Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-29 / 303. szám
;%3. december 28. »«.m mamim *£jh*&* % Falusi szUveszler 1963 A falusi ember ünnepei — közöttük a szilveszter is — egy évtizeddel ezelőtt még nagyon sokban különbözött a városi emberétől. A gyors ütemben átalakuló falusi élet azonban e téren is alapos változást hozott. Régen a falusi ember szilveszter estéje — ha egyáltalán megünnepelte, — családi ünnep volt, még családon belül is inkább a férfiaké. Az idősebbek otthon ültek. Közös szórakozásban általában csak a fiatalok vettek részt. A szövetkezeti gazdaságokban egész évben együtt dolgozó gazdák és családjuk most viszont már természetesnek tartják, hogy az évvégi áldomást is együtt igyák meg. A „keretet” szolgáltató földművesszö- vetkezeti vendéglátóipar szilveszteri készülődése is éppen az ünnepnek ezt a kollektív jellegét mutatja. A szinte az egész országot behálózó családias földmű- vesszövetkezet.i kisvendéglőkben már megkezdődött az asztalfoglalás. Különösen nagy az érdeklődés azokon a helyeiken, ahol fővárosi művészek lépnék fel az ó-év búcsúztató, illetve újév-köszöntő műsorban. Az elmúlt évi tapasztalatokon okulva az országos vendéglátóipari szövetkezeti központ elrendelte, hogy az idén szilveszter éjszakáján minden falusi vendéglátóipari egységben köteleseik presszókávét fel- ) szolgálni. A konyhák is egész éjszaka „üzemben” , lesznek. Mindenütt készfte- : nek speciális „helyi menü- ! két” is. Hajnalban minden j étterem korhely-, bab- és káposztalevessel és más hasonló ételekkel áll a ven- i dégek rendelkezésére. 1 CSENDES BESZÉLGETÉS négyszemközt Mensáros Lászlóval Alakul a szobor. A szobrász küzd a makacs anyaggal, de ha igazi művész, végül is legyőzi azt. A márvány kezesen simul vésője alá, s készen áll a remekmű, amely hivatva van az embereket gyönyörködtetni, esetleg évezredeken keresztül, mint Praxitelész életörömöt, biztonságot sugárzó szobrai. A színész munkája talán kicsit hasonlít a szobrászéhoz. A lélek anyagát a színészi tudat és tehetség vésőjével kell alakítania, de a mű, amit alkotott, illékony, eltűnik a felcsattanó laps után, másnap pedig... másnap a küzdelem újra kezdődik. Mensáros László azok közé az intuitiv művészek közé tartozik, akik megküzde- nek anyagukkal, akik úgy azonosulnak a szereppel, hogy közben megkínlódnak véle. Csak akkor tudnak játszani az ilyen típusú művészek, ha teljesen, világosan, félreérthetetlenül meg tudják magukban fogalmazni azt, akit megalkotnak. Beszélgetésünk során ez a központi kérdés. A művész és a szerep viszonya tér vissza minden percben és minden mondatban. — A . színész attól függően ér el sikereket, vagy vall kudarcot, hogy sikerül-e a belső megfogalmazás — mondja elgondolkozva. — És ez mindig az önmagam belső kifejezését jelenti. Magamat kell adnom, talán úgy is mondhatnám, vállalnom kell a saját énemet. Ez az alkotási folyamat egyik leglényegesebb része. S az érdekes az, hogy az ember emiatt belül valami mást játszik esetleg, mint amit a szerző elképzelt. És mégis ez teszi hitelessé az alakot. — Ezért nem közömbös, mi játszódik le a színészben. Az alkotási folyamat nem a próbán kezdődik, hanem az autóbuszon, borotválkozás közben, vagy amikor az ember az életen, vagy halálon gondolkozik. Sőt talán akkor is, amikor ül az Árkádban egy üveg sör mellett és a látszat ellenére is valahol a szerepet építi. A próbán azután megszólal egy hang... — Árkádbeli első ested után többen azt állították, hogy belső hangod alapjában véve pesszimista. — Tévedés — mosolyog. — Én igenis hiszek áz emberben. Az is igaz, hogy