Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-24 / 301. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. december Vk. Lehet-e ezer évet élni? 4 HALHATATLANOK TÁRSASÁGA Jean Rostand, a nagy francia biológus négy évvel ezelőtt a következőket írta: »,Eljön a nap, amikor a gyógyíthatatlan betegek és az öregek úgy fognak végrendelkezni, hogy haláluk után azonnal hűtsék le, s speciális ládaszerűségbe helyezzék őket, amelyen ez a felirat áll: „Életre támasztandó, ha már feltárták a gyógyszert a... rák és az öregség ellen”. Jean Rostand megismertette a franciákat R. S. W. Ettinger amerikai tudós munkájával. „Ettinger túltett rajtam — állapította meg Jean Rostand. — A lehetséges határokig továbbfejlesztette az általunk már ismert logikai következtetéseket”. Ettinger, a fizika, a mate- ■ matika, és a csillagászat professzora kifejtette, hogy az embert halála után már ma is fel lehet fizikailag éledtem! Az ember testét halála után azonnal abszolút 0-fokra kell lehűteni, olyan módon, hogy folyékony héliumoldatba helyezik. Ezután valamilyen különleges ’„tárolóba” teszik és... néhány évtizedet, vagy néhány évszázadot várnak, mindaddig, amíg az orvostudomány biztos módszert dolgoz ki arra, hogyan kell feléleszteni a » lehűtött szervezetet és meggyógyítani a halált okozó betegséget. Vajon, ha az ember már meghalt, nem túlságosan késő visszatéríteni az életbe? — .kérdezik bizonyára az olvasók. Ez a megígért halhatatlanság nem pusztán csalás? A XX. századi biológusok számára a halál már nem egyszerű, törvényszerű, abszolút határ, mint ahogyan majdnem mostanáig gondol- tuk-.’u ' A halál nem más, mint szerencsés véletlen Valami hirtelen megbénítja a sejtek milliárdjait koordináló bonyolult rendszert és maga után vonja a sejtek fokozatos pusztulását. A szerencsés véieucu dig soha nem reménytelen valami. A szervezet üzemzavarait ki lehet javítani. Az ember halála után közvetlenül még testének minden sejtje él. Ha valamilyen módszer segítségével vissza lehet állítani a biológiai egyensúlyt, akkor a szervezet felelevenedik. Ez nem valami elvont képzelődés. Már most is eredményesen fejlődik az orvostudomány új ága, a klinikai halál leküzdése. V. A. Nyegovszkij moszkvai professzor, e tudományág egyik úttörője, sok újszülöttet visszaadott az életnek, akik szülés közben megfulladtak, visszaadta az életét olyan betegeknek, — akik erős vérzés következtében, vagy a szívtevékenység kihagyása miatt a kilinikai halál állapotába kerültek. A halott hat sorsdöntő percen keresztül a klinikai halál bizonytalan állapotában van. Ezután az agyvelő sejtjei pusztulásnak indulnak: bekövetkezik az igazi halál. Ettinger professzor véleménye szerint ezt a hat sorsdöntő percet kell meghosszabbítani. Itt jut szerephez... a hideg, a lehűtés. Az élet kémiai folyamatok összességéből tevődik össze. Az elméleti kutatások és a tapasztalat azt mutatják, hogy a hideg lelassíthatja a kémiai cserét. Ám ha lehűtjük az élőlényt, ezzel nem szabad elpusztítanunk, hanem csak lassítanunk kell a kémiai folyamatok menetét addig a határig, amikor ezek a folyamatok gyakorlatilag majdnem leállnak. Akkor egy év alatt az emberi testben ugyanolyan változások mennek végbe, mint normális hőmérséklet mellett az életben egy másodperc alatt. Bebizonyosodott, hogy a legegyszerűbb szervezetek számára a lehűtés nem jelent különösebb problémát. Spallanzani olasz jezsuita tudós 1780 körül mínusz 19 fokra hűtött le mohában élő mikroszkópikus állatkákat, amelyek felmelegítés után életre támadták. Ám ha bonyolultabb élőlényekről van szó, újabb probléma merül fel: a víz problémája, Az emberi testet nem lehet kitenni a teljes vízhiánynak: a szövetek