Szolnok Megyei Néplap, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-13 / 240. szám

1963. október 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Azért vissza-visszanézek ónt! Három évvel ezelőtt fia­tal, jó szervezőkészségű el­nök került a jászfényszarui Lehelkürt Tsz élére. Kiss Jenőt szívesen fogadták ak­kor az 1 700 000 forint defi­cittel záró közös gazdaság­ban. Azt várták tőle az emberek, hogy kimozdítsa a kátyúba jutott szövetke­zet szekerét. A választást követő hónapok igazolták, hogy nem csalódtak benne. Mindenkihez volt néhány jó szava. Véleményt, javas­latot kért a többi vezetők­től és a tagoktól: „embe­rek, hogy lenne jobb?” így beszélnék most Kiss Jenő­ről a szövetkezet vezetősé­gének tagjai és gazdái. Jó módszer volt ez, a kollektí­va kezdett eggyé forrni, és úgy gazdálkodott, hogy év végére megszüntették a mérleghiányt. A járásban is nagy be­csülete, jó híre lett Kiss Jenőnek. Módszerét példa­ként állították a többi tsz- Vezetők élé. Azután rábíztak a helyi Haladás Tsz veze­tését is. Talán éppen ez volt a baj. Először kettős elnök volt, majd ez év feb­ruárjában az egyesült tsz vezetője lett..A fiatal elnök kezdett megváltozni, önhit­té vált, csalhatatlannak érezte magát. Egyre ritkáb­ban volt kíváncsi mások véleményére. Nem egyszer még a járási vezetők állás- foglalása sem érdekelte. Ahogy mondani szokás: »el­szaladt vele a ló”. Megsérti a szövetkezeti demokráciát Történelmi igazság, hogy a kollektíva véleménye nél­kül nem lehet vezetni. Kü­lönösen a szövetkezeti gaz­daságokban nem, ahol min­den tag tulajdonos is. A munka csak úgy mehet jól, ha kollektíván határoznak, döntenek a közös ügyek­ben. Ám Kiss Jenő megfe­ledkezett e törvényszerű­ségről. Esetenként semmibe vette a szövetkezeti demok­ráciát. Átdiktálta, s a ma­ga véleménye szerint meg­változtatta a vezetőség és a közgyűlés áltál hozott ha­tározatokat. S hogy jól adminisztrálja magát, aláíratja a hitele­sítőkkel a jegyzőkönyvet. Később csodálkoznak a ve­zetőség tagjai, s az ülésen r észtvett községi vezetők is: „erről egy szó sem esett a tanácskozáson”. így volt ez júliusban is, amikor a vezetőségi ülésen a tagok­nak szükséges kenyérgabo­na kiadásáról határoztak. Az elnök másnap ezt sem­misnek nyilvánította. K iskirá üyosk odá s Sok szövetkezeti taggal beszélgettünk a Lehelkürt Tsz-ben. Vezetők és egysze­rű emberek egyöntetűen, kertelés nélkül mondták és ítélték el az elnök káros vezetési módszerét. „Ügy bánik velünk, mintha sze­mélyi tulajdona lenne a gazdaság”. Tettei valóban ezt igazolják. Kolozs Antal, a sok csa­ládos apa — idősebb gyer­mekeivel együtt 300 hízót gondozott a tsz-ben. S hogy nem rosszul, azt a sertés- tenyésztés jó eredményei is igazolják. De összerúgta a patkót az elnökkel. Elő­ször az árpaosztás miatt szólt, aztán kifogásolta, hogy Kiss Jenő, a csökött malacokkal együtt miért akar eladni 20 hízónak va­lót is. Az elnök nem tűr élentmondást, Kolozsnak mennie kellett a munka­erőhiánnyal küzdő tsz-ből. (Most a TÖVÁLL-nál hord­ja a maltert.) Még a ráhiz- lalásért