Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-30 / 304. szám

.•.90S. december Jo molnok 5 Áraié® ka<árálloütiá^ A Borsod megyed tanács Tervező Irodája elkészí­tette a Tornyosnémetd köz­ségben megépítendő autós­határállomás tervét. A Csehszlovákia felé irányu­ló gépkocsiforgalom jelen­tős része ugyanis Tomyos- németin át bonyolódik le. Most, hogy a két ország közötti ’ egyezmény meg­könnyíti az utazást, a Tor- nyosnérrieti autós fcagalom fokozódásával számolnak. Az új határállomás a ter­vek szerint vámvízsgóló helyiségből, fedett pihenő­helyből, valamint gép­kocsi-parkírozóból áll majd. Az új létesítmény mellett. korszert benzinkutat is felállítanak, A határállo­más építésében a csehszlo­vák hatóságok is részt vesznek. Az új gépkocsi-határál­lomás a tervek szerint a nyári idegenforgalom kez­detére elkészül. (MTI) Hétpecsétes titok Tegnap telefonon hív­tam a Magyar Likőripari Vállalat szolnoki telepéti — Tessék, mivel szol­gálhatunk — kérdezte egy barátságos női hang. — Szeretnénk hírül ad­ni, hogy az önök jóvoltá­ból mennyi likőr, konyak, s egyéb ital kerül az ét­termekbe, szórakozóhe­lyekre és az üzletekbe. Egyszóval, lesz-e mivel koccintani szilveszter éj­szakáján az új év köszön­tésére — mondtam el egyszuszra kívánságun kát — Töménytelen meny- nyiségű italt szállítottunk már eddig is a megyében lévő kiskereskedelmi és földművesszövetkezeti boltoknak, a vendéglátó vállalatnak, valamint a Szolnokon lévő két cse­megeboltnak — válaszolt készséggel informáto­runk. — Miből mennyit? — Még pontosan nem tudjuk. Holnap összesí­tőnk. Számadatokkal azonban — központunk utasítására — nem szol­gálhatunk. Tessék meg­írni, hogy különleges és kommersz áru is bőségesen áll a vásárlók és fogyasz­tók rendelkezésére. Bevallom, ez a válasz úgy meglepett, hogy elfe­lejtettem megkérdezni: — Miért hétpecsétes ti­tok az, hogj hány üveg vagy hány hektoliter li­kőrt, konyakot és pálin­kát szállítottak el a te­lepről? — a k — AMIKOR egy értekezle­ten felvetettem, hogy a gyorsabb , ügyintézés érde­kében át kellene szervez­ni a vállalatot, dermedt csend támadt. A szoba négy sarkából hideg sze­lek fújtak felém és én megborzongtam. Ennek el­lenére elkészítettem egy javaslatot és elhatároztam, hogy ezzel a javaslattal felmegyek a Főközpontba. Kollégáim lebeszéltek erről a lépésről, azt mondták, minek ártom magam olyan ügyekbe, amelyek nem tar­toznak rám, úgyis én fo­gom húzni a rövidebbet. Néhány nappal később Kiss osztályvezető félre­vont és közölte velem, hogy lehetetlenre vállalkozom. A vállalat jelenlegi szerveze­te szent és sérthetetlen. Azok, akik eddig változtat­ni akartak rajta, mind pó­ruljártak. — Egy kartársunk, sze­gényke, kővé dermedt, szobra még ma is látható a Főközpont alagsorában, egy másik pedig kutyává változott... Óva intem ma­gát ettől a meggondolatlan cselekedettől — suttogta Kiss osztályvezető. — Nem félek — felel­tem dacosan, a mártírok bátorságával. Valójában azonban nagyon féltem, mondhatnám azt is. hogy a frász kerülgetett. MÁSNAP Nagy osztály- vezető kéretett be a szo­bájába. — Maga tetszik nekem — fogadott szeretetteljes mo­sollyal és hellyel, cigaret­tával kínált. — Szeretem az ilyen