Szolnok Megyei Néplap, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-13 / 265. szám
1963. november 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A kunsági disznók vándorúi ja Majdnem két évszázad robogott el azóta a kunság: táj fölött, a szilaj jószág eltűnt hírivel-nevivel, csaK a sárguló iratok őrizgetik emlékét. S a régi népélet kutatója buzgón keresd ezeket az emlékeket. Különös természetű állatokat tenyésztettek az 1700- as években élt őseink! A disznók például sem hússal, sem zsírral nem szolgáltak gazdagon, mégsem fizetett rá a gazda. Nagycsonté, bozontos szőrű 'jószágok Voltak, alig különböztek a vaddisznótól. Egész éven át, a téli hóban-fagyban is, kint kóboroltak a rétségekben, hajtotta őket az éhség. A nádas-mocsaras rétségek gumóiból, gyökereiből, a gyékény és nádtorból — válogathattak kedvük szerint. Ha azután a gazda valamicske, húst-zsírt akart látni belőlük, szigorúbb kosztolásra fogta a félvad jószágot. A sertések régi csemegéje, az egyik legtáplálóbb hizlaló takarmány, a makk. Nekihajtották hát a tölgyerdőnek a jóétvágyú mindenevőt, s amíg benne tartott, az erdőben heteitek; Ha nótára gyújtottak a mulatóskedvű kunok, gyakran emlegették a makkra hajtott jószágot. Bképpen: Felment a kanász a fára, Makkot rázott az aljára. Leesett a fényes balta, Beleállt a szőke kanba. Csakhogy a kunsági ember nem dicsekedhetett azzal, hogy ha tölgyerdőből kijön, bükkerdőbe_ tér be! Fukarabban porciózta a természet a disznó csemegéjét ezen a tájon, s ha hozzá még szárazsággal is kedveskedett, főhetett a nagyságos tanács feje, hogy ragasszon egy kis kövérséget a zörgő- csontú kondára... Felkerekedtek hát, s makkos után néztek. És béreb tek ott, ahol éppen akadt'. 1790-ben — nagy-nagy el- szánással — arra a megál- lapodíásra jutott például a karcagi, túrkevei, kisújszállási és kunhegyesi tanács, hogy a Bereg megyei Ló- nyán, Lónyai Ferenc tekintetes úr makkos erdejét árendálja ki 9000 kemény forintokért. Nagy volt az elhatározás, hisz ha belegondolunk, légvonalban is 200 kilométernyire esik Túrkevétől Lánya, s ha a sok-sok kacskaringót is hozzászámoljuk, megvan az háromszáz is. A szükség azonban sok mindenre rábírja az embert. Megkötötték hát' sebtiben az egyezséget, küldöttségek mentek az erdőt vizitálni, listába vették a jószágállományt, szorgalmazták a makkbér beszedését... Egyszóval a tanács a nagy vállalkozás lázában égett. És szeptember 13-án elindították a nagy utazásra a kiszemelt állatokat. A túrkeveiek például — ahogy az írás mondja — 1169 „öreget”, 711 süldőt és 542 malacot ugrasztottak neki a bizonytalannak. Kilenc nyájban, ugyanennyi pásztorral vágtak neki a tízy-tizenkét napos útnak. Elgondolhatjuk, hogy nem is éppen egy-kettő hullott el, míg Lónyág eljutottak. A jegyzőkönyvet hiába faggatjuk, az elhullott jószág után is beszedik a makkbért, tanácsbéli uraimék? A tanács végülis bizonyos engedményeket tesz a károsodottaknak, hogy duplán azért ne károsodjanak. Szilágyi Miklós Szolnok, Múzeum Kevesen tudják, hogy hazánkban a gyümölcs 95 százalékát még mindig a háztáji gazdaságokban és az úgynevezett szórvány gyümölcsösökben termelik. Ezért nagyon fontos számunkra háztáji gazdaságok, belterületek, telkek betelepítése, a kiöregedett, beteg fák pótlása, a termés mennyiségi és minőségi fokozása. Megyénk a gyümölcstermelésben sikeres múltra tekinthet vissza, ami a jó adottságok mellett nem utolsósorban a termelők jó munkájának az eredménye. A tiszazugi szilva, a nagykörűi cseresznye, a surjáni alma nagy tömegével és kiváló minőségével országos hírnévre tett szert A lehetőségeket azonban eddig nem használtuk ki megfelelően. Még mindig sok az olyan udyar, házikert, belterület a megyében, amit gyümölcsterme- lé.