mindent elkövet, hogy ne fényképez­hessék. Csupán egy ízben sikerült egy mexikói újság­írónak néhány felvételt ké­szítenie róla. Fényképezésé­re másodszor 1959-ben adó­dott alkalom, amikor Tros- van megjelent egy Traven- regény filmváltozatának hamburgi premierjén. Hét Marut ­Torsvan - Traven Recknagel, a német iro­dalom íudós óriási sajtó- és dokumentumanyag kielem­zése során kiválogatta a hi­telesnek tartott adatokat. — Ezek alapján kialakult az a gyanúja, hogy a Torsvan né­ven ismert „teljhatalmú megbízott” nem más, mint Traven.' Végigkövette Tros- van tartózkodási helyeit Mexikóban, és kiderítette, hogy Torsvan pontosan a Traven regényekben leírt helyeken élt, s így részese, tanúja lehetett az ábrázolt eseményeknek. A gyanú te­hát alaposnak bizonyul. De még mindig maradt elég megfejteni való. A Tra­ven név alatt ismertté vált személy nem Mexikó szülöt­te, csak a huszas évek kez­detén bukkant ott fel, regé­nyeit német nyelven írja. — Honnan került Mexikóba? Számos jel szerint Európá­ból. Ennél a pontnál kapcsoló­dott a kutatás azokhoz az írásokhoz, amelyeknek stí­lusa annyira emlékeztetett Travenére. Szerzőjük, Rét Marut, az első világháború előtt színész volt, azután íróként kezdett működni, cikkei, esszéi, novellái je­lentek meg. Münchenben néhány évig kiadta a Ziegel­brenner című folyóiratot. A lap élesen támadta á mili- tarizmust, a burzsoá sajtót, az egyházat. Rét Marut egy személyben kiadója, szer­kesztője s különböző álne­veken főmunkatársa volt a lapnak. Személyes ismerő­seinek visszaemlékezései szerint tevékenységét és sze­mélyét mindig bizonyos ti­tokzatossággal vette körül. Egyik szerkesztői üzenete például így szólt: — „Ol­vasóink ne fárasszák ma­gukat látogatással — senkit sem találnak szerkesztősé­günkben”. Rét Marut lapjában an­nak idején lelkesen köszön­tötte az októberi forradal­mat, cikkeiben kifejezte a reményt, hogy Németország- bán is a proletariátus veszi a kezébe a hatalmat. Ami­kor megalakult a Bajor Ta­nácsköztársaság, teljes ere­jével mellé állt, a munkások beválasztották a propagan­da bizottságba. A Tanács- köztársaság leverése után őt is letartóztatták és halálra ítélték Sikerült azonban a bör­tönből megszöknie, s ettől kezdve Rét Marutnak nyo­ma veszett. Recknagel lépésről lé­pésre felkutatta Marut né­metországi életútját. Az adathalmazból teljes képet alakíthatott ki nemcsak Marut tevékenységéről, ha­nem egyéniségéről, írói ar­culatáról is. A tudós elvé­gezte Marut és Traven munkáinak összehasonlító elemzését, s a közös stílus­jegyeken kívül felfedezte Marutnál a régi előszere­tet s a nagy érdeklődést Mexikó iránt, Travennél pedig olyan utalásokat, amelyek életének németor­szági szakaszához kötőd­nek. S végül a nyomozás­ban döntő mozzanatot je­lentettek Rét Marut föllelt fényképei, s azok a felvé­telek, amelyek a Torsvan néven szereplő Traven „megbízottról” készültek. Az összehasonlítás kétség­telenül bizonyítja, hogy egy s ugyanazt a személyt áb­rázolják. Recknagel közzétette a kutatásairól szóló beszámo­lót és a fényképeket. Ezek alapján elmondható, hogy a Traven-titokra fényf derült Ám még mindig fölmerül a kérdés: miért övezi ma­gát Traven ennyi titokza­tossággal? Ö maga így nyi­latkozott erről: „Az írónak egy életrajza legyen — művei”. Ettől az életelvtől vezettetve második ha­zájában — Mexikóban bevetette magát az ős­rengetegbe, osztozott a teljes kiirtás elől bújdosó indián törzsek sorsában, volt gyapótszedő és arany­ásó, dolgozott kőolaj- és erdőkitermelésnél, hajcsár­ként a Sierra Madre hegy­ségben, tudományos expe­díciók alkalmazottjaként. S mindenütt a nép életét, történetét tanulmányozta. Élményeit, tapasztaltait, ismereteit aztán könyveibe j foglalta. így valósította j meg maradéktalanul élet- elvét s forrasztotta egybe írói és egyéni életrajzát. (Az Utunk nyomán.) Szibériától Bulgáriáig, Mongóliától Nápolyig és Londontól Finnországig sokfelé jártak az idén me­gyénkből. Egyetlen kérdés­sel kerestük fel őket. Mi volt a legérdekesebb élmé­nye a külföldi úton? Íme a válasz: Jiáttam at e!U& mongo-í (címet Szurgyi István, a peda­gógus szakszervezet megyei ^titkára az ősszel a mongol szakszervezeti tanács