Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-31 / 305. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. december 31. A nemzetközi helyzet alakulása 1963-ban Ciprusi helyzetkép M yomon követve a fő erővonalakat, amelyek a világhelyzet alakulását napjainkban meghatároz­zák, az 1963-as évről nagy­jában a következő kép ala­kul ki: Ami a legfontosabb nem­zetközi kérdést, a leszere­lést illeti, jóllehet a tizen­nyolchatalmi leszerelési bi­zottság eddig nem ért el komoly eredményt, mégis azt lehet mondani, hogy 1963 folyamán jó kiindulá­si alap jött létre a leszere­lés megvalósításához. Per­sze túlzott és nem is indo­kolt reménység lenne, ha abban bíznánk, hogy közel Vagyunk az általános és tel­jes leszerelés megvalósítá­sához. De kétségkívül meg­van a lehetősége annak, hogy egyes fontos részlet- kérdésekben sikerül előbb- reiutni, aminthogy ma már mindenki előtt világos: a leszerelés minden valószí­nűség szerint részletintéz­kedéseken keresztül valósít­ható meg. 1963 legjelentősebb nem­zetközi eseménye erre a te­rületre esik. A három ve­zető atomhatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagybritannia — megegyezése az atom­fegyverkísérletek részleges tilalmáról nemcsak olyan értelemben volt jelentős békelépés, hogy megszaba­dította az emberiséget az latomfegyverkísérletekből folyó közvetlen veszélytől, hanem abban az értelem­ben is, hogy egy lépést je­lent előre a leszerelés út­ján. Az emberiség meg­könnyebbüléssel vette tu­domásul ezt a lépést, a po­litikai megfigyelők azon­ban felhívták a figyelmet arra, hogy bármennyire is nagyjelentőségű a moszkvai atomcsendegyezmény, ha nem követik további ha­sonló lépések, sokat fog ve­szíteni jelentőségéből és ha­tékonyságából. Már az atomcsendegyezmény alá­írását követő hónapokban is bebizonyosodott, hogy a hosszú várakozási időszak bizonyos előnyöket nyújt azoknak, akik inkább aka­dályozni, - semmint elősegí­teni akarják az enyhüléses irányzat kibontakozását. Az egy helyben topogás azzal a veszéllyel' jár. hogy a visszahúzó erők ismét fel­élednek. A Szovjetunió kor­mánya már az atomcsend­egyezmény aláírása előtt, de amikor már olyan stádium­ban voltak a tárgyalások, hogy bizonyosnak látszott a megegyezés, több olyan pontot is megjelölt a nem­zetközi politikában, ame­lyek alkalmasak a további lépésre. Ezek a javaslatok azóta is napirenden vannak és élénken foglalkoztatják a Nyugat vezető köreit is. A z elhangzott javasla­tok közül legnagyobb hordereje lenne egy meg nem támadási egyezmény megkötésének a Varsói Szer­ződés és a NATO országai között Ez az a pont azon­ban, ahol a nyugatiak a legnagyobb ellenállást fej­tik ki, mégpedig azért, mert Nyugat-Németország kor­mánya félti a presztízsét és attól tart, hogy egy ilyen egyezmény megkötése auto­matikusan magában foglal­ná a Német Demokratikus Köztársaság elismerését. Ettől eltekintve bizonyosra vehető, hogy a meg nem tá­madási egyezmény a NATO és a Varsói Szerződés or­szágai között sokat vitatott témája lesz a következő év külpolitikájának. Valami­vel több hajlékonyságot mu­tat a nyugati diplomácia a váratlan támadás megelő­zésére irányuló elgondolá­sokkal kapcsolatban. Meg kell jegyezni, hogy a Szov­jetunió már 1958-ban elő­terjesztett egy ilyen irányú javaslatot, de akkor a nyu­gatiak még mereven elzár­Irta: Paál Ferenc koztak a tárgyalások elől. A fejlődést jelzi, hogy az­óta a nyugati kormányok­ban is megérlelődött a meg­győződés: keresni kell a há­borús konfliktusok