Szolnok Megyei Néplap, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-02 / 230. szám
1998. október 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Azokkal is, akikre a munka nagyja jut Feljegyzések egy taggyűlésről AZ ÖSSZEVONT taggyűlés előtt néhány órával még nem tudják, ká mondja el a beszámolót. Sőt, nagyobb gond ennél, hogy beszámoló nincs is. A Kókai Tsz elnöke és a Rákóczi Tsz agronómusa állított ugyan össze néhánysoíos helyzetjelentést a mezőgazdaságii munkákról, — amit végülis az egységes vezetőség titkára mond el — de az jobbára puszta felsorolás. Semmi elemzés, javaslat. Sok a ferde, egyoldalú beállítás, megállapítás. A Kókai Tsz elnöke felsorolja, hogy közel kétezer mázsa kenyér- és több mint hatszáz mázsa takarmány- gabona terméskiesés volt. A kukorica most' jó, de lassan halad a betakarítás. 1900 munkanappal vannak jelenleg elmaradva az eredeti ütemezéstől... Ez a szövetkezet minden munkaképes tagjára számítva öt nap. Ezt is az elnök írta le: ,.A tsz vezetősége kénytelen tehetetlenül nézni, hogy a vetés nem halad. A tsz-tagok nem dolgoznak ...” S az egységes vezetőség titkára, Nagy Mátyás elvtárs ezt így át is veszi. Pedig ezt így akkor se fogadhatja el, ha százszor leírja az elnök. Egyszerűen azért, mert nem így van. A határban, a tanyaközpontban sok embert láttam serénykedni a taggyűlés napján. Ellenkezőjét bizonyítja az a perpatvar is, ami itt a taggyűlést megelőző félórában zajlott le Gál Józsefné, a Kókai Tsz tagja és brigádvezetője Között. A fiatalasszony valósággal veszekedett, hogy másnap dolgozhasson: a napraforgószárat szedné, vagy a kukoricát tömé. Azt mondták neki, nem lehet, mert úgy sincs fogat, ami behordja, ö azzal érvelt. hogy induljanak el reggel korábban. Mégis csak úri dolog, hogy sokszor kilenc órakor indítják ki a fogatokat. így nem csoda, ha egyik-másik vetőgép öt zsák búzát szór földibe naponta. Végülis megállapodtak: szedd a sütőtököt. Mégse kell otthon maradnia. A ráérő hangulatot maga a szövetkezet vezetősége „teremti.” Kácsor elv- társ, a tanácstitkár azért perlekedett a tsz vezetőivel. mert ami elmaradt a vetésből, azt papíron hozzájelentették, hozzáírták. Mintha nem is a jövő évi kenyérről, gabonáról volna szó. Tévedésből mindenből többet jelentettek 5—10—30 holddal. Kevesebbet még véletlenül sem. A RAKÖCZT TSZ-RÖL szóló beszámoló se sokkal másabb. Ebben is felsorolják, hogy mi mindent kell még tenni: 60 hold maghere termést elcsépeíni. 600 ich őszit elvetni, stb. Ehhez azt is. mihez mennyi gép van. És hogy kézierőből nincs hiány. De a szövetkezeti tagokról csak így esik benne szó: —- „Nem engedhetjük meg nekik, hogy a háztáji kukoricát törjék”. Gondolom, a parancsoló hangot a parancsolgatást Jászágón se szeretik az emberek. Beszélni keiíene velük. Megbeszélni, mi munka van, kire mi vár. És ezzel se az elnök, s az agronó- mus tekinté’ye nem lenne kevesebb. Fültanúia voltam a taggyűlés előtt annak is. hogy védték azt az agronómust, aki nemrég került a közsésrbe. s az emberek jórészét már ismeri Érti a dolgát és mégse parancsol hanem beszél, megbeszél dolgokat Persze nem engedékeny, inkább következetes. Különben is a háztájihoz joguk van a tagoknak. Nem az ő vétkük ha a rossz szervezés miatt sok időt elpazarolnak vele. A FELSZÓLALÁSOK? Szabó Ferenc, a tanács vb elnöke így kezdi: „Amit' már megtermeltünk, azt ne hagyjuk veszni.” S mi legyen a gyors betakarítás hogyanja? „...Menjünk el a szomszédos községekbe gépekért...” Ezt is meg lehet éppen próbálni. De mi lesz, ha máshol se állnak glédában a használható gépek? Nem lenne jobb az itteniek, a meglévők kihasználásán gondolkodni? Novák Ferenc, a Kókai Tsz elnöke azt mondja a taggyűlés végén: „Nem akartunk mindent őszintén megírni a beszámolóban, mert nem szeretnénk minden belső gondjainkat itt mindenki előtt kiteregetni. Igen. Ez hiányzott. Könnyebb lehet ugyan most még a látszatot szépíteni, lakkozgatni, mint