Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-20 / 297. szám
a SZOLNOK MEG* El NÉPLAP id&S. aeterno®: do. s A dél-vietnami helyzetről Párisis, (MTI) A Figaro című konzervatív lap saigoni tudósítója szerint a katonai junta tagjainak a háború folytatásán kívül nincsen , politikai programjuk, sohasem szántják volna el magukat az államcsínyre, ha az amerikaiak nem kényszerítették volna ókét. Eg” dél-vietnami politikus szerint, akit az államcsíny szabadított ki a börtönből, a Diem-remd- szer bukása óta a változás csak annyi, hogy a prostituáltak szabadon kínálhatják magukat Saigon utcáin, és a bárokban twistel- ni lehet. A tudósító szerint a buddhista papok öngyilkosságai tovább folytatódnak, és senki sem hiszi el a hivatalos körök magyarázatát, hogy a papok a buddhista üldözés megszűnte feletti örömükben égetik ei magukat. A dél-vietnami lakosság, amely bélrét és szabadságot várt a diemista diktatúra bukásától, mélységesen csalódott, — írja a tudósító. — Dél-Vietnamban tombol a polgárháború és az országot senki sem kormányozza. Hetenként mintegy ezer halottja és sebesültie van a harcoknak mindkét oldalon, a Viet Kong fegyveres partizánjainak számát 100 000 főre becsülik. Ennek egy- hannadrésze Saigontól délre és délnyugatra, a leggazdagabb rizs vidéken tartózkodik. A kommunistáknak — hangoztatja a tudósító — Hruscsov fosadta as algériai pártós kormány- kü dottsósét Moszkva (TASZSZ). Nyíld ta Hruscsov csütörtökön a Kremlben fogadta a Moszkvába érkezett algériai pártós kormányküldöttséget, amelvnek vezetőié Hadzs Ben Álla, az FLN Politikai Bizottságának tagja, a nemzetgyűlés elnöke. Hruscsov és a küldöttség tagjai között beszélgetésre került sor, amelyben részivé: Alekszej Koszigin, Nyi- kolaj Podgom és Borisz Ponomarjov ís. (MTI) sikerül az, amit Odern sem tudott elemi — megnyerik a lakosságot. A Viet Kong erői állandóan gyarapodnak, a dél-vietnami lakosság jelentős része támogatja őket. A lakosság további nagy része már torkig van a háborúval és mindenáron békét akar. Becs (MTI). Mint ismeretes, az osztrák ipar tekintélyes része elsősorban a nagy nehézipari vállalatok, az alapanyaggyártó üzemek állami tulajdonban vannak, s az osztrák munkavállalóknak mintegy 28 százalékát foglalkoztatják. Az osztrák nagytőke — s a mögötte álló nyugatnémet monopóliumok — újra meg újra megkísérli az államosított üzemek visszaszerzését Most az osztrák néppárt ismét előállt ezzel a tervvel. Javaslata szerint az Hazaérkezett az ENSZ- közgyű ésen résztvett magyar küldöttség Az Egyesült Nemzetek Szervezete tizennyolcadik ülésszakán résztvett magvar küldöttség Mód Péternek, a külügyminiszter első helyettesének vezetésével csütörtökön hazaérkezett. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Péter János külügyminiszter és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa fogadta. (MTI) államosított üzemek egy részét teljesen, más részét részvényeik 49 százalékának erejéig ed kell adni a magántőkének, hogy „gazdaságosabban dolgozhassalak, s kiküszöbölhessék a politikai befolyást az üzemeltetésekből”. Bár a néppárt javaslata szerint a gyárakat csak osztrák vevőknek adhatnák el, nyilvánvaló, hogy a terv végrehajtása esetén Ausztria kulcsiparágai, legfontosabb üzemei nehézség nélkül juthatnának nyugatnémet tulajdonba. Ötezer pár jobblábas cipó és epyebek A törökországi községi választások immár egy hónapja lezajlottak, s az ország most a nem éppen ked- kező következményekkel vívódik. Az egyik török, község bí- rójelőltje azt ígérte, hogy fizetését a