elhárí­tásának leghatásosabb mó­dozatait. A Szovjetunió ja­vaslata a váratlan támadás megelőzéséről. abból a szem­pontból is jelentős, hogy az ellenőrzés bonyolult problematikájának megol­dásához nyújt gyakorlati alapot, de ha létrejön egy ilyen megállapodás, ez nem­csak katonai téren jelente­ne megoldást, hanem elő­mozdítaná a jobb légkör kialakulását és a különböző országok biztonságérzésé­nek megszilárdulását. Két­ségkívül a béke érdekeit szolgálná, ha a nyugati kor­mányok is, hasonlóan a Szovjetunióhoz, felülvizs­gálnák katonai költségveté­süket. Erre a Szovjetunió ismét példát mutatott, amennyiben katonai kiadá­sait több mint hatszázmil­lióval csökkentette, viszont ez nehezén mondható el a nyugati kormányokról. Majdnem egyidőben a ka­tonai kiadások csökkenté­sének bejelentésével, a Szovjetunió Legfelső Taná­csának ülésén, a NATO év­végi tanácskozásain, ame­lyen az atlanti szövetség or­szágainak külügyminiszte­rei, hadügyminiszterei és pénzügyminiszterei vol­tak jelen, inkább a fegyverkezési tervek fej­lesztésére fordították a fi­gyelmet és bejelentették azt is, hogy több NATO-ország „kénytelen lesz” a jövő év­ben tovább növelni katonai kiadásait. leszerelés és a kelet— ** nyugati kapcsolatok fejlődésének kérdései mel­lett a nemzetközi politika középpontjában áll válto­zatlanul a gyarmati rend­szer felszámolása, s az az­zal kapcsolatos még távol­ról sem megoldott kérdések sokasága. Ha figyelembe vesszük, hogy ennek a fo­lyamatnak az egyik, s talán legfontosabb tényezője a közvetlenül érdekelt gyar­mati országok fokozódó nemzeti öntudata és nem­zetközi aktivitása, akkor alighanem az év legfonto­sabb eseményének az addis- abebai csúcstalálkozót kell tartani. Ezen a találkozón harminc afrikai ország ve­zetői vettek részt és mint akkor Nkrumah elnök, az afrikai nemzeti mozgalmak egyik vezéralakja mondot­ta, „nagy horderejű törté­nelmi lépésekre” került a sor. Az értekezleten egysé­ges frontot alakítottak az afrikai országok a gyar­mati rendszer végleges fel­számolására és közös intéz­ményeket hoztak létre, ame­lyeknek az a céljuk, hoey segítsék az afrikai népek önállósági törekvéseit gaz­dasági és politikai téren egyaránt Míg korábban az afrikai országok három kü­lönböző csoportban helyez­kedtek el, főleg azoknak a régi gyarmati érdekeknek-a megosztottsága szerint, ame­lyek alól a felszabadulás után sem mentesültek az afrikai országok, az addis- abebai értekezlet ezeket a csoportokat, ha nem is szüntette meg, de lényege­sen fellazította és új plat­formot teremtett a külön­böző afrikai országok együttműködése számára. Persze ez még nem jelenti azt, hogy az önállósághoz jutott volt gyarmati orszá­gok végleg kiszabadultak az imperialisták befolyása alól. Ez a befolyás főleg gazda­sági téren változatlanul erős, s természetszerűleg magával hoz bizonyosfajta politikai beavatkozást is. A lényeg azonban az: a fel­szabadult, afrikai és ázsiai országok népei egyre in­kább ráeszmélnek arra, hogy nemzeti önállóságuk kivívása döntően attól függ, mennyire sikerül egymás között egységes frontot ki­alakítani a legfontosabb nemzetközi kérdésekben, és mennyire támaszkodnak a haladó erők szolidaritására. Az újonnan színrelépő nem­zetek minden esetre egyre komolyabb szerepet vívnak ki maguknak a nemzetközi politikában. Ez megállapít­ható volt az Egyesült Nem­zetek Szervezetének most lezajlott ülésszakán is. Több olyan javaslat került az ENSZ-közgyűlés elé, ame­lyet az ázsiai és afrikai or­szágok csoportja