keménykötésű fic­kókat, mint maga... Ép­pen ezért szükségesnek tartom figyelmeztetni, hogy a terve nagyon veszélyes... Mondják, hogy dolgozott itt valaha egy fiatalember, én ctó cl icjcuc vette;, a vállalatunk reformokra szorul. El is ment ebben az ügyben a Főközpontba, de ott az előcsarnok mo­csárrá változott alatta és az ifjú ember nyakig süly- lyedt a hínárba. A lépcső­fokok felvonítottak, amikor rájuk lépett és beleharap­tak, belecsimpaszkodtak a bokájába. Lerázta őket és felvonszolta magát az első emeletre. A folyosón a mennyezet olyan alacsony­ra ereszkedett le, hogy csak hasoncsúszva tudott eljutni a főigazgató ajta­jáig. Midőn benyitott íz ajtón, az ajtó vésztjóslóan azt nyikorogta: „Fordulj vissza, te hülye, még meg­gondolhatod magad!” Nem fordult vissza. A kilincs tüzes volt, a küszöb pedig leköpte és ekkor méh ten varjúvá változott... Néha itt szokott repdesni ez a fiatalember a ház körül és szomorúan károg... Nos, ezek után mi a szándéka? — Elmegyek a Főköz­pontba! HARMADNAP Verpeléti osztályvezető ijesztgetett: — Nem akarom meg­ijeszteni — mondta titok­zatosan —, de a maga ja­vaslata őrültség! Nem is olyan régen dolgozott itt egy kollega, aki szintén próbát tett és tudja, mi lett vele? — Nemememem tututu- dom... — hebegtem. — íróasztallá változott. Harmincegy éves volt, ami­kor íróasztallá változott. A felesége azonnal elvált tő­le, mert nem akart együtt élni egy bútordarabbal, ami ugyebár teljesen ért­hető. .. — És ezekután mi lett vele? — Itt van! — csapott az íróasztalára. — Most dolgozom rajta! Eltakartam a szemem és felsikoltottam. MASNAP elindultam — utolsó utamra —, a Főköz­pontba. Akadálytalanul be­jutottam a főigazgatóhoz, akinek ijedten és dadogva elmondtam, hogy csak ak­kor tudunk gyorsabban és jobban dolgozni, ha átszer­vezik a hivatalt. A főigaz­gató barátságosan végig­hallgatott, aztán azzal bo­csátott el, hogy egyetért velem és foglalkozni fog­nak a javaslatommal. Az átszervezést később végrehajtották. Három fölösleges ügy­osztály szűnt meg: Kiss osztályvezetőé, Nagyé és Verpelétié. Mikes György Kombájn és traktor H KGST keretében Ma­” gyarország eddig több, mint kétszáz gépipari termék és berendezés gyár­tási jogát kapta meg. Gaz­daságos széria-nagyságban gyárthatunk például 30-féie vegyipari gépet, 21-1 éle komplett élelmiszeripari be­rendezést, 16 szerszámgép- típust, 23 fajta kábelgépet s ezekből több baráti or­szág szükségletét is kielé­gítjük, Ugyanakkor lemon­dunk bizonyos termékek gyártásáról,, hogy azokat valamelyik KGST-ország ol­csóbban, : korszerű formá­ban szállítsa részünkre. A növekvő nemzetközi mun­kamegosztásnak haszonél­vezője minden résztvevő or­szág. A szakosítási döntésekét az illetékes KGST szakbi­zottságokban megelőzi _ az alapos nemzetközi szintű műszaki és gazdasági elem­ző munka.. Ilyenkor össze­hasonlítják a KGST-orszá- gokban gyártott termékcso­port műszaki, korszerűségi, minőségi jellemzőit, a gyár­tás termelékenységét s köz­vetlen célként a világszín­vonal elérését jelölik meg. A szakosítás eredménye, hogy a gyártásban és a fej­lesztésben csökken az egyes országok közötti párhuza­mosság, s ezzel arányosan növekszik a műszaki kul­túra, a