Szolnok Megyei Néplap, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-22 / 273. szám

2

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1963, november 22.

Traiaskeibeia Eaegkezdték & Tála «ztáso St at

LONDON (MTI)

A Délafrikai Unió afrikaiak számára kijelölt egyik tartományában,

Transkeiben megkezdték a választásokat az úgynevezett törvényhozó testületbe. Verwoerd ezzel igyekszik elhitetni a világ közvéleményével, hogy nagylelkűen „belső önkormányzatot” adományozott ennek a tartománynak álcázott óriási rabszolga tábornak. A választási színjáték azonban még a legfelületesebb szemlélőt sem tévesztheti meg.

Ennek az állítólagos parlamentnek csupán 45 főnyi kisebbségét választhatják a szavazók, a 65 főnyi többséget az úgynevezett törzsfőnökök alkotják, akiket Verwoerd nevez ki, fizet, irányít, és bármikor elmozdíthat. Az állítólagos „önkormányzat,” abból áll, hogy a délafrikai kormány tartotta fenn magának az összes fontos ügy intézését, a parlament által hozandó törvények a Délafrikai Köztársaság el őkének szentesítésére szorulnak. A fajok elkülönítésé Transkeiben olyan könyörtelen, hogy a majdan kinevezendő miniszterelnök sem teheti be lábát saját fővárosában a fehérek számára fenntartott épületekbe és helyiségekbe. Egész Délafrika területének 13 százalékát, a legértéktelenebb földet adta Verwoerd a 12 millió afrikainak, míg a terület 87 százalékát a világ leggazdagabb természeti kincs- lelőhelyeivel együtt a nem egészen három millió főnyi fehér kisebbség kapta. A választások idejére Transkeiben fenntartották a rendkívüli szükségállapotot, amely megtiltja tíznél több személy gyülekezését.

A rendtörvény és a kom- munistaellenes törvények alapján a rendőrség bírói eljárás nélkül meghatározatlan ideig börtönben tarthat bárkit, akit gyanúsnak talál. A 880 000 választó közül 280 000 a fehérek számára fenntatott Délafriká- ban dolgozik éhbérért. Ezek az emberek a munkahelyük közelében levő szavazóhelyiségekben szavaznak, jóformán gazdáik sze- meláttára, akiknek parancsát megszegni az éhhalált jelentené.

Megalakult az új iraki kormány

A bagdadi rádió bejelentette az új iraki kormány megalakulását A közzétett kormánylistában 21 név szerepel, közülük nyolcán a megdöntött baathista rezsim alatt is betöltötték különböző tisztségeket.

Az államelnöki tisztséget Abdel Szalam Aref, a sikeres puccs irányítója tartotta meg. Ahmed Hasszán El-Bakr volt miniszterelnök lett az állam aielnöke, és egyben miniszterelnökhelyettes is. (Miniszterelnök- hfclyettesi tisztsége ellenére El-Bakr nem tagja a kormánynak.) Taher Jehia vezérőrnagy, a volt vezérkari főnök lett az iraki miniszterelnök. Hadügyminiszterré Hardan Eltakriti dandártábornokot, a légierő volt parancsnokát nevezték ki. Belügyminiszter Rasid Moszleh vezérőrnagy, Irak volt katonai főkormányzója lett, a külügyminiszteri tárcát Szolhi Abdul Hamid alezredes, a hadsereg hadműveleti osztályának volt vezetője kapta.

A nyugati hírügynökségek az új kormány összetételét elemezve rámutatnak, hogy a tárcákat három irányzat képviselői között osztották szét. Helyet kapott a kormányban néhány volt vezető baathista politikus, (akik a párt ú. n. mérsékelt szárnyához tartoztak), számos „középutas nationalista”, valamint több Nasszerrel rokonszenvező államférfi.

Nem vették azonban be a kormányba a mérsékelt baathisták jelenleg Beirut- ban tartózkodó két vezetőjét, Taleb Sebib, volt külügyminisztert és Hazem Dzsavadot.