járó, jogos 930 Ft prémiumját is csak a köz­ségi pártbizottság titkárá­nak többszöri sürgetésére fiaotték ki Kolozsnak. Ézsiás Sándor juhásznak szintén távoznia kellett a tsz-ből. Az 55 éves ember most tíz kilométert gyalo­gol naponta a Szabadság Tsz-be, mert a Lehelkürt­ben nem tartottak igényt a munkájára. Pedig annak­idején 17 és fél hold föld­del lépett be a Haladásba. Helyette a Nyírségből vet­tek fel juhászt Ézsiás, Mu- hari Károly főagronómus- nak nem tetszett Nem sokat ad a törvényességre Kiss Jenő megválasztása ellen csak Nagy József mű­helyvezető emelt szót Ké­sőbb nyíltan megmondta neki, „majd visszaadom én ezt magánalt”. Addig pisz­kálta a kovácsot, míg fél nem mondott a tsz-nek. Egy hétig a ktsz-ben dolgozott, s mivel szükség volt rá, a vezetőség nem járult hozzá a kilépéshez, így kénytelen volt visszamenni. Most hó­napok óta mindenki a sa­ját elgondolása szerint dol­gozik a vezető nélküli mű­helyben. Az öregekről való gon­doskodást, törvényeink sza­bályozzák. Anyagi lehető- ségeinikhez képest államunk is törődik velük. De első­sorban mégis a szövetkezet­nek kell, ahol a földjük van. Ezt mindenütt megér­tik, csak Kiss elnök nem akarja. Tavaly Molnár Im­re, Sándori Mihály és Mol­nár János nem kapott ház­táji földet. Az elnök kere­setlen szavakkal küldte el őket. Végül Budapestre, a Termelőszövetezeti Tanács titkárságához írtak, s an­nak intézkedésére, . utólag 700 forintot kaptak. Idősebb Jáger Sándor 16 hold földjét tagosították be a Lehelkürtbe. Azóta sem kap egy fillért sem a föld­je után. Azon a címen uta­sítják el, hogy tsz-tag. Ám a belépési nyilatkozatát nem tudják felmutatni, mert nincs. Az elnök mégis elutasítja az öreget, sőt az érdekében fellépő járási ta­nács jogászát is. Majd utó­lag — saját igazolására — törvénytelen határozatot hozat a vezetőséggel. Herdálják , a közös javakat A szövetkezeti gazdák el­keseredéssel beszélnek az elnök tetteiről. Nyíltan megmondjáik, „így nem mo­hét tovább”. Igazuk van. Az ellenőrző bizottság augusztus 14-i jegyzőköny­véből olvashatjuk „50 hold búza aratatlan maradt, em­ber-magasságig felverte a paréj. Ez legalább 500 má­zsa búza ,illetve 110 000 fo­rint jövedelem kiesést je­lent a szövetkezetnek”. (Ké­sőbb lesilózták.) A rossz tárolás miatt 22 vagon kombájnaratta búza megdohosodott, egy része kicsirázott. A tagok szük­séglete tíz vagonnyit tesz ki. Ha ezt időben kiadják, könnyebb lett volna a töb­bit is tárolni. De az elnök megsemmisítette a vezető­ség határozatát. Később do­hos búzát vittek a gazdák­nak, amit a malmok sem őrölnek meg. A tsz nem teljesítette az állam iránti kötelezettsé­gét. Most a romlott búzát viszik el, de azt csak ta­karmányként értékesíthe­tik. Bűnös könnyelműség ez, s a közösség javainak herdálása Az idén minden kertész­kedő tsz-nek. paprika-érré- kesítési gondjai voltak. Kü­lönösen ott, ahol spekulá­ciós szándékból csak kisebb területre és mennyiségre szerződtek. A Lehelkürt Tsz hatvan holdon átlago­san 100 mázsa paprikát ter­melt, de csak 40 holdnyit szerződött le. Arról is csak 70 