falu útjainak megjavítására fordítjá, a másik kijelentette, hogy gyárának termékeit ingyen osztja szét választói között, ha rászavaznak. — Az Ulus című török Í3"> ír'a, hogy Gire- sun község igazságpárti jelöltje megvásárolt 5000 Dár cipőt, s „ha megválasztotok, odaadom a másik felét is" jelszóval szét is osztotta — a jobblábasokat Mások a fenyegetést és a megfélemlítést tartották célravezetőbbnek. Országos eredmény: 13 halott, 150 összevert, megsebesített ember. Most — a választások után egy hónappal — az bz érdekes, mit tesznek az újdonsült megválasztottak? íme, néhány példa a sok közül: az adanaj bíró, az új választmány első ülésén 1200 líráról 5000 lírára emeltette fizetését. Uszkü- lüpi kollégája sokkal szerényebb volt, ő „csak” 3500-at kért -s kapott — 100) helyett A konyái is megelégedett elődje fizetésének duplájával, 4000 lírával ... Ilyen és hasonló esetek felsorolásával bőven szolgálnak a török lapok, s itt-ott még bírálják is az új tisztségviselők első intézkedéseit (MTI) Az államosított osztrák ipar „kiárusításának“ terve Johnson külpol't'kai nyilatkozatáról Polgár Dénes, az MTI washingtoni tudósítója jelenti: Washingtonban amerikai politikusok és külföldi megfigyelők élénken vitatják és elemezik Johnson elnök legutóbbi megnyilatkozásait: az ENSZ-ben mondott keddi beszédét és a NATO miniszteri értekezletéhez intézett üzenetét. Általában egyetértenek abban, hogy Johnson beszédével és üzenetével három fő célt akar el érni: 1. Ismét kijelenti, hogy az amerikai külpolitikában nem lesz változás, és az új elnök folytatni kívánja Kennedy irányvonalát. 2. Johnson bizonyítani igyekszik, hogy az amerikai külpolitikát nem rendelik alá belpolitikai szempontoknak. 3. Az elnök hangsúlyozza, hogy az amerikai külpolitikának két egyformán fontos tényezője a kelet— nyugati viszony rendezése a hidegháború megszűnte-“ tésé útján és a nyugat— nyugati viszony nehézségeinek áthidalása, az ebben mutatkozó szakadékok betömése. Washingtoni amerikai és külföldi megfigyelők körében élénk vita fejlődött ki arról, milyen gyakorlati lépések következhetnek mind a kelet- nyugati viszony, mind a nyugat—nyugati kapcsolatok további alakítása területén. Ami a kelet—nyugati viszonyt illeti, senki sem várja, a megoldatlan nagy nemzetközi kérdések — mint például a nyugat- berlini és a dél-vietnami probléma vagy a Kuba körüli feszültség — gyors rendezését. Ugyancsak'nem látja senki annak lehetőségét, hogy a legközelebbi jövőben megegyezhetnének az általános és teljes leszerelés kérdésében. Az elnökhöz közel álló és jól tájékozott amerikai körök véleménye abban foglalható össze, hogy Washington Moszkvától vár kezdeményezéseket, különösen a leszerelés problémakörében. Közben az amerikai kormány nem ellenzi kisebb jelentőségű szovjet—amerikai egyezmények megkötését, abból kiindulva, hogy az tovább javíthatja a légkört. A szovjet kormánytól várt kezdeményezések között ugyanazokat a problémákat emlegetik az amerikai fővárosban, amelyek már novemberben felvetődtek a három nagyhatalom külügyminisztereinek megbeszélései során. Ezek: megfigyelőállomások létesítése a meglepetésszerű támadások megelőzésére; egyezmény a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására és a Varsói Szerződés, valamint a NATO-tagóllamok közötti valamiféle megnemtámadási egyezmény, vagy legalábbis deklaráció létrehozása. Mindezek ellenére sem amerikai, sem külföldi politikusok és diplomaták nem reménykednek abban, hogy ilyen egyezmények megkötésére gyorsan és simán sor kerülhet. Ugyancsak