Az új kormány tagjainak kinevezése megerősíti a puccs egyik irányítójának hétfőn elhangzott kijelentését, mely szerint a végrehajtott államcsíny nem egyértelműen a Baath párt ellen irányult, hanem a nemzeti gárda ellen.

A megalakult új kormány szóvivője szerdán este ugyanezeket mondotta, de hozzáfűzte a következőket is: „A Baath párt kudarcot vallott Irakban — nem tudta ellátni feladatát. Hivatalosan nem oszlattuk fel, de ha valaki képtelen elvégezni munkáját, annak nem kell megvárnia, míg közli vele a főnöke, hogy meneszti állásából”.

Választások Japánban

Tokió, (TASZSZ)

Japánban csütörtökön tartották a képviselőválasztásokat. Az elmúlt hónapban az országban élénk választási hadjárat folyt, amelyben részt vettek a kormányon lévő liberális demokrata párt, továbbá a japán szocialista párt, a japán kommunista párt, a japán szocialista demokrata párt, valamint több kisebb politikai csoportosulás jelöltjei.

A választások során négyszázhatvanhét képviselő helyet töltenek be. Az országban több mint 61 millió választójogosult van. Tekintettel a választásokkal szemben megnyilvánuló közömbös hangulatra, a sajtó véleménye szerint a válasz- tójogosultaknak alig több

mint 70 százaléka járul majd az urnákhoz.

A központi választási bizottság adatai szerint 44 000 szavazókörzetben csütörtökön reggel 7 óra és déli 1 óra között csupán a választójogosultak 25,4 százaléka adta le szavazatát. A választási eredményt előreláthatólag pénteken este teszik közzé. (MTI)

A lengyel párt« én kormány küldöttség látogatása Fejér megyében

A lengyel párt- és kormányküldöttség vezetői:

Wladyslaw Gomidka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Jozef Cyrankie- wicz, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Lengyel Népköztársaság kormányának elnöke, s a delegáció tagjai csütörtök délelőtt Fejér megyébe látogattak el. A lengyel vendégek

társaságában volt Kállai Gyula, az MSZMP .Politikai Bizottságának tagja, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettese és Losonczi Pál földművelés- ügyi miniszter.

A polgárdi Vörös Csillag Termelőszövetkezetet keresték fel, ahol Juhász János, a megyei pártbizottság első titkára. Bujdosó Imre, a Fejér megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöMegtalálták a gestapo- tisztet, aki Anna Frankot letartóztatta

BÉCS (MTI)

Szenzációs híradással szolgált néhány nappal ezelőtt a Volksstimme, az Osztrák KB központi lapja. Megírta, hogy egy Kari Silberbauer nevű bécsi rendőrfelügyelő volt az, aki 1944 augusztus 4-én a Gestapo tisztjeként a megrázó naplójával világhírűvé vált Anna Frankot és családját Amszterdamban letartóztatta. Mint ismeretes, a Frank-családot a hollandok bújtatták, így egyideig sikerült elkerülniük a deportálást. Silberbauer köz- beléptével azután Frankék is a többi Hollandiában élő zsidó sorsára jutottak, Bergenbelsenbe deportálták őket, ahonnan csak a családfő tért vissza.

Az egykori Gestapo-tiszt, a náci párt tagja, aki megpecsételte a Frank-család sorsát, a háború után visszatért Becsbe. Bár múltja miatt perbe fogták, 1954-ben másodfokon felr

iiélei kémkedés ügyben

Magasfokú

szervezettséggel

A budapesti katonai bíróság november 18-án tárgyalta Polyvás István piliscsabai lakos kémkedési ügyét A bírósági tárgyaláson bizonyítást nyert, hogy Polyvás István a nyugatnémet hírszerző szerv részére rendszeresen küldött katonai vonatkozású adatokat tartalmazó, titkosírásos kémjelentéseket A budapesti katonai bíróság Polyvás Istvánt kémkedés bűntettében mondotta ki bűnösnek, és ezért 13 évi szabadságvesztésre, teljes vagyonelkobzásra ítélte, valamint a közügyek gyakorlásától tíz évre eltiltotta. Az ítélet nem jogerős. A vádlott enyhítésért fellebbezett (MTI) ■

mentették, s azóta a Becs belvárosi rendőrség központi felügyelőiéként dolgozott.

