Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-31 / 305. szám
963. december 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Aktívabb AZ ELNÖK ASZONY- gényembereket. valami r nagygazda í'ölci-^ tunk össze. Ésse vet_ i tem, hogy mfv,zett a 3 faluba a főispáií-aHotta 3 « beszédünket, i gyűlés ; után behívatott irodá: ba ... __ 9 i — Azt mondtg^em; elvtársnő, neked ,zigaz ’ gatási munkát k& vállalnod. Én úgy mentem, mondtam is neki: >a fz_’ ispánasszony, nerrígyg^ én a világért sem -jyan jól érzem magam m;n_ tagazda vagyok ...hogy megyek én aktádénak — Akkor neszéit semmit! De késől^o nyarán ismét felkert újból szólt... Akkor is tiltaytt! Hivatkozott arra, hogah négy elemije van, nend ő olyan munkát vég... nem képes rá, nincs i a tudása... és még aj5 mondta: — Velem akarod lejt- ni a pártot? De azután megérte ha kommunisták a legn. zebb feladatot is vállai7 ha azt a nép érdekében j végezniük ... felment a nisztériumba, ahol közöl vele: Kisújszállásra jelöl polgármesternek. Az avatására, a régi fel te szövetruhájában ment feje is a régi fekete kend vei volt bekötve. Akki már katona fia is ott ült többszáz főnyi kisujszállá: ember között, s talán csá. ő tudta egyedül, mit ere ez anyja, amikor így szól — „Ha a nép bízik ben nem, én mindent elköve tek, hogy megálljain a he lyem.” S mint az lenni szokott nem ment ilyen simán min den. Volt, aki intrikált hogy képzelik, egy tanulat lan parasztasszonyt nevez nek ki polgármesternek. D< S nem volt egyedül. Baráta segítették. És az akarata! fi • hájnali három óra sokszoi találta az íróasztal melleti ■— tanult! és dolgozott! Pedig nem volt könnyű világ akkoriban! Jegyre mértók még a cukrot, a zsírt, a kenyeret, s akkor tanakodjak s döntöttek a kisújszállási parasztok is: tán szövetkezetben könnyebb lenne a gazdálkodás. Igen! Történelmi idők voltak ezek! Egy új korszak első, kezdeti esztendei. Amikor egy egyszerű parasztasszonnyal együtt egy ország népe tanulgatta: mit jelent saját gazdának lenni. Aztán, hogy több iskolát elvégzett — közben megalakultak a tanácsok is — járási tanácselnöknek nevezték ki Törökszentmik- lósra. Ebből az időből — a sok munka emléke mellett — egy kitüntetést is őriz, a „Szocialista Munkáért Érdemérmet”. Ám a munka meghaladta erejét — könnyebb beosztást kellett kérnie. Visszatért a Jászságba — Jászapátiban lett vb. elnökhelyettes. Itt érte 1956 októbere, amikor ahogyan mondja: „majdnem meghn- sonlottam önmagámmal. Láttam, hogy néhány ember hogyan viselkedik úgy éreztem, soha többé nem tudok tanácsi munkát végezni”. De ez az idő csak négy hónapig tartott. Munkát kért újra, mert akkor már rájött: minden kis idegszálával hozzánőtt a közigazgatási munkához. Munkát kért és kapott! Jászdózsán lett a községi tanács vb- elnöke. Énnek bét esztendeje lesz lassan. Az ő segítségével gazdagodott tovább ez a kis falu is: lett új villanyhálózat, járda, épült új egészségház, óvoda, törpe- vízmű. S akkor is együtt volt a jászdózsaiakkal, amikor a legnagyobb pusztítás, az árvíz sújtotta a falut. Nagyobbik fia — aki időközben elvégezte az egyetemet, s most agrármérnökként dolgozik a tiszabői Petőfi Termelőszövetkezetben — érte jött egy teherautó- vad. — Édesanyám, jöjjön, elviszem innen a bajból... S ekkor ő így válaszolt: — Kisfiam felneveltelek, de nem ismered az anyádat. Velük ért a baj, itt maradok. Ha kell együtt pusztulunk, de együtt építjük újjá a falut... . Nos. az újjáépítés megkezdődött — egy ország segítette ebben a jászdó- zsaiakat. És senki nem tudta, hogy ezekben a hónapokban — amikor építőanyag, társadalmi munkások és ki tudja még hányféle ügyben tárgyalt az elnök asszony — tulajdonképpen búcsúzott. Búcsúzott és búcsúzik ezekben a hetekben is. Mint a jó háziasszony mielőtt elmegy otthonról, helyére teszi még a félretett vázát, megigazítja az összegyűrt szőnyeget. Ő a falu ezernyi gondját rakja helyre, oldja meg mielőtt nyugdíjba megy. Otthon éldegél majd ^ újra