jóvátehetetlen károsodást szenvednének. Amikor a sejtet, vagy az egész szervezet et lehűtik, a víz önmagában is számos bonyodalmat okozhat. Az amerikai Lewe véleménye szerint, a másod- . perc tört részéig „üvégsze- rűvé” kell tenni a sejteket, azért, hogy megakadEályoz- zuk a helyrehozhatatlan változásokat. Lozina-Lozinszkij szovjet biológus 1963 márciusában folyékony héliumba helyezett és mínusz 269 fokra hűtött le 20 kukoricalepke- hernyót, s ebből 13 felengedés után ismét elevenné vált. Mi a véleményük erről a tudósoknak, például Louis Raisnak? Szerinte .még túl koraiak az ilyen ábrándok. Minden szövethez külön le- hűtési, fenntartási és felolvasztási technikára van szükség. Még nem. tudjuk, hogyan lehet egy stzerveze- ten belül összekapcsolni ezeket a különböző eljárásokat. öt év alatt »iker Tavaly az egyik New York-i kórház kutató orvosa kijelentette: „Ha minden orvos valóban összehangoltan dolgozna, nem egészen öt év alatt sikerre vihetnénk az ügyet”. Előbb-utóbb falán mégis eljön az idő, amikor a régi érvek és elképzelések elavulnak és a képzelettel, új ismeretekkel párosult merész tettek kockázatos, de sokat ígérő útjára lépünk. PRIMADONNA TOLL NÉLKÜL Tiboldy Mária mesél Szolnokról, s önmagáról Tiboldy Mária divatos csizmában, kötött kosztümben jelent meg Hungária- kávéházi találkozónkon, s ez — a hely szellemét tekintve — nem is meglepő. tudom, mivel kezdjem. A Fürdő utcában laktunk egy szép kis villában, később meg a Kolozsvári u. 13-ban — nagyanyámék még most is ott élnek. De legjobban a Azután beszélgetni kezdtünk, rendeltünk, ettünk, ittunk, s ekkor jött a meglepetés: a fiatal, szolnoki származású primadonna egyáltalán nem él tüllfelhőben. Csak hajlékony, kultúrált, rendkívül tisztáncsengő beszédhangja árulja el a színpadi énekest, máskülönben olyan természetes és olyan kíváncsi, mint egy iskoláslány. — Hova írsz cikket rólam? És honnan tudtátok meg, hogy szolnoki vagyok? S most miről meséljek? — Először arról, hogy meddig laktál Szolnokon, s milyen emlékek fűznek oda? — Jaj, rengeteg! Azt sem színházra emlékszem. Több időt töltöttem ott, mint otthon. Belógtunk az öcsémmel, s kézenfogva álltunk hátul, vagy lekuporodtunk. — Már gyerekkorodban művész akartál lenni? — Nem volt ez tudatos* inkább családi hagyomány. Akkoriban Szolnokon élt Berki Géza zeneszerző, Tóth Péter karnagy, Gálcsiki János színművész, ők mind apám baráti köréhez tartoztak, sokat jártak hozzánk. Apám egyébként hivatása szerint tornatanár volt, de nagyon jól zongorázott. Olyan tisztán látom magam előtt a régi szobánkat, hogy ott pipiskedtem a sarokban, s apámat figyeltem. Később azután én is tanultam zenét Mezritzky- nél, s akkor négykezesei tünk. Négyéves koromban léptem először színpadra a mai Szigligeti Színházban* egy gyerekelőadás főszerepét játszottam. — Ha operettet játszom, akkor táncban is meg kell állnom a helyemet Annakidején háromezer közül hu- szonnégyünket vettek fel a Főiskolára, zenés próza szakra. Onnan a szegedi színházhoz kerültem, ahol nagyon változatos szerepköröm volt. Opera, operett, próza: mindent osztottak rám, ahogy jött Énekeltem a Lakmé-ban, a Nabucco- ban, játszottam a Pesti emberekben, Bródy Tanítónőjében, és többnyire címszerepeket kaptam az operettekben: Viktória, Maya, Cirkuszhercegnő, Csárdáskirálynő ... Pesten, a Fővárosi Operettben szintén a Csárdáskirálynő Sylviá-ját alakítja és Fehér Klára—Bágya András Három napig szeretlek című operettjében Annát, a tanítónőt. Ebben a szerepben friss, üde, szépmozgású, széphangú pesti leányka — a Csárdáskirálynőben — parádés primadonna. Ez utóbbit három nap alatt tanulta be, ali" próbált, egyik-másik partnerrel csak a színpadon