Simon Wiesenthal, az osztrák fővárosban működő zsidó dokumentációs központ vezetője rántotta le a leplet a ma 52 éves Silberbauerről. Amikor Anna Frank könyvéhez kiegészítést keresett Amszterdamban, egy helyi lakos, valamint Frankék egykori bújtatója hívta fel a figyelmét arra, hogy a családot „egy Silbertaler vagy Sia- bernagel” nevű gestapós tartóztatta le. Később egy, a náci időkből való, telefon névjegyzékben bukkant Silberbauer nevére. Mivel egybehangzó holland tanúvallomások szerint a náci megszállás idején a legtöbb ottani Gestapo-tisztviselő bécsi volt, az osztrák belügyminisztérium segítségével sikerült megállapítani, kiről is van szó.

Osztrák sajtójelentések szerint az ügyben illetékes holland, illetve nyugatnémet hatóságok eddig nem kérték sem Silberbauer kiadatását, sem az ügyére vonatkozó adatok megadását. Anna Frank jelenleg Svájcban élő apja a Hét Vrije Volk című amszterdami lapnak adott telefoninterjújában kijelentette: „Silberbauer leleplezésétől elsősorban azt várom, kiderül. ki árult ed bennünket a titkosszolgálatnak, ki mondta meg nekik, hogy abban a házban rejtőzünk.’5

ke, s a termel (»szövetkezet vezetői fogadták.

A vendégeket Nagy István, a termelőszövetkezet elnöke tájékoztatta a közös gazdaság munkájáról, fejlődéséről, eredményeiről.

Közölte a termelőszövetkezet elnöke azt is, hogy előreláthatólag elérik a tervezett negyvenegy forintos

munkaegységet;

A látogatás után a vendégek Székesfehérvárra mentek, ahol a megyei pártbizottság és a megyei tanács végrehajtó bizottsága ebédet adott tiszteletükre.

A délutáni programban a székesfehérvári könnyűfémmű megtekintése szerepelt. A hatalmas gyár. mely az ötéves népgazda-, sági terv egyik legnagyobb beruházásai közé tartozik — sok érdekes látnivalóval szolgált a vendégeknek és a szakembereknek;

Az üzemlátogatás befejezéseképpen a gyár dolgozói gyűlést rendeztek a lengyel vendégek és magyar kísérőik tiszteletére. Ezen Kállai Gyula elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja; a kormány elnökhelyettese mondott beszédet.

— Mindannyionk számára nagy öröm, — állapította meg Kállai élvtárs —•, hogy ezen a munkásgyűlésen olyan név képviselőit üd* •gőzölhetjük, meVyel hagyományos, történelmi barátság fűz össze minket. Beszéde további részében a két nép barátságáról, a két állam kapcsolatairól beszélt. Leszögezte: „Megbeszéléseink eddigi eredményeivel nagyon elégedettek vagyunk s meggyőződésem, hogy ezek a tárgyalások néoeink javát, együttműködésünk elmélyítését szolgálják”;

A székesfehérvári látogatás után a lengyel pártós kormányküldöttség, valamint a kíséretükben lévő magyar személyiségek visz- szaérkeztek a fővárosba. Este a lengyel delegáció fogadásán vettek részt, melyen Kádár János élvtárs mondott pohárköszöntőt:

A többek között kijelentette: „Pártunk Központi Bizottsága és kormányunk szent kötelességének tartja, hogv a lengyel—magyar barátságot., internacionalista együttműködésünJzet szűn- tejenül tovább építse, erősítse, valóban megbontha- | tatlanná tegye.*

Egy kasszafúrás története

(Folytatás az 1. oldalról) Egyet ne feledjünk él: személy szerint valamennyiünknek megvannak a terveink, személyes és családi boldogulásunk programja. De ez nem lehet és nem is független az ország, a népgazdaság

tervének teljesülésétől. És a személyes tervek teljesülését is az mozdítja elő, ha az évi tervnek a lehető legjobb megvalósítását minden dolgozó ember becsületbeli és szívügyének tekinti.