jelezni, hogy itt, vagy ott baj van. Könnyebb, mint elvtársi segítséget, összefogást kérni a tagoktól, a pártszervezettől, mindenkitől, aki csak érez valami felelősséget a község holnapjáért. Csakhogy közeleg az évvége, a zárszámadás, a lehető leghatásosabb mosószer, ami úgyis leáztatja mindazt a lakkot amit most felkennek. Az összevont párttaggyűlés — ha jól előkészítik — esemény egy-egy községben. Jászágón is az lehet, ha úgy szervezik meg. A SZÓLAMOK, egymás hibáztatása, a siránkozás — amiből erre a taggyűlésre elég bőven jutott —, nem segítenek előre. Csak az, ha összefognak a vezetők, szót értenek az emberekkel, azokkal, akiktől a munka nagyja, a mindennapi előrejutás függ. Borsi Eszter SZÜRET A CSERKESZÖL- LÖI MAGYAR—ROMÁN BARÁTSÁG TSZ-BEN. Ä „csornaita" m nyersgumiragasztó il- ” lata teljesen betöltötte a kis műhelyt. A sarokban függő százas villany- égő a rárakodott fekete gumiportól csak gyéren világított. A légkompresszor gumicsöve hosszan kígyózott a fal mellett az olajos padlón. Egy csiszológép, asztal és szekrényt állt még a helyiségben. Ez volt az összes berendezés. Innen, a kunmadarast Vegyesipari KTSZ gumijavító műhelyéből felesleges kitekinteni az esőpaskolta sáros utcára, mert a sarokban lévő nagy halom javításra váró gumicsizma elárulja: itt az ősz. ősszel pedig a földeken dolgozó falusi emberek nélkülözhetetlen lábbelije a gumicsizma, amely úttalan utakon, erőszakos sárb és hóo1.- vadásos latyakban is hűségesen szolgál. Halkan surrogott a csiszológép. Czinege József, a „csizmadia”, az újonnan ragasztott gumitalpat formázta. Szállt a leheletfinom fekete por és a mester keze- fejének szőrszálaira gyászos zúzmorát borított. Mikor c talp már megkapta eredeti formáját, a csiszolókőre ig éle mély barázdákat szántott bele. Kell ez, mert síma talp könnyebben megcsúszik. A korong fölé hajló ember nagy gyakorlattal, jó érzékkel végezte munkáját. Pedig nem a lyukastalpú és szárú gumilábbelik foltozgatása, a léket kapott kerékpártömlők javítása a szakmája. Villanyszerelő Ebbe a munkába csak úgy véletlenül cseppent bele. Régebben volt itt egy bácsi, aki kimondottan a gumijavítással foglalkozott. Ö azonban elment a Kunhegyest Gépállomásra. A rengeteg beteg gumicsizmát azért valakinek meg kell gyógyítani. Még szerencse, hogy Czinege József I960 őszén, azon a kegyetlen esős őszön két hónapig az öreg mellett dolgozott. Akkor sajátította ti Így a ragasztás, meg a csiszolás technikáját. Eltanul- ta a fogásokat. Panaszko dott, hogy ehhez a nagyon fontos javító munkához a szövetkezet jóformán semmiféle anyagot nem kap, utoljára úgy két évvel ezelőtt volt néhány kilogramm kiutalt gumijuk Azóta csak rossz Zetor belsővel talpalnak. Ebből is nagyon nehéz elegendő mennyiséget szerezni, pedig a fél centiméter vastagságú tömlő nagyon jól megteszi talpnak. Egy évet kibír. Surrogott a csiszológép, a korong könnyedén siklott a gumiban és sz bályos árkot hagyott maga mögött Szállt a fekete por. Villanyégőre falra és a kézfejre rakódott a fekete zúzmara. A sarokban mgy halom, de egyre fogyó, meg tavaszi sártól maszatos gu nncstzma. ősz van. — bj — A Bartók vonósnégyes Jászberényben A zenei évad kezdetét Jászberényben' az ez évben Budapesten megrendezendő nemzetközi zenei versenyre készülő Európa-hírű Bartók vonósnégyes vendégszereplése jelentette. A kamara hangversenyére szeptember 30-án a felújított, megszépült zeneiskola erre a célra átalakított termében került sor, mely zsúfolásig megtelt Jászberény zeneértő, zeneszerető közönségével. Az estet Bakká József igazgató szavai nyitották meg. A műsorra kerülő darabok történeti hátterét, keletkezésének körülményeit ifjú Bakki József művésztanár ismertette. A vonósnégyes műsorán Mozart B-dur kvartettje, Bartók II. vonósnégyese és Weiner Fisz-moll vonós-négyese szerepelt A vonósnégyes tagjainak. Komlós Péter, Devich János, Németh Géza és Botvay Károly művészeiknek mély átélésről tanúskodó