sokszor félreértenek. Nem érzem magam dekadensnek, Sophoklés sem volt pesszimista, pedig megoldásai, az életről vallott felfogása nem volt derűs. De az élet jogáért festett komor színekben. Én igenis szeretem a humort is, ha az felcsillant valami mély emberi értéket. Ezért vettem be az Árkádbeli műsorba a Tomit, a Dohányzás ártaimasságát. Szerintem a bajok elől való szellemi elmenekülés végletesen kispolgári magatartás. — Ügy gondolod, hogy problémátűanul kívánnak élni? — Hát elég sokan vannak ilyenek. Pedig a problémákat magunkban hordozzuk. Erre nézve van egy elméletem. Az a helyzet ugyanis, hogy a belső, lelki életünk valahogyan túlnő a külső élet keretein. Emberileg jóval több bennünk a lehetőség, mint amit a gyakorlatban magunkból adhatunk. Hatalmas emberszeretet, vágj' éppen gyűlölet él bennünk, amit a társadalom hétköznapi életében nem teljesen realizálhatunk. Ez okozza az emberek feszültségét, amit nem gyógyít sem autó. sem frizsider, sem televízió. És ha a feszültség megvan, ennek a színész alapállásában, szerepjátszásában meg kell mutatkoznia. — Nem gondolod, hogy kissé idealista színezetű ez az elmélet, így, a mi társadalmunkra vonatkoztatva? — Mondom, megszoktam, hogy félreértenek — veri le türelmetlen mozdulattal cigarettája hamuját. — Meg vagyok győződve, hogy a j szocialista társadalom ezt az ellentétet feloldja majd. De jelenleg, ebben a forrongó, építő korban ez a valóság. j Utal szerepeire, arra, hogy kedvenc darabjainak hősei mind ennek a prob- í tematikának a jegyében fogantak. Hamlet éppúgy, mint Az ügynök halála Lo- manja, vagy akár Gorkij Éjjeli menedékhelyének ; passzív hősei. I — Játszani szeretnék na- ! gyón sokat. Minél mélyebben, minél teljesebben megfogalmazni az alakokat. Szeretném eljátszani a Hamletet, Pirandello IV. Henrikét, és általában minden jó szerepet — tréfálkozik. — És mi van, ha nem értesz egyet a rád kiosztott szereppel? — Akkor igyekszem a magam belső lényegével átformálni, persze a rendezővel közös munkában. Néha sokkal igazabb és őszintébb lesz az, amit ilymódon állítok a színpadra Csendesen folydogál a beszélgetés. A szenvedélyek kiéléséről, a jellemről, amely áttör az alakításon és azt gyengíti, vagy éppen erősíti. Űj szerepekről, fáradságról és Glosterről, a megvakítottról, akit legközelebb a Lear királyban játszik majd. / Mensáros László rokonszenves egyéniség. És ha nem is mindenben lehet egyetérteni vele* egy bizonyos. Csak a lelkiismerete szavára hallgat és éppen nekünk, a mai embereknek kíván bizonyítani a szocialista humanizmusról, szépen, művészi lelkiismeretességével megfogalmazott szerepek hosszú során át. Hernádi Tibor „Lehallgatják“ a Jupitert Két hatalmas „fül” fogja „lehallgatni” a Jupiter bolygót, hogy értesüléseket gyűjtsön a rendkívüli hideg égitest viselkedésérőL (A Jupiteren a hőmérséklet mínusz 75 és mínusz 150 fok között mozog.) Az egyik rádió-asztronómiai állomás az USA-ban van, a másik nemrég épült fel az angliai Sussex grófságban. A tüdőseik az obszervatóriumok „ikertevékeny- ségével” remélik felfedni a Jupiterről kiinduló rádióelektromos sugárzások titkát. Ezek a kitörések olyan hevesek, mint nálunk a nagy viharok elektromos kisülései. Bevallom fázós vagyok. Ha nulla fok alá csőkké* a hőmérő, én már vacogok. Éppen ezért nagy örömmel üdvözöltem cipőiparunk újdonságát, a kiscsizmát, Nagyszerű! Már elképzeltem, milyen jó lesz vastag irhabundában, csizmában járni a havas utcákat és egy cseppet sera fázni. Egy fizetésutáni napon én is úgy lépegettem benne, mint megannyi új csizmatulajdonos: félve, óvatosan. Ugyanis