találkozott, s az emlékezetes bemutató után a kritikusok azt írták: kitűnő adottságokkal rendelkező, ígéretes ifjú színésznőt avattunk a Csárdáskirály nő-ben... — Büszkék lesznek még Rád a szolnokiak — ha ugyan te szolnokinak vallód magad. — Igenis, meg nem is. Tízéves koromban elszakadtam onnan, gyermekszerepeken kívül mást nem ta játszottam szolnoki deszkákon. Ha néha lemegyek nagymamáékhoz, valahogy kisebb is, meg nagyobb is a város, mint volt. A Főtérre rá sem ismertem, úgy megváltozott. De akármilyen is az objektív szemlélőnek, az biztos, hogy nekem mindig kedves marad. Zilahi Judit •.%***;; '•*■*'* ?*&*>'*: * 4 mokánybajúszű ember, aki e történetet — valamennyi szereplő s a falu nevének gondos meg- másításával — elmesélte, n*gy tisztesség élőt áll. ö lesz a névadó apa, ha. megjön az, akinek ' nevet kell adni... Akkoriban — nem több s nem kevesebb mint harminc esztendeje — Nagypól Balázs a megsárgult kukoricatábla szélén derékon ölelte Iluskát: ; - — Iluskám, kis virágom, tudod jól, hogy nékem csak a nevem, meg a szerelmem nagy, de a földem igen kicsi. De mivelhogy a boldogság nem a telekkönyvbe van beírva, hát... hát legyél az én feleségem. Ugyan melyik Iluska állott volna ellen az ilyen gyönyörűen logikus leánykérésnek?... Pándi Ilus sem állott ellen. A törés utáni hétre tűzték ki a lagzit. Annyira e helytől, ameny- nyire a nyáron kövérre hízott veréb is szusszanás nélkül elrepül, rezgőnyárfa állott. A fa tövén ketten támasztották hátukkal a törzset. Aki beszélt, Kispéter Mihálynak hívták (s hívják ma is); aki hallgatta figyelemmel, azt akkoriban még Törő Katinak nevezték. — Magányos vagyok én , nélküled, Katikám, magányos a tizennégy holdam is. S mivel nagyon-nagyon szeretlek, szívesen elvennélek feleségül. Akarod-e? Ugyan melyik Kati ne hajlott valna arra, hogy segítsen megszabadítani magányától Mihályt, meg a földet?... Törő Kati vállalkozott a kettős feladatra. A törés utáni hétre tűzték ki a lagzit. A zsellér, a kisparaszt Nagypálékhoz volt hivatalos; a módosa Kispéterék- hez. A plébános úr ide is, oda is. S noha ugyanazon napon esküdött egymásnak mindkét pár örök — mindmáig tartó — hűséget, a két lakodalom miatt nem kellett reveréndájában megizzadnia a-tisztelendő úrnak. Nem, mert amint a másfél és a tizennégy hold mezs- gyehatáros volt; a falubeli kerteket is csupán töredezett léckerítés választotta el egymástól.. Nagypál Balázsék lakodalmára elment az egész rokonság. Ki Mezőtúrról, ki Hatvanból, ki Pápáról jött Tokaj kolostorára, ki csak a szqmszéd járásból. A soksók rokon, jóbarát mind hozott. Délutántól alkonyatig folyton folyvást hordta a szebbnél szebb — jókívánságot. Mást nem, mivel 1930- ban jómód dolgában a nép vajmi keveset különbözött a templom közmondásos egerétől. Egyedül Tóni bátya tett ki magáért; egy gara- sos cseréptányért adott ajándékba. Olyat, aminőt a falra is csupán azért akasztanak dísznek, mert belőle levest lefetyelni a kutya is méltóságán alulinak találná. Ilyenformán a lakodalmas boldogságba belécsep- pent az első keserűség. — Amint szétoszlott a násznép, Balázs búsan jegyezte meg: — Legalább néked egy kendőt, nékem egy inget hozhatott volna valaki. Ingből ezzel az eggyel együtt van egy... Rejtély máig, kinek jutott fülébe a szó. Tény azonban, hogy Balázs — ha inggel nem is — új névvel gazdagodott. ö lett az egyingeá vőlegény. i S míg Nagj’páléknál csak nótaszóval vigadoztak, Kis- péteréknél banda húzta. A kontrás, Csípás Laji — nem tehetek róla, hogy így tisztelték a cigánysoron — még táncban szétrúgott helyett. Idősb Kispéter egyideig komor szótlansággal szemlélte az álarany-esőt; majd fél- halkan olyasmit mondott; hogy bankó súlya alatt