Szolnok Megyei Néplap, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-15 / 267. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI SZOLNOK megyei A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TAN ÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 267. szám. Ara 50 fillér 1963. november 15, péntek. Erre nincs szükség V annak hivatalok, ahol szinte rendszerré vált, hogy tíz-tizenkét, sőt tizenhat órát is dolgoznak az alkalmazottak. Egy-egy megyei értekezleten is elhangzik — magyarázkodásképpen —, hogy „a má irodaszemélyzetünk állandóan túlórázással tudja ellátni feladatát”. Több hozzáértővel ' beszélgettünk arról, van-e szükség ennyi rádol- gozásra, s mi az oka, hogy ez előfordul, vagy mindennapos gyakorlattá vált némely hivatalban? A kérdés első felére egyöntetű volt a válasz:- nincs arra szükség, hogy több hivatalban 2—4 árával túldolgozzák a törvényes munkaidőt Ahol ez mégis fennáll, annak több okát nevezték meg a kérdezettek. Lehet szó úgynevezett *régi stílusú” vezetőről, aki megszokta és alkalmazottaira nézve is illőnek tartja a tíz-tizenkét évvel ezelőtti módszert. Egyszerűen nem mernek nála fél ötkor hazamenni a beosztottak. A másikfajta vezető megrögzött szokása, hogy a munkaértekezleteket, tájékoztató megbeszéléseket délután 4, fél öt órakor tartja, mondván, hogy az ne menjen a munkaidő rovására. Mintha az útmutatás, szervezés, a munka eloszlása nem tartozna a feladatokhoz. Annak éppúgy megvan a helye a rendes munkaidőben, mint a részletek végrehajtásának. Akadnak, akik szeretnek tanulmányokat, elemzéseket végezni szakterületükön. Ehhez a kigyűjtéseket, feltárásokat előszeretettel bízzák rá beosztottai kra, azt viszont rossznéven veszik, ha azok munkaidő alatt oldják meg a kiadott „leckét”. Egyes hivatalokban a nevelés módszereként alkalmazza a vezető a kevésbé jártas dolgozó tanítása, felvilágosítása helyett: „Hát ezt elszúrta a kartárs. No, majd megcsinálja munkaidő után”. Bevett úzus at is nem egy szervnél, intézménynél, hogy átfogó, nagyobb időszakot értékelő, elemző beszámolót, egyik hétről a másikra kémek egy-egy osztálytól, így nincs más választás, mint hogy hajrá-munkával állítsák össze. Ilyenkor osztályvezetőtől kezdve a legegyszerűbb beosztású dolgozóig kimerülésig kutat, gyűjt mindenki. Elég gyakran találkozunk olyan vezetővel is, aki csak „megbízható” munkatársaival túlórázik rendszeresen, vagy esetenként, mártír-arcot öltve egymaga mara- dozgat bent hivatalában éjszakákig. Ez a típus meg van szentül győződve arról, hogy csak ő, vagy csak az a néhány kartárs dolgozik jól. Ilyen helyeken már a munka elosztásánál kezdődik a baj, mert — mint mondani szokták — azokra raknak túinagy terhet, akik amúgy is sokat húznak. Ennek azonban romboló hatása van a megkíméltek munkaerkölcsére. Megszokják, hogy kényel- meskedhetnék, magyarán — lazsálhatnak, s energiájuk jelentős részét az köti le, hogyan verjé'” el a 8 óra munkaidőt. Ha ebbe belenyugszik a vezető, egyrészt azt bizonyítja magáról, hogy nem bízik az emberek fejlődésében, alakit- hatóságában, másrészt, hogy túlbecsüli önmagát. Ilyen vezető megy el a nagy képű kijelentésig, hogy „sokkal jobban tudok dolgozni, mikor ez vagy az a beosztottam szabadságon van.” Pedig ha munkatársai nem fejlődnek, holott egyébként megvan a képességük a jó munkára, akkor az 6 vezetési nevelési módszereiben is hiba van. Öröm volt hallani, ahogyan egyik közigazgatási szakember vélekedett: „Nem is engedem meg, hogy munkaidő után bent maradjanak a munkatársaim. Erre nincs is szükség. Nem bábáskodok felettük. inkább önállóságra buzdítom, nevelem őket, bízom a tehetségükben, jóakaratukban. „Mutasd meg, mit tudsz” — ez az elvem, s ebben, illetve munkatársaimban még nem csalódtam. „Adott esetben bármelyikük elvezetné az osztályt” Szinte visszatérő refrén volt a beszélgetéseknél, hogy túlsók papírt gyártunk, intenzíven nőnek