egy meggondolatlan lépés és az ember biz’ lehuppan a.., földre. Ügy csúszik. Köszönhető ez a tunit-talpnak. És ekkor egy mentőötletem született. Elmentem a szolnoki Bőripari Ktsz gumijavító részlegéhez segítséget kérni. * Azóta bátran lépek a legjegesebb úton is. Pedig nem történt semmi különös, csak egy vastagabb, recés gumitalpat ragasztottak csizmámra Nos. kedves nőtársaim. Mindannyiójuknak szívből ajánlom, próbáljanak így segíteni a bajon. Csak harminc forintba kerül az egész, de megéri! Viszont nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy vajon a cipőgyárban még mindig nem fedezték fel a gumitalp eme előnyeit? Vagy akrobatáknak képzelik a nőket? — v. v. — III. A többiek ötéves házassága is nagyban hasonlít az előbbi kettőhöz. Nagyon egészséges szemléletű, mai új házasok valamennyien. Életfelfogásukban sok a megnyerő, de nem egyértelműen. Mindenekelőtt valameny- nyiüket fűti a család egzisztenciájának megalapozása. S ennek első lépését a házvásárlásban látják. Amikor megesküdtek, öt új házaspárnak azonnal szolgálati tanyát adott a Vörös Csillag. De már csak kettő lakja: Koós Béláék és Pusztai Károlyék. Balogh Zsig- mondék házat vettek a városban, Kerekesék, Gyen- géék ugyancsak. És ez nagyon érdekes, nagyon mai törekvés a város- baszegődés. Ezeknek a fiataloknak már elfogadhatatlan, már nem fér velük ösz- sze a tanyai gyűjtögető, gazdagodó életmód. Mutatja, hogy már csak ketten maradtak ott, pedig azelőtt a legtöbben tanyán nevelkedtek. S a városba jutásért hajlandók a legnehezebbet vállalni, de utána... Bacskaiék elgondolása: — Azt mondja a párom, ha meglesz a ház, könnyebb munkát vállal. Balogh Zsigmond juhász- kodott még a saját házába nem került. De hogy célját érte, attól a pillanattól ta- karmányosnak ment. Kerekes Imre a házvásárlás előtt fogatos, utána növénytermesztő. És így tovább. Azt mondhatná bárki, a „saját házam az én váram"’ elmélete tipikusan polgári ideál. Nem ellenk^z^m, de Térkevén másképp vetül ám ez. Állami lakás nem igen jut a városban, s így maradna a tanya. A könnyű élet utáni vágy hajtaná-e ennyire a városba őket? Dehogyis. Ha erre az életmódra rendezkednének be, akkor ez elsősorban a gyermekáldás előli menekülésben látszana. Erről szó sincs. A kilences lakodalmasoknál minden családban van egy gyerek és két párnál kettő. Megvallattam a még egygyermekeseket későbbi szándékukról. Baloghné — tűzről termett, jókedélyű barna asz- szony — válasza: — Egy gyerek, nem gyerek. De hadd cseperedjen még a kicsi. Kerekesné — a kilencesek közül elsőnek hozzájuk látogatott a gólya — nagyon szép négyéves kislány édesanyja: — Kisfiút szeretnék még. De ha lány lesz, az sem baj. Bacskainé: — Megszenvedtem az elsővel. De azért vállalom a másodikat. A családnevelést valamennyien életük legfőbb értelmének tartják. De csak odáig, ameddig az utódáldás nem dönti szegénységbe a családot. Mert legtöbbjük nagycsaládos szegényparasztok gyermeke. Garaguly Krisztináék még tízen voltak, Szabó Juliká- ék natan. A többiek is szép számmal, s gyermekségük után az első felnőttéeszmé- lésük talán az volt, a nagy családok nem élhetnek jól. Ezek a fiatal házasok pedig szeretnek jól élni. Bacskaiék még minden esztendőben két hízót vágtak, Baloghék is és Kerekesék’ akkor öltek csak egyet, amikor a házra gyűjtöttek. Szinte szisztematikusan úgy osztják be: Kora ősszel szúrják le az egyik hízót, késő tavasszal a másikat, s így egész évre kitart a hús, a zsír. A beosztás és a takarékos szemlélet mindegyikükre jellemző. Azonkívül, hogy legtöbben házat vásároltak, túl vannak a bútor