a jászladányi kis pa- _ rasztházban. amit szeretett urával, valamikor együtt : épített. Csak látogatóbajön “ najd Jászdózsára néha — nert reméli, hogy meghív- - ák. 2 — Nyugodt szívvel me' ?ek nyugdíjba. Úgy ér- r m, én emberileg min- t nt megtettem, ami tőlem t. Lehet, hogy sokat hi- > Iztam — tűnődik, — de í nem akarattal tettem. : h tanulatlan, buta pai rttasszony voltam... Igaz, elatt az évek alatt vol- 1 ta olyanok, akik éreztet- té ezt velem, de választói úgy érzem szerettek észeretnek. És nekem ez a ^fontosabb. Varga Viktória Jitszladanvban úgj szólván nem akadt ernte ötvenegynéhány évvel ez előtt, aki ne ismerte voln a híres kubikos Karku családot. Kubikos volt nagyapa, az apa, s mondtál is: kubikosoknak nevelil azok még a gyerekeiket is Mivel azután, hogy az ö gyerekből három lány let és csupán kettő fiú: ígi csak azok folytathatták ap juk mesterségét. Rendre, szépen cseperedtek a Karkus gyerekek. A: egyik lányka, Erzsiké, ali{ érte meg a tizenegyedik tavaszt, nekilátott, hogy segítsen a család kenyérrevalójának megszerzésében Pesztonka lett a nefelejcsszemű kislánj ... aztár sumrríás ... aztán cseléd, szobalány, s a mások szolgálatát már oly „magasra” vitte, hogy szakácsnő lett dr. Magyar László ügyvédnél Budapesten. Bárók, grófok ügyvédje volt a gazda, s Erzsi, a falusi kislány, valahányszor ünnepi vacsorára főzött — ez pedig igen gyakran esett meg vele — mindig arra gondolt: egy ilyen vacsora árából milyen szép kis házat építhetnének odahaza a családnak La- dányban. Aztán akadt egy legény — Rimóczi János —, akinek mekakadt a szeme Karkus Erzsébeten — ő is kubikos volt. összeházasodtak. Hazaköltöztek a faluba, s évek múltán nehezen félrerakott krajcárjaikból egy kicsi házat építettek, maguknak — meg a két' fiuknak. Milyen örömmel gyúrták a sarat. Királynak érezték magukat, akinek talán legszebb palotáját építik meseország kellős közepén. De az elet épp oly csalóka is, mint a mese — az öröm csak rövid ideig tart, a bánat annál tovább. Lángbaborult a világ, s a pusztítás — valahol az orosz fronton — Rimóczi Jánost is magának követelte. Itt maradt az özvegy a két gyerekkel. Ám amikor elcsitult a háború zaja, amikor az emberek szabadon nagyot szippanthattak a "riss, tavaszi levegőből, özvegy Rimóczi Jánosnénak is kimértek a ladányi határban három hold földet. Tizenegyéves fiával együtt vetett új életet a friss szántásba. Aztán amikor ocsúdni kezdett a nagy bánatból, észrevette» bor” nincs egyedül: emberek segítene' neki. Emberek, akik kommunistáknak nevezik magukat. S érezte, bízhat ezekben az emberekben, s mi több. közéjük kívánkozik. Egy nyelvet beszélnek, eg” a szívük vágya, érzése, dobbanása, ö volt az első nő Jászladányban, aki tagja lett a pártnak. Ma már maga is mosolyog rajta, de akkor így volt: vasárnap reggel először elment a pártházba, azután imakönyvvel a hóna alatt elballagott hálát adni istennek, a templomba. Mert akkor még hitte, hogy a jövőt, a mindig szebb életét e földöntúli hatalomnak köszönheti. De sokszor mondták neki: miért imádkozol? És válaszolta: — Tudjátok, elvtársak, én mindenben egyetértek veletek, csak abban nem. hogy neto hiszitek az istent. Aztán a párt iskolára küldte és maga sem vette észre, de az ő szemlélete is változott. Már tudta, nem isten, hanem az ember van hivatva arra, hogy kiharcolja itt a földön a jobb világot. — Akkor még a koalíoiós pártok voltak — emlékezik vissza — én meg tagja voltam már a községi képviselőtestületnek. Egyszer nagyon összevesztünk a kisgazdákkal: kardoskodtam. nem hagyom a szeeszmei Az MSZMP VIII. kongresszusa azt a feladatot állította a pártszervezetek, a kommunisták, a közgondolkodás alakításában közreműködő minden szerv és ideológiai műhely elé, hogy nagyobb aktivitást tanúsítsanak a szocialista eszmék terjesztésében, tanítsák meg az embereket szocialista módon élni, dolgozni és gondolkozni. A jelszavak nyelvére .lefordítva: a kongresszus meghirdette