mázsát átlagosan. Ha az egészet leszerződik, a kon­zervgyár kifizeti a védett árat. A szabadpiacon nem kellett a paprika, így több mint 100 ezer forint kár ér­te a szövetkezetét. Megingott a tekintély Jászfényszarun lépten- nyomon lehet hallani a Le­helkürt Tsz elnökének vi­selt dolgairól. Hol a határ­ban, hol a cukrászdában látják ittasan. Néha a veze­tőségi ülésen jelenik meg szeszes állapotban. A mér­ce azonban nem egyforma. Ha az egyszerű tsz-tagok Utasodnak le, azért fegyel­mi jár. Megkapják az el­nök írásbeli értesítését: „beosztásából leváltom’. Helyes, ha fellépnek a fe- gyelmezetlenkedők ellen, de Kiss Jenőnek ehhez nincs erkölcsi alapja. Ami­kor az ittas fogatosokat a brigádvezető figyelmeztette, azzal vágtak vissza: „az el­nöknek lehet?” Ugyanezért a mulasztásért nem szabad kétféle mércét felállítani. A Lehelkürtben pattaná­sig feszült a húr. A fegye­lem, a munkamorál egyre lazul. Most a sürgető mun­kák idején legalább 40—50 emberrel kevesebb dolgo­zik. Mások így vélekednek: „ha nem lesz változás, én is elmegyek innen”. Nyil­vánvaló, hogy mielőbb ren­dezni keli a szövetkezeti vezetés ügyét Addig, míg nem késő. A gazdálkodás visszaesé­séért nem lehet csupán az elnököt hibáztatni. Nyil­vánvaló, hogy a gabona po­csékolásáért a szakvezetők is felelősek. De azért is, hogy eltűrték az elnök ba- sáskodását Felelős ezért a pártalapszervezet, a közsé­gi pártbizottság. Többször, határozottabban kellett vol­na fellépniük a hibák kez­detén. Idejekorán figyel­meztetni és felelősségre vonni az önmagát csalha­tatlannak érző elnököt. Ak­kor bizonyára n«m fajul­nak el a dolgok és nem jutott volna idáig az egyéb­ként tehetséges fiatalember. Máihé László Az egész konyha már na­pok óta láziban ég. Most, az utolsó óráikban minden­ki segíteni akar, hogy még szebb legyen az ünnepség dezgetik. Hófehér abrosz kerül az asztalokra. Meg­érkeznek a boltból is a megbízottak. Igazán szép ajándékot vásároltak a kol­lektíva nevében: porcelán teásszervízt, bonbontartót, metszett vizeskészletet, a egy szál rózsát. Olyant, amely soha nem hervad el: Herendit. Alig győzik kibontaná, rendezgetni a sok szépet. Végül mégis minden elő­kerül, s az ajtón egymás után jönnek a konyha dol­gozói. Fehér munkaköpeny­ben, igy az ünnepelt is: csakhogy ő ma utoljára! Megérkezik a fényképész, itt vannak a tömegszerve­zetek képviselői is. Á konyha vezetője rövid, kedves beszédet mond. Az asszonyok, lányok könnyez­nék, könnyein át mosolyog özvegy Enyedi Józsefire, aki tíz év után ma nyugdíjba megy! Ajándékkal, szíves szóval köszönti őt a gyár is. Enyediné sorra kezet fog a munkatársakkal, össze- csókolódzik áz asszonyok­kal, lányokkal. És amikor Angyal Zsuzsához, a vö­röskereszt titkárához ér, a fülébe súgja: — Zsuzsika, aztán ha véradó nap lesz, üzenjen értem! Vissza-visseanézek ám! • A martfűi Tisza Cipő­gyárban az idén tizenhárom dolgozót búcsúztattak. Az üzem fiatal, s ezért kevés a nyugdíjba menő. Jelenleg ötvenhét nyug­díjast tartanak számon a gyárban. Kimutatást vezet­nek arról, hogy hol laknak, milyen