-cél kiválóan lehetne hasznosítani. A kertekben ültetett gyümölcsösben köztesként a zöldségfélék is megteremnek, ami a terület gazdaságosabb kihasználását eredményezi; A jő gyümölcstermelés alapjainak lerakása a telepítéssel kezdődik. Hazánk-, ban erre legalkalmasabb időszak az ősz. Első teendőnk a termesztendő gyümölcs kiválasztása és a facsemete megvásárlása. Alkalmazkodni kell a terület talajadottságához, s leghelyesebb a környéken már jól bevált fajtákat termeszteni, vagy hozzáértő szakember ’’éleményét kikérni. Különös gondot igényel a facsemete megvásárlása. Facsemetét csak földmü- vesszövetkezettől, állami gazdaságtól vagy termelő- szövetkezettől vásároljunk, mert ezek egész évben állami ellenőrzés alatt állanak. Az innen származó csemeték mentesek a kaliforniai ajzstetűtől, gyökérgolyvától, virusbetegsé- gektől, melyet csak szakavatott ember ismer fel. Az állami ellenőrzés alatt álló faiskola csak megfelelő fejlettségű, nem elöregedett, beérett vesszejű, egészséges csemetét hozhat forgalomba. így a vásárló mentesül több olyan tényező elbírálásától, ami egyébként szakértelmet, hozzáértést kívánna. Piacról és zugtermelőtől facsemetét ne vásároljunk, ezt egyébként rendelet is tiltja. A piacról, zugtermelőtől vásárolt, külsőleg fejlett, formás csemetén csak lombosodás után jelentkeznek a vírus, vagy gyökérgolyva fertőzés okozta tünetek. Az ilyen fa a leggondosabb ápolás mellett is kiszárad, de ha élve marad is, kevés, rossz minőségű gyümölcsöt terem. Ha megvan a csemeténk, minél előbb lássunk hozzá az ültetéshez; A csemetéA kisújszállás Faipari Vállalat játékszerele részlegében Dé- kány Sándorné a lovasnet’ szereli össze. Vinca Rosea retomag Néhány évvel ezelőtt, alig 5 dekagramm vetőmaggal kezdték meg a külföldön is igen népszerű és drága gyógyszeripari alapanyag, a Vinca Rosea meghonosítását. A Dalmáciából származó növény értágító hatású anyagot tartalmaz — a keszthelyi agrár- tudományi főiskola bala- tonakali kísérleti telepéről az idén szállítanak először vetőmagot az állami és a kísérleti gazdaságok részére. A Vinca Rosea magját most szedik, s több mint 50 hold betelepítésére elegendő mennyiséget juttatnak el az ország különböző részeibe. Riportanvag Kanadába A Magyar Rádió angolnyelvű riportanyagot küldött Kanadába, a torontói rádiónak. A „Felsőmagyarországi legendák” című műsor történelmi és mai kuriózumokat tartalmaz. A hangszalagról megelevenedik az egri vármegye- háza híres kovácsoltvas kapujának legendája, ahol angol nyelven elhangzik a Mikszáth regényében szereplő Buttler-ház története is. Százezerért Miskolc város tanácsa a napokban 17 művész 29 alkotását vásárolta meg százezer forint értékben. Ezek a város művelődési otthonait, valamint oktatási intézményeit díszítik majd. Ültessünk minél több gyümölcsfát nek egy 80 centiméter mély, lxl méter alapterületű gödröt kell ásni, kötött vagy kavicsos talajon a gödröt szélesebbre kell ásni. Ültetéskor a csemetét úgy helyezzük a gödörbe, hogy az függőleges legyen. A kiásott földet — ha erre mód van — istállótrágyával keverjük össze, és így szórjuk a gy.