sem szakadna szét éppen az a szita... — Bankó, bátyám? Hol van az a világ?! — nevetgélt kényszeredetten a pirosbúzát még ki sem hevert Danjagó Kálmán. — Nem más már a menyasszonyA filléres menyasszony lánya arra seen szakított időt a nagy igyekezetben, hogy egy mozdulattal pótolja a reggel elfeledett mosakodást. — Menyasszonytánc! — kiáltott nagyot a vőfély, s elsőül ő ragadta az udvar közepére Katikát. S hogy eljárták az uras kaszinócsárdást, fényességes kétfil- lérest — akkoriban még bronzból verték — dobott a szitába. Az első aranykrajcárt még számos követte, de összesen sem annyi, amennyiért egy pár új cipőt adtak volna a vasáriban a menyasszonytánc mint tréfa. — Filléres tréfa. Parazsat a nyelvére, aki ebből a Katikára ragadt filléres menyasszony titulust kifundálta... a két új házaspár bevé- gezte a szárvágást; tapodta a havat, örült a kikeletnek, izzadt a nyárban — sok-sok éven át. Közben kigyúladt a világ négy sarka, s el is aludt a láng. Emberek vették el a földet attól, ki csupán hasznolt belőle, s adták annak, aki túrta. Aztán megalakult a faluban az első, a második szövetkezet és lett egy érős a két közepesből. Adódott úgy, hogy Kispéter és Nagypál ugyanazon a pótkocsin döcögött ki a határba, — de a kalapszél megpöccintésénél többre nem méltatta egymást. Hogyisne! Az egyin- ges vőlegény, meg a filléres menyasszony ura... Atyámfia, hogyan lehet ilyesmit mégcsak elgondolni is! A Szerelemügyi Főigazgatóságon úgy határoztatott (körbélyegző, aláírás s.k„ a kiadmány hiteléül), hogy Kispéter Maris és Nagypál Jucó menyasszonnyá avanzsáljon. Mivel pedig a havi házasságkötési tervteljesítés még úszott, az utolsó vasárnapra ütemeztetett be mindkét leányzó esküvője. Ennek folytán a helybeli Kukoricza János Tsz elnöke meggyőződéses materialista volta ellenére nevén nevezett minden szentet, de még a boldogok karából is megemlítette a népszerűbbeket. — Tépjem tán ketté a nagyponyvát?... Ha Nagypálékhoz adom, Kispéterék kívánnak a pokolba. Ha Kis- péterékhez, a Nagypálék még annál ia melegebb tájra, — füstölgőit. — Mindig mondtam, hogy a szerelemből csak kalamajka támadhat! Most aztán itt a paraszti probléma a javából... 4 feneketlenek ígérkező kátyúból a gépállomás rántotta ki az elnöki szekeret. •— Adott kölcsön ponyvát. A földművesszövetkezet választott vezetőségének ügyvezető elnöke pedig pörgekalapból húzott sorsolással segítette az egyik ponyvát ide, a másodikat amoda. A falusi diplomácia magasiskolája volt a kettős lagzi. Olyan csodálatos tapintattal sikerült megosztozni a helyi notabilitáso* kon, hogy abból a spanyol Fülöp király udvarmestere is tanulhatott volna. * Szó mint száz, sem a szövetkezeti elsősegélynyújtóknak, sem az önkéntes rendőröknek dolguk nem akadt. Akadt ellenben bámulni valójuk a lakodalmasoknak mind itt, mind ott. A nászajándékok seregszemléje az fmsz árusítással egybekötött árubemutatóira emlkezte- tett. Nagypál Jucó — például — két Moszkva rádiót, ugyanannyi mosógépet s nem kevesebb kávédarálót kapott. Kispéter Maris szép rendesen egymás mellé tette villanyvasalóit, parkettkefélő gépeit, négy csillárját s tojási módon hasonlatos három szőnyegét... mm őst már nem nyúj*'■ tom a szót, — ígérte az e sorok elején említett mokánybajúszú ember. — Sejtheti, mi'történt. — Az örömből támadt tanakodás, a „mit kezdjek ennyivel?” gondja elűzte az ifiasszonyok szívéből a haragot, mellyel jószerint együtt születtek. Míg az emberek odavoltak, kicsereberélték a rádiót porszívóra, a mosógépet szőnyegre. így lett szép a két lakás, így lett szent a béke. — Még azzal adós, Béla bátyám, kik kérték fel iA- előre névadó apának. — Nagypálék. Meg Kispéterék is. Borváró Zoltán