nem Washingtonban megoldás! lehetőséget m nyugati egység helyreállítására. Ezzel kapcsolatban — mondják Washingtonban — egyrészt meg kell várni Johnson tárgyalásait Erhard nyugat-német kancellárral, Home brit miniszterelnökkel . és Segni olasz elnökkel, másrészt — és ennek tulajdonítanak a legnagyobb jelentőséget — meg kell várni De Gaulle december Vé-' gére bejelentett televíziós beszédét és januári sajtó- konferenciáját. Csak azután lehet majd látni, megoldható-e a Közös Piac válsága, lehet-e utat találni a nyugat-európai egység, valamint a Nyu- gat-Európa és Amerika közti őszinte szövetség visszaállítására. látnak közeli Rusk televíziós beszéde Washington. Dean Rusk amerikai külügyminiszter szerdán késő este beszédet mondott a CBS televíziótársaság Kennedy emlékének szentelt különadásában. Rusk kijelentette, hogy Kennedy meggyilkolása „hatalmas megrázkódtatás volt az amerikai nép számára, világméretekben pedig csorbát ütött az Egyesült Államok tekintélyén”. Rusk szólt az amerikai külpolitika legfontosabb kérdéseiről, így a szovjet-amerikai kapcsolatokról is. Az amerikai külügyminiszter kijelentette, hogy a Kelet és Nyugat között az utóbbi időben egyre inkább felismerhetőek bizonyos „közös érdekek” — ezek közül kiemelkedik a termonukleáris háború elkerülésének közös óhaja. Igen jelentős lépésnek nevezte a moszkvai atom- csendszerződést, az ENSZ- közgyűlés határozatát, hogy a világűrbe nem juttatnak nukleáris fegyvert, a forró drót megteremtését. Fontosnak nevezte azokat a törekvéseket, amelyeknek célja az európai szocialista országok és a Nyugat kapcsolatainak megjavítása, továbbá a nyugati hatalmak egymás közötti viszonyának megerősítése. Egy kérdésre válaszolva kijelentette: véleménye szerint Johnson elnök képes lesz rá, hogy Hrus- csowal folytassa az érintkezést az elhunyt Kennedy elnök által kezdeményezett formákban. A tét túlságosan nagy, semmint hogy megengedhetnénk magunknak a kapcsolatok megszűnését az olyannyira súlyos felelősséget vállalók között — jelentette ki. Az érintkezés eszközeire vonatkozólag Rusk annak a nézetének adott kifejezést, hogy diplomáciai úton kell folytatni a szovjet—amerikai párbeszédet, s nem lenne célszerű a rendszeres csúcs- értekezletek megrendezése, Hátrálnak az olajcápák 1921-et mutatott a naptár. Kezdtek mutatkozni a petróleumhiány első jelei. A nagy olajcápák ezért éhesen és izgatottan keresgéltek újabb lelőhelyek után. Persze amikor az újonnan megírt bányatörvények révén betették lábukat Latin-Amerikába, még nem sejtették milyen kincsesbányára bukkantak. Csak amint nőtt a fúrótornyok száma, döbbentek rá, hogy szinte az egész földrész telis-tele kőolajjal. És kormányok megbuktatása árán vagy egyszerűen azzal, hogy megvásárolták a Gomeszhez hasonló politikusokat, rövid idő alatt uralmuk alá hajtották a földrészt. Azóta soha nem került le a napirendről Latin- Amerikában a külföldi olajmonopóliumok elleni harc. Természetesen az egymást váltó katonai junták és a diktátorok sohasem gondolták komolyan amerikai gazdáik elkerge- tését harcuk az olajmonopóliumok ellen csak a látványé?! fogadkozásig ment el.. . Talán ezért nem törődött a Royal Dutch Shell argentin helytartója sem különösképpen ügynökének szavaival, aki idén nyáron szokásos jelentéséhez a következő megjegyzést fűzte: Illia választási beszédeiben az olajtársaságok államosítását ígérgeti. De azt hiszem nem több választási blöff nél!... Az olajcápák Buenos- Aires-i megbízottai ennek ellenére mégis tanácskozásra ültek össze, amikor dr. IlJiát