kezdemé­nyezett, s amelyek a gyar­mati rendszer fenntartásá­ban érdekelt hatalmak ellen irányulnak. Ennek a törté­nelmi méretű áramlásnak a következményeként újabb és újabb független államok keletkeznek Afrikában: leg­utóbb Zanzibár és Kenya szabadult ki az angol fenn­hatóság alól, vagy legalább­is elnyerte állami függet­lenségét, ha meg is maradt a Brit Nemzetközösség ke­retei között. Ezzel harminc­ötre szaporodott Afrikában a független országok szá­ma. ■Uginden bizonnyal hatá- sa lesz a nemzetközi politikára annak a tragikus eseménynek is, amely 1963 novemberében játszódott le Texas állam fővárosában, Dallasban. Kennedy elnök meggyilkolása, ha nem is járt olyan következmények­kel, hogy nagyobbméretű változásokra kerüljön a sor az eddig követett amerikai külpolitikában, azzal min­denesetre számolni kell, hogy az új elnök kevésbé érzi magát elkötelezettnek azok mellett a törekvések mellett, amelyek Kennedy irányzatára feltétlenül jel­lemzőek voltak. Johnson ugyan többízben leszögezte, hogy kitart Kennedy irány­vonala mellett és egyelőre legalábbis, még személyi változásokat sem hajtott végre a Fehér Házban, de azért elképzelhető, hogy más ember más stílust je­lent és a tapasztalat azt mutatja, hogy ez a más stí­lus esetleg merőben eltérő konzekvenciákhoz is vezet. Ezenkívül az amerikai poli­tikát az 1964-es évben fel­tétlenül befolyásolni fogja, hogy ez az év az elnökvá­lasztások éve lesz. Bizonyos jelek amellett szólnak, hogy az új vonás az amerikai po­litikában: bizonyosfokú tar­tózkodás a nagyobb dönté­sekkel szemben. Míg Észak-Eurőpa sok országában sűrű köd gomo­lyog, s a hőmérséklet fagy­pont alatt van, az olasz ri- viérán az üdülővendégek 22 fokos melegben fürdenek a Földközi tengerben. Párizs repülőtereire a köd miatt nem szánhattak le az óceánon túlról érkező re­pülőgépek, s ezért Londonba irányították őket. Hasonló­képpen megbénult a genfi és a bécsi légikikötő forgal­ma. Akik Genfből akartak repülőgépen elutazni, azokat vonaton vitték Zürichbe, az ország egyetlen „ködmentes” repülőterére. A Becs felé tartó utasszállító repülőgé­peket Münchenbe vagy Bu- í dapestre irányították. Nicosia, (MTI) Szamjomov, a TASZSZ- hírügynökség és Bragin, a Pravda ciprusi tudósítója a szigetország fővárosából küldött tudósításában meg­állapítja, hogy az elmúlt napok véres összetűzé­sekben megnyilvánult fe­szültsége után vasárnap nyugalom uralkodott a szi­geten. Ez azonban csak látszólagos, mert a parázs­ló tűz bármikor fellángol­hat. December 21-e óta első ízben vasárnap me­részkedtek ki az embereik Nicosiában az utcákra. A görög városrészben több 6zázan vettek részt a ha­lálos áldozatok temetésén. Délben kisebb lövöldözés zaja hallatszott a főváros­ban. Duncan Sandys, a nem­zetközösségi ügyek minisz­tere a Nicosiában újonnan alakult „összekötő bizott­ság” négyórás ülésén is­mertette „békéltetési” ja­vaslatait. A javaslat értel­mében január közepére Londonba értekezletet hív­nának egvbe a ciprusi al- kotmányreform kérdésében. Mint ismeretes, a tervezett alkotmánymódosítást a cip­rusi törökök vezetőd elle­nezték, s részben ez veze­tett karácsony előtt a fe­szültség kirobbanásához.