körülmények között élnek a gyár öregei. A szakszervezet nyugdíj- előkészítő bizottsága nem­csak addig törődik az öre­gekkel, míg el nem bú­csúznak a gyártól! A vö­röskereszt segítségével In­tézi ügyes-bajos dolgukat, így történt meg, hogy a nagybeteg Gálák Sándor bá­csinak Hevesiné, a vörös- keresztes aktíva minden nap hazaviszi az ebédet a gyárból, hogy Kiss bácsi téli tüzelőjét ugyancsak a vöröskeresztetek szerezték be, s hogy a beteget édes­séggel, cigarettával lepik meg sokszor! A nyugdíjelőkészítő bi­zottságban Palatínus József és Emészt Pétemé minden héten fogadónapot tart, hogy soha ne kerüljön le a napirendről a gyár öreg­jeinek sorsa. M. J. Harman a kisirodai ren­Angyal Zsuzsa, a Vöröskereszt titkára virágcsokorral köszönti özvegy Enyedi Józsefnét • • Ünneprontás Martfűn Hideg Gábor Csütörtökön tartották Martfűn a művelődési ház színháztermében, a munkásakadémiák megnyitóját. Fo­dor Sándor SZB, titkár köszöntötte az ünnepségen megjelenteket. Az ünnepi program má­sodik részében a művelő­dési ház művészeti csoport­jai szórakoztatták a megje­Évente 70 000 tonna kenőola­jat finomít a Komárom me­gyei Kőolajipari Vállalat almás- füzitői telepe. A „Barátság” olaj­vezetéken érke­ző szovjet olaj­ból itt készül­nek a jóminő­ségű motorola­jok. A su per­benzint is ebben az üzemben ké­szítik Az 1962. decemberétől működő furfu- rolos kenőolaj- finomítót telje­sen automati­zálták. Képün­kön az atmás- füzitői telep egyik régebbi üzemrésze. Itt évi 210 000 ton­na osztrák nyersolajból készül super- benzin. lenieket. A közönség nagy tapssal, hangos ovációval fogadta a színpadon zajló produkciókat, ez érthető, hiszen barátait, ismerőseit láthatta. Nem gondoljuk azonban, hogy ez a tetszés­nyilvánítás a művészi szín­vonal elismerése lett volna. Ez a műsor — néhány számtól eltekintve — sem­miképpen nem illett az ün­nepélyes alkalomhoz. Olyan véleményt is hal­lottunk, mely szerint mesz- szemenő tudatosság volt a kabarétréfák megválasztá­sában. (Illetékes szájából hangzott el ez a vélemény). Valamennyi tréfa egészség- ügyi témával foglalkozott, eszerint bátran tekinthet­jük ismeretterjesztésnek is. Ha ez így van, akkor kény­telenek vagyunk megmon­dani, hogy ez az egészség- ügyi ismeretterjesztésnek nagyon korlátolt módja volt. A műsor rendezőit min­den bizonnyal az a cél- ve­zette, hogy a munkásaka­démia megnyitójára nagy­számú közönséget biztosít­sanak. És ezért — gondol­hatták — valarhi olyat kel­lett nyújtaniuk a közönség­nek, aminek megtekintésé­re „bejönnek” az emberek. Ez nem más. mint a sta­tisztikai adatok, a szépen kikozmetikázott számok hajszolása. Aki beiratkozott az akadémiára, az érezte a tanulás, a művelődés szük­ségességét. Tehát azt is fel kell tételeznünk róla, hogy pusztán e szükségszerűség­től vezettetve is elment volna a munkásakadémia meglátására. Természete­sen egy színvonalas kul­túrműsor csak fokozta vol­na e megnyitó ünnepélyes­ségét. Egy — hangsúlyoz­zuk — színvonalas műsor. De nem az. ami volt. A közös gazdaság nem elnöké

Next

/
Oldalképek
Tartalom