Horváth József

4 jó múítkoriiban otthon jártam. Valami ügyes-bajos dolog miatt a Tanácsházán is megfordultam, s miközben ott beszélgettünk, egyszer csak egy páncélszekrényen akadt meg a szemem. Utött-kopott volt már a sarokbaállitott öreg jószág, és egyik helyen sebesülés látszott rajta. Alaposan szemügyre vettem Ss csakhamar kiderítettem ismerem én ezt a mackót már régen.

Ha emlékezetem nem csal, ezeridlencszáznegyven- egy nyarán történt az eset, amelyen ma már csak mosolyogni tudok.

Géplakatos tanuló voltam a falu leghíresebb mesterénél, Fehér úrnál, akinek a műhelye közel az állomáshoz, a legforgalmasabb helyen épült. Azon az emlékezetes délelőttön éppen valami törött darálókereket hegesztettünk, amikor egy sötétkékruhás, cifrasújtásos hajdú megállt a műhelyajtóban:

— Jónapot, mesterek! A képviselő úr azt üzeni, keressétek fel azonnal, mert elvesztette a páncélszekrénye kulcsét.

A hajlotthátú mester kicsi ideig halgatott, azután, mint az gyakorlati emberhez illik, kijelentette:

— Megyünk... Megfúrjuk a kasszát!’

A hajdú ebben megnyugodva élporoszkált a szemközti kocsma irányába, Fehér úr pedig így szólt hozzám:

— Szedjed a kulcsokat, eridj! Negyedóra múlva én is ott leszek.

Vitatkozni nem volt tanácsos, így hát elindultam a kisebb koszorúnak is beillő kulcsköteggel a karomon a képviselő lakása felé. És bár. cseppet sem siettem, tíz perc alatt megérkeztem a totfhelyre, ahol

a sudártermetű, őszülő ha- lántékú képviselő, Egyek- falvy Egyek István személyesen fogadott. Amint beléptem a faragott bútorokkal berendezett szobába, felállt íróasztala mellől és a következő szavak kíséretében a páncélra mutatott:

— Nyisd ki fiacskám, mert a kulcsokat elhagytam!

*/* örültapogattam a kis

** mackót. Vastag volt, nem sajnálták belőle az anyagot. De azért sose lehet tudni, hátha sikerülne — így gondoltam és a kulcsok között keresgéltem. Amíg én az előkészületeket megtettem, a képviselő úr ott topogott körülöttem és kétségbeesve ecsetelte helyzetét:

— Minden irat benne- maradt, pedig nekem még a mad vonattal utaznom kell. — Fürkészve az arcomba nézett, hogy vajon megértem-e ennek fontosságát. Azután kihúzta magát és így folytatta: — Holnap ül össze a Ház és az interpellációm be van zárva ebbe az átkozott szekrénybe. Hát csak nyisd ki, minél előbb!

Nem vághattam valami

értelmes képet, mert dühösen legyintett. Mielőtt magamra hagyott volna; még megkérdezte:

—- A mester nem jön? Némi sértést éreztem a hangjában, de azért illedelmesen feleltem:

— Azonnal itt lesz Fehér úr is...

Amikor magamra maradtam, törökülésben a szőnyegre telepedtem, onnan pislogtam a mackóra. Közben azonban saját lelkiis- meretem megnyugtatására leemeltem néhány kulcsot a karikáról. Azután megropogtattam csontjaimat és lassan munkához láttam. Wertheim szekrény volt, nem sok reménnyel dolgoztam. Egyik kulcs bele se ment a zárba, másik belecsúszott ugyan, de alig bírtam visszaráncigálni, harmadik úgy elveszett benne, mintha a zsebembe tetten, volna be. Ennek ellenére se csüggedtem. Kiválasztottam még néhány kulcsot már csak azért is, ha a mester megérkezik, lássa, bennem megvan a jóakarat

fgy rozsdás, lapos, s«m- *• mi jót nem ígérő kulccsal is megpróbálkoztam, Mozgattam, forgattam«