^ A londoni értekezleten részt venne az angol, török és görög külügyminiszter, va­lamint a ciprusi görögök és törökök képviselői. Az angol külügyminisztérium­hoz közelálló körök sze­rint a görög és a török kormány elvben nem ellen­zi az értekezletet, viszont Makariosz elnök és Kücsük alelnök, a ciprusi görög, illetve török nemzetiség vezetői, eddig nem nyilat- köztől Sandys egyébként java­solta, hogy a görög és a török városrész között '’éle­sítsenek „senki földjét”, amelyen angol csapatok teljesítenének rendőri szol­gálatot. Ugyancsak angol csapatok szállnák meg a törökök és görögök által kiépített megerősített pon­tokat is a városban. Az angol járőröknek szabad mozgást kellene biztosítani Nicosia görög és török vá­rosrészében egyaránt. _ j A ciprusi rádió vasárnap újból megkezdte török­nyelvű adásait, amelyeket az ellenségeskedések kitö­résekor szüntettek meg. A rádió bejelentette, hogy Nicosiában a rendőrség őrizetbe vett egy török századost, aki részt vett a ciprusi törökök oldalán a A KISZ Központi Bizott­ságának és budapesti bizott­Az osztrák meteorológiai intézet fokozott lavinave- szélyre figyelmeztette a la­kosságot. Klagenfurt mellett a lavina eltemetett egy 28 éves fiatalembert. Hollandiában Rotterdam közelében a ködben összeüt­között egy személyvonat és egy tehervonat, a Schelde folyó torkolatában pedig egy német és egy angol ha­jó. A holland partok köze­iében megfeneklett a Del- phina nevű libériái tehergő- zös. Belgiumban a jeges or­szágutakon a rossz látási vi­szonyok miatt több halálos kimenetelű baleset történt. Nicosia egyik külvárosában folyt harcokban. Ugyanak­kor egy magát „a ciprusi török társaság végrehajtó bizottságának” nevező szer­vezet Londonból táviratot juttatott ei U Thant ENSZ- fő titkárhoz, azt állítva, hogy görög fegyvereseket szállítanak Londonból és Görögországból Ciprusba, hogy azok részt vegyenek „a törökök lemészárlására irányuló görög terrorista megmozdulásokban”. Ha­sonló tartalmú üzenetet küldtek Young vezérőr­nagyhoz, a Cipruson állo­másozó angol, görög és tö­rök haderők főparancsno­kához. Inönü török miniszterel­nök vasárnap délután fél­órás megbeszélést folytatott a ciprusi helyzetről Erkin külügyminiszterrel. A kül­ügyminiszter ezt követően fogadta a görög, majd az angol nagykövetet. Késő délután Inönü megbeszélés­re kérette magához az ösz- szes török pártok vezetőit. (TASZSZ, Reuter, AFP) Erhard kancellár és Johnson elnök vasárnap újabb megbeszélést tartott, az utolsót Erhard haza­indulása előtt. Erhard és Johnson tár­gyalásairól közös közle­ményt adtak ki, amely a többi között hangsúlyozza, hogy gondoskodni fognak az Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztársa­ság eddigi politikájának folytonosságáról. Az ame­rikai elnök és a nyugatné­met kancellár széleskörű vitát folytatott a kelet­nyugati kapcsolatok jelen­legi állásáról, egyetértett abban, hogy meg kell vé­deni „a szabad világ alap­vető jogait és érdekeit”, s főleg abban, hogy nem szabad olyan megállapodást kötni, „amely állandósítaná a kettéosztott Németország status quo-ját”. Ezen az alapon a két államférfi megállapította, rendkívül fontos, hogy minden lehe­tőséget megkeressenek a kelet-nyugati kapcsolatok megjavítására, a feszültség j enyhítésére és a béke kilá­1 ’ fásainak kiszélesítésére. — Kifejezték azt a reményü­ket, hogy „a nyugati ha­talmak ilyen irányú erő­feszítései konstruktív vá­ságának képviselői hétfőn, a KIMSZ megalakulásának 45. évfordulóján megkoszo­rúzták a hatodik kerület Eötvös utca 3. számú ház fa­lán elhelyezett emléktáblát. 