játékát a hallgatók lelkes, szűnni nem akaró tapsvihara jutalmazta. NAGYÜZEM A IASZAPATI „LIBAGYARBAN* Ötletes géppel tömik a libát a Ve’emi Endre gazdái Horváth István, a jászapáti Velemi Endre közös gazdaság elnöke régóta invitál már, tekintsem meg libagyárukat. A Velemi Endre szövekezetet ugyanis nem ok nélkül ismeri a környék libás tsz-ként. Az idén 6300 libát neveltek fei a virágosi határrészen náluk. És A 6300 libából 5300- at szánnak arra a sorsra, hog■>< kövérre hízottan kerüljön a hússzeretó emberek asztalára. A központi székház udvarának hátulján párosával furcsa alkalmatosságot vonják most magukra a látogató figyelmét. Ezek azok a bizonyos libatömőgépek. Szerkezetük a varrógépéhez hasonló. Azzal e különbséggel, hogy a varrógép tűjét egy spirálfúró helyettesíti, amely folyamatosan nyomja a kukoricát a liba begyébe. S így nemcsak a tömési időt csökkentik le, nemcsak a tömőasz- szonyokat kímélik meg attól. hogy kezük kisebesed- jert a ludak éles csőrétől, még annak a leh tőségét is kizárják, hogy a liba gégá- jában kukoricaszem fennakadjon. Az asszonyok — beszélgettem velük — Pataki Józsefné, Urbán Balázsné, Utasi Miklósné és a többiek most már i-'féle elmaradhatatlan szerszámnak tekintik ezt a tömőgépet. Nagy volt a várakozás, de az idegenkedés is. Pedig ismerős emberek, gazdatársak a gép készítői és szaA iisza földvári Lenin Tsz felhívása nyomán A tiszaföldvári Lenin Tsz versenyfelhívásának újabb és újabb visszhangja kél. Tegnap a tiszai fari Petőfi Tsz-ből érkezett levél szerkesziöségünkhöz. így hangzik: „...csatlakozunk a tiszaföldvári Lenin Tsz felhívásához és vállaljuk. hogy 950 kát. hold őszi vetéstervünket október 20- ra .teljesítjük. Eddig elvetettünk 200 hold őszi árpát, 24 hold rozsot. 37 hold őszi takarmánykeveréket, 362 hold őszi búzát, összesen 623 hold területet munkáltunk el. Valamennyi vetésünk korai ipari növények és különböző kapások után kerül a földbe. Ezért teljes Páka János tsz elnök Nyíri Sándor tsz párttitkár erővel vasárnap is törjük a kukoricát, szedjük majd a cukorrépát. A betakarítás nyomán napi 60 kát. hold búza elvetésével biztosítani akarjuk a jövő évi kenyémek- valót. Kifogástalanul megmunkált talajba vetünk és ezzel biztosítani akarjuk, hogy a jövő évi gépi aratásoknál a legminimálisabb tarló maradion a földeken. A vetések korai befejezésével biztosítani akarjuk, hogy átlagterméseink az elmúlt évekhez képest lényegesen magasabbak legyenek. Ez tsz-ünk tagságának és népgazdaságunknak közös érdeke. Bállá János tsz agronómus vatolói. Itt készültek ezek az ötletes alkalmatosságolt — vannak már vagy tizenöten — a szövetkezet műhelyében Vágó István, ifjú Mihályi László, Badart István és Szilák László ezermesterek jóvoltából. S hogy bevált, a szövetkezet műhelye nem győz eleget készíteni belőle. A tsz vezetői kiadták ugyanis a libaállomány egyrészét a tanyasi asszonyoknak tömésre. Igenám, de az asz- szonyok bent jártak a szövetkezeti irodán, meglátták a találmányt, s mint Császár Ferencné is; többen azt mondták: — Vállalunk tömést, de csak ha gépet adnak. A szövetkezet adott. Azt mondják, hét tanyai asz- szony vezette már be „háztartásába” a gépitömést. S ít a helybeli libatenyésztő szakcsoport tagjai is sűrűn megkeresik a szövetkezet kovácsait, barkácsolóit. Hogy is készült ez, mint ±s készült. Tudnának-e nekik is csinálni. „A hízott liba gyártó gép”, amint halljuk, még magasabb fórum szereplője is lesz a közeljövőben. Itt járt ugyanis a szövetkezetben a Hazafias Népfront járási titkára és azt kérdezte: — Melyik az a megfeleto időpont, mikor ide tapasztalatcserére összehozhatjuk a járás szövetkezeteit? S akár megles" a tapasztalatcsere, akár nem, az ötletes jászapáti gazdák mindenképpen elérték céljukat. Szériában, nagy tömegben „gyártják” a hízott libát. Jövőre pedig ... Tovább a libatenyésztéssel. A legnehezebbet, a tömést, megoldották. Méghozzá nagyon egyszerűen: gépesítették. B. L.