az ország elnökévé választották s itt az Ohio Oil Company embere azzal a javaslattal állt elő, hogy tegvenek engedményeket. .. De amig az engedményeken vitatkoztak, az új elnök nem vesztegette az időt és november közepén bejelentette: felmondja azokat a szerződéseket és koncessziókat, amelyeket még a Frondizi- adminisztráciő írt alá 1958- ban tíz külföldi olajtársasággal A zavarba hozott diplomata Az események híre Washingtont is izgalomba hozta s Averell Harriman, az elnök utazó nagykövete személyesen tette tiszteletét Buenos-Aires-ben. Találkozását az argentin miniszterekkel feljegyezték a lapok. — Mr. Harriman, tulajdonképpen kit képvisel ön, az elnököt vagy az olajtársaságokat? — kérdezte Al- conada közoktatásügyi miniszter. Harrimant kissé zavarba hozta a kérdés. — Nehéz erre válaszolni — mondta. — Ezek amerikai társaságok... — Csakhogy törvénytelen és minden erkölcsi alapot nélkülöző szerződésekről van szó — állt tel Blanco gazdaságügyi miniszter. És ezt ön éppen olyan jól tudja, mint mi... De Harriman egyben azt is tudta, hogy amerikai dollár-milliárdok forognak kockán, ezért az utolsó pillanatig nem adta fel a reményt, csak akkor utazott el, amikor látta, hogy minden diplomáciai mesterkedése csődött mondott. Az olajcápák természetesen nem nyugodtak bele vereségükbe, s most azzal fenyegetőznek, hogy polgári pert indítanak, ahová alperesként az argentin államot idéztetik meg. Ha már bírósági tárgyalásra lehetn*» idéztetni valakit, akkor Brazília tehetné ezt az olajcápák nesztorával a Standart Oil of New Yersey nevű amerikai olajtársasággal. A világrésznyi ország olajszükségletének alig negyedét tudja fedezni jelenlegi termelésével, viszont senki előtt sem kétséges, hogy óriási, még fel nem fedezett készletek rejtőznek a föld mélyén. Ezért az állami brazil olajtársaság többmi nt 100 ezer dollárért „kibérelte” a Standard OU főgeológusát és öt esztendőt adtak a derék Walter K. Linknek, hogy kutasson fel számukra újabb olajmezőket Mr. Link .linkel" — Az Amazonas medencéje aranybánya — szónokolt Iánk úr. — Ha a kutatások során én nem fedezek fel itt olajat akkor senki sem talál... De az öt év elszaladt s Mr. Link — talán éppen valódi gazdáinak kívánsága szerint — egy grammnyi olajat sem tudott felmutatni. A brazilok ekkor nem hosszabbították meg szerződését hanem szovjet kutatókat hívtak, akik rövid ségu olajat találtak aztán. Éppen a közelmúltban jelentette be Alvino Silva, a Petroleo Brasilien) S. A. igazgatója: — A szovjet kutatók munkája révén a feltárt olajtartalékokkal öt év alatt négyszeresére emelhetjük olaj termelésünket,,, Elég a láncnak csak egy- helyütt megszakadnia, hogy a további szemek is meglazuljanak. A nagyobb haszonra vágyó diktátorok soha be nem váltott fenyegetőzései a népi megmozdulások és a nacionalista politikusok programjában valóságos politikai jelszavakká nőttek. Latin-Amerika népe hihetetlen szegénységben él. Az elmaradottság, a középkori viszonyok felszámolása — nem kétséges, hogy elsősorban a kubai példa hatására — egyre sürgetőbb feladat. Ezt azok a politikusok is látják, akik egyáltalán nem nevezhetők kommunistái rak. Ezért jelentette be Belaunde Terry, Peru új elnöke is, hogy az olajtársaságok vagy felemelik az állam részesedését ötven százalékról 60—70 százalékra, vagy az argentin példa Peruban is megismétlődik. A venezuelai partizánok pedig lég egyértelműbben és következetesebben fegyverrel a kezükben harcolnak Latin-Amerika kizsákmányolói: az olajcápák ellen. Goody György Idő alatt hatalmas mennyi-