termelés gazdasá­gossága. A nemzétközi munka- megosztásban minden or­szág jól jár. Ezt bizonyítja két konkrét magyar szako­sítási példa is. A Vörös Csillag Traktor­gyárat jelölték ki a KGST keretén belül a D—4K típu­sú négy kerék meghajtású traktor szakosított gyártá­sára. A választás azért esett a magyár traktorgyárra, mert ez a géptípus konst­rukcióját tekintve eléri a világszínvonalat. A szocia­lista országokban páratlan ez a gyorsszántásra alkal­mas kéttonás vonóerejű négy kerék meghajtású tták- tor. Ilyent a" fejlett köKfa- lista országok közül !s csak néhány gyárt. A Vö­* t Űrhajón az úttörőházban „Óriási toronyház mű­anyagkupolával, a szél ját­szik dallamos hívogatót a kupolán elhelyezett szél­irányjelzőn. Be akarok men­ni, de nem találom az ajtót. Nincs is, légfüggöny helyet­tesíti”. így képzeli el a karcagi Kónya ' Mária nyolcadikos úttörő kedves úttörőházukat a jövő században. Sok cso­dálatosat ir még róla, drót- pályán leereszkedő fogast, amelyre a kabátokat akaszt­ják, szivárvány-csillárt, szö­kőkutak amelyben csillogó fénnyel tűnik fel egy-egy iwBsefigura, hogy elmondja Szép a fantázia. Kónya Mária és kis társai dolgoza­tokban írták meg, hogyan képzelik el a jövőben azt a helyet, ahová olyan szívesen járnak ma is napról napra. És ha a székek kicsit kopot­tak, az ajtó helyenként még nyikorog, s a padló sem ha­sonlít az elképzelthez, épp olyan jól érzik magukat benne, mint majdan déd­unokáik a Marika által el­képzelt toronyházban. Fan­tázia és mégis valóság. Hi­szen el sem tudnak olyat képzelni, amelyet a techni­ka mai vagy holnapi szín­vonalán meg ne lehetne va­lósítani. Amiről a faluban beszélnek," KARÁCSONYI AJÁNDÉK Jóska bácsi olyan ember, aki nem tud nemet mon­dani, ha egy gyerek kér tőle valamit. Hát még ha csak annyi a lurkó kíván­sága: nézze meg, miért nem szuperál ez a fránya légpuska, A kamrába húzódott be Jóska bácsi, ott piszmogott jó ideig. A felesége nem tudta mire vélni, mit ma­tat az embere olyan sokáig a kamrában. Már éppen indult, hogy megnézi, de félúton megál'.ította valami furcsa zaj. Mintha apró Icavics pattant volna vala­mi fémtárgyhoz. Hallgató­zott. Megismétlődött a zaj. Mi az ördög lehet? — töp­rengett az asszony, s ló­dult a kamra felé. A következő pillanatban majdhogy nem összeütkö­zött párjával, aki '-'ven kilépett az ajtón. — Nem hallottál valami szokatlan zajt? — kérdezte a feleség. — Miféle zajt? Nem hal­lottam én semmit — adta az ártatlant Jóska bácsi. S csak úgy befelé moso­lyogva gondolta: — Nem sejti az asszony, hogy o palacsintasütőt használtam céltáblának. Azonban nem sok viz folyt le a Tiszán, mire ki­derült a turpisság. Ezen a napon ebéd helyett vesze­kedéssel traktálta Jóska bácsit a felesége. A taga­dásnak nem lett volna, semmi értelme, hiszen ott volt a „bűnjel”, a kilyug­gatott palacsintasütő. — Ne zsörtölődj már! — élettársit bácsi. — Veszek helyette újat. Hiszen ez az öreg sütő már eleget szolgált. Ezzel azonban nem lett vége a családi háborúság­nak, hanem csak most kezdődött igazán. Mert hiába ígérte Jóska bácsi az új palacsintasütőt, Kunhe­gyesen nem lehetett kapni. — Sokra megyek én a szép ígéreteddel. Nem lesz abból semmi! — szapulta