Szolnok Megyei Néplap, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-17 / 269. szám
/ 1963. november 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Anti üzent NOVOSZIBIRSZKEOL Az idősebb Icarcagiak biztosan emlékeznek arra a fényképész műteremre, am *ly a Kossuth tér egy ódon, mély kapuboltozatú öreg házának udvarából nyílt. Itt dolgozott 1944-ben — amikorra történetünk visszanyúlik — Balogh Elek. Kevesen tudták még akkoriban róla, hogy hivatása mellett még egy nagyobb, magasztosabb elhi- vatása is van: kommunista, mégpedig a karcagi illegális pártszervezet titkára. Feleségével, fiával és lányával élt itt Balogh Elek elvtárs. Mindenki úgy tudta, hogy csak négyen laknak itt a lakásban, pedig nem egyszer hét-nyolc vendég is volt náluk. S nem is akármilyen vendégek. A várostól akkor mintegy 15 kilométernyire húzódott a németek hadifogoly tábora: " szovjet hadifoglyok százai dolgoztak ott. S akiknek sikerült valahogyan elszöknie onnan, azokat Balogh elvtárs mind pártfogásába vette, így adódott azután, hogy átmenetileg több szökött szovjet hadifoglyot is rejtett a lakásban, amíg az elvtársak segítségével biztonságos elhelyezést kaptak. Hogy nem tűnt fel ez akkor? Dehiszen fényképésznél sokan megfordulnak, s kinek tűnne fel, hogy aki bemegy, mikor jön ki onnan. Azaz mégsem. Mert a nyár végefelé a rendőrkapitány megneszelt valamit. Valamilyen fényképezés ürügyén ellátogatott hozzájuk és végigjárta a lakást. Akkor azonban éppen nem talált semmi gyanúsat. Pedig egy szökött szovjet fogoly lány, Raja, ott lapult ijedten mindenre elszántan a hálószoba ágya alatt. AZ' esték voltak különösen szépek, amikor összejöttek az öreg ház hátsó udvari szobájában és régi, kedves orosz dalokat énekeltek. Különösen egy szovjet tiszt, az Anti — teljes nevén Anatolij Vasziljevics Dróbinyin — került közülük igen közeli barátságba a családdal. Egy nyáreleji estén érkezett lakásukra, az akkor számukra már nem ismeretlen, harminc év körüli fiatalember, Dróbinyin. Természetesen enni, inni kapott, befogadták, mintha családtagjuk lett volna. Csakugyan otthonra lelt, de mégis nehezen viselte a szükségszerűen rászakadt tétlenséget, a lakás falainak szorongását Hiszen mutatkoznia nyilvánvalóan nem lett volna ajánlatos. Erre is született megoldás. Kis gyümölcsösük volt a város szélén Baloghéknak. Oda vitték ki. Hadd gyönyörködjék a fákban, a tiszta égben, a madarakban. S így nem is volt any- nyira szem előtt. Csak egyet nem volt szabad tennie: megszólalnia idegenek jelenlétében, nehogy orosz beszéde árulója legyen. Ezért azt mondták a csősznek, hogy egy süketnéma kgrti- munkást fogadtak fel. így élt ott hosszú heteken át, időnként este bejárva a Balogh-családhoz, Anatolij Dróbinyin, míg azután eljött a várva várt nap: október 9, Karcag fel- szabadulásának napja. Egy szovjet tiszttel motorkerékpáron szaladt ki érte Balogh Elekné, hogy megvigye az örömhírt. S jött is »boldogan, be a városba. Egy kérése volt csupán Balogh- néhoz: varrjon a sapkájára egy vörös csillagot. Olyan boldog és büszke volt vele, mint egy gyereke Aztán forró búcsút vett, s ment, sietett, mert mihamarabb a szovjet katonák, elvtársai körében akart lenni. Hajtotta, űzte a kötelesség. Emlékezhetnek arra is a karcagiak, hogy a felszaba- j dulás boldog öröme akkor egyelőre csak fél napig tartott, mert két rettenetes napra még visszatértek a német fasiszták. Csak azután verte ki őket véglegesen a szovjet hadsereg. De addigra Anatolij Dro- binyin már messze járt. Baloghékkal nem is találkozhatott többet... ■* Hogyan is elevenedett most fel ez a régi karcagi történet? Egy