ökérzetre. A tapadás elősegítése érdekében a behúzott gödröt megtapossuk úgy, hogy a csemete, vagy gyökérzete meg ne sérüljön. A kemény téli fagyok kártétele ellen 30—40 centi- méteres földréteget húzunk a csemetéhez. Ha a terület nincs bekerítve, nyúlrágás ellen a csemetét papírral körül tekerj ük. Kedvező enyhe ősz idején, amilyen most is van, a csemeték gyökérzete gyorsan fejlődésnek indul és hozzátapad a talajhoz. Az ilyen csemete tavasszal gyors fejlődésnek indul, hamar megerősödik, és korán termőre fordul. Gál Dénes Szolnok megyei Növényvédő Állomás „Ez a város születésem helye" A Nagykunsági és Szenttamási Állami Gazdaságban befejezték a mélyszántást A Szolnok megyei állami gazdaságokban terv szerint 36 ezer holdon kell az idei őszön mélyszántást végezni. Mindössze 6 ezer hold hiányzik még a teljesítésből, sőt a Nagykunsági és Szenttamási Állami f Gazdaságban már végeztek a mélyszántással. Közel áll ehhez a teljesítményhez a Palotási és a Karcagi Állami Gazdaság is. A mélyszántásban élenjáró állami gazdaságok segítik a lemaradókat. A Szolnoki Állami Gazdaságot, a csorbái és a szenttamási társüzem patronálja, a Palotási Állami Gazdaság traktorosai pedig a t<szasi'>Uiek segítségére siettek. A félegvházi Kiskun Múzeumban vagyok. Csendes öregúr, Mikó József kínál hellyel, s amikor megtudja, hogy Szolnok megyei vagyok, udvariasan közli. — A török teljesen elpusztította a régi várost. Ez a mostani — attól távolabb épült fel. Több mint kétszáz esztendeje Jászfény- szaruból és Üllésről idevándoroltak alapították újból Kiskunfélegyházát. Az üllésiekről érdekes emlék maradt fenn. Először nem tartott velük a plébánosuk. Otthagyták. Egy hét múlva azonban követte híveit, de nem mindennapi módon ám. Szétszedette az üllési fatemplomot, kocsira pakol- tatta, és azt is elhozta magával .:. Ott, a sarokban, az a kopott aranyozású angyalszobor még abból a fatemplomból való — mutat a halkszavú idős ember az iratrendező asztal végére. — Mióta muzeológus? — kérdem. — Csak itt dolgozom — szerénykedik —, nyugalmazott tisztviselő vagyok. — Nagyon érdekes a börtön múzeum-rész emlékeztetem egy előző látogatásom élményeire. Deres, hóhérpallos, a szék, melyen Martinovits Ignácnak fejét vették, betyárok fokosai, meglékelt pandúr-kalap, nyelvtépő, szemkiégető vasak, karmos fogók, melyekkel a nőket kínozták, ütőszerszámok ... Megborzadtam, mikor egyik-másiknak a modern változatát ugyanúgy felakasztva, ugyanúgy alkalmazva láttam még aznap este a „Farkasok közt védtelen” című filmben, mint itt a falakon és régi metszeteken... Különös lény az ember. Múzeumokban hagyja az utókorra — tanulságul — kínzószerszámait: „Lásd, ilyen kegyetlenek voltak eleink!” S eddig mennyit okultak az utódok?... — Annyit, hogy alig találta fel az ember a botot, máris raffinált formájú ütőszei számokat fabrikált belőle. Alig emelkedett repülővel a magasba, máris kitanulmányozta, hogyan lehet szőnyegbombázásra, atombombavetésre