nap mint nap az asszony. Jóska bácsi már azt sem tudta, mit tegyen. Rossz­kedvű volt, s nemcsak ott­hon, de a munkahelyén is alig lehetett szavát hallani. — Mi bajod van? Miért lógatod az orrod? — kér­dezgették a munkatársai. Egyiküknek aztán Jóska bácsi elpanaszolta a búját. Az illető mindenképpen segíteni akart a családi háborúság megszüntetésé­ben, s megbeszélte azokkal, akik vidékre járnak, hogy ha csak annyi idejük lesz, nézzenek be az edény­vagy vasáruüzletekbe és vegyenek palacsintasütőt. Hoztak is aztán Nyíregyhá­záról. Tiszakarádról, Békés- szentandrásról, s ki győzné sorolni, hogy honnan: ti­zenkét palacsintasütőt. Hamarosan híre futott, müven Icarácsonyi megle­petést szereztek Jóska bá­csinak m a munkatársai. — Megörvendeztették egy ta­ra! palacsintasütővel. A tréfakedvelök most így bossznr>f^á.k: — Jóska bácsi, van-e még eladó palacsintasütő? Én te vennék egyet K K. rös Csillag Traktorgyár szerkesztőmérnökei azzal nyerték el a KGST orszá­gok bizalmát, hogy nemzet­közi viszonylatban is szá­mottevő értéket alkottak. A KGST döntését a fej- lesztő mérnökök csak előlegezett bizalomnak te­kintik, s a határozat jelez­te zöld út ismeretében még- inkébb szaporázzák léptei­ket A 65 lóerős, négyhen­geres traktornak két hónap alatt elkészítették a 90 ló­erős, hathengeres változa­tát. A 20 darabos nullszé­ria gyártását — megfelelő üzemi próbák után — 1964 márciusiján kezdik el s a jövő év augusztusában megindul a sorozatgyártás is. A gyárbeliek jól tudják, nem lehet egy percnyi pi­henőt sem tartani, a tech­nika fejlődése nem ismer megállást. A traktorhoz különböző kiegészítő berendezéseket: rakodókanalat, földgyalut, után-akasztható útépítő be­rendezést, fadöntő és lekö­zelítő csörlőt szerkesztenek s jövőre elkészítik a D—4K rakodó alapgép kísérleti példányát. A gazdaságos, nagysorozatú gyártáshoz ugyanis nem elég csupán a szériát. megszervezni, már ma kell biztosítani öt-tíz évre előre a piacon a ter­mék leorszerűségével és sok­oldalúságával az eladható­ságot. Az idén mégcsak 1400 D—4K készül, 1970-re pedig szeretnénk elérni a nyolc-tízezres szériát, ké­sőbb pedig a 18—20 ezer darabot. Ez már világvi­szonylatban is nagy soro­zatnak számít, lehetővé te­szi a legkorszerűbb mód­szerek, a célgépesítés, az automatizálási a futószala­gos szerelés, a teljesen me- chanizólt folyamatos anyag- mozgatás alkalmazását. Ez a sorozatnagyság minőségi­leg is új helyzetet teremtett a gyárban. Eddig lényege­sen kisebb traktortípusok­ból is legfeljebb csak két- háromezer készült. évente. If í mint veti ágyát, úgy alussza álmát — tart­ja a közmondás. Nos, az EMAG gyár vezetőinek és munkásainak bizony lehet­tek nyugtalan éjszakái, mi­kor az idén meg kellett szüntetni az évtizedes kom­bájngyártást. Egyáltalán nem véletlen, hogy éppen a magyar kombájn hullott ki a nemzetközi munkameg­osztás rostáján. Az EMAG- ban a konstrukciót nem fej­lesztették megfelelően, a gyártmány műszaki telje­sítménye elmaradt a köve­telményektől,- bajok voltak a kombájn minőségével, üzembiztonságával is. Hazai kombájnosaink is mind a korszerűbb SzK—3-as gép­re akartak ülni és nem akadt gazdája az EMAG masináinak. Amíg a ma­gyar