nálunk az aktahegyek. Kérik a jelentéseik, kimutatások garmadát hetenként, holott egyes összefüggésekről negyedévenként is elég volna tájékozódniak felsőbb szerveknek. Felvetették a szakemberek, hogy tapasztalatuk szerint semmivea sem ment jobban a mezőgazdasági vagy ipari munka, amikor egyik-másik miniszteriális szerv megduplázta az addig bekfvánt statisztikák, beszámolók számát. Milyen következményed vannak a rendszeres hivatali Kidolgozásnak tizenkét- tizemnégy órás munkanap- nak? Unottá, sivárrá, kényszerré válik a m unka. El fásulnak az alkamazottak, s azt mondják: „Miért iparkodjak, hiszen így is, úgy ds este hatig-hétig bent maradunk.” Napközben tes- sék-láseók megy a munka, s később nem tudják magukat utolérni. Ilyen hivatalokban testileg-lelkileg kiégetté, szürkévé válnak az emberek, lélektelenné a munkájuk. Ez kihat az emberekkel való kapcsolatukra is. Ridegen beszélnek az ügyfelekkel, hiszen mindenkiben azt látják: „Ez is az életemet keseríti. ö mér rég otthon pihen a családjánál, szórakozik, mikor én még az aktáim fele« rontom a szemem, mert elrabolta tőlem nappal az időt”t Ilyen hivatalnokok már otthon sem oldódnak fel, morózusak, gorombák a feleségükkel, pofonnal válaszolnak iskolás gyermekük kérdéseire, fáradtak színházra, mozira — mindenre. \/ ilágos, hogy optimiz” must, kezdeményezést a munkahelyen sem várhatunk tőlük. Tehát nemcsak az egyének, hanem a közösség ügye, érdeke is, hogy felszámoljuk a hivatali túlmunkát, mert nincs rájuk szükség. Vannak bizonyos időszakok, mint tervkészítés, a költségvetés összeállítása, amikor, hogy úgy mondjuk — rá kell húzni, bár ezeknek a munkáknak is volt előkészítő Időszaka. Mégis előfordul, hogy egyszer-kétszer bent kell maradni. De erre sincs szükség. Ha a vezetők okosan ütemezik be a munkákat, igazságosan osztják el a feladatokat, bíznak munkatársaikban, foglalkoznak azok nevelésével, nem fordulhat elő, hogy egyesek agyondolgozzák magukat, mások a munkahelyen belül munkanélküliekké vél- T. L Ma: Heti rádióműsor Autóbaleset Fortuna nyomában Műrepülés a kozmoszban A felevízió műsora nyomán Hová lett a jászberényiek tüzelője? A Jászfényszarui Vegyesipari KTSZ lakatos részlegében 13 tagú szocialista brigád dolgozik. Jelenleg az IFÉRT részére iskolaszékeket készítenek. Képünkön Penczner László és Palkovits Béla székelemeket hajlít. Tovább fejlődik a Tisza Cipőgyár 1970-ben fröccsöntött cipőből 5 millió, foimatalpból 32 millió 1980-ban fröccsöntött cipőből 12 millió, formatalpból 40 millió pár készül Martfűn 1965-ig megszűnik a gumicsizma és tomacipőgyártás A világ elismert közgazdasági szakemberei ismételten kijelentették, hogy az elkövetkezendő tíz évben valamennyi gazdasági ágban a termelés jelentős emelkedése várható. "Ez az optimista jóslat természetesen a cipőiparra is vonatkozik. Annak ellenére, hogy az egész világon, így Magyarországon is a cipőipar növekvő nehézségekkel küzd — 1970-re a cipőtermelés nagyarányú fejlődést fog elérni, A közgazdászok számításai és jóslatai szerint a világ cipőtermelése 1970-ben 4 milliárd pár bőrcipő lesz, ami az 1961-ben gyártottnak kétszeresét jelenti. Az egyéb műanyagokból készülő cipők ennek a mennyiségnek többszörösét fogják kitenni. A cipőipar irányítói, hogy a fejlődéssel a magyar cipőipar is lépést tartson, a következőket tervezik: A III. ötéves terv végéig a jelenlegi 23 miiA Minisztertanács ülése A kormány tájékoztatási hivatala közli: ' A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Megtárgyalta és elfogadta az Országos Tervhivatal elnökének a harmadak negyedévi terv teljesítéséről és az éves terv várható teljesítéséről szóló jelentését, továbbá a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének a jelentéshez fűzött hozzászólását, valamint a munkaügyi miniszter tájékoztatóját a harmadak negyedévi bér- és munkaügyi helyzetről. A tüzelőanyag-helyzet alakulásával kapcsolatban