használni... No, felejtsük el;.. Kerülnének már egyszer örökre a múzeumokba az embert gyötrő eszközök. Vannak nálunk sokkal szebb emlékek ... Hirtelen közlékennyé válik az öregúr. — Ma reggel Bukarestből egy újságíró és Nagyszebenből egy idősebb Petőfi-kutató járt nálunk — újságolja. — Ha lett volna náluk fényképezőgép, felvételt készítettek volna a Petőfire vonatkozó dokumentumokról. — Náluk is port vert fel, hogy Kiskunfélegyházán olyan iratok vannak, melyek bizonyítása szerint Petőfi nem Kiskőrösön, hanem itt született... Ügy belemelegszik Mikő József a Petőfi-reliquiák felsorolásába, hogy világossá válik; szenvedélyes „amatőr” Petőfi-kutató. — Kérem, ha nem vonjuk kétségbe a költő szavait, az maga bizonyíték. Nálunk van -egy notesz, benne a „Szülőföldemen” c. vers fogalmazványa. Abban van az, hogy — „Ez a város születésem helye .. Nos, a költemény alá ezt írta: Kiskunfélegyháza. Aztán a házassági anyakönyv ... Ott is Félegyházát jegyeztette be születési helyének. Házasságkötéskor pedig ezt nem téveszti el az ember. — Kiskőrösön viszont a születési anyakönyvi kivonatának fotókópiáját láttam. Abban születési helye — Kiskőrös — vetem közbe. — Igen, tudjuk. De ha elgondoljuk, hogy Kiskunfélegyháza szín-katolikus város volt akkor, Petrovitsék pedig helvét hitvallásúak, könnyen érthétő, miért vitték át Petrovits Sándort kereszteltetni Kiskőrösre. Ott volt evangélikus lelkész ... Meg aztán tessék csak várni... A precíz iratcsomók egyikéből hiteles jegyzőkönyvi másolatokat keres elő. Közben még elmondja. Petrovits Istvánnak mészárszék bérlete volt Kiskunfélegyházán. Ott, a mai „Hattyú-ház” helyén. A mészárszékhez földbérlet is tartozott a városon kívül. Ennek a szerződésnek a lejárta 1823. december 31-ike volt. Nem valószínű, hogy aznapra már Kiskőrösre költöztek ;.. Inkább az az igaz, amiről ezek a jegyzőkönyvek szólnak. Olvasom az egyiket Ágó Ferenc kiskunfélegyházi lakos 1902. május 10-én a városi magistrátus előtt elmondotta, mit hallott az édesapjától, aki Petrovits Istvánnak, Petőfi apjának úgynevezett „pacalosa” volt. ö vitte az újszülöttet Kiskőrösre kereszteltetni — szánkón. Azt is tudta az egykori „pacalos” fia, hogy nagyon rossz idő, tél volt. Arra is emlékezett, hogy *,forradalomban, 1849-ben” Petőfi volt Félegyházán és édesapját az ő jelenlétében kérdezte meg, mikor felkereste, megismeri-e? Apja nem ismerte meg, mire ő azt mondta: „Én vagyok az öreg Petrovits mészárosnak a fia, akit maga vitt keresztelni Kiskőrösre, de most már Petőfinek hívnak”. Egy másik jegyzőkönyv szerint 1900. október 20-án Ficsor István félegyházi III. kerületbeli lakos arra emlékezett, hogy „azon évben, amikor Petőfi született, az évet nem tudja, édesapja egy tehenet adott el levágásra Petrovits mészárosnak. „Ezt december 31-én hajtották oda. Emlékszik, hogy Petrovits megkérte őket, jöjjenek ké- sőb ; a pénzért, kössék csak be a jószágot Most el van foglalva, mert felesége szülés előtt áll.” s.. Mesél, • „bizonyít” a kisöreg a maga patrióta lelkesedésével. Eszébe sincs a tudomány józanságával mérlegelni a j .gyzőkönyv- be vett szájhagyományokat Az ő szíve éppúgy kiskunfélegyházinak fogadta be Petőfit, mint mindenki másé a városban. Semmivel sem kevésbé, mint a kiskőrösiek. Tóth István