levél kapcsán. Novo- szibirszkből írta a Szovjet Vöröskereszt útján a Magyar Vöröskeresztnek egy ott dolgozó elektromérnök: Anatolij Vasziljevics Dro- binyin. Kereste azt a magyar családot, amelynél ő annak idején Karcagon rejtőzött, akiknek az életét köszönhette. Már csak a keresztnevükre emlékezett, az utca nevét sem tudta, de csaknem két évtized távlatából is lerajzolta, hol feküdt a ház, a műterem, a lakás, ahova befogadták. Sikerült is nyomra akadni: így találták meg, a karcagi pártbizottság segítségével, a Balogh-családot. Sajnos, Balogh Elek azóta, 1959-ben meghalt. Felesége és orvos lánya, orvos vejé- vel együtt Szegeden él. A Balogh fiú pedig Dorogon mérnök. Hosszú, többoldalas levél jött_ Szegedre, hogy Anti kedves, meleg sorait hozza Balogh néninek. „Jól emlékezem egész családjukra. Jól emlékszem minden Önöknél töltött napra Drágák és kellemesek számomra ezek az emlékek” — írja egyebek között, s megírja még, hogy Karcagról Dunántúlra, onnan pedig Ausztriába ment a győzelmesen előrenyomuló szovjet csapatokkal. Most a legnagyobb vágya, hogy ismét találkozhassak a Ba- logh-család tagjaival, akiket örömmel látna Novo- szibirszkben. * Dróbinyin elvtárs levele óta már tucatnyinál is több levél érkezett Balogh Eleknéhez, a Szovjetunió legkülönbözőbb részeiből. Isrrfbretlen emberek, felnőttek és diákok írnak neki, hogy jókívánágaikat fejezzék ki és azt az óhajukat: szívesen leveleznének vele. November '7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepén Balogh nénit magasrangú szovjet tisztek- is felkeresték feleségeikkel együtt, hogy forró köszönetüket, szeretetüket fejezzék Iá és óriási dísz- virágkosarat nyújtsanak át. Társaságukban volt a szegedi városi tanács vb elnöke és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei elnökségének két tagja is. Balogh Elekné elvtársnő szerényen hárította el az elismerő szavakat, mert ő ma is természetesnek találja, amit akkor tettek. Nem is érti, miként futott olyan nagy híre a dolognak, hogy a vöröskereszt híradása nyomán még az Izvesztyija is írt róla. Az ő öröme azért olyan nagy, mert annyi esztendő után ismét hallhatott a kedves Antiról, aki nem feledkezett el tőlük. S talán még azt is megérheti, hogy forrón kezet szoríthatnak, újból leültethetik maguknál, s mindarról, ami akkor csak vágy volt; most mint megvalósult életről beszélgethetnek meghitten, hosszan egymással. L. Z. 1 Szóváfeiiiik - infézkedlek Válasz ugyan nem érkezett a közelmúltban közölt „Akik túl magas lóra ültek” című írásunkra, de a közmondással élve: minden szónál többet ér a tett. Nos, a megyei építőipari vállalat munkájával felelt bírálatunkra. A cikk megjelenése utáni napon megkezdték az említett termo- for kémények javítását. Dicséretet érdemlő gyorsasággal és becsülettel. Sőt, az átépített kéményeket kétfajta változatban is elkészítették, hogy amelyik jobban beválik a gyakorlatban, azt alkalmazzák végleges formában. Ennek eldöntését a lakókkal közösen végzik és ígéretet tettek, hogy a hideg beállta előtt minden hibás kéményt használhatóvá tesznek. A túrkevei papír- és játékboltot 60 000 forintos beruházással önkiszolgáló rendszerűvé alakították át. Simon Lászlóné elárusító szebbnél szebb játékokat helyez el a polcokon. Ahol sohasem esik..", A Cannes-i idegenforgalmi iroda a helyi éghajlatról: „Fia kora reggel kilép a házból és vízcseppeket lát a virágszirmokon, tudnia kell, hogy ez csak harmat lehet, mert Cannesban, a mi csodálatos éghajlatunk alatt, soha nem esik az eső. Legjobb bizonyítéka ennek, hogy az utolsó esernyőárus két évvel ezelőtt felszámolta üzletét és átköltözött