a szocialista ideológia offen- zíváját. Ez a felhívás azóta átment a köztudatba, a legtöbben azonban nem tudnak vele mit kezdeni. Sokan azt mondják, hogy nem sok jelét látják a kongresszusi jelszó érvényesülésének. Az emberek e nézete mögött legtöbbször az van, hogy az eszmei of- fenzívától valamiféle látványos akciókat várnak. Az offenzív ideológiai munka szükségességét maga az élet vetette fel. Az ország belső fejlődése fordulóponthoz érkezett: csaknem két évtized megfeszített, áldozatos harcában új rendet teremtettünk a lerombolt régi helyében, leraktuk a szocializmus gazdasági, politikai és ideológiai alapjait, amelyre felhúzhatjuk a szocializmus és kommunizmus épületét. Ebben a munkában politikailag, gazdaságilag, és az ideológia legfontosabb kérdéseiben végleges vereséget szenvedtek a régi uralkodó osztályok, az új forradalmi ideológia milliók gyakorlatának vezérfonalává lett. A megdöntött társadalmi rend eszme, öröksége azonban, még mindig kísért: sokak fejében még mindig hat a. polgári világnézet, hatnak a nyárspolgári magatartás legkülönfélébb maradványai, sokszor békés együttesben a szocialista ideológia elemeivel. Az eszmei offenzíva célja tehát az, hogy a szocialista társadalom felépítésével együtt és azzal szoros kölcsönhatásban a társadalom minden tagjának világnézete megfeleljen a szocialista valóságnak, szűnjön meg a lét iés tudat között még meglevő különbség. Annál is inkább szükség van erre, mert a szocializmus és a kapitalizmus nemzetközi erőviszonyaiban bekövetkezett változás a két rendszer harcának új A vá: újjáépítésével egyidőben folyik az ősi budai vár Mtárása. A munka nem haladós, mert a régészek ceitiméterró!-centiméterre haladva tárják ^ tel az egykori épületeket és nagy gondot okoz a kőtöredékek f eismer őse és régi helyére való visszahelyezése. De máris kibontakozik az ősi Budavár képe. — Képünkön » tókapu » gyalog kapuval. offenzívát szakaszát tűzte napirendre: a békés egymás mellett élés körülményei között a harc gazdasági és ideológiai síkra terelődött. S ebben a harcban csak akkor győzhetünk, ha a szocializmus nemcsak a politikai és gazdasági viszonyokban, hanem az emberek gondolkodásában is uralkodó lesz. Az eszmei offenzíva napirendre tűzését tehát ez a két körülmény diktálja, s egyben megszabja az offenzíva tartalmát és módszereit is. Az eszmei offenzíva mindenekelőtt nem látványos és zajos hadjárat, nem bontható le egyes kampányokra, hanem szívós mindennapi feladat, átfogja a gazdasági, politikai és ideológiai építőmunka minden területét. Nem merül ki abban sem, hogy időnként hajtóvadászatot rendezünk az ideológia vagy kultúra negatív jelenségei, káros megnyilvánulásai ellen. Az eszmei offenzíva elsősorban aktív, kezdeményező, elmé’eti és ideológiai munka. Olyan megfeszített gondolati tevékenység, amely folytonosan figyeli az élet új jelenségeit, állandóan szembesíti az elméletet és az elvi megállapításokat a változó gyakorlattal, s marxista- leninista választ ad a valóság által felvetett minden új kérdésre, bátran elvetve az idejét múlt következtetéseket. Az ilyen kommunista magatartás biztosítja leginkább a szocialista építőmunka és a szocialista közgondolkodás fejlődésének szoros egységét és kölcsönhatását. Az eszmei offenzíva ugyanis csak akkor éri el -célját, ha visszahat a szocialista éoítőmunka töhőieteredé- sére és a fejlődő társadalmi tevékenységből táo- lálkozik; másrészt a valóságnak és a tudatnak ez a szoros kölcsönhatása azzal jár. hogy a marxizmus —Jeninizmusnak érmen a lényege, a lelke: a valóság változásai iránti érzékenység és az azokra való helyes reagálás válik a szocializmus énítésén munkálkodók vérévé. Az eszmei offenzíva azt je'enH továbbá, homi ^ az életben mén meglevő káros jelenségekkel, az emberek povdolkodéeáh^n, magatartásában. ízlésében ható el- maradottsóggol e^sősorben pozitív ellenpéldákat állítElhunyt Alan Gardiner neves egryinto’óírns Nyolcvannégy éves korában