a nehézipari miniszter bejelentette. hogy a szénbányászat dolgozói az 1963. évi terven felül egy millió tonna szén termelésére tett vállalásukat odaadó munkával teljesítették. Az Országos Tervhivatal elnökének és a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága «önökének előterjesztésére a kormány határozatot hozott a budapesti földalatti gyorsvasát továbbépítésére. A határozat szerint először a Kerepesi út és a Fehér út kereszteződésénél lévő végállomástól a Deák térig terjedő szakaszt építik meg; ezen a szakaszon 1970 végéig, majd ennek folytatásaként 1973 végéig a déli pályaudvarnál lévő végállomásig terjedő szakaszon indul meg a közlekedés. A kormány arra is határozatot hozott, hogy az építkezés folytatásával egyidejűleg megkezdjék a kelet^nyugáti vonalra merőlegesen haladó második gyorsvasúti vonal beruházási programjának kidolgozását. A Szövetkezetek Országos Szövetségének elnöke jelentést te« a burgonya-, a zöldség- és gyűmölcsfel vásárlás alakulásáról és a lakosság téli ellátásáról. A minisztertanács a jelentést elfogadta. A kormány ezután napi ügyeket tárgyalt. {MTI) Hó páros éves cipő termelést 30 millió párra keU növelni, és ezt a lendületet úgy fokozni, hogy 1980-ban már a jelenlegi termelésnek több mint kétszerese, 50 millió pár lábbeli készüljön a cipőgyárakban. A martfűi Tisza Cipőgyárnak. mint az orezág legnagyobb cipőgyárának ebből a termelés növekedésből orszlánrészt kell vállalni. A III. ötéves valamint a tíz és húszéves fejlesztési tervek elkészülése után a kővetkező feladatok várnak Szolnok megye legnagyobb könnyűipari üzemére: 1965 végéig fokozatosan csökken, illetve teljesen megszűnik a vállalatnál a gumicsizma és mindennemű tornacipő gyártás. A KGST keretébe tartozó államok lábbeli termelésének koordinálása következtében a Csehszlovákiával történt előzetes tárgyalások és1 megállapodások alapján a magyar belkereskedelem gumicsizma és tornacipő igényét a csehszlovák fél fogja kielégíteni. A Tisza Cipőgyár e két cikk helyett vulkanizált talpú utcai és börfelsőrészű frőccsőntStt alsórészű cipőket fog gyártasd. E két technológiai eljárással készülő lábbelikből 1970-ig 5 millió, 1980-lg évi 12 millió párra keU növelni a termelést. A2 üaemn-ak a forma- talp gyártó kapacitását oly mértékben kell fejleszteni, hogy a gumi- és műtalpak 65—70 százaléka formában, minimális hulladék keletkezéssel készüljön. 1970-ig 32 millió, 1980-ig évi 40 millió pár gumi- és mű- talpat kell előállítani. Az óriási feladatok végrehajtásához komoly technológiai és technikai fel- készültség szükséges. A lábbeli termelés Uyen arányú növekedéséhez a műszaki fejlesztési tervek sorozatát kell végrehajtani. Többek között a ragasztott és fröccsöntött termékek gyártásánál feltétlenül be kell • vezetni a cipők belső formázását. A felsőrésznek az orr. sarok és oldalrészen való egyidejű fárahúzását és rögzítését automata gépek beállításával kell termelékenyebbé, jobb minőségűvé tenni. Tömör és porózus gumi vulkanizáló gépeket kell üzembehelyezni. A megnövekedett termelésnél a felsőrészek előállítása csak korszerű, modem, nagyteljesítményű tűző és ragasztó félautomata gépek beállításával lehetséges. A fentiekre vonatkozó részletes, távlati fejlesztési programot most dolgozzák ki. Ebben a munkában a Tisza Cipőgyár dolgozóin kívül az illetékes kutató intézet, a tervező iroda, valamint a külkereskedelmi vállalat dolgozói ia résztvesznek.- bj — Az Országos Béketanács 1964. évi tervei A magyar békemozgalom vezetői elkészítették az Országos Béketanács 1964. évi munkaprogramjának tervezetét. A magyar békemozgalom, amely ezekben a hetekben széles körben ismerteti a moszkvai szerződés Jelentőségét, arra készül, hogy 1964. tavaszán az ideihez hasonló, nagyszabású eseménysorozattal ad hangot népünk béke- vágyának. Gyűléseken, ankéteken vitatják meg a béke megvédésével kapcsolatos különféle kérdéseket!