Nizzába”. November 30-ig lehet megkötni a fagybiztosítást V A II. ORSZÁGOS GRAFIKAI BIENNALEROL A Borsod megyei tanács és a városi tanács megvásárolta Bokros László és Meggyes László egy-egy munkáját A képzőművészek országos seregszemléje mindig nagy esemény. Vagy kisebb, vagy nagyobb mértékben, serkentőleg hat az ecset és ceruza művészeire, akár Hódmezővásárhelyen, Szolnokon, vagy Pécsett. Az országos események e művészeti ág erőpróbáját is jelentik. A II. miskolci Országos Grafikai Bien- nálé gazdag anyaga valóban tükrözi az országos jelleget. Értelemszerűen: színvonalban és mennyiségben egyaránt: 63 művész több mint 200 alkotását mutatták be a Hermann Ottó Múzeum kiállítótermeiben. Hincz Gyula egy egész termet kapott A kétévenként megrendezésre kerülő miskolci biennálén mostantól kezdve hagyományosan ismétlődik majd egy remek gondolat; a sokszorosító grafika országosan is legkiválóbb képviselője alkalmat leap életművének, folyamatos munkásságának bemutatására. Az idén ez a művész Hincz Gyula volt. S miután a zsűri nagydíját az idén Kondor Béla munkái nyerték el, így ő két esztendő múlva meghívottként, külön kiállítótermet kap majd. A napilapok hírül adták már, hogy a II. miskolci Országos Grafikai Biennálé résztvevői közül és a nagydíjat elnyerő Kondor Bélán kívül szép díjakat kaptak e művészeti ág sikeres művelői. Ezek között találjuk Feled’/ Gyula, Lenkey Zoltán és Lukovszky László nevét. A szolnoki művésztelep művészei közül Bokros Lászlónak és Meggyes Lászlónak egy-egy képe szerepelt a kiállításon, örömmel közölhetjük, hogy Bokros László Szélkakas című grafikáját a megyei tanács, és Meggyes László Halász a Zagyván című kompozícióját a városi tanács megvásárolta. A kiállítás szervezői közölték azt is velünk, hogy a szolnoki művésztelep egy, vagy két művésze lekéste a kiállítást. Ennek következtében munkája nem kerülhetett a zsűri elé. A mulasztás miatt azért is szomorkodunk, mert lehetséges, hogy a 60 művész között több Szolnok megyei is helyet foglalhatott volna, ha a munkák időben beérkeznek. Az országos grafikai biennáléről még meg kell jegyeznünk a következőket: műfajilag nagyon gazdag volt a tárlat. Rézkarc, fametszet, litográfia, egyszóval a sokszorosító grafika minden ágazata helyet kapott a kíállítócsamok falain. Az érdeklődésre jellemző, hogy mindezidáig sokezren nézték meg a II. Miskolci Országos Grafikai Biennálét A látogatók között budapestiek, dunántúliak, alföldiek, északmagyarországiak, sőt külföldiek is voltak. A grafika előretörése és népszerűsége indokolt. A modern lakás- kultúra, a korszerű élettempó szorosabb barátságot kötött a sokszorosító grafikával, mint a hagyományos festészettel. Az érdeklődés azt bizonyítja, hogy a vonalak nagyobb vonzást gyakorolnak a ma emberére, mint az anyagszerű színkompózíció. Nyugodt lélekkel elmondhatjuk, hogy a kétévenként megrendezésre kerülő országos miskolci grafikai biennálé a jövőben is a széles tömegek érdeklődése közben szerveződik, alakul és fejlődik. Talán a’ sokszorosító grafika iránti nagy érdeklődés szülte azt az igényt is, hogy nemzetközi kiállításokat rendezzenek az elkövetkezendő években Miskolcon. Természetesen ennek előfeltétele az, hogy megépüljön a tervezett modern kiállítócsarnok. A nemzetközi „mezőny” bizonyára további serkentésül szolgál az ország különböző tájain munkálkodó művészeinknek, és arra sarkallja őket, hogy mind tökéletesebb színvonalat érjenek el a sokszorosító grafikában-- párkány — A termelőszövetkezetek az idén november 30-ig köthetik meg a fagybiztosítást. E biztosítás feltételei azonban I az idén lényegesen