B—62-es kombájnok átlagteljesítménye nem éri el egy idényben a 300 hol­dat, a szovjet gépek átlaga ennél lényegesen nagyobb, csúcsteljesítményük pedig 1000 holdnál Is több. S bár­milyen furcsán hangzik, a nagyteljesítményű szovjet kombájnok kiszolgálásához mindezek ellenére két mun­kással kevesebbre van szük­ség. Mindezért persze igazság­talanság lenne kizárólag csak az EMAG fejlesztőit és munkásait elmarasztalni. Az igazsághoz hozzátarto­zik, hogy a szovjet gyárban több mint 80 ezer, az EMAG-ban viszont csak 2— 3 ezer kombájn készül, il­letve készült évente. Á szovjet gyárban és tervező­intézetekben a mieinknél sokszorta több fejlesztő­mérnök dolgozhatott az ara­tó-cséplő gépek korszerűsí­tésén. %#égülis alul maradtunk " a szocialista országok között folyó egészséges ver­senyben. A népgazdaságnak célszerűbb import útján be­szerezni a korszerű szovjet kombájnokat s az import ellentételét az idehaza ts gazdaságosan előállítható munkaigényes és nagy szak­tudást kívánó műszert és híradástechnikai berende­zések gyártásával biztosí­tani. Ebből a .munkából most az EMAG kollektívája is részt vállal. A gyárat jú­lius 1-vel összevonták a Híradástechnikai Gépgyár­ral és a Fúrógépgyárral. S két gyár folyamatosan 1934, január 1-ig átköltözik az EMAG telephelyére, ahol máris elkezdődött a bo­nyolultabb gépek alkat­részeinek gyártása. így le­hetőség nyílik az EMAG szakmunkásainak átképzé­sére. A nemzetközi munka- megosztásban a szerszám­gép- és célgépgyártók min­den bizonnyal jobban meg­találják helyüket és a nép­gazdaságnak nagyobb hasz­nára lesznek, mint az eev- kori kombájn-gyártók. A nemzetközi gyúrta:- szakosítás még az utóbbi esetben is — amikor le­mondtunk egy termék gyár­tási jogáról — előnyös az országnak. A kombájn- és a traktorgyár példája egy- másmellett világosan mu­tatja, hogy ebbe a nemzet­közi együttműködésbe nincs állandó belépő, csak a min­den szempontból korszerű és szüntelen fejlődő. gyárt­mánynak van létjogosult­sága. E két példa határo­zottan arra inti a baráti or­szágok szükségletére dol­gozó üzemeinket, hogy a több évre szóló hosszúlejá­ratú egyezmények sem rin­gathatnak senkit illúziók­ba: „Van piacunk, így füg­getlenül a termék minősé­gétől és korszerűségétől at évig el tudjuk sózni gyárt­mányainkat.”' Ahol így "gon­dolkoznak, ott bizony ma már egyre inkább csalód­nak. Csökkent például a varrógép, a motorkerékpár rendelés és más termékek­nél is adódhatnak meglepe­tések, ha nem számolnak a szocialista világpiac növek­vő igényeivel és nem tesz­nek meg mindent, hogy a gyártmányok korszerűsége, minősége kiállja a legigé­nyesebb próbákat is. A szál­lítási határidő és másfajta szükségletek rugalmas ki­elégítésében ugyancsak pa­rancs a baráti rendelők kő­rése. A fejlődő, az új iránt fo­gékony szocialista rendszer­ben csak a minden szem­pontból korszerűnek és élenjárónak van létjogo­sultsága. A szocialista nem­zetközi munkamegosztásban való részvétel fegyelmet, tervszerűséget és nagyfokú igényességet követel. Kovács József HOGYAN I KELETKEZNEK a Legendák? A Szigligeti Színház szilveszteri műsora: délután fél 3 órakor: A nadrág este 8 és éjjel II órakor: Potyautas

Next

/
Oldalképek
Tartalom