meg­hívására a Mongóliába uta­zó SZOT-delegáció taein volt: — A gyerekek 20—30 ki­lométernyi távolságról ló­háton járnak az iskolába. S ha a gyerek hazamegy, az anya és az apa ül a lóra. — A tanítók a mai mo­dem pedagógiát alkalmaz­zák ott is. Találkoztam egy mongol pedagógussal, aki négyszáz kilométer utat tett meg repülőgépen, hogy egy állami gazdaságból elhoz­hasson szemléltetésre egy — a mi viszonyaink között csenevésznek számító ku­koricaszárat. Meghatott a hivatásszeretete. S még egy felejthetetlen élmény: lát­tam az első mongol gyárt­mányú filmet, amit az NDK segítségével készítettek. Otincú uándatídd Garai Lajos, a Palotás! Állami Gazdaság igazgatója az állami gazdaságok fő­igazgatósága küldöttségének tagjaként Bulgáriában járt szeptemberben: — A bolgár nép vendég­szeretetének jóleső érzése mellett meglepetten tapasz­taltam, hogy a bolgár álla­j mi gazdaságok vezető szak­emberei alig változtatják munkahelyüket. Ahol m: ! jártunk, a vezetők vala- I mennyien a gazdaságok megalakulása óta ott dol­goznak. Jutott ajándék Verbai Lajos, a KISZ me­gyei titkára októberben Szibériában járt egy ifjúsá­gi küldöttséggel. — Novokuznyecben egy kokszoló kombinátban me­sélték, hogy mikor felépült az üzem, az első adag kok­szot az üzem építői, munká­sai mind egy szemig ellop­kodták, széthordták. Otthon szép dobozkákba rakták, és ha vendég érkezett hozzá­juk. abból adtak minden­kinek egy-egy darabot. Ajándékként azóta is abból visznek a kongresszusokra, azt adják a látogatóknak. Én is kaptam egy darabot. Otthon őrzöm. ftdfta vendége Dr. Perényi György, a me­gyei tüdőkórház igazgató fő­orvosa, bel- és tüdőgyó­gyász orvos részt vett a TBC Világszövetség ez év szeptemberében Olaszor­szágban tartott, XVII. kong­resszusán: — Egyik legmaradandóbb élményem, hogy a kong­resszus részvevőit VI. Pál pápa audencián fogadta. Franciául beszélt hozzánk. A tüdőgyógyászok hivatá­sáról azt mondta: Olyan szép és nemes az Önök munkája, amit meg sem le­het a földön fizetni. — Igen fontosnak tartom a nemzetközi kongresszuso­kon való részvételt, mert alkalmat ad arra, hogy az orvosok kiépítsék egymás­sal kapcsolataikat. Áz or­vosokat az országaik és n népeik közötti világnézeti különbség ellenére is össze kell, hogy kösse a beteg em­ber meggyógyílásátiak a vá gya, a tudomány előrevite- ’ének a vágya. Ennek a vágynak mindennél scbbnek kell lennie. — A kongresszuson érez­tem: a világ összes tudó­sai összefognak, hogy a tbc- től, ettől a súlyos beteg­ségtől megszabadítsák az embereket. (fóttmekiden cdaíád Magyar Mártonná, az élel­miszeripari dolgozók szak- szervezetének megyei titká­ra tagja volt a Finnország­ban járó élelmezésipari szakszervezeti küldöttség­nek. — Tamperében megismer­kedtünk egy olyan munkás­sal, aki már járt Magyaror­szágon. A feleségével is ba­rátságot kötöttünk. Az asz- szony húsipari munkás volt, de mivel résztvett a szak- szervezeti mozgalomban, három évvel ezelőtt elbo­csátották. Azóta nem tud elhelyezkedni. Családi éle­tüket megismertem köze­lebbről is. Hatéves házasok. Nagyon szeretnének gyex- meket. De más házában laknak. S a házigazda nem tűri a gyereksírást. ..{jittim Tyetetk oval“ Ábri Sándorné, a tisza- kürti Hunyadi Tsz főköny­velője júniusban a moszk­vai béke világkongresszu­son vett részt. — Legérdekesebb és leg­maradandóbb élményem, hogy láthattam Tyeresko- vát, a világ első Jiői űrha­jósát. .Száztizenöt ország asszonyai voltak ott együtt. Volt alkalmam összevetni, hogyan élnek, hogyan él­hetnek a Föld minden tá­ján a nők. És azt hiszem, elmondhatom, hogy akár milyen nagy különbség és távolság . is legyen közöt­tünk. minket, nőket össze­köt .egy közös gondolat: a béke. az élniakarás gondo­lata... Nekem is kisfiam van. B. E. 1963. december 31. Nyilatkozat „mellett” foglaltunk állást! Gerő Sándor rajza Johnson a Jósnál Pax: Vigyázzon! Jól válogassa meg a partnereit... Erdei Sándor rajza Angliai házibulin Köszönöm angyalom! Maga nélkül sose lettem volna miniszterelnök! Endrődi István rajza NEHÉZ EMLÉKEK — Sztrájkok, OAS, Adenauer, Erhard, Algéria. . me­lyik is volt kedvemre való ebben az évben?... Szegő Gizi rajza ILD6IIR0 BH1B8R8H

Next

/
Oldalképek
Tartalom