1918. decemberében ebben az épületben alakult meg a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége. Az orvosok kiszámították, hogy az emberi karizmok a gépek jóvoltából ma álig feleannyi munkát végeznek, mint húsz évvel ezelőtt. Annál edzettebb azonban gyomrunk izomzatú, amely 1963-ban az évszázad legfe- szítettebb tervét is túltelje­sítette. A karácsonyi és szilveszteri fogyasztás vár­ható étel- és italmennyisé­gét is beleszámítva, az év folyamán egy és negyed- millió tonna tej- és tejter­méket, negyedmillió tonna zsiradékot, négyszázezer tonna húst és hentesárut, s mindehhez százhúszezer va­gon kenyeret és péksüte­ményt fogyasztott az ország A kubai forradalom évfordulójáról P. Fedoszejev, a Szovjet- Kubai Baráti Társaság el­nöke a Pravda hétfői szá­mába cikket írt a kubai nép forradalmi ünnepe alkalmá­ból. Rámutat, hogy a forra­dalom győzelme óta eltelt öt év a kubai nép áldozatos munkájának a gazdasági, politikai és kulturális élet különböző területein aratott sikereknek a korszaka volt. A cikkíró rámutat, bár Kuba az Egyesült Államok partjainak közelében he­lyezkedik el, teljes mérték­ben meghiúsultak az impe­rialisták tervei a kubai nép térdrekényszerítésére, — a nyugati féltekén fellobban- tott forradalmi fáklya láng­jának elfojtására. A kubai nép meg van győ­ződve harcának legyőzhetet­lenségéről, mivel maga mö­gött érzi a Szovjetunió, a szocialista országok és a vi­lág minden haladó erejének támogatását — írja Fedo­szejev. 1 ászra találnak a Szovjet­unió részéről”. A nyugat politikájában a legfontosabb követel­mény az, hogy növeljék az Atlanti Szövetség erejét és hatékonyságát, s ehhez lét- fontosságú az egyre telje­sebb európai egység. A kancellár kifejtette — s ez­zel egyetértett Johnson is —, hogy az egység megva­lósítására irányuló törek­vések közben mindig tisz­teletben kell tartani azt a hagyományosan nyílt ke­reskedelmi kapcsolatot, amelyet Európa az Egye­sült Államokkal és a nyu­gati világ többi részével eddig fenntartott. Johnson és Erhard a beszélgetés során hangsú­lyozta, a gazdaságilag el­maradt országok hatékony támogatásának fontossága ti Johnson megismételte az Egyesült Államoknak azt az ígéretét, hogy ameddig arra szükség van, a hat amerikai hadosztály Nyu- gat-Németországban ma­rad. Erhard viszont köte­lezte magát, hogy Nyugat- Németország — ugyanúgy* mint az utóbbi években — elegendő hadianyagot vá­sárol az Egyesült Államok­ban annak a devizaveszte­ségnek a kiegyenlítésére, amelyet az amerikai kato­nák európai állomásozása okoz. A két államférfi kifejez­te azt a meggyőződését, hogy a NATO-partnerek által jelenleg tanulmányo­zott javaslat a multilate­rális atomütőerő megte­remtéséről új lehetőséget nyújt majd a nyugiati vé­delem megszilárdítására. Erhard kancellár ameri­kai látogatását befejezve magyar idő szerint hétfőm hajnalban hazaindult Bomn- ba. (MTI) lakossága. Az ételek min­den egyes alapanyaga ton­nára átszámítva is csak öt­jegyű számmal fejezhető ki, még a beiglibe való mákból és dióból is több mint húsz­ezer tonna fogyott az idén. Az ország gyomra az év folyamán 5,6 millió tonna élelmiszert emésztett, vagyis akkora ételkupacot, mint á Gellérthegy, nyúlványai nélkül számítva. Az ízletes falatokra félmilliárd liter sört, bort, likőrt, konyakot, rumot és pálinkát, továbbá hatmillió köbméter vizet it­tunk, akkora mennyiséget amely megintené az ötven kilométer hosszú soroksári Duna-ágat, mmmstmssrnm n .................. ............■ ■ .....■■ -—i..... — " ■ ■ "ii. És zakEurópában sűrű köd — Dél-Európában verőtény Erhard befejezte amerikai látogatását Koszorúzás a KIMSZ megalakulásának 45. évfordulóján Cellérthegym/i élelmiszeri fogyasztottunk 1963»ban

Next

/
Oldalképek
Tartalom