az angliai Oxford bún elhunyt Cir Alan Gardiner, egyike annak az öt egyiptológusnak, akik 1923-ban felfedezték Tut-ank-Amon fáraó sírját és a benne lévő mérhetetlen kincseket. A fáraó sírján felírást találtak: „Villámgyors szárnyakon sújt le a halál arra, aki megbolygatja a fáraó sírját”. Akkoriban sok szó esett „a fáraó átkáról", kü- lö,lösen amikor az_ egyiptomi régészeti expedíció vezetője, Carnarvon öt^ hónappal a feltárás után meghalt. Sir Alan Gardiner azonba- teljes negyven esztendővel élte túl Tut-ank- Amon sírjának feltárását. ^ Gardiner egész éleiét egyiptológiai kutatásoknak szentelte. Jóformán valamennyi európai ország tudományos akadémiájának és tudós társaságainak tagja volt, 1924—1934 között pedig a chicagói egyetemen a régészeti tanszéket vezette. Sir Alan Gardiner felesége magyar származású, két fia és egy leánya él. sunk szembe. A nevelés és meggyőzés legjobb módja az ideológiai munkában is a példamutatás, az új, születő vagy már megerősödött szocialista értékek felkarolása. Az a célunk, hogy elterjesszük a szocialista közgondolkodást, a szocialista életeszményeket, a szocialista erkölcsi normákat. Elvont síkon, általános alapelvek hangoztatásával itt nem sokra megyünk. A munkamorál, a szocialista emberrég, a társadalmi felelősség követendő példáiban egyáltalán nem szűkölködünk már, de a marxista gondolat, a szocialista irodalom, művészet is sok olyan értéket hozott már létre, amelyek közkinccsé tétele és felkarolása nemcsak a szocialista gondolkodás, erkölcs és ízlés elterjedését szolgálja, hanem visszahat az ilyenféle példák és értékek gyarapodására is. Ha az eszmei offensive nak mindezekről az alkotó pozitív összetevőiről nem feledkezünk meg, akkor — és csakis akkor — vehetjük fel az eredményes harcot a köztünk és bennünk élő káros» polgári, kispolgári nézetekkel, megnyilvánulásokkal. — Mert . helytelen lenne elhanyagolni a marxista—leninista világnézet harcos kritika jellegét, hiszen az offenzíva szó maga is ezt tartalmazza. Az eszmei offenzíva fontos teendője ugyanis a kritikai közszellem, mindenkelőtt pedig a marxista kritika megerősítése. B itt még sok a megoldatlan feladat. Tisztázni kell a kritikai mércéi: és normák, az irodalmi-művészeti alkotó munka alapkritériumainak értelmezését. Mindenekelőtt, kimozdítva passzivitásukból, csatasorba kell állítani az alkotók és a közönség nevelésében oly annyira fontos marxista kritikusi gárdát, arra kell ösztönözni őket, hogy éber figyelemmel kísérve a születő szocialista értékeket, kezdeményezzenek a nézetek tisztázásában, a nem-marxista kritikai és művészeti koncepciók bírálatában. Az eszmei offenzíva nem nélkülözheti a párt által meghirdetett és a gyakorlatban is megvalósult türelmet, baráti szellemet mindazok iránt, akik még nem mindenben értené!: egyet velünk. Hiszen a szocialista közszellem alakulása is ellentmondásos folyama", amelyben a régi I és az új elemei állandó I harcot vívnak egymással. I A szocializmus eszmevilá- gához közeledő emberek nevelése igen nagy türelmet igényel', a türelmetlenség, főleg pedig a rideg lenézés, a dogmatikus merevség és a liberális engedékenység egyaránt csak kárt okozhat. Az ideológiai egyet-nemértés nem lehet akadálya a politikai együttműködésnek, ha ez az együttműködés magában foglalja az idegen nézetek bírálatát. Ennék a bírálatnak azonban csak az szolgáltathat szilárd bázist, ha gondosan megmutatjuk és felkaroljuk mindazt, ami már a mienk a felénk közeledőkben. s közösen örülünk a szocializmus eszméi felé tett minden újabb lépésüknek. Az eszmei harc tehát példamutatást, a valóság szüntelen tanulmányozását, elmélyült gondolati tevékenységet, a szocialista értékek ápolását, aktív kri- j tikai szellemet, ugyanakkor ! türelmet, bö’csességet követel meg minden párt- szervezettől, minden kommunistától. az ideológiai és kulturális front minden munkásától. Baranyai Gynla, az MSZMP KB kulturális osztályénak helyettes vezetője