beszerzéseken is. Konyhabútort majd mindenhol vettek az öt év alatt, többen a szobaberendezést is gyarapították. Rádió minden házban szólt, ahová betértem. A családi otthonokban egyetlen lakás falán sem láttam szentképeket, ellenben a kis trónörökösök fotói, róluk szóló újságcikkek kivágásai, a rokonság családi albumai díszítik a falakat. Boricséknál még nem tűnt fel, Bacskaiéknál már meglepett, s azután mindenhol azt tapasztaltam, az asszQ- nyok fogadnak. Az esküvő előtt pedig mind a kilenc lány ott dolgozott a Vörös Csillagban. Azóta egy se. Nem is igen gondolnak rá. De ez nem annyira a nők elhatározásától függ ám. A férjek amolyan régiesen értelmezett virtusból azt tartják, az asszonynak otthon a helye. Meg aztán van más Is. ök tizennyolcán nagyon számontartják egymást. Amit az egyik elért, oda nyomul a másik is. S ha az egyik egyedül eltartja a feleségét, a családját, hát alább egy sem adja. Jóllehet a kereseti alap sem azonos. Míg Kovács György kőműves, Kerekes Imre növénytermesztő. Köztudótt, hogy a mezőgazdaságban is a növény- termesztők a legalacsonyabb jövedelműek. Mutatja ezt kilencük között a házvásárlás is. A legolcsóbbat Kerekes Imre sze- rezt°. kinn a városi település a tanyavilág ölelkezésé-,, nél, meri ott kérnek a legkevesebbet érte. Kutattam azt is, tudásban, műveltségben mennyire gyarapodtak az öt év alatt. Elkedvetlenítő adatokat szereztem. Közülük csak kevésnek van meg a nyolc általános iskolai végzettsége. S az öt esztendőben egyikük sé ragasztott hozzá semmit. Kerekes Imre tavaly belekezdett (két elemije van), aztán abbamaradt Boricsné szeretné befejezni az iskolát, de: — Nem enged az uram. azt mondja, neki sincs meg. Öt családban vizsgálódva az is kiderült, az állami oktatáson kívül más szabadjeliegű .iskolákat se látogatnak. Egyedül Bácskái Imre jár mezőgazda- sági szakoktatásra, a többiek még ilyesmire sem. A könyvtárat se keresik. Könyveket Kerekesné az anyósától, Baloghék a szomszédoktól szereznek. de rendszeres olvasó egy sincs közöttük. Kerekesné esténként szokott hangosan felolvasni a férjének. Újságokat se igen olvasnak, csak Baloghék járatják a Szabad Földet, Bacskaiék a Néplapot. (Még egyszer: az adatok csak az öt családra vonatkoznak a kilenc közül). Még film- előadásokra is kevés jár közülük — televízió egy lakásban sincs — bár a gyerekektől nem is igen tudnak menni. Baloghék mesélték, délután nem fektetik le a gyereket, s akkor egyedül is alszik este, ha valahová menni szándékoznak. öt év alatt egy pár — Takács József és Szőke Zsuzsanna — vált meg a szövetkezettől, de azok el is költöztek Túrkevéről. A többiek igen ragaszkodnak a Vörös Csillaghoz, jól érzik ott magukat. Kerekes Imre kacérkodott még a Ballal Állami Gazdasággal, de aztán maradt ő is: — Tizenkét évet húztam le, nem hagyja könnyen tz ember. A párválasztást sikerültnek tartják. Egy családról beszélték, hogy nem valami jól értik meg egymást. Azt is rebesgették, már külön vannak, de aztán meglátogatva őket, éppen abban a pillanatban toppantunk be, amikor este vacsorával várta haza férjét a fiatalasszony. Az eltelt öt esztendő sok küzdelme, sok-sok gondja, baja összekovácsolta, ösz- szeforrasztotta, családdá érlelte az új házasokat. Ezek az esztendők a kezdés napjai, a legrobotosab- bak, a legpróbáltatóbbak voltak. Nem éppen lakodalmi hangulatban teltek. De ők mind állták a múló időt. s most még várako- zóbban tekintenek a majd érkező lakodalom-men'es újabb öt esz+erwiők elé. Borzák Lajos A nagy lakodalom múltán IHcgeiieziei édes párom? Munka után jól esik no vacs Gyulának a vacsora