kedve- zőbbek, mert a fagybiztosí- j tás a fagy minden megjele- i nési formájára kiterjed és . csaknem valamennyi szántóföldi növényre vonatkozik. Az évente előforduló jelentős fagykárok tették indokolttá a fagybiztosítás bevezetését és a tapasztalatok valóban igazolták e biztosítás hasznosságát. — Tavaly azoknak a termelőszövetkezeteknek, amelyek már igénybe vették a fagybizti- sítást, több mint 30 millió forintot fizetet ki az Állami Biztosító. A fagybiztosítás alapján az olyan téli-tavaszi fagykárok térülnek meg. amelyeknek következtében a növény kiszántása válik szükségessé, illetne 60 százalékot meghaladó állományritkulás következik be. A termelőszövetkezetek általában a szántóföldi terület 60 százalékán termelnek olyan növényeket, amelyek fagy veszélynek vannak kitéve. Ennek megfelelően a termelőszövetkezetek a megművelt szántóterület 60 százaléka alapján fizetik a fagybiztosítás díját, amelyet kát holdanként 40.— forintban állapított meg az Állami Biztosító. Olyan fagykárok esetén, amikor kiszántás válik szükségessé, kát. holdanként 600—1000 forintig terjedő kártérítést kapnak a közös gazdaságok. 60 százaléknál nagyobb állományritkulás esetén 300- 500 forintig terjedő kártérítést nyújt az Állami Biztosító. . ■ Már az idén is sök tefrffe- lőszövetkezet kötötte meg a fagybiztosítást. Eddig több, mint 500 termelőszövetkezet rendelkezik csaknem 1 millió hold szántóterületre érvényes ifagybiztosítással. — Borsod megyében 130, Pest megyében 70. Nógrád megyében 62. Zalában 54, Szabolcsban 49, Veszprém megyében pedig 29 termelőszövetkezet kötött eddig ilyen biztosítást. — Megyénkben még mindössze csak 11 termelőszövetkezet kötött fagybiztosítást. A határidő rövidsége miatt, valamint a közelgő fagyveszély miatt, sürgős a szerződés megkötése, (x) Szerkesztői üzenetek Többeknek: Szerkesztőségünk minden beérkező kéziratot (verset, novellát) elbírál. Megőrzésükre és visz- szaküldésükre azonban nem vállalkozunk. A kéziratok sorsáról a szerkesztői üzenetekben értesítjük kedves olvasóinkat. D. G., Hajdúdorog: Beküldött újabb kéziratát sem tudjuk hasznosítani, a téma jelentéktelen, a feldolgozás közepes. T. J., Szolnok: Versei — sajnos — nem ütik meg a közlés mértékét. T. S., Jászberény:- Levél anyámnak című verse nem közölhető. Régies, túlzottan romantikus, érzelgős. Véleményünk szerint inkább prózával kellene foglalkoznia. L. G., Karcag: Versei nem közölhetők. Naiv, sokhelyütt képzavarral küszködik az írás. A gyümölcsök nem „sugározzák a fényt”, karral nem lehet karmolni stb. Emellett ri- melése is kezdetleges. Maguk a gondolatok tisztelet- reméltóak, de megírásuk meglehetősen sematikus. M. M., Tószeg: ön téved, mi nem mellőzzük „perverz gyönyörűséggel” a versírókat. Mi lennénk a legboldogabbak, ha csupa kitűnő, közölhető verset kapnánk. Sajnos, ezzel is úgy vagyunk, mint a halászok az igazgyönggyel. Minden tízezredik kagylóban van egy. L. L, Kenderes: Kis elbeszélése nem közölhető. L. M., Budapest: Kis verskísérlete közölhetetlen. Naív, döcögős, az érzelgős műdalokhoz hasonló a szövege. E. I., Tiszaigar: A verset, sajnos, nem tudjuk közölni. A. S., Cibakháza: Beküldött írásai nem közölhetők. Érzelgős dalszövegek, régies nyelvezet, suta rímek. T. Zs.-né, Szolnok: Az ön által beküldött versek (szerzőjük Pados Jolán) nem közölhetők. Gyengék, témaválasztásuk nem mai, emellett sok benne a kiáltó magyartalanság. Bőrkabátok, irhakabátok, bundák elkészítését, javítását, tisztítását, festését, — gépkocsivezetői bundák tisztítását, javítását rövid határidőre vállaljuk. Jászberény, Felsőruha KTSZ szűcs részlege. Lehel vezér tér 19.
